JON LORD - Archív interjúval emlékezünk a Mesterre

1990-ben, a Slaves And Masters album idején készült az interjú

2012. július 17. (kedd) 09:12

Jon Lordtól, a Deep Purple legendás billentyűsétől, a rockvilág szürke eminenciásától egy 1990-ben készített interjúval veszünk végső búcsút. Az eredetileg a No.21-es Hammerben megjelent beszélgetés a Slaves And Masters címmel 1990-ben kiadott Purple album kapcsán készült, amely az első volt Joe Lynn Turner énekessel. Az egykori Rainbow és Malmsteen frontember az 1984-es újjáalakulást követő második lemez, a The House Of Blue Light elkészítése közben kialakult feszültségek nyomán ismét távozott Ian Gillan utódja lett.


A Slaves And Masters című Deep Purple album megjelenése kapcsán Hamburgban futottunk össze Jon Lorddal, aki aznap már hat és fél órája interjúkat adott, mégis kedvesen fogadott bennünket és készségesen válaszolt minden felmerülő kérdésünkre. A Mester nyugodtan üldögélt egy kényelmes karosszékben, kezében borospoharat forgatott, és élvezte a népszerűséget. Úgy is mondhatnánk, hogy Jon Lord egy igazi gentleman, akit finom humorral és jó modorral áldott meg a sors.



 


A két Deep Purple album megjelenése között Pete Yorkkal és az általa szervezett Super Drumming Projecttel is turnéztál. Milyen volt?


"Nagyon jól éreztem magam. A Deep Purple lemez csak lassan készült, és a szabadidőmet valami hasznossal akartam kitölteni. Egy öreg Hammond orgonán játszottam, ami Stephen Stillsé volt, a Crosy, Stills And Nash billentyűséé. Öt-hat alkalommal is kölcsönkértem, mert fantasztikusan öblös a hangja, egyszerűen csodálatos! Szükségem volt a turnézásra, mert több, mint két év telt el a legutóbbi Deep Purple körút óta. Én nem bírok tétlenül otthon ülni, és csak nézni, ahogy szalad az idő. Szeretek játszani, és szeretem a közönséget. Még ennyi év után is nagyon élvezem.

Jól esett újra klubokban zenélni, csodás emlékeket hozott elő ez a turné, és újra megtanított néhány elfeledett fogásra, trükkre. Persze, tudom azt is, hogy a közönség soraiban sok olyan fiatal Purple rajongó volt, aki miattam jött el a bulikra, és mindenre számított, csak éppen rhythm'n'blues-ra nem. Ezt a turnét csakis Európában, a kontinensen lehetett végigtolni. Angliában az emberek nagyon is skatulyázósak. Képtelenek elfogadni, ha valaki kilép a saját korlátai mögül. Én viszont úgy érzem, hogy egy zenész akkor igazán jó, ha sokoldalú."


DEEP PURPLE - Hush (az amerikai tévében, 1968)


Egyike vagy azoknak, akik segédkeztek a hard rock műfaj megszületésénél. Mi a véleményed a mai rockzenéről, és annak különféle változatairól, az AOR-tól a death metalig?


"Szerintem ez a sokrétűség nagyon egészséges, és egyre csak egészségesebb lesz, ahogy haladunk előre a '90-es években. Tetszik a metal zenekarok lelkesedése és számomra az is nagyon örvendetes, hogy a hard rock és a heavy metal együttesen több koncertlátogatót vonz, mint bármelyik más könnyűzenei műfaj. Mire is utal ez a tény? Arra, hogy ez a zene őszinte, életképes, terjeszkedni képes, izgalmas, kemény... Minden, amit egy zenerajongó csak kívánhat."



Mit gondolsz, ebben a mai nagy tülekedésben van még hely a Deep Purple számára is?

"Mindenképpen. Ez egy olyan műfaj, amit részben mi teremtettünk, így hát megérdemeljük, hogy részt vehessünk a történéseiben. Mi sosem hagytuk magunkat legyőzni, sosem álltunk félre, hogy másokat magunk elé engedjünk. Inkább azt vállaltuk fel, hogy kialakítunk egy mércét, és hogy az élen haladunk. Velünk ma is számolni kell, hiszen folyamatosan turnézunk.

De azt hiszem, hogy a rock világa elég nagy ahhoz, hogy sokan elférjünk benne. Ha úgy érezzük, hogy eljön az idő, akkor rögtön leállunk. Erre egyébként a körülmények úgyis figyelmeztetnek majd. Egyelőre játszani akarunk, és amíg élvezzük, játszani is fogunk. Nincs olyan szabály, amely szerint huszonkét évnyi zenélés után kötelező kiszállni."

DEEP PURPLE - Highway Star (1972)


A Blue Cheer zenekar alapítója, Dicky Peterson, aki a '60-as években veletek együtt kezdte a szakmát, nemrég azt nyilatkozta, hogy az olyan újjáalakult csapatoknak, mint például a Deep Purple, nem sikerült megteremtenie azt a hangulatot, mint az első időkben. Erről mit gondolsz?


"Ne haragudj, de ezen nevetnem kell, ez hülyeség. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de nem értek egyet Dickyvel. 1984, azaz a Deep Purple újjáalakulásának esztendeje, életem egyik legjobb időszaka volt. Borzasztó jól éreztem magam, mert úgy tűnt, hogy tovább tudtunk lépni, és képesek voltunk újra elfogadni egymást. Lehet, hogy nem ugyanaz az érzés töltött el, mint az első időkben, de ez nem jelenti azt, hogy rosszabb lett volna."

DEEP PURPLE - Burn (1974, California Jam)


A Deep Purple ismét egy új énekest fogadott soraiba, amikor Ian Gillant 1989-ben Joe Lynn Turner váltotta fel. Miért egy ismert énekest választottatok, miért nem egy új arcot, ahogy annak idején, 1973-ban tettétek, amikor David Coverdale lett a Purple frontembere?


"Látod ezen el kell gondolkodnom. Nos, hogy őszinte legyek, megpróbáltuk ezt is, de néhány nagyon jelentős problémával kellett megküzdenünk. Ebben a zenekarban bizonyos korú muzsikusok játszanak. Az énekesek legtöbbje, aki demót küldött nekünk, 20-22 éves volt. Ha egy ilyen korú srácot veszünk be, akkor két dologgal is szembe kellett volna néznünk. Az egyik, hogy látvány szempontjából nem illettünk volna össze, a másik pedig az, hogy képtelen lett volna megfelelően irányítani a színpadi munkát.

A hátunk mögött 22 évnyi koncert tapasztalat áll, amihez bizonyos igények is hozzátartoznak. Elvárjuk, hogy egy énekes 100 százalékosan uralja a terepet. Arról viszont biztosíthatlak, hogy több ezernyi kazettát hallgattunk meg, és volt köztük jó néhány nagyon kiemelkedő. Ezeket tovább is adtuk az ismerőseinknek, különféle ügynökségeknek, hátha segíteni tudnak a srácoknak. A mi feladatunk pedig az maradt, hogy egy olyan énekest találjunk, aki legalább 30 éves, kiválóan énekel és a színpadon is jól fest.

Személyiség szempontjából sem szállhatott be akárki. Lehetett volna az énekesünk Jimi Jamison, a Survivor volt frontembere. De őt a menedzsmentje nem engedte el. Aztán felfedeztünk egy Terry Brock nevű stúdióénekest, hihetetlen hanggal, ám belőle hiányzott a személyes varázs. 1989 decemberében még ott ültünk Ritchie Blackmore kandallója mellett és tanácstalanul bámultunk a tűzbe. Aztán egyszer csak megszólalt Ritchie: 'Igazán nem tudom, hogy kimondjam-e, amit gondolok, de ha egyetértetek, talán meghívhatnánk Joe-t. Legalább próbálja meg.' És akkor megtörtént a csoda."



Szerinted hiba volt újra szakítani Ian Gillannel?


"Azt hiszem, hogy Ian a saját döntése alapján távozott. Egyszerűen eltávolodott tőlünk. Mindig is ellenkező véleményen volt, bármit is határozott a banda. Ez egyszer legalább egy véleményen voltunk. És meg kell mondjam, hogy a távozását nem csak Blackmore sürgette. Egyszerűen nem volt értelme a további közös munkának. Ebben a csapatban mindig is fontos volt a zene élvezete.

Én magam nagyon is megtanultam a Whitesnake-ben, hogy egy zenekart sosem szabad azzal szétzülleszteni, hogy hagyjuk, hogy olyasvalaki zenéljen velünk, akinek alapvető kérdésekről egészen más a véleménye. Ezzel nem kritizálni szeretném Ian, mint művészt, szimplán csak azt mondom, hogy Ian már nem a bandáért dolgozott. De a mondottak ellenére továbbra is csodálatos énekesnek tartom őt, és barátként szeretem őt."


DEEP PURPLE - Perfect Strangers (1984)


Lehetséges lett volna, hogy amennyiben David Coverdale nem a Whitesnake frontembere, akkor újra beszáll hozzátok?

"Erre egyértelmű nem a válaszom. Az idők folyamán David egészen más zenei utakra tévedt, teljesen amerikanizálta a Whitesnake-et. Bár, ha jobban belegondolok, jelenleg nekünk is amerikai az énekesünk, és ebből kifolyólag talán hasonló az eredmény."

WHITESNAKE - Here I Go Again (1983, Monsters Of Rock, az eredeti verzió)

Hogyan értékeled a legfrissebb munkátokat, a Slaves And Masters lemezt? A Perfect Strangers egyenes folytatásának tekinted, vagy látsz bizonyos fejlődést a visszatérő albumotokhoz képest?

"Érdekes, hogy a Slaves anyagának 50 százaléka még a Perfect Strangers idejéből származik. Van egy konkrét szám, a Fortune Teller, aminek az alapötletén már 1985 óta rágódtunk Ritchie-vel. És ezt a feladványt éppen Joe segítette a végső megoldáshoz. Ian nem érdeklődött a dolog iránt, Joe viszont egyből rágerjedt az alapötletre. Tehát én ezt természetes fejlődésnek tartom.

Kiléptünk az Iannel elkezdett irányból, és már azt is fejlődésnek érzem, hogy Ian helyett Joe Lynn Turner énekel ezen a lemezen. De ha például egy olyan dal jut eszembe, mint a Fire In The Basement, amelyben két egyenrangú vezető hangszer szólal meg, mármint a gitár és az orgona, akkor azt kell mondjam, hogy ilyesmit a Deep Purple-t leszámítva, más együttes nem csinált volna. Ilyen szempontból ez a lemezt nagyon is hagyományőrző."

DEEP PURPLE - Fire In The Basement (az 1991-es Slaves And Masters albumról)

Ha összeveted a '70-es évekbeli teljesítményeteket az 1984-essel és az 1991-essel, miben látod a fő különbségeket?

"Két alapvető különbséget tudok megemlíteni. Az egyik mindenképpen a stúdiótechnika. A másik kevésbé nyilvánvaló - és ezt a mostani anyagunk rovására mondom el -, ugyanis csak 95 százalékban vagyok elégedett a Slaves albummal. Nekem nagyon hiányzik róla egy olyan nóta, mint a Speed King, a Gypsy's Kiss vagy a Burn.

Nem azt mondom, hogy nem lett elég kemény a lemez, csupán szívesen tettem volna hozzá még egy kis ízt. Jó lett volna, ha megszólal egy dupla lábdob, nagyjából úgy, ahogy a Fireball dalban megszólalt. Volt amúgy egy ilyen nótánk, nekem is és Ian Paice-nek is nagyon tetszett, de kisebbségben maradtunk. Azt hiszem, hogy ha ez a szám is felkerült volna a lemezre, sokkal jobb lett volna az arány."


DEEP PURPLE - Fireball (1972, Koppenhága)

Szerinted annak nem áll fenn a veszélye, hogy egy magatokfajta, úgymond konzervatív zenekar áldozatául esik a modern stúdiótechnikának?

"Nem hiszem. Szerintem a legfontosabb az, hogy a zenekarnak jó dalai legyenek, és legyen zenei tehetsége a tagoknak, hogy jól játsszák fel a dalokat a stúdióban. Ha mindez megvan, akkor nagy baj már nem történhet. Kimondottan óvakodtunk attól, hogy túl sok trükköt alkalmazzunk a stúdióban, mert egy élő hangzású, természetesen megszólaló lemezt akartunk elkészíteni.

Elárulom azt is, hogy a Slaves lemezen akad néhány olyan hiba, amit elvileg jó lett volna kijavítani, ám a végén mégsem nyúltunk hozzájuk, mert ettől lett az anyag életszagú. Igyekeztünk úgy megoldani a dolgot, hogy a lemez minél nagyobb részét élőben is ugyanígy adhassuk elő. Végül is a közönség is akkor jár jól, ha mi a kedvünkre való muzsikát nyomhatjuk."



Hogyan látod a Deep Purple jövőjét? Ti is a legvégsőkig a színpadon maradtok, mint a Rolling Stones, vagy már tervezitek a leállást?

"Szeretném, ha a Deep Purple nem érne keserű véget. 100 százalékosan biztos vagyok abban, hogy meg fogjuk érezni, amikor eljön a búcsú ideje. A közhiedelemmel ellentétben nem azért zenélünk, hogy eleget tegyünk a szerződésekben vállalt kötelezettségeknek. Azért játszunk, mert szeretjük, élvezzük, amit csinálunk. Ugyan nem vagyunk multimilliomosok, de azért nem megy rosszul a sorunk. Csak a pénzért nincs értelme tovább küzdeni, mert van belőle elég.

Természetesen nem láthatok a jövőbe, de személy szerint nagyon remélem, hogy mint emberek, nyugodt esztendők elébe nézünk. Jó tudni, hogy még mindig élvezzük, amit csinálunk, és hogy még mindig vannak ötleteink, amiket előttünk más nem valósított meg. Ha az a kívánságom, hogy ezután is írhassak zenéket, készíthessek lemezeket, teljesülni fog, és ezeket az emberek is szívesen hallgatják, akkor még jó ideig nagyon boldog leszek."


DEEP PURPLE - Might Just Take Your Life (1974, California Jam)

 


 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
BILLY GIBBONS - Új szólóalbum jön a ZZ Top főnökétől, dalpremier: Desert High
2021. április 17. (szombat) 08:46

Hardware címmel június 4-én jelenik meg Billy Gibbons harmadik szólóalbuma, első előzetesként pedig a Desert High dallal lehet barátkozni. A ZZ Top gitáros/énekese 2015-ben adta ki az első szólólemezét Perfectamundo címmel, majd 2018-ban jött a The Big Bad Blues, az új lemez pedig Matt Sorum dobossal (The Cult, Guns N' Roses stb.) készült, aki már 2018-tól turnézott Billy Gibbons-szal. A dalokban Austin Hanks gitáros is játszik. Ellentétben az első két szólólemezzel, ezúttal a saját dalok vannak túlsúlyban, mindössze egyetlen feldolgozás született, a Hey Baby, Que Paso, amit eredetileg 1990-ben vett lemezre a Texas Tornados. A Stackin' Bones dalban vendégként a Larkin Poe duó is hallható. Az új anyag felvételei a kaliforniai sivatagban készültek, akárcsak az első klip, amit a Joshua Tree Nemzeti Park közelében forgattak, nem messze a Palm Springs-beli Escape stúdiótól. Billy Frederick Gibbons: "A nyári hőségben pár...

CANNIBAL CORPSE - Hallgasd meg az új albumot, itt a Violence Unimagined
CANNIBAL CORPSE - Hallgasd meg az új albumot, itt a Violence Unimagined

Megjelent és végig is hallgatható az új Cannibal Corpse lemez, a Violence Unimagined. A 2017-es Red Before Black lemez utódjának producere/hangmérnöke ezúttal is Erik Rutan volt (Hate...

SERJ TANKIAN - Új videó a System Of A Down énekesétől: Your Mom
SERJ TANKIAN - Új videó a System Of A Down énekesétől: Your Mom

Elasticity címmel egy 5 tételes EP-vel jelentkezett a múlt hónapban a System Of A Down énekese, Serj Tankian. Az EP Your Mom című dalához most egy friss szöveges videó is született....

GO AHEAD AND DIE - Animációs videóval egy friss dal Max Cavalera új csapatától: Toxic Freedom
GO AHEAD AND DIE - Animációs videóval egy friss dal Max Cavalera új csapatától: Toxic Freedom

Attól bizonyára már értesültél, hogy Max Cavalera (Soulfly, Killer Be Killed, Cavalera Conspiracy, ex-Sepultura) egy újabb projektet hozott össze Go Ahead And Die néven. A bandában...

AURORA - Májusban jön az új stúdióalbum, klippel a címadó dal: Teszt alatt a türelem
AURORA - Májusban jön az új stúdióalbum, klippel a címadó dal: Teszt alatt a türelem

Teszt alatt a türelem címmel május 21-én jelenik meg az új Aurora album, a klippel kísért címadó dallal pedig máris megismerkedhetsz. "Elkészült az új Aurora nagylemez! A május...

FEAR FACTORY - Korhatáros videóval az első dal a júniusi albumról: Disruptor
FEAR FACTORY - Korhatáros videóval az első dal a júniusi albumról: Disruptor

Azt már tavaly ősz óta tudjuk, hogy kijön idén egy új Fear Factory album, a tizedik a sorban, most pedig itt az első dal a június 18-án megjelenő Aggression Continuum lemezről. Ismerkedj...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS