KORPIKLAANI - Interjú Jonnéval és Tuomas-szal - MÁS-KÉP

A családról, a turnézásról, a transz-állapotról

2013. április 1. (hétfő) 07:38 | utoljára módosítva: 2013. április 1. (hétfő) 07:40

Tavaly nyáron jelent meg a Korpiklaani nyolcadik albuma, a Manala, amelyen már egy új hegedűs mutatkozott be, Tuomas Rounakari. A finn folk metalosok tavaly a FeZen fesztiválon léptek fel nálunk, legutóbb pedig a Folk Farsangon táncoltatták meg a rajongókat a Club 202-ben, de már azt is tudni lehet, hogy a nyáron ismét visszatérnek hozzánk, mégpedig a Debrecen melletti Vekeri Tavi Fesztiválon fognak játszani.


A februári Folk Farsangos bulin lehetett utoljára a csapattal látni a harmonikás Juho Kauppinent, aki nyolc és fél év után másfajta kihívásokra vágyik, így kiszállt a Korpiból. Utódját egyelőre nem nevezte meg a csapat, és amikor Szekeres Vera kolleganőnk interjút készített a pesti koncert előtt a frontember Jonneval, illetve a sámánhegedűs Tuomas-szal, még csak szóba sem került, hogy Juho távozna a zenekarból.


A MÁS-KÉP sorozat ehavi rovatában a családról, a turnézásról és ezek kapcsolatáról, valamint a sámánizmusról és a zenéről is beszélgettünk a Korpiklaani tagjaival, Jonne Järveläval és Tuomas Rounakarival. A beszélgetésre a Club 202-ben került sor a Folk Farsangos koncertjük előtt.





Nagyon sokat turnéztatok a Korpiklaanival az utóbbi években. Ti mindketten családos emberek vagytok, férjek és apák. Mennyire könnyű vagy nehéz számotokra a váltás a családi és a turnézós élet között? Azonnal át tudtok állni turné üzemmódba vagy eltart egy darabig?

Jonne: "A váltás sohasem könnyű, de zenészek vagyunk és ezzel együtt kell élnünk, még akkor is, ha ez a körülöttünk élőkre is hatással van. Azt hiszem, ezt már ők is megszokták. A gyerekeimnek természetessé vált, hogy apa nincs mindig otthon. Amikor turnén vagy, akkor az otthonod hiányzik, de amikor otthon vagy, akkor meg turnézás. Valahogy így megy ez..."

Tuomas:
"Számomra a turné üzemmódba állás az egyedüli, ami könnyen megy, hiszen a körülmények annyira mások. Amikor belépsz a turnébuszba, az ajtót nyit egy teljesen másfajta világba. Egyszóval könnyű, hogy ne érezd otthon magad többé, hiszen a körülmények annyira rosszak! (nevet)

Aztán amikor hazamész, akkor egyáltalán nem érzed a turnébusz hiányát. A váltás könnyű, de ami igazán nehézzé teszi, az az a pillanat, amikor el kell válni a családomtól."



Miként megy az átállás akkor, amikor vissza kell változni a turnézó rocksztárból családapává? Hogy veszitek azt a hirtelen változást, hogy egyik napról a másikra eltűnik a közvetlen környezetetekből az a sok ember akivel együtt dolgoztatok, a rajongók akik addig körülvettek benneteket, és vissza kell lépnetek a mindennapi életbe?

Tuomas: "Számomra ez az életforma lehetőséget biztosít arra, hogy az idő amit a családommal töltök, minőségi legyen. Amikor a fiammal vagyok otthon, akkor csak vele vagyok, csak rá figyelek teljes figyelmemmel. Nagyon sok olyan embert látok, akik túl sokat dolgoznak és a munkát hazaviszik magukkal, így az otthonuk szintén munkaterületté válik, és sosem tudnak valóban együtt lenni a családjukkal, mert a gondolatuk folyton a munka körül forog..."

Jonne:
"Számomra a váltás néha közvetlenül a turnék után problémás, hiszen ez két teljesen eltérő életforma, de hamar túllendülök rajta. Azt hiszem, kétféle oldalam van ebből a szempontból. Sokan azt gondolhatják, hogy ebből az egyiknek hamisnak kell lennie, vagy hogy az egyik életformát kevésbé szeretem a másiknál, pedig ez nem így van.

Mindkettőt nagyon szeretem, hiszen szeretek együtt lenni a zenésztársaimmal, az emberekkel, akikkel a turnén együtt dolgozom és a rajongókkal is. Nagyon élvezem, hogy zenész lehetek és különféle helyeken és városokban játszhatok nap nap után. Ez olyasvalami, amiről gyerekként sokat álmodoztam, majd rengeteget dolgoztam érte...

De amikor eljön az idő, hogy a turnéról vagy a stúdióból hazatérjünk, akkor nagyon szeretek a családommal lenni. Hihetetlen jó érzés, amikor megérkezem és látom a mosolyukat, szemükben a hiányom után felszabaduló örömöt, és végre megölelhetjük egymást. Élvezem hogy füvet nyírhatok hátul a kertben, néha még azt is hogy havat lapátolok, pedig igazán utálom a telet.

Az én esetemben a zenekari munka jelen van az otthonomban is, hiszen majdnem minden együttessel kapcsolatos dolog az én feladatkörömbe tartozik. Nekem kell kapcsolatot tartani a kiadóval, a menedzsmenttel, a koncertszervezőkkel, a producerekkel és a rajongókkal. Én írom a dalok legtöbbjét, adom a legtöbb interjút, foglalom le az időpontokat a stúdiózáshoz, fotózásokhoz stb. Lehet hogy soknak hangzik de szerintem jó, hogy nem többen csináljuk ezt a zenekarból.

Néha nem is jut mindenre elég idő, de a gyerekeim és a feleségem megtanulták, hogy kivárják, amíg együtt lehetünk. A nyaralásokat is már jó előre lefoglalják, van hogy akár egy évvel korábban, így akkor azt az időszakát az évnek biztosan szabadon tudjuk tartani. A családom velem van, amikor dolgozom, én pedig igyekszem annyi figyelmet fordítani rájuk amennyi csak tőlem telik.

Jó dolog viszont, hogy néha én is lazán veszem a dolgokat, és ilyenkor előfordul, hogy a munkákat egy-két nappal eltolom, hogy foglalkozni tudjunk egymással."

Tuomas: "Végül is nem olyan skizofrén ez az állapot! (nevetnek) Vagy, aki vagy. A mai világban nem sok zenész teheti meg, hogy csak a zenélésből vagy abból éljen meg, hogy bandázik. Az én esetemben a Korpiklaani az egyik, de nem az egyetlen banda, amiben játszom. Több projektben is munkálkodom, ez csak az egyik közülük.

Természetesen amikor 100 bulid van lekötve egy zenekarral egy évben, akkor az válik prioritássá, és ez jó, mert tervezhetővé teszi az életet. Az én családom számára is nehéz, amikor távol vagyok tőlük, de túlélik. Szerencsére nagyon mély és bensőséges kapcsolatom van a feleségemmel, így ő pontosan tudja, mindig is tudta, hogy milyen ambícióim vannak.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért és ahogyan támogat engem abban, hogy elérjem a céljaimat, hogy megvalósíthassam az álmaimat. Ez természetesen kölcsönös és oda vissza működik."



KORPIKLAANI - Rauta (a 2012-es Manala albumhoz)

 


Mit jelent számotokra az a szó, hogy család? Milyen széles az a kör akit családnak neveztek?

Jonne: "A család jelenti számomra a mindent. Ha az embernek nem megy jól a családi élete, akkor nagyon nehéz, hogy rendesen elvégezze a zenei munkáját. Természetesen senkinek sem könnyű egy olyan pasival együtt élnie, aki az év felében távol van az otthonától, de azt hiszem, egészen megszokták már és jól is kezelik ezt. Néha még az is előfordul, hogy amikor otthon vagyok, megkérdezik: 'Mikor is kezdődik a következő turné?' (mosolyog)

Tulajdonképpen olyan ez, mintha két családom lenne. Nemcsak a szó szerinti családom, hanem a zenésztársaim is ide tartoznak, hiszen nagyon sok időt töltünk együtt. Ezért ők is olyanok, mintha a családomhoz tartoznának, csak egy picit más formában."



Te ezt hogy éled meg Tuomas? Viszonylag új tag vagy a zenekarban, könnyen ment a beilleszkedés?

Tuomas:
"Igen, ez elég egyszerű volt ezekkel a srácokkal. Amit igazán kedvelek bennük, hogy már annyi időt töltöttek el együtt, hogy pontosan tudják, mi az, ami működik számukra egy turné során, és mi az, ami nem. Ez azért fontos, mert ha van valami problémád, vagy vannak a személyiségednek olyan jegyei, amelyek nehezebbek, problémásabbak, akkor azok nem válnak jobbá egy turné során, ezt bizton állíthatom! (nevet)

Szóval, amit nagyon szeretek a Korpiklaani tagokban, az az, hogy annak ellenére, hogy annyira különbözőek vagyunk, teljesen másképp viselkedünk és másmilyen dolgokat választunk, nem bíráljuk egymást. Nincs nyomás rajtam, hogy valaki mássá váljak, amikor velük vagyok, és én szintén nem gyakorolok nyomást rájuk, hogy megváltozzanak. Ez az igazi szépsége a csapatnak.

Nagyon sok zenekarral történik meg, olyanokkal, akik fiatalon kerültek össze, hogy egyfajta csapat egyéniségük lesz, elvesztve ezzel valamit a sajátjukból. Egyfajta maszkot viselnek, amikor együtt vannak. Természetesen ez bármilyen munka során előfordulhat, dolgozhatsz egy irodában 8-4-ig egy maszkot viselve, de - ismételve önmagam - ezzel a csapattal az a legszebb, hogy nincs olyan irányú elvárás vagy nyomás senki részéről, hogy bármelyikünk is mássá váljon. Elfogadjuk egymást olyannak amilynek vagyunk."

Jonne:
"Igen, és emellett úgy érzem, igazán törődünk is egymással."



Jonne, ebben az évben lesz a 20 évfordulója a zenei karrierednek. Ki volt Jonne akkor és ki ma?

Jonne: "Zenészként ez a 20 év egy hosszú utazás volt. 1993-ban kezdtem el játszani és fizetést is kapni érte. Ekkor folk zenét játszottunk egy síparadicsomban, Leviben, Lappföldön, Finnország északi részén. Teljesen akusztikus volt, kicsit funky stílusban. A turistáknak nagyon tetszett, én pedig sokat tanultam általa, hiszen a hét minden napján játszottunk. 5 évig éltem és zenéltem ott.

Azután eljött az ideje, hogy valami mást csináljak, és zeneileg is előrébb lépjek, így visszaköltöztem Finnország déli részébe, és megalapítottam a Shaman zenekart. Ez tulajdonképpen ugyanaz a banda, 2002-ben változtattunk nevet, Shamanról Korpiklaanira. Mint ember, azt hiszem, nem változtam sokat.Természetesen tanultam valamit ezen évek alatt, de mégis úgy érzem, hogy ugyanaz a fiatal srác vagyok, aki akkor. Lehet hogy korban idősebb, de ugyanazokat a hülyeségeket csinálom, mint annak idején.

Amikor egyszer a feleségemmel beszélgettünk erről, azt mondta, hogy szerinte változtam, mert sokkal jobban szeretek itthon is lenni, mint régen, és sokkal felnőttesebben viselkedem! (nevet) Régen minden sokkal inkább fekete és fehér volt. Talán sokkal nyugodtabb vagyok az élet dolgaival és az emberekkel kapcsolatban.

A gyerekeimen keresztül is sokat tanulok. Például egyszerre csak azon kaptam magam, hogy állandóan aggodalmaskodom miattuk. Sokkal gondtalanabb és kevésbé aggódó voltam azelőtt. Azt hiszem, hogy a legtöbb változást az utóbbi 10 év hozta, amióta házas vagyok és több gyerekem lett."



KORPIKLAANI - Már várják a Vekeri Fesztivált


 



Emlékeztek annak a momentumára az életeteknek, amikor megéreztétek vagy elhatároztátok, hogy zenélni, alkotni szeretnétek és egy bandában játszani?

Jonne: "Egészen fiatal koromban történt. Pontosan, egyszerűen nem tudom megmagyarázni, csak tudtam, hogy ez az, amit csinálni akarok. Aztán mondtam apukámnak, hogy zenész szeretnék lenni, aki persze más foglalkozást szánt nekem, és azzal érvelt, hogy a zenélésből nem lehet megélni Finnországban. Erre közöltem vele, hogy én nem csak Finnországban fogok játszani, mire kinevetett. De én hittem benne, hogy ha van egy célom és kitartóan dolgozom érte, akkor meg fogom tudni valósítani. És meg is tettem..."

Tuomas: "Nálam is valahogy hasonlóan történt. Azt hiszem, úgy 6 éves lehettem, amikor azon kezdtem el gondolkozni, hogy jó lenne kapni egy hegedűt. Akkoriban állandóan Bach d-moll hegedű concerto-ját hallgattam. Nagyon nagy hatással volt rám. A lakásunkban több hegedű is volt, ugyanis apukám fiatalon szintén hegedült.

Mielőtt megszülettem, ő már abbahagyta, de a hegedűk ott voltak mindenfelé a házban, a falon. Valahogy mindig is tudtam, hogy a hegedű a hangszerem. Szerencsére a családom mindig nagyon támogató volt a zenei álmom megvalósításában, amiért nagyon hálás vagyok. Teljesen egyet értek Jonne megjegyzésével. Ha tudod, hogy mit szeretnél és azt tiszta szívből szeretnéd, nem csak az elméből, akkor semmi sem állíthat meg. A tiéd lesz mindenképp. Amit érzel és amire vágysz, eléred."




 



Beszéljünk egy kicsit arról, hogy mit jelent számotokra a zene és az hogy színpadon állhattok, mit kaptok ettől az élménytől?

Jonne: "Ó, az egy egy hatalmas energia, ami a színpadon elér minket. Azt hiszem, mindketten hasonlóan érzünk ezzel kapcsolatban. A színpadon nagyon élő minden, mi is. Sokat táncolunk, élvezzük és érezzük a zenét. A színpadon lenni élettel tölt meg minket."




Ezek szerint elevenebb a kapcsolatod önmagaddal akkor amikor a színpadon vagy?


Jonne: "Azt hiszem, igen. A színpadon egy teljes Jonne áll egy különleges módon. Ahogy az előbb is mondtam, ez egy gyerekkori álmom, szóval zenésznek lenni egy belém épült dolog. Úgy érzem, akkor élek igazán, amikor a színpadon vagyok. A Korpiklaani zenéje az a zene, amit én magam hallgatni akarok.

Zeneileg nincsenek nálunk kompromisszumok, a zenét amit játszunk, tulajdonképpen magunknak csináljuk és ezért is nagyszerű, hogy annyi más ember is a magáénak érzi és szereti. A zenét, amit csinálunk, azért változtatjuk, mert nem akarunk olyat csinálni, amit már előtte megtettünk. Nem hallgatunk másokra ezzel kapcsolatban, mert ha úgy tennénk, akkor nem lennénk hűek magunkhoz.

Az önmagunkhoz való hűség nemcsak az életben fontos, hanem zeneileg is. Nagyon szeretjük, amit csinálunk és ez az egyetlen, amit adni tudunk az embereknek. Amikor ez jelen van az összes bulin, akkor nagyon sok újfajta élményt és energiát kapunk. Ez oda-vissza működik a közönséggel. Adunk és kapunk. Ez a nagyszerű élmények kicseréléséről is szól a színpadon lévők és a közönség között.

Az különösen sokat jelentett számomra, amikor többen észrevették, hogy nem csak egy italozós dalokat játszó zenekar vagyunk, mert a munkásságunk 90%-a valami teljesen másról szól. Mégis sokan ezzel azonosítottak minket, pedig albumonként csak egy vagy két ilyen dalunk van, de akad olyan lemez is, ahol egy darab sincs."

Tuomas: "Ez egy nehéz kérdés, legalábbis számomra. Azt hiszem, a legjobb és legrosszabb tapasztalataim az életben a színpadhoz kötődnek. Egyszóval ez nem egy dolog, nem egyfajta valami, ami a színpadon elér. Az egész élet megjelenik ott egy nagyon koncentrált energia formájában. Épp ezért egyaránt kirobbanhat belőle valami különlegesen nagyszerű, vagy valami olyan, hogy aztán nyakig ülünk a kakiban.

Általánosságban az előadás nagyon sok rituális jellemzővel is bír. Először is ott vannak a koncertre való előkészületek. A legtöbb rituálé azzal kezdődik, hogy előkészülünk, vagy ami még jobb, hogy pozitív várakozásokat társítunk hozzá. Nagyon sok régi gyógyító rituálé kezdődött azzal, hogy speciális növényeket gyűjtöttek a gyógyítás, a gyógyulás érdekében, és ezzel máris a sikeres végeredmény elérését készítették elő magukban. Minél nagyobb ez az elvárás és a készülődés, annál jobb.

Ez az előnye annak, ha valaki egy jól ismert vagy sikeres csapatban játszik, hiszen abban már sok év belefektetett pozitív várakozása van, amit még jóval azelőtt beletettek, hogy az az aktuális koncert létrejött volna. A következő tényező maga a szándék. A sámánhegedűs koncertjeimen mindig a szeretetre hangolom magam és a gyógyító energiákra, az ősök jelenlétére és a teljes elfogadásra.

Úgy tekintek magamra, mint egy tükörre, amely ezeket a értékeket kifelé tükrözi. Egy szinten az előadó annak a tükre, amit választ, és ezt reflektálja a közönség felé. A zene tele van egymástól függetlenül működő frekvenciákkal. A zenésznek nem kell ezek egyikéről sem tudnia ahhoz, hogy a csoda megtörténjen. Nagyon sokszor teljesen vakok vagyunk azzal kapcsolatban, ami energetikai szinten a színpadon történik.

A zene mindig elvégzi azt, ami a dolga, függetlenül attól, hogy tudatosak vagyunk vagy nem, de a zenész szándéka befolyásolhatja ezt, egy egészen misztikus módon. A legelső tapasztalatom ezzel az erővel kapcsolatban akkor ért, amikor a '90-es évek elején szemtanúja voltam Charles Lawrence koncertjének Helsinkiben. Az utolsó darab egy hopi dal volt, amit azzal a szándékkal adott elő, hogy megköszönje az ősöknek, hogy jelen voltak azon az eseményen.

Első hallásra megjegyeztem a dallamot. Később ugyanezzel a szándékkal elénekeltem egy ködös reggelen, és ahogy énekeltem, a köd feloszlott. Ezután ezt a dalt alkalmazva többször is képes voltam a ködöt feloszlatni. A szándék, kombinálva a frekvenciákkal, mindent képes megváltoztatni.

A sámánhegedűs koncertekre úgy tekintek, mint egy rituáléra, a résztvevőkre pedig úgy, mint egy igazi régi közösségre, noha az ilyen már elveszett a modern világunkban. De ilyenkor arra koncentrálok, hogy most egy ilyen közösség születik meg a koncerten, és ez közösség addig él, amíg megőrzik a közösségi élmény emlékét.

A sámánhegedűs dalok az ősi bölcsességet és azok erejét is magukban hordozzák. Így ha azzal a szándékkal ülök oda, hogy közvetítsem az önelfogadás és a szeretet energiáját, és ez sikerül is, akkor a koncert végén az emberek úgy mehetnek haza, hogy jobb a rálátásuk arra, hogy kik is valójában."



Most, hogy említetted a rituálékat, van a Korpiklaaninak olyan rituáléja, amit a színpadra lépés előtt végeztek?

Tuomas: "Vannak rituálék, ha ezeket annak lehet nevezni. Mit gondolsz, Jonne? (nevet) Hívhatjuk ezeket rituáléknak?"

Jonne: "Talán, de ez teljesen más, ez nem egy vallás!" (mindketten nevetnek)

Tuomas: "A Korpikaanival ez más, mint a sámánhegedűs koncerteken. Ugyan az a procedúra alkalmazható itt is, de mi mindannyian nagyon különböző egyéniségek vagyunk, és nincs ez a szándék egyértelműen vagy tudatosan megfogalmazva közöttünk. Amikor a sámánhegedűs koncerteken játszom, képes vagyok transz-állapotba kerülni, amíg játszom, de a Korpiklaanival nem tudom ugyanezt megtenni, hiszen maga a zene az, ami lehetőséget teremt arra, hogy belépj abba az állapotba. Vagy ne. Néhány zene alkalmas erre, míg más meg nem.

Zeneileg néhány dal nagyon sok figyelmet, agyi aktivitást követel annak érdekében hogy a dalt precízen el tudd játszani, ami aztán abban segít, hogy a hallgatóság eldobja tőle az agyát. Tehát a transz-állapot nem kivitelezhető. A régi sámán dalok, mint amilyeneket a Shaman is játszott például, úgy voltak felépítve, hogy határtalan szabadságot biztosított az előadó számára. Szóval, volt lehetőség arra hogy transz-állapotba kerüljön, amíg zenélt vagy énekelt. Tehát ebből a szempontból a Korpi más.

Úgy gondolom, hogy van egy rituálé, amiben minden művész osztozik, és ez az, amikor átöltöznek a fellépőruhájukba. Ilyenkor történik valami, tudatosan vagy tudattalanul. Ez egyfajta személyes rituálé, ami nem biztos, hogy annak tűnik, mégis az. Felkészít arra, hogy magaddal vigyél a színpadra egy másik karaktert a személyiségedből."



Mit gondoltok, ma este mit fogtok magatokkal vinni a színpadra?

Jonne: "Valószínűleg egy kis lázat, mert bujkál bennem valami influenza!" (nevet).

Tuomas: "Tudod, nem igazán tervezünk előre ezzel a zenekarral. Van egy dalsorrendünk, de bármi más, ami a színpadon történik, az a pillanat hevében történik. Nos, így megy ez nálunk."


www.korpiklaani.com

www.shamanviolin.com

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
VOLBEAT - Premier a decemberi DVD-ről, az új dal: The Everlasting
2018. november 20. (kedd) 15:52

Let's Boogie! Live From Telia Parken címmel egy koncert DVD-vel jelentkezik december 14-én a dán Volbeat. 2017. augusztus 26-án egy különleges bulit adott a banda, az első dán zenekarként tudták telepakolni a Telia Parkent, ami egy hatalmas stadion Koppenhágában, és ezt 48 ezer 250 embernek adott koncertet örökítették meg. Ráadásul olyan vendégeik is voltak a színpadon, mint Lars Ulrich a Metallicából, Mille a Kreatorből, a bokszoló Mikkel Kessler, Barney a Napalm Deathből, avagy Danko Jones. A 26 dalos kiadványról (Blu-ray/2CD, DVD/2CD, 2CD, 3LP és digitális) máris megnézheted az új daluk, a The Everlasting felvételét. A Volbeat már javában dolgozik a 2019-es stúdióalbumán. Michael Poulsen: "Egy álom vált valóra azzal, hogy főbandaként játszhattunk a Telia Parkenben, és megtiszteltetés, hogy a Volbeat családból ilyen sokan eljöttek megnézni minket, és hogy együtt ünnepelhettünk! Izgatottak vagyunk, hogy megoszthatjuk majd...

SMASH INTO PIECES - December elején a Dürerben két másik svéd csapattal
SMASH INTO PIECES - December elején a Dürerben két másik svéd csapattal

Evolver címmel jött ki a múlt hónapban a a látványos koncertjeiről és azonnal ható dalairól ismert svéd Smash Into Pieces negyedik albuma, december 2-án pedig a Dürer Kertben lépnek...

RAMMSTEIN - "Nem hinném, hogy még egy Rammstein albumon dolgozni fogok"
RAMMSTEIN - "Nem hinném, hogy még egy Rammstein albumon dolgozni fogok"

A hónap elején jelentette be a Rammstein a 2019 nyári turnédátumait, az új stúdióalbum pedig tavaszra várható. Richard Kruspe gitáros december közepén Los Angelesben lesz a lemez...

BULLETS AND OCTANE - Holnap a Robotban: mocskos sleaze/punk és rock'n'roll Dél-Kaliforniából
BULLETS AND OCTANE - Holnap a Robotban: mocskos sleaze/punk és rock'n'roll Dél-Kaliforniából

Májusban már beszámoltunk arról, hogy öt éve nem jelentkezett új albummal a Dél-Kaliforniában székelő Bullets And Octane, de a sleaze, punk, rock'n'roll négyes eredetileg 2017-re...

LINDÁM - Kabátban, mezítláb: nyers és őszinte lett a bemutatkozó lemez
LINDÁM - Kabátban, mezítláb: nyers és őszinte lett a bemutatkozó lemez

Első stúdióalbumával jelentkezik a Lindám, a zenészszakmában már régóta ismert Pacziga Linda által vezetett zenekar. A Kabátban, mezitláb album már elérhető az online áruházakban,...

BEATRICE - Könyv jelent meg Miklóska Lajos életéről
BEATRICE - Könyv jelent meg Miklóska Lajos életéről

A napokban könyv jelent meg Miklóska Lajosról, a Sakk-Matt, a Korong, a Syrius és a Beatrice legendás basszusgitáros-énekes dalszerzőjéről. "Lajos a beatkorszakban amatőr...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS