MOURNING BELOVETH - Gigainterjú az ír doom/death csapattal

Augusztusban Erdélyben lépnek fel

2013. július 5. (péntek) 13:38 | utoljára módosítva: 2013. július 5. (péntek) 13:43

Az áprilisi Hammerworldben egy igen alapos interjúval szerepelt a több, mint 20 éve létező ír doom/death csapat, a Mourning Beloveth, amelynek öt év kihagyás után jött ki idén az új albuma, a dupla CD-n kiadott Formless.

Az underground színtér egyik elismert brigádjából a basszusgitáros Brendan Roache válaszolta meg Milán Péter kérdéseit, de olyan részletesen, hogy a kérdezz-felelek második része már nem is fért be a lapba. Most a teljes interjút elolvashatod!


A beszélgetéshez külön apropót szolgáltat az a tény, hogy augusztus 17-én a Mourning Beloveth Gyulafehérváron (Alba Iulia) koncertezik, Erdély történelmi fővárosában. A fellépés az idén már ötödik alkalommal megrendezésre kerülő Dark Bombastic Evening fesztivál keretében lesz, amelynek időpontja augusztus 14-15-16-17, és ahol az ír csapat mellett olyan zenekarok játszanak még, mint az In Vain, a Solefald, az Esoteric, az Aluc Todolo vagy az Altar Of Plagues.
Infó:
www.darkbombasticevening.com/en/


www.mourningbeloveth.com

www.facebook.com/MourningBelovethBand



Az ír Mourning Beloveth a doom/death metal egyik prominens képviselője, eddig megjelent elsőrangú lemezeikkel nagyon sokat hozzátettek a műfajhoz. Epikus, nagylélegzetű kompozícióik erős egyéniségről és zeneszerzői képességekről tanúskodnak. A 2008-as A Disease For The Ages album óta majdnem 5 év telt el, de a távollét eredményeképp megszületett a zenekar eddigi legnagyobb vállalkozása, a dupla Formless album. Milán Péter Brendan Roache basszusgitárost faggatta ki, aki nagy alapossággal válaszolt minden kérdésre.

 

A legutóbbi Mourning Beloveth album, az A Disease For The Ages 2008-ban jelent meg. Nyilván nem könnyű ilyen hosszú kompozíciókat összeállítani, de miért tartott öt évig a Formless megjelentetése?

„Igen, öt évnyi hosszú, üres várakozás látszólag végtelennek tűnhet két Mourning Beloveth album között. Két fő oka volt ennek a hosszú időszaknak: nevezetesen, hogy sokat koncerteztünk, például részt vettünk a 16 állomásos Milestones In Misery turnén 2009-ben, aztán bevettük gitárosnak Pauricot 2009 végén. Természetesen ez azt is jelentette, hogy be kellett tanítanunk Pauricnak a korábbi anyagaink jelentős részét.

A következő logikus lépés ezek után az volt, hogy vele is lekössünk még néhány koncertet, hogy rendesen beilleszkedjen a zenekarba és a rajongóknak is bemutathassuk, továbbá, hogy a zenekarral való turnézást is megismerje. Ez arra is lehetőséget biztosított Pauricnak, hogy meggyőződjön róla, valóban akar-e a csapatban játszani.

Egy underground doom metal zenekarral úton lenni, az nem luxuskörülmények megtapasztalását jelenti, ez mentálisan és fizikailag is megterhelő lehet. Ha az, hogy úton vagy, nem az, amit igazán szeretsz, és amiben hiszel, akkor igazi lidércnyomás lehet: nem aludni, sok alkoholt elfogyasztani, napi 18/19 órát vezetni, plusz Frank büdös zokniját érezni, ezek így együtt kemény erőpróbát jelentenek.

Szerencsére Pauric otthon érezte magát velünk a színpadon, így 2010-ben sok koncertet adhattunk; SWR fesztivál Portugáliában, a Hell’s Pleasure Németországban, egy koncert Angliában barátainkkal, az Esoteric-kel, a Dutch Doom Days barátainkkal Hollandiában, a Dublin Doom Day, aztán Madridban, Spanyolországban is játszottunk. Tehát a Formless dalszerzési folyamata 2011 elején kezdődött, és egészen 2012 októberéig tartott, amikor stúdióba vonultunk. Ez annyit jelent, hogy 21 hónapig írtunk több mint 80 percnyi zenét, ami így nem is olyan hosszú idő.”



Honnan jött az ötlet, hogy dupla albumot adjatok ki?


„Nos valójában semmi ilyesmit nem döntöttünk el. Kb. a dalszerzési folyamat hatodik hónapjában láttuk, hogy a Formless hat dalból fog állni. Később egy kis számtant követően kiderült, hogy ez a hat dal nem fog ráférni egy CD-re, ezért ki kellett találnunk valamilyen megoldást, mert szóba se jöhetett, egy pillanatra sem, hogy bármelyiket is eldobjuk a hatból.

Segített, hogy éppen igazán komolyan elkezdtünk dolgozni egy dalon, amely minden tekintetben teljesen másmilyen volt; a riffektől kezdve a hangnemeken át a szövegekig, atmoszféráig minden nagyon más volt, amelynek, tekintve a már meglévő anyag minőségét, külön teret kellett biztosítanunk. Tehát ez a dal döntette el velünk, hogy dupla albumot kell készítenünk, ami az első a Mourning Beloveth történetében.”

 

 

Az említett Pauric Gallagher, az új gitáros is hozzájárult a Formless anyagához? Brian Delaney egyébként miért lépett ki?

„Az utolsó albumot követő nagyobb turnés ciklus után személyes okokra hivatkozva Brian eldöntötte, hogy mint aktív Mourning Beloveth tagnak, lejárt az ideje. Ahogy említettem, egy kis zenekarban turnén lenni kemény dolog, és a MB nem főállás. Ez azt jelenti, hogy mindnyájunknak vannak munkahelyei, a MB-et pedig a szabadidőnkben, szabadságok ideje alatt csináljuk. Ez komoly időt és energiát emészt fel, ami negatív hatással lehet a családi életre és a munkára.

Brian távozása keményen érintett bennünket, így némi duzzogás és lélekápolgatás után eldöntöttük, hogy nem végeztünk a MB-tel, és még sok kiadnivaló van bennünk. A MB nem csak egy zenei szelep számunkra, hanem sok minden még, és nem olyasmi, amit könnyen feladunk. Ahelyett, hogy meghirdettük volna a posztot, ami csak azzal járt volna, hogy a jelentkezőket kellett volna hallgatnunk órákon keresztül, aminek a gondolatát egyikünk gyomra se vette be, így inkább benéztünk az ír undergroundba, hogy lássuk, mi történik ott. Pauric-kal néhány házibulin és koncerten már találkoztam korábban, de nem ismertem jól. Ismerős volt a Decayor nevű zenekara és a Recurring Times Of Grief EP.

Egyszer találkoztunk Franknél, párszor meghallgattuk az EP-t és felhívtuk Pauricot, hogy eljönne-e a próbahelyünkre jammelni velünk egyet. Igent mondott, a többi pedig történelem. Egyévnyi közös koncertezés után 2010-ben Pauric szilárdan beépült a MB-be, mire a Formless dalszerzési fázisába értünk. Közreműködése és hatása az egész lemezen érződik, egybeforrt legrégebbi hangzásunkkal. Például a Theories Of Old Bones első gitárrészei, amelyekkel kezdődik az album, azok Pauric témái.

A partneri viszony, ami épp csak elkezdődött Pauric számára Frankkel, velem és Tim dobossal, a ritmusszekció másik tagjával, legfinomabban fogalmazva is izgalmas, és mindnyájunk nevében beszélhetek, amikor azt mondom, hogy a legjobb mű még előttünk áll.”

 



A Mourning Beloveth zenéje annyira ír, amennyire az csak lehetséges, nem egy tipikus doom/death produktum. A zenében megjelenő tragikum egyedülálló a mezőnyben. Hogy lehetséges ilyen érzéseket megjeleníteni? Epikus, sokszor gyászos dalaitok bensőtök megnyilvánulásai?


„Nos, őszintén szólva úgy gondolom, nem hinném, hogy ilyen kontextusban vélekednénk a dalainkról. Szándékosan nem törekszünk arra, hogy az 'ír' érzést beletegyük a zenénkbe. Nem használjuk ki azt, hogy Írországból származunk, de kétségtelen, hogy az elménk, a belső humorunk, ön-megvetésünk, és gyakran kiszámíthatatlan eszünk (és esetenként öklünk) annak a terméke, amik vagyunk, és hogy miként tekintünk önmagunkra.

Az pedig elkerülhetetlen, hogy ez beszivárogjon a zenébe; nem azért, mert belehelyezzük, inkább mert belőlünk árad. Csakis arra rendezkedünk be, hogy a lehető legjobb dalokat írjuk meg, brutálisan őszintén egyenesen a szívből, egy nagy adag koromfekete elégedetlenséggel, kitépve és sikoltva a koponya legmélyéről… egyenesen tőlünk, belőlünk jön. Lehetséges, hogy azok számára, akik kívülről szemlélik a MB-et, a zenénk úgy hangzik, ahogyan fentebb jellemezted, de számunkra ez szimplán csak a Mourning Beloveth, a jó, a rossz, és a végletesen csúf.”



Vitán felül áll, hogy a Formless az eddig legváltozatosabb Mourning Beloveth album. Míg a korábbi lemezek a doom/death metal területét járták be, és ezen belül egységesek voltak, addig a Formlesst több szélsőség jellemzi. Ott van a morózus death metal tétel, az Old Rope, a másik véglet pedig a Transmissions.

„Természetesen az egyik előnye annak, hogy olyan sok időnk volt az album felvételei előtt az volt, hogy megengedhettük magunknak, hogy rátekintsünk a zenekarunkra és a zenénkre azon a ponton, ahol álltunk, kívülről is. Hogy őszinte megbeszéléseket tartsunk az erősségeinkről, de ami fontosabb, felismert gyengeségeinkről a mi nézőpontunkból.

A Formless az ötödik lemezünk, régóta működtetjük a zenekart, és annak az ötlete, hogy zeneileg és minden más tekintetben feszegessük a határainkat, vonzó opciónak tűnt fel számunkra. Egyszóval igen, természetesen egyetértek a megállapításoddal a Formless kapcsán, és a változatosság, amely egy már létező zenei szőttesbe olvad bele, ismerős lesz a régi MB rajongók számára.

És hogy a rajongók ezt felismerték, ez nagyon örömteli jellemzője az eddig kapott kritikáknak és reakcióknak. Igazolás, ha úgy tetszik. Nem mintha igazolást keresnénk másoktól, de részesülünk belőle, mielőtt mindenkinek a figyelme a következő dolog felé fordulna. Első pillantásra ez a változatosság könnyen összefoglalható az általad kiválasztott két dallal, az Old Rope és a Transmissions tételekkel. De kapard meg a felszínt, még ha csak egy kicsit is, és sok minden meg fogja mutatni magát.

Elég sok apróság található minden dalban, ezért írhatunk 15 perces dalokat a stagnálás jele nélkül, a mű folyását érdekessé téve állandó, bár minimális progresszivitással, de akár egy egészséges adag regresszióval is, ha úgy éreztük, hogy az illik a dalhoz. Csupán egyetlen egyszerű szabályunk van, amikor MB dalt írunk, és ez az, hogy maga a dal a törvény. Maga a dal a legfontosabb dolog. Minden más, a basszus, a gitárok, az ének csak részei az egésznek; hogy úgy legyenek egymásba szőve, hogy a megszületett dal a lehető legjobb legyen.”



A Mourning Beloveth-et mindig doom/death zenekarként tartották számon, de mindenképpen szélesebb zenei spektrummal és egy költői színezettel bírt a zenétek. Az új albumon még tovább mentetek; a death metal talán kevésbé domináns, míg a doom jelleg erősebb, mint valaha. Egyetértesz?

„Úgy fogalmaznék, hogy mindig is a doom/death irányzathoz fogunk kapcsolódni, ezzel ki is vagyunk békülve, innen is jöttünk minden kétséget kizárva. De még mindig beleillünk ebbe a szigorú keretbe? Nem tudom, de nem is érdekel. Ahogy mondtam már, szilárdan hiszem, hogy a legerősebb alkotásunk még csak ezután jön, és még egyikünk sem tudja, jövőbeni törekvéseinknek milyen zenei látképe rajzolódik majd ki.

Lehet, hogy a következő lemezen több death metal lesz, de lehet, hogy kevesebb. Darren mindig is ki fogja használni a deathes énekstílusát, e felől biztos vagyok, tehát a hangzásunknak ez az eleme mindig állandó része lesz a Mourning Belovethnek.

A Formless természetes súlyossága nagyrészt köszönhető az organikus, meleg, aljnehéz produkciónak, amit ez alkalommal választottunk, míg a minimálisabb gitárjáték nagy helyet szabadított fel a keverés során, lehetővé téve, hogy a ritmusszekciónak több tere legyen, jobban lehessen hallani a játékot, nagyobb tér jusson a játékra. Nyilvánvaló, hogy az Old Rope az eddigi leginkább 'death metalos' dal, amit MB lemezre tettünk, így kiegyenlíti magát az album.”

 

MOURNING BELOVETH - Moscow Doom Festival 2013

 


Gyanítom, hogy a dalszerzés nem egy könnyű folyamat a zenekarban. Általában hogy zajlik?

„Az olyan szavak, mint a 'könnyű' vagy a 'nehéz', félreérthetőek lehetnek ebben a tekintetben. Nem egy sürgető dolog, annyi bizonyos. Minden kis aprósággal birkózunk, kényszeresen, ami bekerül a dalainkba. Ez időbe telik, nem is kérdéses. Frusztráló is egyben, mert bizonyos értelemben ez nem olyan helyzet, ami fölött totális ellenőrzést tudunk tartani. Ez alatt azt értem, hogy kiválasztani azt, hogy x riffet idetesszük, vagy y elemet oda, nos ez nem mindig a mi választásunk.

Azzal a vízióval dolgozunk, hogy minden egyes dalunk egy atmoszférát teremt meg, ami fokozatosan fejlődik a próbatermünk falai között. A heteken át tartó jammelések során ez az atmoszféra elkezd beszivárogni minden pórusba, minden hangba, minden részecskébe, amivel a dal meg van szerkesztve. És ez az az atmoszféra, amire várunk, arra, hogy kiélje magát.

Mindezzel azt akartam mondani, hogy ez az a folyamat, ami nekem a legnagyobb megelégedettség érzését nyújtja, a cél érzését. Valószínűleg ez a legkielégítőbb eleme annak, hogy egy zenekarban játszik az ember, a mérhetetlen megelégedettség érzése, egy új sorozatnyi dal „megszülésének” folyamata; látni a fejlődést, ahogy dolgozunk minden egyes darabon, ahogy hétről hétre fejlődnek? Számomra igen, úgy gondolom.

Arra vonatkozóan, hogy valójában hogyan írjuk meg a dalokat, van egy rendszerünk a MB-nél a legkorábbi idők óta. Minden héten találkozunk a próbahelyen. MINDEN héten, nincs kivétel. A riffeket és a dalszerkezeteket a jammelések során alakítjuk ki a zenekarral minden héten 5-6 órán át, hétről hétre. És így fejlődik ki a dal. Előfordul, hogy valaki ír otthon egy riffet vagy egy dalrészletet és lehozza a következő próbára, ahol mindenki eljátssza, mindenki hozzáteszi a maga kis hatását, a saját színeit, amíg az eredeti riffet teljesen el nem nyeli maga a dal. És ez az a folyamat, ami a legtöbb időt igényli tőlünk.

Akár azon nyomban elkezdhetünk riffeket írni ítéletnapig, de mindazok a különleges elemek, amelyeket hallasz, amikor MB-et hallgatsz, azok a kísérteties dallamok, amelyeket említettél, a mély melankólia érzése, az a szintén fentebb emlegetett ír tragédia, mind ilyenkor kerül előtérbe. Hogy ki írja a legtöbb riffet, a történeti hűség alapján elmondhatom, hogy Frank írta és alakította, bár az összeállítása és átformálása mindnyájunk dolga, ahogyan az imént vázoltam a folyamatot.

A Formlesshez Pauric is sok riffet és ötletet hozott, elénk tette őket lemeztelenítve, hogy aztán kivégezzük őket. Tehát az egész egy zenekari munka, és amikor itt az ideje, hogy fizessünk a bűneinkért, akkor mindnyájan egyformán vétkesek vagyunk…”

 



A második CD-n hallható dal, a 14 és fél perces Transmissions meglepetés volt számomra. Ki írta a dalt, mit tudnál elmondani róla? Eleve kitűztetek egy olyan, célt, hogy akusztikus dalt fogtok írni?

„Annak az ötlete, hogy egy teljes egészében akusztikus dalt írjunk, már egy ideje ott motoszkált bennünk. Valójában már elég régóta, de az időzítés eddig soha nem volt megfelelő. Így soha nem is történt meg, amíg el nem kezdtünk dolgozni azon a számon, ami végül a Transmissions lett. A dal voltaképpeni megírása ugyanazzal a folyamattal írható le, ami a többi MB szerzeményre is vonatkozik, hosszú heteken keresztül tartó jammelések során, egészen addig, amíg el nem kezdtük a felvételeket.

Az éhség, hogy ilyesmit csináljunk, onnan jön, hogy kipróbáljunk új dolgokat a Formlessen, ahogyan arról beszéltünk is korábban. Amikor Frank otthon van, legtöbbször az akusztikus gitárján játszik, így a MB dalokban felhasznált riffek túlnyomó része ily módon keletkezik, majd a zenekari próbák során elektromos külsőt kap. Tehát ennek a dalnak a születési folyamata nem jelent óriási változást ahhoz képest, ahogyan egyébként is zajlik ez a folyamat.

Ami azonban az éneket és a szövegeket illeti, Darren eldöntötte, hogy kísérletezni fog ebben a dalban, kipróbál olyan dolgokat, amiket korábban még nem csinált. Például a Transmission elején a beszéd valójában egy idézet. Darren igazából egy könyvmoly, úgy hívhatnánk, mindig olvas valamit. De ő, a saját bevallása szerint, a szavakat gyűjti, szólásokat, amelyeket elraktároz az agyában, amíg a szövegekhez felhasználásra nem kerülnek. Az egyik kedvenc műfaja a sci-fi, különösen az anti-utópiák világa.

A beszéd, amit a Transmissions elején mond, egy tiszteletadás és a dal egyes részein direkt idézetek olvashatók Darren egyik kedvenc könyvéből, az 1984-ből. Erről a műről bebizonyosodott, hogy rémisztően pontosan írja le a világot, amilyen, és ahogyan működik manapság. Ez az ő reakciója és szónoklata mindarra a szarra, amit látunk magunk körül a világban, a kormányban, a sajtóban, a médiában, és a nyájban, amit irányítanak. És olyan kib…ottul rosszul kormányoznak. És azt a szart, ami majdnem a nyilvánosság szeme láttára folyik, elkendőzik néhány szánalmas 'celeb-hírrel' vagy hasonlóan felesleges 'hírrel', miközben a világunkat, jogainkat, a gyerekeinkét, eladják alólunk.

Lehet, hogy ez egy akusztikus dal, de az epe és a gyűlölet, ami Darren énekéből árad a szövegekkel együtt, valószínűleg az eddigi legdühösebb MB nótává teszik a Transmissiont, és természetesen sokkal dühösebb, mint a legtöbb úgynevezett death metal manapság. Tény, zombi-imádók és a pornó-bébik, hogy a VALÓDI világ, amelyben élünk, sokkal rémisztőbb, mint egy kib…ott horror- vagy pornófilm.”

 

MOURNING BELOVETH - Transmissions (a 2013-as Formless albumról)

 

 

Nagyon érdekes a kettős ének a Mourning Belovethben. Hogy döntitek el, hogy hörgés avagy tiszta ének kerüljön egy adott részhez?


„A dal megköveteli, amit megkövetel. Darren az egyetlen szövegíró a MB-ben, így természetes, hogy összedolgozik Frankkel, hogy ki mit és hol énekeljen, milyen modorban. Darren annyi időt tölt ezzel a problémával, amennyit mi a gitárriffekkel vagy a dobütemekkel, ha nem többet.

Ha megpróbálod magad elé képzelni, hogy miként döntjük el a dupla-ének kérdését, mint a zene egy újabb elemét, akkor ez ugyanúgy működik, amikor eldöntjük, hogy súlyos, torzított gitár lesz-e egy adott helyen, avagy finomabb, akusztikus. Ami illik a dalhoz, a hangneméhez, a hangulatához, az a legjobb megoldás. Ez tényleg ilyen egyszerű.

Ami Frank hangját illet, ez mindig is egy masszív és erőteljes tényező volt, és a ’98-as demó óta magját képezi a hangzásunknak. Ezen az albumon valószínűleg többet használtuk a hangját, mint bármikor korábban, mivel most jobban illett a zenéhez. Nagyon jól passzol az album általános hangzásképéhez, és szerintem ez az eddigi legjobb teljesítménye a MB mikrofonja előtt. Ki kell ugyanakkor jelentenem, hogy az ének és a szövegek természetesen nagyon erős jellemvonását képezik a Formlessnek. Lehet, hogy erősebbet, mint valaha.”



A Formless ismeretében egyértelmű, hogy a megszólalás terén is történtek változások. A korábbi vaskos hangzás az előtérben lévő gitárok egy melegebb tónusú, kiegyensúlyozottabb produkciónak adták át a helyüket, és a ritmusszekción is nagyobb a hangsúly. Hogy találtátok meg a megfelelő hangzást az albumhoz?


„Az aktuális dal jellege alapján már tudtuk, milyen hangzást szeretnénk neki adni. Maguk a dalok most sokkal nyitottabb, organikusabb kompozíciók voltak, mint a hideg, kiszámított, falvastagságú súlyos szörnyek, amelyek a Disease albumon voltak hallhatók. Sokkal több hely volt a hangszerek rétegei között, minden hangszer nagyobb teret biztosított a keverésnél a tekintetben is, hogy az adott hangszer minél jobban kifejezhesse magát a dal keretei között, és a dalnak a hangsúlya szempontjából is.

Kezdettől fogva éreztük, hogy egy új fejezet kezdődött a MB életében, mivel a ciklus, amit az A Murderous Circus című harmadik lemezünkkel kezdtünk, természetes végkifejletéhez érkezett a Disease albummal. A Formless hangzásának a megtalálása egybeesett a dalok megírásának a folyamatával. A két dolog lényegében összefüggött egymással.”



Milyen volt a stúdiómunka? Minden dalt befejeztetek, mielőtt elkezdtétek a felvételeket?

„Nagyon intenzív, de alapvetően élvezetes időt töltöttünk a stúdióban. Semmilyen előzetes produkciós munkát nem végeztünk, ahogyan az emberek ma ezt értik. Viszont szó szerint számtalan órányi zenekari próbánk volt. Tehát minden dalt klinikai pontossággal ismertünk. Néhány apró tényező adódott csak, mielőtt eldöntöttük, hogyan is fogjunk a kivitelezéshez. De komoly nyomás volt rajtunk az eltölthető időt illetően, mert a keretünk csak 10 napot tette lehetővé a Foel stúdióban Chris Fieldinggel.

10 nap alatt több, mint 80 órányi zenét rögzíteni nem kis feladat. De szerencsénkre ott volt nekünk Chris, naponta 12-13 órát dolgozott, hogy biztos legyen benne, hogy egy tökéletesen befejezett albumot tudhatunk magunkénak, amikor távozunk. És köszönhetően az elkötelezettségének, profizmusának, és könnyű természetének, így is történt.

A stúdió csak csütörtök éjjel 23.59-ig volt fizetve, és a felajzott Chris péntek reggel 06.30-ra a keverést is befejezte. Igazán csak egy hajszálon múlt! De komolyan, nem tudok elég jót mondani a Foel stúdióban töltött időszakról. Ez egy bentlakásos stúdió. Ott voltunk a semmi közepén Walesben, semmi nem vonta el a figyelmünket, amit én felbecsülhetetlennek tartottam.

A számunkra kiválasztott felszerelés fantasztikus volt, így képességeinkből a legtöbbet hozhattuk ki. Chris, a maga sajátos módján hajtott minket még keményebben, egyénileg és kollektívaként is, mintha még soha nem lettünk volna stúdióban. És ez természetesen kifizetődőnek bizonyult, erről a Formless felületes meghallgatása is meggyőzhet. A korsó igazsága az ivásban van, ahogyan errefelé, mifelénk mondják.”



Kérlek beszélj a szövegekről is! A zenekar mindig az árnyákos oldalról szólt, de némi költői felhanggal, igaz?

„Igen, lehet így fogalmazni. A múltban Darren szövegei mindig sötét, személyes dolgokra irányultak, a szélsőséges ön-megkérdőlejezés hatásairól, ahogyan 'megöljük magunkat, hogy élhessünk', hogy idézzem Osbourne urat (itt utal a Black Sabbath Killing Yourself To Live klasszikusára – M. P.). De ő/mi soha nem prédikál(unk), nincs előírt szertartásunk. Direkt soha nem kérdeztük meg Darrentől, miről szólnak a szövegei, és biztos vagyok benne, hogy ha megkérdeztük volna se mondta volna el nekünk.

A szövegeinket azért mellékeljük a lemezekhez, mert akit érdekelnek, elolvashatja, megemésztheti őket, és levonhatja a maga következtetését. Minden információ ott van, a többi azon múlik, aki elolvassa, és ami még fontosabb, olvasni kell a sorok között. Viszont a Formlessen a szövegek kis változáson estek át, ugyanis nem az egyént szólítják meg, hanem az egész világot, és annak hatása a kérdés tárgya az egyénre. Ez egy tiráda a műanyag világ ellen, amiben élünk, ahol minden a legalacsonyabb szintű közös nevezőre van redukálva. Újracsomagolva egy könnyen emészthető, előre jóváhagyott valami, hogy nyugalomban tartson bennünket.

Korábban ez volt az a hatás, amit a személyes választás gyakorolt az énre, most ezt kiszélesítették, hogy benne legyen ennek a világnak az őrülete és lidércnyomásai is, de ez nagyon is valós, nem fikció. Ennek a valósága, kipucolva a koponyából, és újrabevésve az ő mindenki számára előírt rendszerüknek megfelelően. Lehet látni ezen a világon, milyen is valójában, és mindezt felismerve nyilvánvaló, hogy rosszabb minden korábbi paranoiánknál. Belakjuk a Halott Csatornát, ahol úgy tűnik, már senki sem figyel semmire, és minden emberi elem elforrt. Ezek brutális idők.”

 



Milyen zenéket szerettek?

„Elég sokféle zenét hallgatunk. A közös pont, ami minden zenében tetten érhető, amit hallgatunk, és értékelünk, az a művészi szabadság. Ez alatt azt értem, hogy bármit is hallgatok, hallanom, kell, hogy a művész vagy zenekar nem úgy végzi a dolgát, mint egy robotpilóta. Ez a legfontosabb tényező számomra.

Sok zenekar, amelyen felnőttem, és szerettem, önmaga gusztustalan paródiájává szállt alá, szar zenével állnak elő megfontolás nélkül. Öregemberek, akiket a pénzes csekkel érdekelnek. Hála az égnek, ma is vannak olyan zenekarok, amelyek igazán őszinték, őket nagyra becsülöm.

Nem akarok hosszú listát írni, de érdemes a következő előadókra egy pillantást vetni, és ki merem mondani, hogy aki meghallgatja őket, az le lesz nyűgözve a zenében megjelenő tehetségtől és őszinteségtől: Mournful Congregation, Nick Cave and the Bad Seeds, Altar Of Plagues, Ruins Of Beverast, Tom Waits, Pallbearer, Saint Vitus, Primordial, Solstice, Esoteric, Robert Plant, Neil Young, Bolt Thrower, Autopsy, The Wounded Kings, Officium Triste, Pentagram, Pentacle, Argus…”



Az ír metal színtér egyre erősebb. Kiket tudnál ajánlani a Hammer-olvasóknak?

„Mindig is volt Írországban néhány jó zenekar, és párnak már lassan megadatik az az ismertség, amit megérdemel. Még ma is elmegyek írországi koncertekre, amelyek érdekelnek, de már közel sem olyan sokra, mint akár csak 5 évvel ezelőtt. Egyébként a következő ír bandákon érdemes rajta tartani a szemet: Altar Of Plagues, Sodb, Wreck Of The Hesperus, Abaddon Incarnate, Wound Upon Wound, Darkest Era, Coldwar, Zom…”



A Primordial tagjaival biztos jó barátságban vagytok…

„Így van, barátságunk már sok évre nyúlik vissza, Alan annak idején segített felvenni az első MB demót. Hosszú története van a közös koncertjeinknek, 2006-ban egy közös turnén is részt vettünk. A következő hónapban pedig mindketten játszottunk a holland Roadburn fesztiválon.”



Nagyon sokat azért nem koncerteztek, igaz?

„Valójában keveset tudunk játszani. 2011-ben úgy döntöttünk, tartunk egy kis szünetet, hogy minden energiánkat a Formless anyagára koncentrálhassuk, de általában évi 10-15 koncertet sikerült adnunk, és ez a szám azokban az években, amikor turnét is szerveztek nekünk, felment 30-40-re is. Nem olyan rossz egy olyan zenekartól, amelyik csak a szabadságok alatt tud mozogni, amikor nem kell dolgoznunk, igaz? Érdemes a www.mourningbeloveth.com hivatalos oldalt nézni, itt tesszük közzé először az új dátumokat.”

 

Hammer TV

 
FIVE FINGER DEATH PUNCH - Júliusban visszatérnek Budapestre!
2021. október 26. (kedd) 10:01

Az még májusi hír volt, hogy két album rögzítésére készül a Five Finger Death Punch, az viszont egészen friss, hogy a 2022 nyarára most meghirdetett Európa-turnéjuknak lesz budapesti állomása is. A Five Finger Death Punch második magyar bulija július 5-én lesz a Budapest Arénában. "A Five Finger Death Punch bejelentette vadonatúj európai aréna turnéját, amelynek Budapest is része! A banda 2022. július 5-én ad koncertet a Papp László Budapest Sportarénában! A turné VIP elővásárlási lehetősége már meg is kezdődött, a teljeskörű jegyértékesítés október 29-én, péntek reggel 10 órától lesz elérhető. A budapesti koncerte jegyek a www.livenation.hu és a www.funcode.hu oldalakon keresztül lesznek kaphatók. A regisztrált Live Nation tagok számára szintén elérhető lesz az elővásárlási lehetőség, október 27-én 10 órától." A koncert Facebook oldala       A nyár eleji...

SIJJIN - Új banda a Necros Christos romjain, dalpremier: Condemned By Primal Contact
SIJJIN - Új banda a Necros Christos romjain, dalpremier: Condemned By Primal Contact

Sumerian Promises címmel november 12-én jelenik meg a death/tharsh vonalas berlini Sijjin bemutatkozó albuma, második előzetesként pedig a Condemned By Primal Contact dallal lehet ismerkedni....

NEVERLAND - Videóval az új hazai metal formáció első dala: Nézz körül
NEVERLAND - Videóval az új hazai metal formáció első dala: Nézz körül

Nézz körül címmel egy szöveges videó kíséretében mutatta be első dalát a Neverland, egy új banda, amelyben az Avenford gitárosa, Szehoffner Péter ismét együtt zenél egykori...

RED FANG - Új klip a saját temetésükről: Rabbits In Hives
RED FANG - Új klip a saját temetésükről: Rabbits In Hives

Arrows címmel júniusban jelent meg a portlandi Red Fang új albuma - öt hosszú év után. A Rabbits In Hives dalhoz készült friss klipben a Red Fang zenészei a saját temetésüket...

DRAGONFORCE - Átmentek glam metalba az új klip kedvéért: Strangers
DRAGONFORCE - Átmentek glam metalba az új klip kedvéért: Strangers

Extreme Power Metal címmel 2019 szeptemberében jelent meg a legutóbbi Dragonforce album, amelynek Strangers dalához most egy klip érkezett. A videóban glam bandává változott a...

DREAM THEATER - Itt az új videóklip: Awaken The Master
DREAM THEATER - Itt az új videóklip: Awaken The Master

Pénteken hivatalosan megjelent a Dream Theater legfrissebb stúdiólemeze, a hét epikus új szerzeményt tartalmazó A View From The Top Of The World. A csapat legfrissebb klipje az Awaken...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS