ÉLŐ FÉM - Masters Of Rock fesztivál - 1. nap

Masters Of Rock 2012, július 12., Vizovice, Csehország

2012. július 22. (vasárnap) 11:50 | utoljára módosítva: 2012. július 23. (hétfő) 07:35

Igaz, hogy a cseh Masters Of Rock fesztiválon továbbra sincs olyan felhozatal a top nevekből, mint mondjuk egy Hellfesten, vagy egy Nova Rockon (értsd ezalatt az Ozzy, Metallica, Guns szintű felsőligát), de az ár-érték arány miatt így sem lehet ok a panaszra. Vizovicében azért minden évben akad bőven fellépő a különlegestől az igen erősig.

Számunkra idén sem a Nightwish, a Sabaton - Edguy páros, vagy a Within Temptation jelentette az igazi húzónevet, sokkal inkább azok a soha nem látott, vagy ritkán elcsíphető, Magyarországon esetleg még nem is járt kisebb formációk jelentették a három nap savát-borsát, mint például a Hell, vagy az új énekessel kiálló Gotthard, netán a Unisonic a végre ismét metalt éneklő Kiskével.

A kisszínpad persze idén sem nekünk szólt, itt főleg helyi csapatok játszanak. Bár mindig akad ott is valami, ami miatt át kell toljuk az arcunkat, legalább egy rövid időre... Aki persze járt már a MOR-on, pontosan tudja, hogy mindez csak amolyan felvezető duma. Hiszen ezen a fesztiválon eleve olyan a hangulat, hogy még szar zenekarok mellett is ott a helyünk. Amiről persze szó sem volt…

Az első nap idén is „rohanással” kezdődött, előző este még kötelező módon csekkolnunk kellett a Suicidal Tendenciest a Zöld Pardonban (és mekkora volt!), reggel pedig irány Vizovice! Idén kímélősebben rakták össze a programot, így szerencsére nem kellett egy fontos produkció miatt sem már délelőtt tizenegykor csatasorba állni. (Azért akadt így is olyan nap, ami matinésan indult.)

A nyitónap „vesztese” a német Saltatio Mortis lett, akik a nyitó cseh banda után a fesztivál második fellépőjeként játszottak, ám az osztrák THE SORROW zenekart mindenképp el szerettem volna érni. Négykor már illendő színpadközelben lenni (ha-ha), de legfőképp azért, mert korábban még sosem láttam a metalcore arcokat. A Nován annyira korán szerepeltek, hogy végül csak a 'viszlát, találkozunk legközelebb' jutott belőlük, és ott eleve keveset is játszottak.



 

Bemelegítés gyanánt működött is a hamarosan újra Pesten játszó csapat, a Killswitch/Caliban irányultságú, néhol talán Bullet For My Valentine áthallásokat is felvonultató osztrákok piszokul elkapták a fonalat. Lemezen nem tolnám halálra őket idehaza, de képesek voltak belakni a színpadot, és szemtelenül fiatalnak tűnő mivoltuk ellenére is rutinnal tolták le az egy órájukat. A kinézet ugyan még szorul némi gyúrásra, de alakul a dolog, a 2010-es album rideg, farkasos borítójából rittyentett háttérvászon meg izgalmas kontrasztot adott a zenének. Az első dal, az Afflictions végére a hangzást is fullosra keverték, mi több, a Hetfieldes fehér ESP-vel kiálló énekes-gityós Mätze Schlegl gitárja kifejezetten pazar módon, erővel jött szembe. Egyéniségből még fejlődés-köteles a csapat, és kíváncsi is leszek, hogy a következő lemezük mit mutat majd e téren.

A Horkýže Slíže szlovák punkos, humoros rock előadását stratégiailag tökéletesen időzítették, ez alatt végigjárhattuk a fesztivál összes ismerős sarokpontját, a sörsátortól a CD-standig, volt lehetőségünk besimulni abba a bizonyos Vizovice-feelingbe. Hét óra tájt viszont már ismét a Ronnie James Dio Stage elé álltunk, hogy szem- és fültanúi lehessünk a KAMELOT legeslegelső (!) koncertjének az új énekessel. Kíváncsiak voltunk, hogy a Roy Khan helyére állt svéd Tommy Karevik vajon beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. Bár tudom, hogy a kemény mag egy része (ahogy ilyenkor mindig) eleinte fanyalogni fog, az új felállás határozottan sütött.



 

Ahhoz képest, hogy a srácban a felé támasztott elvárások végett bőven dolgozhatott az adrenalin, görcs nélkül végigvitte a bulit, mit több, frontemberként élére is állt a Kamelotnak. Elsőre úgy festett, hogy képes lesz betölteni a Khan hagyta űrt. A Thomas Youngblood és Oliver Palotai alkotta páros döntését látszott igazolni, hogy a közönség is roppant jól reagált, a Kamelot pedig egy végtelenül feelinges bulit nyomott le.



 

A program is érdekesebben alakult a vártnál, merészebben szemezgettek, mint gondoltam volna, de ez nekem csak plusz pont, ráadásul a lassan már a célegyenesnél tartó új albumot is megsimogatták egy új dal, a Sacrimony erejéig. Persze, Rule The World, Ghost Opera, The Great Pandemonium kaliberű dalokkal nehéz is lenne tévedni… Még az sem zavart, hogy Tommy a színpadi gesztusait, az előadásmódját tekintve erősen rokonítható az elődjével.



 

A látványnak is odatett a csapat, akadt némi piró, háttérénekesnek és énekesnőnek pedig az Amaranth pacsirtája és dalnoka sorakozott fel melléjük. Sőt, némi tüzes-lángos körítés mellett még két plusz csaj is megjelent egy ízben, dobbal a nyakban, egy kis plusz „perkázásra”. Bizakodó vagyok a csapat bicsaklás nélküli további lendületében, ez a buli kifejezetten erős volt.

A nap „kakukktojása” a THIN LIZZY volt. Kifejezetten örültem nekik, még úgy is, hogy ekkor már tudni lehetett a pesti buliról, a koncertet azonban előzetesen kétesélyesnek gondoltam. Azt, hogy Phil Lynott nélkül is létezhet a Lizzy, már régóta tudjuk, de most már John Sykes sincs a csapatban, szóval erősen múltromboló is lehetett volna a fellépésük.

A frontemberként csatasorba állított Ricky Warwickre is leginkább úgy emlékeztem, mint a jobbára motoros, mocskos rockban utazott Almighty lóhajú (ez már a régmúlt...) főnökére, szóval volt bennem kíváncsiság. A legendás csapat pedig jött, játszott és maga mögé állított. Sok tekintetben akár irányadó lehetne ez a fellépés egy rakás mai csapat számára is. Egy, hogy ennyi idősen (hiszen az ifjabb szekció sem éppen tinikből áll) is lehet és illendő is volna mindenkinek úgy színpadra állni, mint egy sztárokból álló zenekar (a Lizzy patinás márkanév!), és itt az ember, ha rájuk nézett, el is hitte, hogy rocksztárokat lát.

Az alapítótag Brian Downey dobos és az 1974-ben beszállt amerikai gitáros, Scott Gorham (mindketten 61 évesek!) is szuggesztív volt, utóbbi kifejezetten elegáns kiállással bírt. De a basszer Marco Mendoza és Ricky is simán poszterképes még ma is. Utóbbira ugyan nehezen lehetett ráismerni, de tök jól passzolt a csapat élére, fazonban és hangban is. A halál egyszerű, ám roppant hatásos módon körbevilágított Thin Lizzy logós háttér is ütött, ami pedig a programot illeti, az mi más lehetett volna, mint slágerparádé?

A Lizzy mindig is egy alulértékelt, hatásához mérten jóval kevéssé (el)ismert banda volt, és itt is érezni lehetett, hogy nem sokan vágják a diszkográfiájukat, de az tuti, hogy mindenkinél lejött legalább a koncert végére, hogy jóval több dalukat ismeri, mint amennyiről tudta, hogy honnan is származik. Azt meg talán mondanom sem kell, mekkora feelingje volt, amikor a Whiskey In The Jar-nál egy emberként mozdult be a teljes nézőtér…



 


A Thin Lizzy győztesként hagyhatta el a színpadot. "The boys are back in town..." Lehet haknzni egy 2012-es Lizzy koncertet, de legyen mindig ilyen a "hakni", és bármikor odaállok újra megnézni. Pesten is látni kell őket!

A WITHIN TEMPTATION sem aprózta el ezt a bulit, minden addigi koncertet felcsavart, majd zsebrevágott a holland szimfo-metal brigád. Na jó, a Lizzyt talán csak nem, de hogy még arra is lapot tudtak húzni, azért az nem kis szó. És számomra meglepetést is okoztak ezzel. Sejtettem, hogy nem lesznek rosszak, de hogy ennyire jó koncertet adjanak, azt azért nem gondoltam volna.



 

Az elején volt egy kis küszködés a hangzás beállításával, de pár dal alatt kipucolták a dolgokat, a csapat pedig a komplett fesztivál egyik toplistás koncertjét játszotta le. Népszerűségük errefelé is töretlen, Sharon is szárnyalt, remekül énekelt és kedves közvetlensége természetes módon keveredett dívás, tündöklő megjelenésével.

Az utolsó lemezük talán nem mindenkit fektetett meg, főleg a poposabb felhangokkal való kacérkodása miatt, de élőben azok a dalok is ugyanúgy erősek. Számomra azonban a legjobb mégis az egymás után eltolt Our Solemn Hour és Stand My Ground volt, meg persze az ultimatív What Have You Done, amivel a koronát is feltették a showra.

Látványban is egyértelműen ők vitték el az első díjat. Két nappal később a Nightwish is odatette a Pesten már látott pazar showt, de egyfelől a hátsó ledfal valamiért csak Sharonéknál működött, másrészt a produkció köré épített látványorgia merőben eltérő megközelítésűnek bizonyult a megszokott tüzes-lángos-füstös (amúgy roppant hatásos és látványos) vonaltól. Nem igazán az a jó szó, hogy újszerű lett volna, inkább úgy mondanám, hogy modernebb módon álmodták meg az egészet. És ez magával ragadóan működött is.

A végén az aznap épp szülinapos Sharont külön fel is köszöntötték, ettől láthatóan meg is hatódott (totál lejött, hogy előre nem tudott az akcióról), majd a stábtól kapott gigászi virágcsokrot a közönségének ajánlva, nekünk „áldozta” – egy szerencsés fan legelöl azóta is kincsként dédelgetheti otthon.... Megérdemelten kapták meg a főműsor sávját.

És ha mindez nem lett volna elég, a svéd BLOODBOUND is azt bizonyította, hogy a MOR első napja idén a meglepetések napja volt. A misztikus-melodikus power metalt játszó banda nyilván nem ütötte ki a nyeregből az egyik korábbi fellépőt sem, ám a két éve ugyanitt, ugyanebben a záró pozícióban látott "nézhető, de eléggé semmilyen" bulijuk után mintha most nem is ugyanaz a zenekar állt volna a színpadon!

Igaz, azóta kihoztak egy negyedik albumot is Unholy Cross címmel, ami sokkal erősebbre sikerült, mint az előzőek összességében (nem véletlen, hogy toltak is róla rendesen, bár a sokak által kedvelt Nosferatu debütöt sem hanyagolták). Valahogy az akkor kaméleonnak tűnő zenekar, a kialakulatlannak ható színpadi attitűdjével és a Maidenes felhangokkal kacérkodó produkciójával mára kiforrta magát, olyannyira, hogy rendesen fel is keltették az érdeklődésemet. Hogy milyen meglepetések vannak! Még a soron következő albumuk egy új dalát is elnyomták, mi több, ezt a himnikus/epikus Metalheads Unite nótát épp a 2010-es MOR-fellépésük inspirálta!


BLOODBOUND - Metalheads Unite (új dal, MOR 2012)

 

A Bloodbound persze még mindig a második ligában játszik, azaz csodát várni nem szabad velük kapcsolatban, ám az sokat mondó tény, hogy még a fáradtságot is elfelejtve bólogattam végig a bulijukat. Az meg már csak ajándék volt, hogy ellentétben a legutóbbi MOR-bulijukkal, most az eső sem szakadt a nyakunkba...
Folyt köv.

Szilvás Gergő

Fotók: Polgár Péter



MASTERS OF ROCK 2012 - 1.nap, Vizovice, 2012/07/12 - Polgár Péter fotói

 



 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
EKTOMORF - "Szinte sírrablónak lettem kikiáltva Kovácsházán"
2021. január 24. (vasárnap) 11:29

Reborn címmel két napja jött ki az új Ektomorf album, a csapat első lemeze a Napalm Records-nál, az 'újjászületés' cím pedig azt jelzi, hogy ez egy új fejezet a zenekar pályafutásában, ugyanakkor egyfajta "vissza a gyökerekhez" lemezről van szó. A Reborn lemez felvételei már tavaly nyáron elindultak a dániai Antfarmban, akkor derült ki, hogy új dobosuk lett: Oláh Kálmán a Remorse-ból. A 2018 februárjában kiadott Fury lemez még Szabó Dániellel készült. Az újságosoknál még megtalálod a HammerWorld magazin decemberi-januári számát, amelyben többek között Farkas Zolival is találsz interjút. Készítettünk azonban Zotyával egy másik interjút is, Fejes Árpi beszélgetését itt, a HammerWorld oldalán olvashatod el.   www.facebook.com/EKTOMORF.official A most megjelent Reborn lemezetek már a Napalm kiadónál jött ki. Hogyan és miért kerültetek hozzájuk? "Baráti zenekarok ódákat zengtek a...

BLACKMORE'S NIGHT - Már két dal is meghallgatható Ritchie Blackmore-ék márciusban érkező lemezéről
BLACKMORE'S NIGHT - Már két dal is meghallgatható Ritchie Blackmore-ék márciusban érkező lemezéről

Már a karácsonyi EP idején tudni lehetett, hogy Ritchie Blackmore (Rainbow, ex-Deep Purple) és Candice Night énekesnő közös zenekara, a Blackmore's Night tavasszal egy új lemezzel...

W.E.T. - Dallamrock premier Jeff Scott Soto-val, új videó és új album
W.E.T. - Dallamrock premier Jeff Scott Soto-val, új videó és új album

Retransmission címmel megjelent és végig is hallgatható a Jeff Scott Soto vezette amerikai-svéd dallamrocker W.E.T. negyedik stúdióalbuma, a 2018-as Earthrage lemez utódjáról a One Final...

OSSIAN - Új szöveges videó született: Köszöntés
OSSIAN - Új szöveges videó született: Köszöntés

Tavasszal jelenik meg az Ossian új albuma, A Teljesség, amelyről egy lírai dalt már be is mutattak az év végén. A 2020-as Csak a jót albumról most egy újabb számuk, a Köszöntés...

ANGELUS APATRIDA - Dalpremier a spanyol thrasherek februári albumáról: The Age Of Disinformation
ANGELUS APATRIDA - Dalpremier a spanyol thrasherek februári albumáról: The Age Of Disinformation

Szimplán Angelus Apatrida címmel jön majd ki február 5-én a spanyol thrasher Angelus Apatrida hetedik nagylemeze, a 2018-as Cabaret de la Guillotine utódja, harmadik előzetesként pedig...

EPICA - Február végén érkezik az Omega album, a harmadik új dal: Rivers
EPICA - Február végén érkezik az Omega album, a harmadik új dal: Rivers

A Simone Simons énekesnő vezette holland Epica új albuma Omega címmel jön majd ki február 26-án, a legfrissebb előzetes dal a Rivers címet viseli - ismerkedj meg vele! Simone Simons:...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS