ANNA AND THE BARBIES - "Kicsit olyan ez, mint a misszó, vagy egy keresztes hadjárat..."

Április 12-én tavaszi nagykoncert a Barba Negrában

2014. április 6. (vasárnap) 10:18 | utoljára módosítva: 2014. április 6. (vasárnap) 15:56

Tavaszra várható az új Anna and the Barbies album, a csapat már március végétől újra koncertezik, április 12-én pedig a Barba Negra klubban lesz a nagyszabású fővárosi tavaszi buli.

A márciusi Hammerben már elolvashattad Szilvás Gergő újabb monstre Anna interjújának első részét, most azonban itt a teljes interjú.

A beszélgetés még a stúdiózás előtti felkészülési időszakban zajlott, de Anna így is rengeteg mindent elárult a terveikről, és persze az utóbbi egy-két év legfontosabb történései sem maradtak ki a témák közül.


A Barba Negrás koncert Facebook oldala


www.facebook.com/annaandthebarbies



Igen, tudjuk. Ha még sosem voltál AATB bulin, vagy csak a Mártit ismered tőlük, netán még azt sem, akkor most elég értetlenül nézel az újságra. De mi fontos zenekarnak tartjuk őket, izgalmasnak, érdekesnek, a kevés olyan egyikének, amelyik mond is valamit. Szilvás Gergő a korai időszak óta rajongó és most azért ült le Annával, hogy a januári hollandiai kiruccanásról megtudjon ezt-azt, valamint az előkészületben levő új albumról.


Mesélj picit a holland Eurosonicról, a fellépésetekről, meg arról, hogy pontosan mi is ez.

„Az öcsém már évek óta nézegeti ezt a fesztivált, a fellépőket. Nem is fesztivál ez, inkább egy expo, egy zenei piac, ahova minden résztvevő ország delegál egy előadót, aki megmutathatja 45 percben, hogy mit tud. Ott van rengeteg külföldi szervező, akik járják a színpadokat, jegyzetelnek, aki pedig tetszik, azt 'megveszik', azaz elviszik klubokba, fesztiválokra. Ez egy nemzetközi, európai zenei börze, ami már 17 éve megy.

Itthon nem nagyon tudnak róla, de volt már kint Ákos, az Intim Torna, a Kerekes Band, egy rakás csapat. Odakint minden tele van vele, ez mindenhol másutt óriási dolog. Ha mögé állna az állam, és kapnának szponzorációt, meg valaki ott lenne, aki tényleg tud angolul, az hatalmas lehetőséget jelentene. Több ezer szervező volt idén is, a legrangosabb fesztiválokról.

Jobb híján én voltam az, aki fellépett, meg az expón is jelen volt, én mentem tárgyalni. És én voltam az egyetlen fellépő, aki tárgyalt is, mert erre nem volt senki delegálva Magyarországról. Kifestettem az arcomat vörösre, hogy mindenki megismerjen és emlékezzen rám. Igen, én vagyok az Anna & The Barbies énekesnője meg szervezője, viszont el is tudom mondani, miért is ez a legjobb banda! Ültek, néztek rám, mind mosolygott, de volt legalább húsz tárgyalásom az öt nap alatt. De lehetett volna ez 300 is, ha két-három szervező egész nap ezt csinálja. Őrületes lehetőség, csak itthon senkit nem érdekel."



Mikorra derül ki, hogy lesz-e valami eredménye?


„Az még hónapok kérdése. Addig levelezgetünk. Van egy holland fesztivál, az már jelezte, hogy nagyon tetszett nekik, amit láttak, egy dán is, sőt, egy közös szervezésű lett/litván fesztivál is érdeklődött, valamint két holland szervezőiroda. Ennyi van eddig. Na most kiindulva abból, hogy a 17 év alatt, akik kint voltak, azoknak kb. öt fesztivált sikerült összehozniuk, az összes zenekarnak, nagyon jó lenne, ha legalább egy-kettő ezekből összejönne. De igazából egy szervezőiroda kéne, bárhol Európában, egy ügynökség, amelynek rálátása van a kinti dolgokra. Mert itthonról ezt nem lehet kifelé tolni."



És hogy sikerült maga a fellépés?


„Nagyon jól, pedig hajlamos a zenekar tétbulikat elbukni, bénázással, idegeskedéssel. Én már majdnem borítékoltam, hogy rosszabbul fogunk teljesíteni, magunkhoz, a maximumhoz képest. Nagyon rágyúrtunk, készültünk, mindent átrágtunk, és végül annyira szépen működött! Eleve egy nagyon jó helyet kaptunk. A Grand Theater a legynagyobb helyszín volt, este hétkor játszottunk.

Az előttünk lévő zenekaron még alig voltak, az utánunk lévőn alig voltak, nálunk viszont sokan, valami miatt ezek a dolgok, amiket kitaláltunk, a gázálarcos plakát, a híresztelés, az, hogy mennyi emberrel beszéltem, és hogy az MR2 is segített, meg hogy vittünk ki promo-CD-ket, bejöttek. Semmit nem fogtam vissza, ugyanúgy nekimentem a közönségnek, rámásztam az arcukra, fölültem a nyakukba, elmagyaráztam, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, mit csinálunk, hogy Fészek-szintű kis klubban kezdtük és milyen hosszú volt az út, mire ide kerültünk, és ez az, amit Magyarországon képviselünk.

Először megszeppentek, főleg idősebb arcok voltak ezek a szervezők, láttam, hogy ők azért ez a Woodstock-generáció. Hátrakötött ősz haj, copf, de odajött a kis sörével, és láttam, hogy mosolyog a szeme. Van egy Path Dani nevű fotósunk, aki kijött velünk saját költségén, és ő mesélte, hogy vicces volt, mert volt egy csomó fotós, aki az elején elkezdett kattintgatni, aztán mentek volna el, de a következő dalra csak visszajöttek. Aztán megint kezdtek elvonulni, de amikor valakinek a nyakába ültem és lejöttem a színpadról, az összes fotós megint rohant vissza az ajtóból, majd ott is maradtak végig."



Énekeltél magyarul is?

„Angol volt a dalok 90 százaléka, hiszen angolul tudtam velük kommunikálni, viszont a Gyáva forradalmárt és a Gombócot magyarul adtuk elő. Szerettem volna, hogy belekóstoljanak, hogy hangzik a zenekar magyarul, és nagyon működött. Addigra felépítettük a műsort, már tudták, kik vagyunk, honnan jöttünk, aztán mondtam, hogy ez pedig egy magyar nóta, ami arról szól, hogy. A Gyáva forradalmár elé még a Beatrice Nem kell betétjét is bejátszottuk, ahogy itthon is szoktuk. Nagyon jó volt látni, hogy a zenét valóban fel lehet használni kommunikációra, még úgy is, ha nem értik a szöveget."



A keményebb nótákat is odapakoltátok nekik?

„Igyekeztünk azért, hogy húzósabb legyen a program, de nyilván kellett arra is gondolni, hogy rengeteg rádiós is ott van. A Don’t Fit In, vagy a Mars rádióbarátabb. De pl. az Ördögre kacsintvát megcsináltuk angolul. Kellett átmenet is a kommerszebb oldalból a keményebb dolgokba. Kellett egy ívnek lennie, hogy átmehessünk a csapatós magyar nótákon keresztül egészen az Ánemig, ami az utolsó lett volna, csak sajnos annyit dumáltam, hogy az végül kimaradt. Pedig ez lett volna a megkoronázása: Calling All In és Ánem. Tehát az volt a lényeg, hogy húzása legyen a koncertnek, és hogy minden színünket megmutassuk."



Remélem, hogy azért csak lesz valami eredménye.

„Én is. Próbálkozunk mindenfelé, de valami őrületesen nehéz kitörni itthonról. Amúgy Erdély is nagyon érdeklődik, oda el is megyünk egy médiaturnéra. Mint a mérgezett egér, 3-4 napon át fogok föl-alá utazgatni, tévéknek, rádióknak nyilatkozni. Ősszel valószínüleg ki is tudunk menni játszani.."



Mit lehet tudni a készülő jubileumi lemezetekről?

„Jelenleg is dolgozunk rajta, ezért is nincs most koncert. Majd március végétől... Nagyon sok jó ötlet van. Simi is írt egy csomó dalt, én is írtam vagy nyolcat. A demózásnál tartunk, összerázzuk a dolgokat, aztán be a SuperSize-ba, oda kaptunk háromszor négy nap stúdóidőt."



Úgy sejtem, hogy ez sem lesz egy kiszámítható, tipikus lemez...

„Ismét egy meglehetősen eklektikus lemez lesz. Az öcsém például írt egy új nótát, épp tegnap küldte át a zenekarnak véleményezésre. Jávor meg is írta: 'Nagyszerű, Black Sabbath. Ütni fog.' (nevet) Úgyhogy még az is lehet, hogy meghívjuk az öreget, ha még egyben van (nevet). Szóval meglesznek a végleteink.

Van a Lie To Me, ami egy balatoni rosé fröccsözésből alakult ki, az egy lájtosabb nóta, de nagyon elkapós feelingje van. Írtam zongorán is nótát, azon is dolgozunk még, az a lírikusabb oldal. Van egy olyan dal, aminek Hangaszál a szélben a címe, ez egy Pilinszky versből származik. Ez az egyik legszebb lírikus középtempós ballada. A Csillagokkal álmodom, a Gombóc, a Néha vonalán.

Aztán van egy olyan dalunk is, ami szintén ilyen vonalon indult el, kicsit keringős hangulatú, viszont azt abszolút át szeretném hangszerelni metal irányba. Egy metal keringő! (nevet) Régebben volt egy intrónk, egy Beatles téma, amit metalban megzúztunk, ezt a hangulatot tervezem átvinni ide is. Aztán van egy olyan is, hogy Mindenki másképpen egyforma, az egy picit Négykézláb vonal, ez a punkos csapatás fajta. És van a régi álmom, a Lángfarkú sátán kurvája."


Minek a micsodája?!

„Lángfarkú sátán kurvája! (nevet) Ahhoz most született egy nagyon jó riff. Ez a Gyáva Forradalmár vonala. Azokról az emberekről szól, akik pakkra eladják a világot. Politikusok, gyógyszergyárosok, azok, akiktől rohad az egész világ. De nem ujjal mutogatok, magamra is visszavetítem... az éjszakában megyek, találkozom a Lángfarkú sátán kurvájával, aztán ahogy az arcába nézek, a saját arcomat látom.

Igazából ez egy nagyon veretes nóta arról, hogy mindenki nézzen bele a saját arcának tükrébe, és nézze meg, nincs-e ott az, aki eladta a világot. Ez már évek óta kering a fejemben, és most végre talán révbe is ér. Az öcsémnek meg csupa koncertes rock zúzdája van, valahol a Beside You vonalán. És a legújabb tényleg ilyen Black Sabbath-os magasságokban, illetve mélységekben mozog."



A Sabbathot már másodjára említed, kíváncsivá is tettél.

„Nem akarok nagyon részletesen beszélni róla, majd az öcsém elmeséli, ha gondolja. 2010-ben volt egy családgyilkosság, fater kinyírta mutert, meg két kisgyereket, megkattant. Pont a Vörös Yukban játszottunk, és az egész aznap történt Pesten, nem messze tőlünk, szinkronban voltak az események. Simi látta másnap a tévében, és annyira elementáris erővel beleívódott ez az egész, hogy azóta szeretné megírni. Tegnapelőtt küldte át, óriási nagy témák vannak benne, az egészen finom gitárfelbontástól az üvöltő zúzdáig.

Hirtelen féltem is kétszer meghallgatni. A középrésznél elbőgtem magam, az összes többi meg olyan, hogy ááááá...! Siminek sikerült kiírni magából a dolgokat. Nem tudom, mikor fogjuk merni előadni. Ráadásul annyit fejlődött hangszerelésben, annyi új kütyüt beszerzett, ami ezen a téren nagyot lendített. Külön rackje van az összeszerelt pedálokhoz! Van egy programozható pedálsora, amit az ex-Tankcsapdás Cseresznyétől vett meg, az összes többit ő dugdosta össze. Három hétig azt szerelte, be vannak programozva minden nótához a megfelelő dolgok. Ráadásul most valami analóg szintire is szert tett, úgyhogy az egész demózás otthon megy, készülünk a stúdiózásra..."



Az akusztikus bulik kapcsán több új dal is előkerült, de ezek nyilván csak egy szűk szeletét jelentik az új anyagnak. Marci ukulelés nótája ezek közül elsőre meglepett, de nagyon működik. Ez is felkerül a lemezre?

"Én szeretném. Az egyébként tokkal vonóval Marcika nótája, ő is énekli."



Tök jó az a dal. Tudtam, hogy Marcinak jó a hangja, de nem gondoltam, hogy ilyen érzelmi világ rejlik benne.

"Én sem, engem is meglepett. Általában ő elég megközelíthetetlen lelkileg, nem annyira ismerjük az érzelmi világát, mindig ilyen vasember, tudod. Csinálja a dolgait, életemben nem láttam fáradtnak, soha nem veszem észre, ha valamije fáj, ha beteg, mindig száz százalékot teljesít koncerten.

Kicsit nehéz is vele bánni, már a koncerteken kívül, annyira pörög, szeret mindenhol lenni. Csak ott nem, ahol kell! (nevet) Meg mindig ilyen flegma, 'jólvanmá', csináljuk, na, mi ez az érzelgősség?'. Aztán egyszer csak felhívott, és zongorán eljátszotta ezt a számot. Teljesen megdöbbentem."



Odatette a telefont és eljátszotta neked a dalt?

"Aha, így szoktuk. Illetve most már, hogy könnyen fel lehet venni mp3-ban dolgokat, azokat küldözgetjük, de ezt eljátszotta. Rögtön hallottam, hogy ez egy zseniális szám. Nagyon picit kellett javítgatni a szövegen. Aztán kitaláltuk ezt az akusztikus verziót, amit élőben is játszottunk.

Marci szerette volna, ha én vagy az öcsém énekeljük, de ez így jó. Nagyon erőteljesen át is adta az üzenetet. Nagyon megható, még a zenekari szinten is, pedig amikor először eljátszotta a próbateremben, fenték a fogukat, hogy most aztán szétszedjük a dobost!" (nevet)



Az nem merült fel, hogy a stúdióban élőben vegyétek fel a dalokat? Az élő energia miatt...


"Lehet, hogy ezt is meg lehetne próbálni. Most van egy hónapunk arra, hogy mindent összerázzunk, és ha jól szólal meg, lehet, hogy neki kellene vágni. Én különben könnyebben éneklek így, mint sávonként stúdióban. El is mondom az öcsémnek. Meglátjuk, hogy mennyire érik össze a demózásnál az egész, de lehet, hogy ezt az albumot fel kéne így venni.

De gyorsan elmondok valami nagyon jót is! Még nem biztos, de képzeljétek el, hogy egy-két héten belül kiderül, tudunk-e Syma-csarnokos önálló koncertet csinálni. Kicsit kemény, de bele kell valamikor vágni. Vagy bukta lesz, vagy nem, de nagyon-nagyot szeretnénk durranni. Szóval, lehet, hogy nekimegyünk. November 17-én lesz 10 éves a banda, és most úgy néz ki, erre a kerek jubileumra megpróbáljuk."



Meredek, de valahol érthető a lépés, ha azt nézzük, hogy alig másfél év alatt a Barba Negra is szűkös lett, az év eleji meglepetés Gödör bulinál meg már jó előre érezhető volt a totális telt ház.


"Azt azért is nem hirdettük meg rendesen, meg ki is írtuk, hogy akusztik, hogy ez egy visszafogottabb valami lesz. Amiből aztán nem lett semmi, de már nem bírta a zenekar! (nevet) Megértem a bandát, meg én sem bírtam már a sok akusztikot..."



Ma már utópisztikusnak tűnik, de ha emlékszel, már több mint négy éve, még a Gyáva forradalmár megjelenése előtt mondtam neked, hogy lesz még ebből önálló PeCsa koncert is. Most meg egy ennél is nagyobb horderejű bulira készültök...

"Igen, emlékszem! (nevet) Ez akkor volt, amikor először játszottunk az A38 tetőn, és eljött vagy 150 ember. Nem hittük el, hogy ránk jönnek! Az öcsém rám nézett, hogy figyelj, ki van a plakáton? Rendesen azt gondoltuk, hogy biztos valami rossz név lett kiírva véletlenül...

Nagyon durva, hogy ma itt tartunk, és még mindig az van, hogy minden koncert előtt be vagyok tojva, hogy nem jön el senki. Ha hiszed, ha nem, nagyon lassan kezdem merni elhinni, hogy mi a helyzet. Meredek, de figyelj, ha valamikor, akkor most kell ezt meglépni. Még várni egy-két évet? Most vagy besül a zenekar, vagy megy tovább. Mi nagyon reménykedünk abban, hogy ilyen szép masírozásnak csak folytatása lehet, de ezt az élet dönti el, meg a rajongók.

Simán benne van a pakliban, hogy egyszer csak azt mondják, a csapból is ti folytok. Ami tényleg olyan, hogy hála istennek, de hát... Nagyon röhögtem amúgy, mert három napja egy Marie Claire fotózás volt nagyriporttal, most meg itt ülök veled és HammerWorld interjú. Marie Claire-től a Hammerig, mi az, ami kiesik? A Füles rejtvényújság? (nevet)

Fantasztikus, hogy mennyire nyitottak ránk az emberek, hogy melletted, meg PP vagy Szakáll Úr mellett ott van a tizenöt éves kislány is a koncerteken, csak én mindig óvatosan álmodom, nehogy fájdalmas fejre esés legyen a vége. Amúgy nem mi találtuk ki a Symát, én PeCsát szerettem volna, az nekem gyerekkori álmom.

De arról lebeszéltek, azért, mert olyan vegyes a közönségünk, aminek egy része a PeCsába például nem megy el. Jó nem ti, ti eljöttök velem bárhova, de ti nyitottabbak vagytok. Ha azt mondja valami haverotok, hogy fúj, Anna And The Barbies, akkor is eljöttök. Van olyan réteg, akinek a PeCsa viszont lehet, hogy valóban túl keményvonalas."



Novemberre extra vendégekben is gondolkozol?

"Múltkor éppen egy ilyen álmatlan perióduson mentem keresztül, a babával sétálgattam, amikor jött egy sugallat, felhívtam Jávor atyánkat (Jávor Péter, a zenekar menedzsere – SzG), hogy mi lenne, ha Tibuszt (Tátrai Tibor – SzG) meghívnánk? Erre azt mondja, itt van mellettem, beszélj vele.

Én Tibuszt csak úgy ismerem, még a Szigetről, hogy amikor babát vártam, pocakkal, neki meg el volt törve a keze, ott álltunk egymás mellett a Nagyszínpadnál miközben az ő zenekara, a Tátrai Band fent játszott. Oldalról nézte, meg volt menve az ember, én meg ott álltam terhesen, azért nem tudtam színpadon lenni.

Ránéztem, láttam, hogy szinte könnyes a szeme, erre elmentem egy sörért, és mondtam, hogy figyelj, szavak nélkül, igyunk! Koccintottunk, megittuk a sört, mi voltunk ott picit a hendikep... Azóta szerencsére már jól van. Szóval felhívtam, gratulált, minden, új baba, fényképezd le, őrületes, később megbánod, ha nem csinálsz felvételeket, szóval nagyon aranyos volt.

Mondtam, figyelj Tibusz, tudom, hogy mi egy bohócabb zenekar vagyunk, de esetleg, a tizedik évfordulónkra nem lenne kedved eljönni? De. És azt mondta, ő is bohóc, sőt, hogy már húsz évvel ezelőtt megbeszélte Babossal (Babos Gyula – SzG), hogy nem rendes zenész, aki nem bohóc."



Tibusz amúgy mennyire kapható az ilyen vendégszereplésekre? Amennyire én tudom, nem túl gyakori az ilyesmi.

"Szeretnek minket az öregek, ez van! (nevet) Az az érdekes, hogy bennük ugyanúgy bennük van a cirkusz, mint bennünk, és ez a közös pont. Póka Egon például imádja az én cuccaimat, a ruháimat, azért lőtt nekem egy fácánt is múltkor (Póka Egon civilben vadászik is – SzG), imádja azt a fajta őrültséget, amit én hozok a színpadon. Vannak olyan képeink, amin Ferenczi Gyuri, Póka és én ilyen csorgó nyállal üvöltünk! És itt összeér az egész: ők hisznek a szent cirkuszban, mi meg hiszünk az ő hatalmas hangszeres tudásukban.

'Tibusz, és hogy ha felöltöztetlek?' Erre azt mondta: tűzoltó szeretnék lenni! 'Jó, és ha reptetnélek is?' Ó, bármit, csak a két kezem szabadon legyen. Őrület! (nevet) Szóval, ez sem száz százalék fix még, de úgy néz ki, hogy összejön. És a másik nagy álom még Lajkó Félix. Csak nem tudom, őt hogy robbantom ki onnan vidékről, nem nagyon szokott feljönni.

Hasonlóan virtuóz embereket gondoltam, a Kerekes Band is eszembe jutott. Ilyen embereket szeretnék összehozni különböző helyekről, furulya, hegedű, gitár, sőt, még valami plusz énekest, de nem tudom, ki is lenne a tökéletes. Olyat találni, aki még nem volt, még ha nem is passzol papíron, de hát egy Hobo után ez nem egyszerű azért... Ki übereli őket? Ha van valami ötleted, nyugodtan mondd majd te is. De valami énekesben még gondolkozom nagyon. De nagyon erős vizuális dolgokat is lehet csinálni, és pontosan ezt is szeretnénk..."



A legutóbbi kiadványotok a Csillagokkal álmodom akusztikus koncertlemez volt, amit a saját táborotokban, a tavaly először tartott 'Woodstock az Ugaron' során vettetek fel Ópusztaszeren. Annak idején az MR2 Akusztik műsorával nem pont ugyanezen a mezsgyén indultatok neki az unplugged dolgoknak, így nem is tudtam, mit várjak, de úgy érzem, hogy izgalmasan sikerült megfogni a témát.

"Az, hogy melyik dal milyenné vált ebben a formában, azon múlt, hogy az MR2 Akusztik után elkezdtünk ezekkel az akusztikus verziókkal komolyan foglalkozni, ami ugye még 2010 tavaszán történt. Formálgatni kezdtük, néha csak azért, mert egy reggeli műsorban meg kellett jelenni, pl. a Balatoni Nyárban, ilyen lehetetlen helyeken, amikor negyven fokban egy stégen vagy, és hát ott mit játsszál?

Nem akartunk sehol playbackre menni. Akkor vigyünk akusztikus gitárt, meg egy kis csörgőt. Aztán volt más akusztik jelenésünk is, és a végén kiadta magát, amit nagyon szeretünk, közben meg lubickoltunk a műfajok között. Ez az akusztik akkora ziccer, ha az ember nem veszi túl komolyan magát! Metalból lehet csinálni swinget, tangót akár stb.

Mindemellett vannak teljesen puritán okai is annak, hogy mi került fel a lemezre és mi nem. Egy csomó dal kiesett, mert rossz lett a felvétel az Ugaron. A Nyuszikában például egy egész verzét átírtam ott helyben, és nagyon aranyos lett, meg vicces, de mégiscsak vállalhatatlan, ahogy szegényt ott megkevertem, ez mondjuk így esett ki.

De volt olyan, amikor valamelyik kolléga annyira komolyan vette a kötelező sörözést, hogy egészen más hangnemben játszott! (nevet) Ilyen nóták kimaradtak. Két napnyi felvétel volt, és nem árulok el titkot, ebből az első nap használhatatlan volt, a második nap viszont egész szépen sikerült, és össze is ért."



Annyi kapcsolódást azért mégis érzek az MR2 felvétellel, hogy amit ott már kitaláltatok, az nagyjából át lett emelve ide is.

"Majdnem mind, már ami mindkét helyen szerepel. A Don’t Fit In például az Eötvös klubra lett így 'hatvanasévesítve', visszaraktuk régi fekete soulba. De sok itt szereplő nóta azóta íródott, a Négykézláb, a Csillagokkal álmodom... Ami akusztikus jellegű amúgy is, az most visszatalált ahhoz, ahogyan íródott.

Én mindig egy szál gitárral írok, vagy zongorán, ezek az eredeti formák pedig majdnem ilyen Cseh Tamás után szabadon lélegző verziók. Aztán vannak a durvák, a Macska, amiből blues lett, a Loverman, amiből tangó, a Gyáva Forradalmárból meg swing. Márti dala adta magát, hogy visszavegyük, és majdnem az eredeti formájában játsszuk el, a Beside You pedig már az MR2 felvételén is reggae volt. Azokhoz nagyon erősen kellett hozzányúlni, hogy az akusztikba beleférjenek.

Egy csapatós Lovermannek, vagy a Gyáva forradalmárnak semmi köze az akusztikhoz, ezeket olyan erős színekkel kellett átszínezni, hogy néha teljesen ellentétes műfajhoz kell nyúlni. Először a MüPában jött elő, hogyan tudnánk úgy kivesézni a nótákat, hogy érdekes és vicces legyen. A Lovemannél pl. lüktetett a fejemben ez a megsértődött tangó, és ehhez már adta magát a 'soha se mondd...' betét is.

Az Álmatlant viszont egy picikét formáltuk csak át, az annyira szép lírikus volt, hogy nem igazán kellett hozzányúlni. Ó, és van még az Ördögre kacsintva, ami bossa nova lett! (nevet). A legnagyobb szemétség, hogy egy rockzenekarnak van létjogosultsága bossa novában meg swingben játszani, kihagyhatatlan ziccer!"



Érdekes, hogy kimaradt viszont a Polaroid, pedig azt a tavaly nyári MüPa bulira áthangszereltétek, és kifejezetten jó lett, működött is.

"Igen, mert Frenk, aki a lemezen is énekel benne, és a MüPában is ott volt, mindenképpen kell hozzá, annyira karakteres hangot ad. És ő nem volt ott velünk. Ennyi volt az oka. Az öcsém megpróbálta elénekelni, de neki meg túl jó hangja van ahhoz, hogy jól szóljon. Oda kell az a Frenk-féle furi hang..."



Az After Hours nem merült fel, mint lehetséges dal? OK, hogy azt a Medallion lemezen még Jamie Winchester énekelte, de én a helyetekben azt annyira átmenteném! Simi (Pásztor Sámuel gitáros – SzG) tuti jól el tudná énekelni...

"Egy kis rész abból a szövegből átmentődött a Márti dalába, de amúgy magát ezt a dalt is játszottuk néha, bár tény, hogy nem túl sokszor. Három-négy alkalommal talán. Ráadásul Simi ezt nagyon jól hozza! Az Eötvösben előkerült, de emlékeim szerint lent az Ugaron is elővettük, sőt, már Marci énekel egy refrént benne, meg kint is nyomtuk a hollandoknál nemrég. Az a dal akusztikusban üt jól, de egy rock koncertet nagyon megállít, ezért nehezebb ügy."



A Don’t Go Home itteni verziója picit mintha külön lenne a lemeztől. Ezért szerepel nulladik dalként, vagy ennek van más oka is?

"Ez egy korábbi élő felvétel, ami annyira jól sikerült, és annyira nagy lelke lett, hogy mindenképpen szerettem volna, hogy megjelenjen. Viszont így nem akartam betenni a Woodstockos programba, mert annyira kilógott. Ezért is lett nulladik dal a CD-n."



Volt előzetes elképzelés, hogy hány nótát terveztek felvenni, hogy milyen hosszú lemez legyen?

"Én azt mondtam, hogy ami nagyon szép, és jól sikerült, az kerüljön is föl a lemezre. Amíg ráfér. Sokat tanakodtunk, vajon tegyük-e fel az ott készült videót is, legyen-e multimédiás? Végül abban maradtunk, hogy legyen ez egy rendes album. Ne kelljen gépbe rakni ahhoz, hogy működjön.

Minden olyan nóta, ami összeállt, nem sérült, felvételben vagy bármilyen okból, ami lélekkel teli volt, benne volt a közönség, azt fel is raktuk. Arra készültünk, hogy megkoronázzuk az összes addigi akusztikus működésünket, és letesszük az asztalra. Már amennyire mi akusztikusak vagyunk, ami annyira azért nem jellemző ránk."



Jó, de hát a rockzene a szabadságról is szól, úgyhogy ennek bele kell férnie.

"Persze, de képzeld el mondjuk a Metallicát, ahogy bossa novát nyom! (nevet) Láttad a 3D-s filmjüket?"



Szerintem zseniális, technikailag is, ahogy megvalósították. Függetlenül az anyagi sikerétől vagy bukásától, ez jelenleg tényleg csúcskategória.

"Fantasztikus az a film! Én is ilyesmiben gondolkodom. Mármint, hogy nem olyasmiben! (nevet) Csak, hogy le kéne hozni a színpadot középre. Megnézzük majd, ha összejön az őszi jubileumi koncert, oda mennyire lehetne ezt megvalósítani."



A szellemiségét tekintve a tábor azt képviselte, amit megálmodtál?

"Minden álmomon túlmutatott! Valahogy előjött ötletként, hogy milyen jó lenne kicsit kivonulni a világból, együtt nyaralni, nyugiban lenni. Tudtam, hogy ott vannak ezek a jó kis jurták, és hogy milyenek a hajnalok ott, amikor deres a táj, és ott kószálnak a lovak, meg a szürkemarhák, hogy lehet este szalonnát sütni...

Ahogy megtudtam, hogy épült oda egy több száz ember befogadására alkalmas jurta, meg is lódult az agyam, hát ez egy ideális akusztikus helyszín! Idáig tartott az álmom, én amúgy ötven emberre, ha számítottam..."



Mennyien voltak végül?

"Az ottaniakkal együtt, a helybeliekkel, akik odajöttek, úgy kétszáz körül nagyjából, és ebből olyan nyolcvan-száz fő volt, aki Pest irányából, vagy máshonnan leutazott. És ez még nagyon fű alatt is szerveződött, nem igazán vertük nagydobra.

Az a helyzet ugyanis, hogy háromszáz fő fölött nem lehet megcsinálni ilyesmit, csak egy paksamétányi engedéllyel, mert akkor már rendes fesztiválnak számít. Idén is próbáljuk úgy megoldani, hogy háromszáz alatt maradjunk! (nevet) De valóban, nem is sejtettem, hogy így fog sikerülni. Most képzeld el, hogy abban a hatalmas jurtában letettünk szalmabálákat, és az emberek ott ültek összekapaszkodva, nézték az eget, a jurta tetején lévő lyukon berepültek a fecskék, látszottak a csillagok, még a polgármester is ott volt...

Napközben szabad foglalkozás, tollasoztak, fociztak az emberek, úszkáltak a tóban, egészen woodstocki körülmények voltak. Van is egy ilyen Facebook oldal, ahol elkezdték leírni az ottani élményeiket, rendesen sírtam rajta, annyira megható volt, mennyire megérintett egyeseket, hogy így kiszabadultak ebből a nagyvárosi valóságból.

A klasszikus Woodstock filmet megnéztem már sokszor, a rendezői változatot is, azt a négy órásat, amit még tőled kaptam. Tudod, annál volt ez az érzésem, hogy egyfolytában bőgtem, annyira gyönyörű dolgok történtek ott. Kinyitották a kerítéseket, repkedtek a helikopterek, mert csak úgy tudták elhozni a sztárokat, Joplin, ahogy teljesen el van képedve, és valahol csírájában ott volt nálunk is ez az érzés, ez a szabadság...

'Ki is vagy?' Egymás mellett üvöltözünk a koncerteken már két-három éve, üljünk már le, beszélgessünk egy kicsit! Ha hiszed, ha nem, volt például, aki még életében nem sütött szalonnát! Na, ezt szeretném picit tovább turbózni, csak most már tematikusan. Van egy csomó ötletem. Lesz egy nyitó- meg egy záróbuli, ahol egy rituális megtisztulás történik, a városi lét rémségét lehet eltüzelni egy óriási nagy máglyán.

Végigvonulunk a pusztában, éneklünk táncolunk, végül elérkezünk a máglyához, ahol ünnepélyesen eltüzeljük az uniformisokat, meg lehet mártózni a tóban, másnaptól pedig fel lehet venni a táborruhát. Pl. viszünk le egy csomó összevágni való ruhákat, és mindenkinek megcsinálni a sajátját, hogy mire vége az egésznek, mindenkinek legyen egy 2014-es táborruhája, amit hazavisz. Több zenekart is akarok még hívni, Kardos Horváthot, Supernemet, és akusztikokat tolni."



Nem akarnátok ezt idővel felfejleszteni, hogy egy önálló, emberközpontú saját minifesztivál legyen belőle?

"De. Ez lenne az ötlet, ez a rejtett szándék, de ahogy mondtam, háromszáz emberen felül nehezebb már, és annak a hátterét még meg kell teremteni."



Mégis azt hiszem, hogy ahhoz, hogy a limit alatt tartsátok a nézőszámot, ügyesen el kell hallgatni az egészet. Ha tavaly sikerült is, idén már nehéz lesz ezt a szellemet a palackban tartani.


"Most megpróbáljuk még így, aztán ha tényleg ez lesz, akkor egy év alatt annyi embert kell mozgósítani, esetleg összekapaszkodni másokkal, hogy működőképes lehessen az egész. De nekivágunk, ha ennyire frankón sikerül most is.

Az idei amúgy hétköznapokon lesz, augusztus 3. és 7. között, és ha szépen békésen lemegy, ha meg tudjuk oldani, hogy kézműveseket is lehozunk, hangszereket csinálunk, lovagoltatás, napközben mindenféle program, akusztikus buli, este pedig rendes rock koncertek, és mindez csendháborítás nélkül, akkor jövőre nagyot kell majd álmodni."



A tábor kapcsán adtatok egy templomos koncertet is. Az spontán akció volt?

"Nem-nem. Képzeld el, hogy Ópusztaszeren, a katolikus templomban van egy atya, akit úgy hívnak, hogy Antal Imre, egy fiatal pap Erdélyből. Fantasztikusan nyitott, nagyon szereti a zenekart. Nekem volt egy nagy vágyam, hogy akusztikus koncertet egyszer templomban tartsunk, ott még hangosítani sem kell, olyan az akusztika, hogy csak énekelsz bele az éterbe és szól.

Három napon keresztül ment a tábor, egy nap csak a beállás, próbák, két nap a rendes felvétel a jurtákban, harmadik nap pedig beestünk a templomba, közvetlenül a vasárnapi mise után. Beállított ez a harmadnapos csürhe, volt aki már alig élt... Ott szépen lekucorodtunk földre, padokra, a nénikék odébb csúsztak, tessék lelkem, üljél ide... Csendben énekelt mindenki, eleinte a zenekar is meg volt szeppenve. El tudod képzelni, ahogy néztek a nénik? Aztán meg visszatapsolták a Márti dalát! Hat perces vastaps volt, mint a színházban, de hát ez azért nem az a hely, ahol vissza kéne menni!" (nevet)



A templomos felvételekből került valami felhasználásra a lemezen?

"Nem. Sajnos ott... Hogy is mondjam? Zárójelben jegyezném meg, hogy a hangtechnikusunk picit 'megkésett', és utána használhatatlanok lettek a felvételek! (nevet) Egy-két telefonos felvétel felkerült a Youtube-ra, de az albumra nem, mert a felvett verzió teljesen keverhetetlen volt. Nagyon hangulatos lett, de borzasztóan szólt."



Azt számon tartottad, hogy tavaly hány koncertetek volt?

"Hatvanvalamennyi..., 62 vagy 63. Onnan tudom, hogy januárban nagyon nem volt, csak négy talán, februártól indultunk be inkább, amikor jött a baba is. És ezért számoltam, hogy a babának hány koncertje van, úgyhogy hatvan-x koncertet végigcsinált velünk ő is. Ez óriási szám, tekintve, hogy ez kilenc hónap alatt ment le, nem is volt meg az egy év."



Picit magam is tartottam attól, hogy ez a baba-projekt megtöri majd a banda lendületét. Nyilván nem annyira, hogy meg is rekedjen az egész, de egy ilyen erős periódusban megtorpanni nem biztos, hogy jó lett volna.

"Én éreztem, a saját habitusomból kiindulva, hogy ez nem lesz egy hosszú történet. Mármint a megállás. Ráadásul a baba annyira inspirált is! Nemhogy vissza nem fogott minket, de egészen más dolgok jöttek elő, egész érdekes dolgok. Az egész nyár folyamán. Úgy nótaírásban, úgy színpadi jelenlétben, de a saját magamba vetett hitben is.

Egészen máshogy álltam a színpadon is. Jó, vigyáztam, meg nem volt az az arcra esős rock’n’roll, de valami olyan többlet töltettel látott el, hogy magamhoz mertem ölelni a közönséget, el mertem hinni, hogy én ott valaki vagyok. És az nagyon fontos szerepe egy zenekar élén lévő személynek, hogy valamennyire respektálja magát.

Régebben nagyon sokszor szinte önpusztítás volt, sebekkel mentem haza, ez is része volt, de hogy ki mertem egyenesedni, és az erő, hogy ha ezt végig tudom csinálni egy babával a hasamban, akkor bármit... Nem tudtam, hogy mikor kell majd leállni, azt hittem, hogy a negyedik hónapban. De a negyedik hónapban egyre jobban ment, aztán az ötödik, eladdig, hogy a kilencedik hónapban még Fábry Show élő volt. Csináltunk fotózást is a kilencedik hónapban, pont azért, mert annyira féltem az egésztől, hogy mi lesz, hogy átalakulok, és más lesz a szemlélet."



Attól féltél, hogy mit vált ki belőled az anyaság?

"Meg hát az ismeretlen. Tudod, én annyira friss gondolkodású voltam, meg vagyok, hogy nem tudtam, hogy mi lesz, amikor ennyire a nyakamra jött, hogy anya leszek. Láttam a környezetemben, ahogy mindenki hatszorosára nő, meg csak pelenkában gondolkodik, és szomorú arccal tolja a babakocsit. Lehet, hogy ez lesz a vége, és engem is elkap?

Nem akartam kimaradni a babázásból, mert ez egy óriási ziccere az életnek, be kell vállalni. Reménykedtem benne, hogy én majd ezt is másképp csinálom, ahogy minden mást az életben. És reméltem, hogy ennyire máshogy. Most már szinte követőim vannak, csajok, akik azt mondták, végre láttak egy példát, hogy lehet így is. Miután megszületett a pici, van persze egy olyan időszak, amiről azt hiszed, soha nem lesz vége. Nem alszol, alig élsz, még a szülés minden fáradalma rajtad van.

De a harmadik héten már próbáltunk, sőt, a második héten már kint gyalogoltam és edzettem arra, hogy Barba Negra! Mentem a babakocsival, és tudatosan mentünk fel a kaptatón, nekem helyre kell állnom! Nem is beszélve, hogy az első héten, már otthon, mikor sétáltam a babával, akkor fejben már nótát írtam. Nyolc órákat kell sétálni vele, suttogtam a fülébe az ötleteket, és amikor megnyugodott, tudtam, hogy jó (nevet).

Hat hét eltelt a szülés után, és a rá következő nap volt a decemberi Barba Negra, ráadásul életünk leghosszabb koncertje! Attól is féltem, mert nem sokkal korábban azért még örültem, hogy gyalogoltam, de ahogy kiálltam a színpadra, megtelt a tüdőm zenével, meg az emberekkel, meg erővel, őrületes segítség volt!

Aztán ugye tizenkilencre lapot húztunk, és kimentünk a Eurosonicra Hollandiába. Az meg aztán a rock’n’roll teteje volt! Magamra szíjazva a gyerek, kilenc órát utaztunk, repülő, busz, három átszállás vonattal, kocsi, megérkeztünk, és aznap este a hivatalos megbeszélés, a gyerek még mindig rajtam, és édesen alszik. Elmentünk egy kantinba, kezemben a forraltbor meg a gyros, gyerek még mindig alszik.

Néha fölkelt, szemlélődött, aztán vissza, szóval őrület. Nagy hajókon voltunk elszállásolva, mentünk egyik helyről a másikra. Az összes klubban ott volt a backstage-ben, és jobban bírta, mint itthon, nyugi volt, csend is ott hátul. Az összes koncertet végigaludta, akkor kezdett el sírni, amint vége lett az utolsó taktusnak!" (nevet)



Érdekes, hogy a berögzült álláspont szerint ilyenkor a gyereknek otthon a helye, és nem visszük sehova, maximum a parkig. Én ugyan nem vagyok gyakorló szülő, de a te példád nekem pont azt mutatja, hogy a gyereknek ott a helye, ahol az anyja van. És ha te elmész Hollandiába, és ő is ott van, az neki ugyanolyan jó, mint otthon.

"Pontosan! Szerintem észre sem vette, hogy más közegben van. Eleve a baba azt veszi észre, hogy ott van, vagy nincs ott a mama, kap enni, vagy nem kap enni, boldogság van körülötte, vagy nincs. És pont ezt annyi helyen szeretném aláhúzni, főleg csajsziknak, hogy nem szabad átmenni mártír üzemmódba! Még ha nem alszol, meg olyan szinten is vagy fáradt, hogy el sem tudnád képzelni.

Csináltam én korábban három-négy dolgot is egyszerre, de ennyire fáradt életemben nem voltam. Van olyan, hogy a szobában sétálgatsz fel és alá a gyerekkel, és elfelejtesz megállni! (nevet) Amikor olyan fáradt vagy, hogy nekimész a tükrös ajtónak...

Meg ott az az elképesztő változás az életszemléletben, amit ha nem tudsz jól felfogni, akkor borzasztó ijesztő. Nekem is eltelt két hét, amíg azt mondtam, hogy Jézusom, miben vagyok, mibe mentem bele, hogy lesz ez, most akkor örökké így lesz? És ha megfordítod ezt az egészet, és azt mondod, hogy mire tanít ez a szituáció? Akkor felfedezed, hogy kaptál egy újabb sanszot az élettől, hogy kikúráld az összes szemetet magadból, ami fölgyülemlett addig, amíg nem volt gyereked.

Olyan a babázás, mintha elmennél pszichoterápiára, mintha jógáznál, mintha elmennél gyúrni - ezt mind megkapod a babától. Nekem olyan jattosom lett a babacipeléstől, hogy még, pedig évekig gyúrtam és sosem volt karizmom. Ez az egyik fele, ami jó, ez a testi dolog: izmosabb, vékonyabb vagyok, és nagyobb a mellem, mint korábban valaha! (nevet)

Ráadásul kigyomláltam egy csomó dolgot az életemből. Hogy négy órán keresztül internetezünk, utána valóságshow-kat nézünk, az összes ilyet. Az életemnek a zenével eltöltött része nagyon fontos volt, de hajlamos voltam elúszni dolgokkal. Ez most összerántódott, és sokkal-sokkal fontosabb lett, erőteljesebb és színesebb. Ha lemegyek három órát próbálni, azt úgy teszem, és olyan zamattal, ízzel, hogy majd szétcsattanok.

Aztán haza a babához ezzel a feltöltődött tudattal, felkapod, és 'akkor eléneklem neked az új dalt', hhhmmm, lalalala, és megint mész! (nevet). És akkor boldogan pelenkázol, és nincs az, hogy egy éve otthon vagy, mire először kiviszed a babát... Annyi nővel találkozom: 'Ti már voltatok kint?' Mi meg állunk Balázzsal (Anna párja – SzG) a védőnőnél, picit így megszeppenve, látjuk, hogy mik vannak ott, tudod... 'És ki merted vinni?' Nos, Hollandiában voltunk öt napot, volt a Barba Negrában is, meg sajtótájékoztatón... 'És a fertőzés?' Semmi fertőzés nincs, a gyereknek hat kiló koszt össze kell szedni mit tudom én, három éves koráig, de hát majd kicsattan az a gyerek. Közvetlen, nem fél semmitől.

De régebben is így volt, nem állt meg az élet, az asszonyok fölkötötték a hátukra, és mentek kapálni. A nagyon elszeparált gyermeknevelés, hogy hermetikus környezetben nevelődik, ez huszonegyedik századi elmebaj. Se az anyának nem jó, aki egyedül marad, és megőrül meg teljesen átalakul, se a gyereknek, mert az meg olyan mimóza lesz, hogy a nyolckeres gyerekek felfalják, amint bekerül az óvodába. Szerencsém van, mert a párom mindenben segít. Felváltva csináljuk a dolgokat."



Mostanában rengeteget szerepelsz különböző médiumokban, nagyon sok helyre hívnak. Abban érzel felelősséget, hogy az egyensúlyt hogyan lehet megtartani a magyar celeb és egy egészséges szemléletű rockénekesnő között?

"Ha agyban döntöm ezeket el, ha latolgatom, annak mindig variálás a vége. Nincs bennem egy testület, aki eldönti, hogy na akkor mi a celeb, mert egy Blikk ugyanolyan hasznos lehet, mint a National Geographic. Nagyon bírom a kommersz médiát is, az is hasznos tud lenni."



Nem is arra gondoltam, hogy egy idő után ignorálni kell bizonyos médiákat, inkább, hogy arra hogyan lehet vigyázni, hogy ne essen át az ember a ló túloldalára, amikor már Győzike lesz belőle, és csak olyasmivel foglalkozik a média, aminek semmi köze nincs mondjuk a zenekarhoz.

"Úgy vagyok vele, hogy mindig azt csinálom, ami érdekel, és ami tetszik nekem. Annak idején a Survivorba is elmentem (Anna 2003-ban részt vett az RTL Klub túlélőshow-jában, sőt, kis híján meg is nyerte azt – SzG), és életem legnagyobb élménye volt, pedig az egy valóságshow. Rengeteg dologba viszont nem megyek bele, pedig még nagy pénz is lett volna.

A Nagy Duettbe hívtak például, és azt nem vállaltam. De van most egy másik műsor, a Sztár a sztárban, vagy mi is a címe, a TV2-n, ahol be lehet öltözni ilyen hatalmas nagy sztároknak, az például marha jó. Ruhák, smink, lehet Mick Jaggerré válni. Azokat szoktam elvállalni, ami izgalmas, ami nekem is kihívás, és játék. Ezek kapcsán pedig olyan emberekhez tudunk elérni, korlátok nélkül, akik soha nem jutnának el, talán soha nem is jutnak el a koncertjeinkre.

Ezt a ziccert nem hagyhatjuk ki. Még annak kockázatára is, ha valaki azt mondja, na, ezek is kommerszek lettek. De hát amikor pl. a Megasztárba voltunk hivatalosak vendégként, és odavittük az Álmatlant, hagyták, hogy azt csináljunk, amit akarunk, ilyen jelmez, olyan díszlet, az óriási port kavart. Mert a TV2-sök egyáltalán nem értették, hogy mi a bánat ez, meg mi ez a beöltözősdi, de felkavarodott valami. És csomóan abból a körből jöttek utána koncertre, szinte megtérítettük őket.



ANNA AND THE BARBIES - Álmatlan (Megasztár, részlet)


 



Kicsit olyan ez, mint egy misszió, vagy egy keresztes hadjárat, bemenni a máshogy gondolkodók területére, tehát egy kommersz médiába betörni, ezzel a rockkal meg alternatívval, és meggyőzni embereket arról, hogy kinyissák kicsit a látásukat. A Fókuszban is egy csomószor voltunk, meg a Reflektorban, pedig az is azért nagyon erősen mainstream.

Viszont ott a tény, hogy a zenaekarról tudok ott beszélni, és eljutunk emberekhez. De más vonalon is igaz ez, mostanában például a babával kapcsolatban a nőkhöz is tudtam szólni nagyon fontos dolgokban. Nem annyira Hammer, de nagyon szerettem volna ez ügyben is szólni, és ez ugyanúgy jó fórum volt, ugyanaz a kör, Blikk, RTL, Reflektor, M1, minden."



Engem személy szerint a Fábry Show lepett meg ebből a szempontból, mivel ott azért mindig abból a rétegből válogatnak, aki már igazán ismertnek számít, szóval valamilyen szinten ott szerepelni azért rangot jelent.

"Az nagyon. És képzeld el, Sándor ragaszkodott hozzá. Kivívta, hogy mi mindenképpen menjünk, mert a szerkesztők mondták, hogy lehet, hogy nagyobb neveket kéne. Valami éjszakai adásban hallott egy riportot, amiben beszéltem a zenekarról, életről, satöbbi, és azt mondta, hogy ezt a csajt ő szeretné meghívni."



Ismertétek egymást egyébként?

"Egyáltalán nem, soha nem is találkoztunk, de azt mondta, ezt a csajt hívjátok meg. És én nem akartam menni, mert akkor már nyolcadik hónapban voltam, majdnem a kilencedikben, tehát eléggé a vége felé, és nem akartam ott haknizni nagy pocakkal. De a végén mégis azt mondtam, ez olyan lehetőség, amit nem kellene kihagyni.

Két nótát is eljátszottunk, de a Don’t Go Home sajnos kimaradt az adásból, csak a nem túl jól megszólaló Négykézláb maradt bent a végén, de abből is őrület lett. Engedték, hogy a manökeneket beöltöztessem, a ruháimban felvonultak ezek a coloslábú csajok, annyira jól nézett ki! (nevet) Sajnos azt is kivágták, amikor Sándort beöltöztettem szabadságszobornak, meg amikor négykézláb mászkált. Kár érte..."



Egy picit attól is tartottam az utóbbi időben, nehogy a zenekart beskatulyázzák, hogy na, itt van ez a Márti dalos, meg Négykézlábas csapat, miközben ez az egész jóval többről szól ennél.


"Hála a jó égnek, bennem nincs aggodalom emiatt, ugyanis akik az ilyen dalok által ismerik meg a zenekart, nagy többségében előbb-utóbb lemerészkednek koncertre is. Vesztükre, szegények!(nevet) Mert sokszor látok megszeppent arcokat, akiket mondjuk a Márti dala hozott le, aztán a tűzkeresztségen vagy átmennek, vagy nem. De általában elkapja őket, mást várnak, szolidabbat, visszafogottabbat, de általában bejön és tetszik.

Abszolút nincs az, hogy kötelező köröket kéne futni. Sokszor kérdezték már, hogy hogy fogunk még egy Márti dalát írni? Hogy fogom ezt überelni? De minek ezt überelni? Lehet, hogy az volt az a nóta, amire örökre a legtöbben fognak emlékezni, minek még egyet írni? Hadd írjak olyanokat, amire hárman fognak emlékezni, de nekem jó. Az is benne van a pakliban, hogy két éven belül megutálnak minket, mert most annyira képben vagyunk.

Minden megtörténhet, pont ezért tök fölösleges félni, vagy erőlködni. Anna And The Barbies zenekarnak kell lenni, és az élet majd sodor. Olyan helyekre sodort el eddig is, és nem azért, mert annyira ügyesek vagyunk, vagy ilyesmi, hanem mert csináltuk amit szeretünk! Benne van, hogy még magasabbra sodor, vagy lentebb, vagy hogy ugyanitt maradunk, még az is. Én nagyon ki lennék békülve azzal is egyébként.

A Négykézláb miatt például imádkozott anno a zenekar, hogy ne már, utálta az öcsém az első pillanattól, aztán kitaláltunk egy formátumot neki, és végül kiderült, hogy az egyik legjobb finálé nóta, olyan mint a Beatricénél a Nyolc óra munka - mindenki tudja üvölteni. Kellenek ilyen nóták a repertoárba. Kell előszörre emészthető nóta, kell olyan, amihez visszajársz, és kell olyan, ami slágerszerű. Nézd meg a Scorpions példáját: lehet, hogy a világ nagy részének csak a Winds Of Change jut eszébe róluk, és közben mennyi zseniális dal meg lemez van mögöttük!"



Önálló bulikon Pesten már nagyon működik a dolog, de mi a helyzet jelenleg vidéken? Ez azért a mai magyar helyzetben egy elég nehéz terep, ott is feltornázni a nézőszámokat...


"Meglátjuk, megyünk áprilistól mindenfelé. Ez a fél év most a baba miatt kimaradt vidék-ügyben, de az azt megelőzőben már nagyon szép számok voltak. Egy évvel korábban tavasszal már látszott, hogy alakulgat. Van ahol még mindig negyven-ötven ember, de sok olyan is, ahol már simán százötven-kétszáz. Sőt, van, ahol már be se férnek ezekbe az egészen picit klubokba. Ha lemész mondjuk Pécsre, vagy Győrbe, ott ez a helyzet.

A kiskunfélegyházi Rocktár is úgy két-háromszáz ember, ráadásul atom jó is a hely, jól is szól, oda már háromnegyed házakat hozunk. Úgy, hogy amikor először jártunk ott, épp csak nézegették, kik vagyunk. Meg hát mára van egy kemény mag, aki sokszor utazik velünk, jönnek utánunk akár több helyszínre is."



Öles léptekkel haladtok előre, de innen hogyan, merre tovább?


"Nagyon durva visszatekinteni. Hát tegnap még ott voltunk az A38 tetején, nem? De ha tervekre gondolsz, hogyne lennének, hát nem vagyunk még sehol. Ahhoz képest, amiket meg lehetne csinálni, tényleg! A MüPában... De az őszi nagy koncert is, ha működik majd, további lehetőségeket nyithat meg. Szeretném az Ózt is átmenteni rendes kőszínházba (a zenekar tavaly nyáron állította színpadra az Óz a csodák csodája c. zenés színház adaptációját – SzG) De az is három-négy-öt év, mire elkezd rendesen működni. Itt van ez a fesztivál dolog is, ahol azért még délutáni banda vagyunk..."



Fura, mert amikor ez az egész történet elindult, érzésem szerint volt benned egy frusztráció, hogy kell még a zenekar mögé valami, háttértáncosok, énekesek. Aztán az egész zenekar letisztult, a buliknak mindig van egy íve, de a végére minden koncert lecsupaszodik, és csak általad maradt meg ez az önkifejezés. Most viszont megint egyre inkább visszajön a látvány, a háttérmunka is, bár ezúttal már merőben más irányt vesz már.

"Az a helyzet, hogy ez a fajta teatralitás, ez a színes látás, meg a játék iránti fogékonyság, a rendezés, mindez gyerekkorom óta lüktet bennem. Hogy mikor milyen oka volt, amiért úgy éreztem, többet kell beleraknom, mindig egyéni volt. Most ennek az az oka, hogy olyan eszközöket kapok a kezembe, amivel játszhatok. Elég elképzelni, egy Barba Negra milyen lehetőségeket rejt még magában!

Jó, most az akusztikus lemezbemutatón éppen hogy a gyerekágyból kiléptem, és másnap már fent voltam a színpadon, nyilván nem tudtam óriásiakat rendezni, de amikor az Ánem megjelenésekor odavittük a pallókat, az extra elemeket, meg fejjel lefelé belógattak gumikötélen, úgy énekeltem az első dalt, érted, nem?

De visszakanyarodnék ebben a tekintetben: a Metallica is mikkel játszik? Felépítenek és összerombolnak kereszteket, meg mindenfélét, ezeket a lehetőségeket nem lehet kihagyni. Velősen hozzátartozik mindenféle színpadi léthez az, hogy valahogy megfűszerezzék, én meg ha szabad kezet kapok, nem tudok szinte aludni sem! (nevet) De tényleg, jönnek az ötletek, és egy ilyet létrehozni mondjuk egy MüPában... Amikor az Óz alakult, fél évig tényleg álmatlan voltam, hogy csináljuk már a dolgokat."



Ez még az Óz előszele volt?

"Persze, az Óz konkrétan fél évig készült, a forgatásokkal, mindennel együtt. Emlékszem, mit írtál utána egy beszámolóban, szinte meg sem érdemeltük!"



Megmondtam volna azt is, hogy ha az egész valahogy nem lett volna jó, vagy nem állt volna össze.

"Tudom. Vannak egyébként konkrét tervek, jó lenne rendes kőszínházba is átvinni, le is ültem már tárgyalni színházakkal. Nyilván ehhez is kell egy-, másfél év szervezés, ráadásul nem akarok semmit elkapkodni sem. Azt a verziót, amit te is láttál akkor, át kell majd picit írni, ha futó darab lesz, azaz dramaturgiailag veretesebbé tenni, több szereplővel, lehessen mozgatni embereket.

Nem táncosokat feltétlen, nem musicalben gondolkodom, de valami mozgatható tömegben, hogy az egy darab legyen. A főbb szereplők, a vetítés, a dalok maradnának, de interaktívabb lenne. Picit hajazna a Rocky Horror Picture Show-ra, ahol bele lehetett szólni a műsorba, a közönség is hozzárakhat dolgokat. A darab mindig úgy alakulhat, hogy amikor az emberek visszajönnek, vagy újakat avatnak be, és hívnak el, azok valamerre formálhatják.

De most épp a jubileumi albumra készülünk, aztán nyakunkon a fesztiválszezon, és hát őrületes, mennyi dátum van már most kialakulóban. Szeptembertől pedig össze kell rakni a születésnapi koncertet, ami megint egy óriási falat. Szóval 2014 végéig már be vagyunk táblázva, csak utána kezdhetünk el ezzel foglalkozni."



Volt már egyszer valami hasonló színházi kísérlet, bár más megvalósításban, ha jól emlékszem, igaz, még a korai időkben.

"A Moulin Rouge-ra gondolsz?"



Nem, valami konkrétan színházas cucc volt, csak a címe nem jut eszembe hirtelen.

"Tényleg, igazad van! Az RS9-ben volt a Monopornó című darab. Csak azt nem mi rendeztük, az már egy létező darabnak volt az átírása. Én voltam az egyik főszereplő, a zenekar meg játszott. Na, az tetszett volna nektek! Annyi mindent lehetne csinálni, ami nem ez a hagyományos színház. Ezt a fajta érdeklődési köröm lehet, hogy ott ki is tudnám élni.

Most nagy terveim vannak, hogy az áprilisi Barba Negra bulit is hogy kellene megcsinálni. Azzal kezdődik a szezon, és terv szerint ott már picit megvillantanánk ezt a fajta teátralitást. Nem abban kell gondolkodni, hogy majd musical színpadon csinálunk a Volt Fesztiválból is, csak annyi, hogy egy-két nagyon sokkoló, nagyon groteszk dolggal lehetne előrukkolni.

Ha Mansonra asszociálsz, ott is furcsa dolgok történnek a színpadon. Most nem a legvulgárisabbra gondolok, hogy a pergőre mi kerül, és mi nem! (nevet) De picikét abba az irányba... Nem akarom azt, hogy bohóckodás legyen. Hála az égnek a zenekar mára megtalálta úgy hangszeresen, mind kinézetre a fazonját. Én a fiúkhoz már hozzá sem nyúlok, annyira szépen kiformálódtak. Elképesztően a helyén vannak, hátra tudok dőlni, és minden működik mögöttem."



Az elmúlt években jó néhány koncertet filmre is vettetek, sőt, dokumentum jellegű és werkfilmek is készültek. Ezekkel van valami terv, vagy egyelőre csak archíválás folyik?

"Attól függ, milyen a minősége. Van egy csomó, ami ebből a szempontból nem elég jó, viszont készül most egy olyan direkt a honlappal összekötött zenekari archívum, ahol ilyen formában lehet majd turkálni a zenekar múltjában, kikeresni érdekes dolgokat. Ott voltam, hogy volt, hogyan szólt.

Nekünk is nagyon hasznosan ezek amúgy, visszanézni, mik a jók, mik a rosszak. És aztán vannak a nagyon jó minőségű felvételek. Az Óz előadás is, bár azt nem mi vettük fel egyébként, az az M1 volt, le is fogják majd adni valamikor. Ezt a Woodstockot pedig már eleve az M1 dokumentum archívum kérte. A legeslegrosszabb esetben is ki fog kerülni majd a zenekar oldalára, hogy meg lehessen nézni, de azért tervek vannak még televíziós vonalon is."


 






 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
THIS CALLING - Gyors, ultradallamos HC/punk, itt az első album az új hazai csapattól
2020. május 31. (vasárnap) 10:33

Methods Of Protest címmel megjelent a 2018-ban alakult This Calling zenekar első nagylemeze. A tempós és dallamos hardcore punkot játszó bandában Bödecs András énekes (The Idoru, Poison Alley), Fellegi Ádám gitáros/dobos/basszer (Newborn, Bridge To Solace) és Herczeg László (Sedative Bang, Magma Rise, Penalty Kick) egyesítette erőit. A lemez limitált példányszámban színes bakeliten is előrendelhető, a rendeléseket a nyár folyamán postázzák. A vásárláshoz természetesen letöltő kód is jár. De a csapat Bandcamp-oldalán is letölthető az album, és minden vásárló jó ügyet támogat, mert a Bandcamp-értékesítésekből befolyt teljes összeget, illetve minden előrendelésből 1000 forintot jótékony célra fordít a This Calling.   www.facebook.com/thiscallingpunk   Fellegi Ádám: "A dalaink első hallásra egyértelműen magukban hordozzák a kötelező, definitív hardcore-elemeket, rövidek,...

HYPOCRITES BREED - Új lemez jön a budapesti groove metal csapattól, öt dal már meg is hallgatható
HYPOCRITES BREED - Új lemez jön a budapesti groove metal csapattól, öt dal már meg is hallgatható

Bő egy évvel ezelőtt mutatta be Fekete nap című második EP-jét a groove metalos budapesti Hypocrites Breed, most azonban már a 205 címet viselő új lemez dalait teszik közzé - szép...

SOILWORK - Új klipes dal, a trilógia záró tétele: Death Diviner
SOILWORK - Új klipes dal, a trilógia záró tétele: Death Diviner

Feverish címmel még tavaly októberben tett közzé egy klippel kísért vadonatúj dalt a Soilwork, márciusban aztán jött az újabb klipes szám, a Desperado, most pedig itt a trilógia...

XIBALBA - Albumpremier: Años En Infierno
XIBALBA - Albumpremier: Años En Infierno

Años En Infierno címmel megjelent és végig is hallgatható a hardcore és a death metal határmezsgyéjén dolgozó kaliforniai Xibalba negyedik nagylemeze, amelynek producere Arthur Rizk...

TANKCSAPDA - Ilyen volt az első autós koncertjük, fotók és videó
TANKCSAPDA - Ilyen volt az első autós koncertjük, fotók és videó

Tegnap este Debrecenben adta első autós koncertjét a Tankcsapda. Utólag is megnézheted a különleges buli felvételét, de vannak fotók is, ezeket Czeglédi Zsolt (MTI) készítette. Ma...

KNOTFEST - Nézz Slipknot, Underøath és Code Orange koncerteket!
KNOTFEST - Nézz Slipknot, Underøath és Code Orange koncerteket!

Idén a Code Orange és az Underøath társaságában turnézott volna a Slipknot, de hát ez nyilvánvalóan másképp alakult, viszont a Knotfest oldal most közzétett egy masszív...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS