ÉLŐ FÉM - Masters Of Rock fesztivál - 2. nap

Masters Of Rock 2012, július 13., Vizovice, Csehország

2012. augusztus 1. (szerda) 13:38 | utoljára módosítva: 2012. augusztus 1. (szerda) 13:40

A cseh Masters Of Rock második napján kénytelenek voltunk átértékelni az eredeti tervet, miszerint nem állunk a színpad elé már kora délután. Az inspirációt a görög Suicidal Angels szolgáltatta, akik meglehetősen autentikus módon és komoly vehemenciával tolják a jó kis régivágású thrasht.

A hajnali fekvés ellenére is sikerült rávennük magunkat, hogy délután egyre újra a helyszínen legyünk. Hamar kiderült azonban, hogy szívás van, mert mi ugyan lelkesedtünk, de valami gebasz miatt a thrasherek bulija elmaradt… (akárcsak Hegyalján.)  A pontos okokat utóbb sem tudtuk meg (a fesztiválon mindent csak és kizárólag csehül konferáltak), a helyi ismerősök pedig mindössze annyit tudtak meg, hogy a csapat megjött, de volt valami gubanc. Azt semmiképp nem gondolnám, hogy a szervezőkön múlt bármi is, ahogy nyilván a zenekaron sem…

Az 1972-es alapítású (!) helyi heavy metal legenda Vitacit, valamint a punk rockosabb Visací Zámek programját a legnagyobb sörsátorba húzódva vészeltük át erdélyi ismerőseinkkel és bánatsöreinkkel, az ott felállított kivetítőről követve a történéseket. A Vitacit veterán old school metalja nem kínált különösebb izgalmakat, pedig még vetkőző lányokkal is igyekeztek feldobni a bulit - minden koncepciót mellőzve. A Visací Zámeknél a helyi erők egy része igen lelkesnek tűnt, de a punk/metal keverék számunkra nem volt elég inspiráló ahhoz, hogy csatasorba álljunk. Ráadásul elég sűrű program állt még előttünk.

A norvég SIRENIA számomra egy igazi másodvonalas sarokpontja az énekesnős, gótos szimfo-metal vonalnak. Próbáltam visszaemlékezni, hogy korábban hol láthattam őket (tuti, hogy volt már szerencsém hozzájuk), de akárhogy feszültem, nem jöttek elő a konkrét emlékek. Ez persze nem véletlen, itt is kellemes napindítónak bizonyultak, és nem is szóltak rosszul. A hiba az én készülékemben (is) lehet, de ezen a vonalon számomra azért vannak náluk izgalmasabb előadók is. Minden szimpatizánstól elnézést, ez egy nézhető, de felejthető buli volt, nem több, nem kevesebb.



 


A FREEDOM CALL következett utánuk, akiket utoljára a Gamma Ray előtt kaptam el Pozsonyban, két évvel ezelőtt, és oda nagyon is illettek. Fesztiválra felvezető csapatnak, vagy passzoló turnéra előzenekarnak kiváló megfejtést nyújtanak, de ez a buli sem hagyott maga után sok magyaráznivalót. Az itt-ott Helloween-ízű, másutt Hansen-módra Gamma Ray-es, és innen-onnan ismerősnek tűnő ötletekből megformált dalaikat jól esik hallani, de azért kevés ebben az önálló jelleg ahhoz, hogy a puszta szimpatizánsból rajongóvá váljak.

Szerencsére akét éve bekövetkezett érzékeny doboscsere (a Gamma Rayben is játszó, itt alapító Dan Zimmermann időzítési problémák miatt kénytelen volt kilépni) nem bizonyult halálos érvágásnak, és az is tény azért, hogy a Chris Bay énekes/gitáros vezette banda az évek során szépen lekaparta magáról a 'projekt-zenekar' címkét. Érezhető volt, hogy egy kemény mag kifejezetten várta a bulijukat, és az is szimpatikus, számomra legalábbis, hogy a korai időszak tisztán euro-power vonala után ma már nyitottabb a világuk. Ezt jól példázza az idei album is, a Land Of The Crimson Dawn, ahol némi sötétebb tónust, de ugyanakkor rockosabb szellősséget is felvonultattak.



 

Chris Bay a fehér ESP-jével kifejezetten Hetfieldesre vette a figurát. Néha szinte már vártam, hogy elereszt valami klasszikus Master-korabeli riffet. A kedélyes hangulat amúgy végig jellemezte az előadásukat, de a borzongás alapvetően elmaradt.

Nem úgy az őket követő EXODUS esetében. A klasszikus Bay Area thrash csapat jelen körútja elég faramuci lett, hiszen ki hallott már olyat, hogy egy veterán csapat oszlopos alapítója a saját turnéjáról hiányzik, hogy másutt kisegítsen (nyilván Gary Holtról és az újabb Slayeres beugrásáról van szó). Mindez akár gázos is lehetett volna, de azt az egyetlen embert ásták elő erre az európai fesztiválos körre, aki 100%-os módon betölthette az űrt: az egykori legendás H-Team másik tagját, az anno drog-, piaproblémák miatt kiszállt Rick Hunoltot! Most komolyan, ki gondolta, hogy valaha még láthatunk vele Exodus bulit?!



 

Ha valaki hiteles lehet ezen a poszton, az csakis ő. A baráti viszony a jelen tagsággal ugyanúgy érződött, mint az, hogy neki is hiányozhatott már a pörgés: egy pillanatra meg nem állt, eszelős tekintettel masírozott körbe, vicsorogva headbangelt, és mondanom sem kell, hibátlanul szállította a nyakatekert riffeket. Még az a jó kis hajléktalan fejszerkezet is a helyén volt…

Lee Altus-szal vállvetve, összevigyorogva játszottak, de az egész csapaton látszott, hogy itt minden a helyén van. (Még az is megfordult a fejemben, hogy igazán maradhatna, ha már „visszatért”, csak hát Altus is olyan kaliber, akiért fájna a thrasher szív… esetleg egy 3-gitáros Exodus?). A mostanában visszafelé kacsintgató Zetro Souza viszont egyáltalán nem hiányzott, a súlyosan tetovált, eleve nehézsúlyú Rob Dukes maximálisan a csapat élére való, ezt élőben sokadszor konstatáltam. Igazi csúf fazon, akinek a fizimiskája épp úgy passzol az összképhez, mint ingerlő hangja az agresszív, vad témákhoz.



 

Pazarul szóltak, és ez csak növelte az adrenalinszintet, a rendelkezésükre álló bő egy óra pedig csak úgy roskadozott a zseniális daloktól. És hát nagyon is jellemző, hogy a visszatérés óta kipotyogott lemezek egyes dalai (Blacklist jeles példa erre) gond nélkül befértek a klasszikusok közé. Őrületes energiacsapolás volt ez a koncert, kemény aprítás ment rájuk (és persze a fesztivál legnagyobb circle pitje és wall of death-je is eldurrant), a vége felé lezúzott Bonded By Blood / Toxic Waltz párosnál pedig magam is letettem a hajam.

A fesztivál kétségkívül legenergikusabb koncertje volt ez, egy hibátlan, tízpontos fellépés! Ó, és el ne feledjem, a pórul járt Suicidal Angels tagok végig a színpad oldalánál zúzták ée a bulit, nem egyszer berohanva segítettek a refréneknél. Respekt!

És ekkor elérkezett a négy nap egyik legjobban várt produkciója, a UNISONIC fellépése. Két éve ugyanitt már volt szerencsénk átélni Kiske egyik legelső visszatérő buliját, akkor azonban főként Place Vendome dalokkal volt tele a program, mostanra viszont felsorakozott mellé egykori Helloweenes „bűntársa” is, Kai Hansen. A Unisonic albuma kiválóan sikerült, és hogy Kiske úr végre hajlandó újra metalt énekelni, az önmagában egy kisebbfajta csodának mondható az elmúlt bő tizenhét évnyi merev elzárkózás után. Tiszta sor, hogy a Unisonic lemez sem vegytiszta heavy metal, jó sok rockos felhanggal lett megtűzdelve, a dalok azonban erősek, egyes sarokpontok pedig (az itt nyitóként elhangzó cím- és névadó dal pl.) minden eddiginél közelebb állnak ahhoz, amit - tegyük szívünkre a kezünket - a legszívesebben hallunk Misitől.



 

A lemezről előkerült még a Never Too Late, az I’ve Tried, a Souls Alive, a We Rise, a My Sanctuary is, sőt, még a limitált verzió bónuszdalát, az Over The Rainbowt is elővették, szóval elég teljes képet kaphatott az is, aki esetleg nem ismerte még a jelenkori dolgaikat. Már legutóbb sem érződött, hogy a hosszú kihagyás nyomot hagyott volna Kiske színpadi munkáján, most pedig kifejezetten felszabadultan, sőt, amolyan laza eleganciával vezette végig a koncertet. Ezért még ezt a fekete-fehér „bohócnadrágot” is megbocsátottam neki…

Sajna az első két dalnál a sound elég kásásra sikeredett (pont a legzsenibb kezdésnél, ajjj), de a harmadiknak érkező King For A Day-re már minden a helyére került, a Hansen-Kiske párost pedig összeborulva látni olyan volt, mint valami múltidéző álom. Az időutazás leginkább döbbenetesebb pontja, hogy a Kiske hangja SEMMIT nem kopott, épp olyan tisztán és erősen szárnyal, mint ’87-ben az első Keeper idején! Döbbenetes, komolyan! Mindez a kötelezően érkező Helloween daloknál volt igazán egyértelmű: már a középtájt ellőtt March Of Time-nál állt a szőr a karomon, a végére tartogatott Future World (a kultikus Pink Panther felvezetéssel - akárcsak a Live In The UK-en! - majd az énekeltetős középrészben Kiske félelmetes eleganciával elővezetett Elvis interpretációival) és az össznépi örömködésbe torkolló I Want Out kettőse konkrétan feltette a koronát az egész napra. A fesztivál egyik koncertje volt, kétségtelen! Kiske is back!



 

Ezek után az EDGUY papírforma szerint már csak a babérokat kellett volna learassa, és színpadi rutinjukat, valamint eredendően vidám hangulatú koncertjeiket (és erős dalaikat) tekintve a főzenekari poszt nem is volt indokolatlan. Ez a koncertjük végül mégsem lett az, ami lehetett volna. Fene tudja, talán csak egy ilyen napot fogtunk ki, de valamiért a mágia ezúttal hiányzott. Pontosan tudom, mit várhattunk tőlük, hiszem ugyanezen a színpadon láttam már, ahogy lazán felcsavartak, majd zsebrevágtak úgy 20 ezer nézőt.

Persze, mindez nem azt jelenti, hogy ezúttal tragédia történt volna, csak valahogy ez a fellépés egy csuklóból kirázott, tét nélküli buli lett, annak minden kötelező elemével és sarokpontjával - vidáman, de szinte kiszámíthatóan. A dobszólót itt is kiirtottam volna (de legalábbis megnyesem volna az arra érdemes Star Wars-os rész erejig), és Tóbiás mániákus szófosása is megérne most már valami orvosi kezelést, de az Edguy ezekkel együtt az Edguy, ezt mostanra el kell fogadni. Utóbbi amúgy csak azért volt fura, mert a szokottnál is több volt a rizsa, amin persze röhörésztem én is, mert dumája azért van a csávónak, de az üresjárat jelleget ez csak növelte, no. Egy amúgy is közönségénekeltetős Save Me-t a közepén még külön megállítani egy kis extra dumára, az már-már Joey DeMaio túlzásokba eső szintjét idézte… Stratégiai hiba.



 

Ráadásul az utolsó két lemez (Tinnitus Sanctus, Age Of The Joker) számomra elmarad a csont nélkül maximális Vain Glory / Mandrake párostól, de a szintén roppant erős Rocket Ride-tól is. Még ha értem is, hogy merre és hová is fejlődnek. Így az újab daloknak daloknak, bár ezek korántsem rosszak, visszafogottabban örültem (ok, a Joker azért több erős ponttal bír, ez tény). Ezzel együtt sem mondhatnám, hogy nem volt szórakoztató a bulijuk, és hát az olyan dalokkal, mint a Lavatory Love Machine, a Tears Of A Mandrake, a Superheroes vagy a King Of Fools nehezen is lehetne mellélőni. A maguk szintjéhez mérten mégis azt kell mondjam, hogy ez egy rutinelőadás volt. És ki hallott már Edguy buliról Vain Glory Opera nélkül?

A főbanda utáni „levezető” koncerteknél rendre kiürül a nézőtér jelentős része, a Peter Tagtgren vezette PAIN bulijánál viszont meglepő módon szinte semmit nem változott az összkép. Talán még sosem láttam ennyi embert ebben a késői időpontban ezen a fesztiválon. Peter munkássága sosem tartozott a kiemelt kedvenceim közé, a Pain technós alapokra helyezett indusztriál metalja sem. Az utolsó album dallamosabb megközelítése viszont egyértelműen pozitív irányba billentette el a mérleg nyelvét. És milyen jól döntöttem, hogy megnéztem őket.



 

Egy korai nótával, a Crashed-del indítottak, majd szép lassan beindult a buli és úgy a 3-4 szám környékén már igazi népünnepély vette kezdetét. Meggyőződésem, hogy ebben nagy szerepe volt az új lemez húzónótájának, a Dirty Womannek, ahol egy emberként üvöltötték a csehek a refrént. Peter amúgy is ügyesen építette fel a koncertet, 2-3 régebbi sláger után jött egy új tétel, így nem volt üresjárat, ellaposodás, húzása volt a bulinak.
Az anno lemezre is feltett Beatles nóta, az Eleanor Rigby is jót tett a koncertnek, így még az is talált magának kapaszkodót, aki nem ismerte a Pain életművet.

Látványelemként Peter kényszerzubbonyos megjelenése, valamint az utolsó album rettenetes borítójából készült háttérvászon szolgált, de az egész fesztiválra jellemző látványos és az adott bulikra megkomponált fényekkel a koncertlátványra nem lehetett panasz. És egy ízben még az Exodus frontember Rob Dukes is tiszteletét tette a színpadon. Továbbra sem lett belőlem Pain rajongó, de a fesztivál egyik legjobb napzáró buliját adták.
Folyt köv.

Szilvás Gergő

Fotók: Polgár Péter


MASTERS OF ROCK 2011 - 1. nap


MASTERS OF ROCK 2012 - 2.nap, Vizovice, 2012/07/13 - Polgár Péter fotói

 



 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
MUDFIELD - Dal- és klippremier: Égesd el
2019. szeptember 19. (csütörtök) 18:03

Februárban jelent meg a szeghalmi Mudfield bemutatkozó albuma, a Sárrét, most pedig egy vadonatúj dallal és a hozzá forgatott klippel jelentkeztek. Ismerkedj meg az Égesd el című új nótájukkal! A következő hetekben a Leander Kills, illetve a Nomad társaságában játszik a Mudfield, szerte az országban. Dátumok, helyszínek itt. Holnap Veszprémben játszik a Leander Kills és a Mudfield.   www.facebook.com/mudfield MUDFIELD - Égesd el (2019)

XENTRIX - 25 év után új klip a brit thrasherektől: Bury The Pain
XENTRIX - 25 év után új klip a brit thrasherektől: Bury The Pain

Bury The Pain címmel a nyáron jelent meg a veterán brit thrasher Xentrix visszatérő albuma, amelynek címadó dalához készült el a banda új klipje, egyben 25 éve az első videójuk. A...

THE FERRYMEN - Dalpremier a Rainbow énekes és Magnus Karlsson csapatától: Bring Me Home
THE FERRYMEN - Dalpremier a Rainbow énekes és Magnus Karlsson csapatától: Bring Me Home

A New Evil címmel október 11-én jelenik meg a második albuma annak a melodikus metal zenekarnak, amelyet a Ritchie Blackmore féle Rainbow (és korábban a Lords Of Black) frontembereként...

PETOFI - Új dal a Téveszme frontemberével, Nagy Viktorral: Pusztulás I
PETOFI - Új dal a Téveszme frontemberével, Nagy Viktorral: Pusztulás I

Pusztulás I címmel egy vadonatúj dallal jelentkezett a hazai hardcore színtér egyik legizgalmasabb formációja, a nyíregyházi Petofi zenekar. A csapat nemrég tette közzé, hogy Mezei...

KOBRA AND THE LOTUS - Holnap kijön az új lemez, dalpremier: Thundersmith
KOBRA AND THE LOTUS - Holnap kijön az új lemez, dalpremier: Thundersmith

Evolution címmel szeptember 20-án jelenik meg a Kobra Paige énekesnő vezette kanadai hard rocker csapat, a Kobra And The Lotus hatodik albuma, amelynek második előzeteseként máris...

TONY MILLS - 57 éves korában elhunyt a TNT és a Shy volt énekese
TONY MILLS - 57 éves korában elhunyt a TNT és a Shy volt énekese

57 évesen, hasnyálmirigyrákban elhunyt a Shy, a TNT és a Siam egykori énekese, Tony Mills. A számos szólólemezzel is rendelkező brit zenész áprilisban jelentette be, hogy...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS