QUEENSRYCHE - Michael Wilton gitáros sem maradt néma

Geoff Tate ebből már jól nem jön ki...

2012. július 11. (szerda) 15:17

A Queensryche lavina elindult, Scott Rockenfield dobos után most Michael Wilton gitáros is részletekbe menő módon fejtette ki, hogy miként romlott meg a viszony a csapat és a kirúgott énekes, Geoff Tate között. Mivel Michael a Queensryche albumok sorozatán keresztül igyekszik elmesélni a történtek hátterét, az ő állásfoglalását is érdemes elolvasni, különösen a csapat rajongóinak.


"Az Operation: Mindcrime album sikere után a Q Prime menedzsment (ld. Metallica) azonnal stúdióban akart tudni minket, hogy az új rajongókat jobban magunkhoz kössük. Úgyhogy azonnal neki is láttunk az Empire-nek. A dalok úgy születtek, ahogy korábban is, de Chris DeGarmo gitáros a korábbinál aktívabb szerepet vállalt, és nem csupán zenei kérdésekben, hanem a szövegek terén is. Chris egymaga írta meg a Silent Lucidity dalt, ami a listák 2. helyéig jutott és még Grammy-jelölést is kapott.

Az Empire volt az első platinalemezünk (egymillió eladott példány az USA-ban), számos szakmai díjat és jelölést is kapott, a mai napig több, mint 3 millió példány kelt el belőle.

Az Empire sikerének köszönhetően 18 hónapon keresztül turnéztunk és az összes korábbi lemezünk is elkezdett jobban fogyni. Az EP, a The Warning és a Rage For Order is aranylemez lett, az Operation: Mindcrime pedig platina.

A következő album a Promised Land volt. Ennek megírása közben már bizonyos feszültségek jelentkeztek, a korábbi dalszerzői egyensúly megbomlott. Ugyancsak ez időtájt tudatta velünk Geoff, hogy zenekari társakként már elégedetlen velünk, akárcsak a csapat irányvonalával, mivel nem akar többé metal/hard rock stílusban énekelni. Azt is tudatta velünk, hogy ez lehet az utolsó albuma, és tervezi, hogy kiszáll.

A Promised Land turné alatt Geoff Tate kezdett elhatárolódni tőlünk. Teátrális dolgokat akart behozni a showba, úgy érezte, hogy többet kell csinálni annál, hogy a mikrofonba énekel. A magánéletében is kemény, nehéz időket élt át. Ezt mindenki megértette, így teret adtunk neki, hogy kiélhesse a vágyott kreativitását. Volt egy olyan érzete a turnénak, hogy ez lehet az utolsó.

A turné végén hazajöttünk, és hagytuk, hogy a dolgok kicsit elrendeződjenek. Az album nem fogyott olyan jól, mint az Empire, a banda jövője bizonytalan volt, egyúttal hatalmas nyomás nehezedett ránk, hogy a csúcson maradjunk. Akkortájt a grunge hangzás kezdte átvenni a főszerepet.

Számos megbeszélést követően a csapat úgy döntött, hogy folytatja a munkát, készül egy új album. Geoff Tate magánéletében változás állt be, és úgy döntött, hogy nem száll ki. Ez volt az az időszak, amikor nekiláttunk a Hear In The Now Frontier lemez megírásának. Az egy dalközpontú album lett, és nem egy gitárközpontú anyag, a csapat karrierje során első ízben. A dalok nagyon egyén-központúak lettek. A grunge hangzás eluralkodásával ennek a lemeznek egy nagyon spórolós, nyers soundja lett, mivel igyekeztünk elkapni annak a hangzásnak a lényegét, hogy naprakészek legyünk.

A Hear In The Now Frontier felvétele közben bizonyos magánélet dolgok is történtek. Geoff Tate és Suzanne Tate válási csatájába (a félreértések elkerülése végett Suzanne az első feleség, Susan a második... - a szerk) a csapat tagjai is belekeveredtek, egy olyan személyes harc kellős közepére, ami végül a tagok számára rengeteg fájdalmat és keserűséget okozott. Ekkor már komoly feszültség érződött és a jogdíjak elosztásának témája is egyre égetőbb lett. A jövőbeni Queensryche dalok szerzősége a baráti kapcsolatokat is elkezdte aláásni. A csapat belső dinamikája megváltozott.

A Queensryche sem akkor, sem korábban nem volt egy olyan csapat, amelyik 'rocksztár' image-dzsel rendelkezik. Ekkor azonban a backstage terület olyan emberekkel lett tele, akiket nem is ismertünk. Egy olyan bulizós atmoszféra jelent meg nálunk, ami korábban nem volt jellemző. A Queensryche elindult egy olyan irányba, ami a csapatnak nem tetszett.

A Hear In The Now Frontier turné végén Chris DeGarmo gitáros kiszállt a bandából. Noha a Chris és Geoff Tate közti dalszerzői kölcsönhatás talán már lefutotta a körét, de inkább Geoff Tate Chris iránti személyes viselkedése volt az, ami lezárta a kapcsolatot.

A távozó Chris látványa elkeserített. Az évek során mindvégig megmaradt köztünk a közeli barátság. Chris távozása miatt a Q Prime menedzsment is ejtette a bandát.

A folytatás mellett döntöttünk egy olyan hosszas éttermi megbeszélést követően, amelyen a tagok és a feleségek is részt vettek. Úgy éreztük, hogy zeneileg van még mit mondanunk, nem akartuk, hogy a Queensryche véget érjen. Geoff Tate ekkortájt említette meg, hogy be kéne vonni a munkába Kelly Gray gitárost. Kelly régi barátja volt mindannyiunknak, valamint annak a Myth nevű csapatnak volt az egyik tagja, ahonnan Geoff Tate a Queensryche-ba érkezett.

Mindannyian nagyon keményen dolgoztunk a Q2K albumon, a Rush menedzsmentből ismert Ray Daniels stábjával. Az alapos turnézásnak és a menedzsment bölcs döntéseinek köszönhetően a lemez rendesen átlépte a 150 ezres példányszámot, ami egy ígéretes start volt a banda számára a kulcs dalszerző nélkül. A lemez producerei mi voltunk, Kelly Gray pedig hangmérnökként dolgozott.

Azonban Susan és Geoff Tate nem bízott a Ray Daniels menedzsmentben, és Susan Lars Sorensennel szövetkezve kezdte menedzselni a zenekart. Ray Daniels kirúgása miatt azonnal komoly keserűség jelentkezett a csapat többi tagjánál. Ez nem egy egyhangú döntés volt. Ez volt az első 'az én utam vagy az országút' típusú ultimátum Geoff Tate-től, amit aztán még számos hasonló követett.

Chris DeGarmo visszatért a következő albumnál, a Tribe-nál, de a Geoff és közte zajló, véget nem érő kreatív civakodás miatt végül újra kiszállt, és nem is jött el az album turnéjára. Ez egy éves kemény turnézást eredményezett, egy még újabb gitárossal, akinek rövid idő alatt kellett betanítanom a repertoárt. A Dream Theaterrel megosztott, dupla főzenekaros turné egy újabb óriási koncepció volt, azonban a Geoff Tate és a másik banda akkori dobosa között a sajtóban lefolytatott sárdobálós háború miatt végül az egész kényelmetlenné vált. Komoly megpróbáltatásokat jelentett, hogy egységes zenekarként lépjünk fel. 

2005-ben a dolgok még rosszabbra fordultak. Geoff Tate azzal állt elénk, hogy ki akarja rúgni Lars Sorensent, és azt akarja, hogy a felesége, Susan Tate legyen a menedzser. Óriási ellenállás mutatkozott ennek kapcsán a zenekar részéről, de Geoff Tate kijelentette, hogy csak abban az esetben dolgozik tovább velünk, ha Susan Tate lesz a menedzser. Arra kényszerültünk, hogy vele dolgozzunk, különben a bandának vége lett volna. Vonakodva, de beleegyeztünk, úgy éreztük, hogy nincs más lehetőségünk, ha zenekarként együtt akarunk maradni. Azonban ezt szerződésbe foglalva nem voltunk hajlandóak aláírni. Ismét úgy éreztük, növekvő keserűséggel,  hogy foglyai vagyunk a Geoff Tate-féle 'az én utam vagy az országút' témának, ami egyre nyilvánvalóbb lett.

Susan Tate állt elő azzal az ötlettel, hogy készítsük el az Operation: Mindcrime II-t. A csapat habozott, mert nem akarta ezzel kisebbíteni az eredeti Operation érdemeit. Azonban Susan és Geoff Tate bevont a munkába egy költségvetési producert, átvéve az irányítást, kizárva mindenki mást.

Az előleggel kapcsolatos manipuláció volt Tate-ék legfőbb eszköze, amellyel elérhették céljaikat. Scott Rockenfield, Eddie Jackson és jómagam kiszorultunk mindenféle kreatív tevékenységből, valamint üzleti döntésből, és ezt a projekt is megszenvedte. A többi egy szervezési rémálom volt. A producert sosem lehetett elérni, amikor kellett volna, vagy aludt meló helyett vagy játszott a média playerével. Rossz emailcímekre küldött üzeneteket.

Amikor felbukkantam a kreatív folyamat során, hogy én is hozzátegyek ezt-azt a lemezhez, azt kellett tapasztalnom, hogy a producer, az új gitáros (akik akkoriban mindketten Tate-éknél laktak), valamint Geoff Tate az előző éjszaka sokáig fent maradt, vagy felkelt már korán reggel, és nélkülem megírta a dalokat. Aztán megkaptam, hogy a dalaimra már nincs szükség, mert az anyag összeállt. Azonban azt megtehetem, hogy 'beleviszem a saját stílusomat' a felvételekbe, miután megtanultam a témákat, amiket megírtak számomra. Elkeseredett voltam, de feladtam a dalszerzési próbálkozást, tudva, hogy legalább majd a stúdióban eszközölhetek változtatásokat, hogy az ismert Queensryche hangzás visszakerüljön ezekbe a dalokba.

Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor nem engedték meg, hogy részt vegyek a végső felvételekben és a keverési munkálatokban. Ki lettem zárva ebből és volt merszük megváltoztatni néhány témámat is abban a pár dalban, amelynek megírásában részt vehettem. Visszautasították, hogy San Francisco-ba repüljek, arra hivatkozva, hogy már minden kész, nincs rám szükség. Ha a kommunikáció jobb lett volna, ha tudtam volna arról, hogy egyes részeket újra fel kell venni vagy újra kell írni, akkor ott lettem volna.

Igazából csak évekkel később szereztem tudomást arról, hogy mi is történt a végső felvételek és a keverés környékén. Minden Geoff és Susan Tate ellenőrzése alatt folyt. Nevezheted akár nagyzási hóbortnak is, de meg voltak győződve arról, hogy az Operation: Mindcrime II. háromszor olyan jól fogy majd, mint az eredeti, azonban a mai napig (hat év telt el azóta) kevesebb, mint 150 ezer példány ment el belőle. Az eredeti Operationból már az első évben több, mint 500 ezer példány fogyott.

A turné után kaptam egy hívást Mike Stone gitárostól, hogy kirúgták a csapatból. Fogalmam sem volt arról, de még arról sem hallottam, hogy ilyen terv egyáltalán felmerült volna. Azonnal felhívtam Geoff és Susan Tate-et, és kértem egy zenekari megbeszélést. Ezen a megbeszélésén szereztünk tudomást arról, hogy Mike Stone helyére Miranda Tate (Geoff lánya) új barátja, Parker Lundgren került.

Azt mondták, hogy Mike Stone-nak túl nagy igényei voltak és Parker egy olcsóbb megoldás. Többet fogunk keresni. Parker Lundgren játékát sosem hallottam és sem én, sem a banda többi tagja nem vett részt ebben a lényeges döntésben. Ezúttal is megosztott volt a zenekar, és ahogy a legtöbb esetben, a hangunkat megint elfojtották.

A következő album egy tematikus, koncepcionális anyag volt, ami a hadseregünkre épült. Ez is egy olyan jó ötlet volt, amit nem osztottak meg velünk. Sokunk családjában vannak katonák és nagy örömmel vettünk volna részt a dalírásban, a nevükben is. Akkoriban már annyi elfekvő dalunk volt, hogy meg is döbbentünk, miért nem akar a mi ötleteinken is dolgozni Geoff Tate. Magát tette meg a Queensryche egyedüli hangjának és arcának, de ő volt az A&R ember is. Csakis ő választhatta ki, hogy kivel ír szövegeket. Ez már nyilvánvalóan nem csapatmunka volt.

A pénzzel manipuláltak minket, tudván, hogy családjaink és hiteleink vannak. Ennek ellenére, mivel csapatjátékos vagyok, Eddie Jackson garázsában fáradhatatlanul tanultam be és játszottam fel az összes gitártémát. A lehető legkeményebben dolgoztam azon, hogy a régi felvételek egyetlen megmaradt közös nevezőjét beletegyem a dalokba, de sok mindent nem lehetett kezdeni az olyan számokkal, amelyeknek az énektémáin nem lehetett módosítani.

Egy egész arzenált hoztam össze gitárcuccokból Eddie Jackson házában. Nagyjából hat hónapon keresztül dolgoztam Kelly Gray-jel, hogy minél több gitárfelvétel készüljön. Kellynek is hosszasan kellett dolgoznia az anyagon és végül elég sok témát beletett ő is a dalokba. Erre a feszes határidő miatt volt szükség. Az utolsóként felvett dal egy akusztikus nóta volt, amit Kelly Gray írt.

Úgy volt, hogy a dalban Geoff Tate lánya énekel majd. A hangja azonban nem illeszkedett a nóta hangneméhez, úgyhogy Kellynek ezt autotune-nal kellett rendbe tennie. Ettől a nóta kissé hamiskás is lett. Ha meghallgatod a CD-t, meg is állapíthatod, hogy ez más hangnemben van. A keverés során a vélemények eltértek. Valójában Geoff Tate nem is akarta, hogy jelen legyek, attól tartva, hogy túl hangosra keverném a gitárokat, metalossá tenném a hangzást.

Ismét egy kemény turnés időszak következett. Világossá vált, hogy a rajongók többsége folyton a régi dalok után kiáltozik. A műsort illetően sok vita volt, de mindig Geoff Tate akarata érvényesült. Mi a régi dalokat is akartuk játszani, de Geoff Tate azokat nem akarta elénekelni, ezt visszautasította. Megszabta, hogy melyik dalokat hajlandó elénekelni és nekünk arról a listáról kellett válogatnunk.

A következő a Queensryche Cabaret turné volt. Ebben a döntésben egyáltalán nem vettem részt. Valójában én voltam az egyetlen tag, aki határozottan ellenezte ezt a lealacsonyító előadást. Tudtam, hogy ez végérvényesen eltünteti még a Queensryche márkanév maradékát is. Azon a véleményen voltam, hogy a Queensryche egy minőségi zenekar és nem süllyedhet olyan mélyre, nem alacsonyodhat le oda, hogy nőket állít ki a színpadra, pláne nem úgy, hogy azok a csapattagok feleségei és lányai!

Azonban a többségi döntést elfogadva, úgy éreztem, hogy nincs más lehetőségem, csapatjátékosként, a saját társaimra gondolva, mint hogy elfojtom az ellenérzéseimet és a rajongóink számára a lehető legtöbbet nyújtom. Geoff Tate ismét bedobva az indulat kitörést, nem volt hajlandó elénekelni a rajongók által kért kedvenceket.

Erről a turnéról már undorral tértem haza. Nagyon aggódtam a banda jövője miatt. Mivel ez a banda az eddigi karrierje során is eszközölt komoly változásokat, úgy éreztem, hogy itt az ideje egy újabb változásnak. Elkezdtem különféle menedzsmentekkel tárgyalni, hogy különféle lehetőségeket vázolhassak fel a banda számára. Kértem iratokat a pénzügyi helyzetünkről és elkezdtem tanulmányozni a könyvelést. Összehívtam egy megbeszélést is, hogy megosszam a gondolataimat a többiekkel és hogy megmutassam nekik az adatokat.

Egy új menedzsment céget is bemutattam nekik, csakis azzal a céllal, hogy gondolkodjanak rajta. Nyitott voltam a véleménycserére, de amit Geoff Tate-től e-mailekben kaptam, az rágalmakkal teli, személyes támadás volt. Azt írta le, hogy nincs jogom megkérdőjelezni a szerepét és hogy hazudtam a számokat illetően, hogy így igazoljam magam. Ezeket az adatokat egyenesen a könyvelőnktől kaptam, nem hazugságok voltak, és nem is volt bennük semmiféle manipuláció. Azt hittem, itt demokrácia van, de úgy tűnik, tévedtem.

A többiek nem akarták felborítani a csónakot, így aztán szó szerint arra kért fel az énekes, hogy távozzak a bandámból. És újabb rágalmakat is kaptam a családommal és magammal kapcsolatban. Miután ezt átbeszéltem Eddie Jacksonnal, akit sokkolt, hogy felkértek a távozásra, és megkért, hogy ezt ne tegyem meg, majd mindezt a családommal is megbeszéltem, végül is maradtam a bandában, de csak miután zenekarilag megállapodtunk abban, hogy lesznek változások az ügymenetet illetően és a következő album megírását illetően is. Túl sokat és túl keményen dolgoztam ahhoz korábban, hogy csak úgy elsétáljak, anélkül, hogy adnék még egy esélyt a dolognak. Azt mindenesetre kérdésesnek találtam, hogy miért nem hangoztathatom a véleményemet és hogy miért nem tehetek fel kérdéseket az ügyeink vitelével kapcsolatban.

A turnézás kezdett ritkássá válni, a banda értéke egyre lejjebb került. A másodlagos piacok eltűntek. Egy New Mexico-beli kaszinóbulinál Geoff Tate azt mondta, hogy nem tudják mitévők legyenek, a pénz túl gyorsan fogy. Túljátszottuk magunkat, a piac ezt nem bírja. Scott Rockenfield ekkor kezdett azon agyalni, hogy miképp lehetne csökkenteni a költségeket. Elkezdte jobban megnézni az elavult Fan Clubunkat és a merchandise dolgokkal foglalkozó céget. Volt egy csomó olyan fölös kiadás, amit csökkenteni lehetett volna, vagy teljesen le is nyesni.

Közben elkezdtünk dolgozni a következő anyagon, a folyamatot pedig úgy neveztük, hogy a mániás zene hencegése. Arról volt szó, hogy zenekari munka lesz, amiben mindenki részt vesz, újra csapatként fogunk dalokat írni. Mindenki hazament, majd az ötleteinket feltöltöttük Scott Rockenfield gépére. A témák összefűzése jól is haladt, elkészült néhány demó is. Ekkor azonban a projekt váratlanul leállt, minden jelzés nélkül, és újra visszatértünk oda, hogy Geoff Tate dönt mindenben, aki ismét külsősökkel ír dalokat. A kijelölt irány arról szólt volna, hogy amolyan Empire-jellegű anyag születik.

Ebből azonban csak szervezetlenség lett, zűrzavar. Senki sem tudta, hogy ki a producer. Ismét csak Jason Slater és Kelly Gray próbálta megfejteni, hogy kinek mi a dolga. Nekem az lett kiosztva, hogy írjam át Jason dalait, tegyem őket súlyosabbá. Jason Slaterrel készítettem a felvételeket Scott Rockenfield házában, majd Jason csak úgy felszívódott! Az album különféle irányokba mozdult el, a gitárokról pedig lekerült a hangsúly! A dalaim nem kerültek felhasználásra. A mai napig mindössze 20 ezer példány kelt el a Dedicated To Chaos lemezből. A súlyos turnézás ellenére is!

Ekkortájt vettem észre (2011), hogy a bevételeink és a kiadásaink dokumentációi nincsenek rendben. Elkezdtem továbbítani a papírokat Eddie-nek és Scottnak is. Mivel Geoff és Susan Tate már rendelkezett ezekkel az adatokkal, nekik nem kellett elküldenem semmit. Eddie, Scott és jómagam aztán azzal a kéréssel fordultunk a könyvelőnkhöz, hogy szolgáltasson további adatokat, és elkezdtük megnézni a következő turné költségvetését is. Azt láttuk, hogy Susan Tate a The Voodoos nevű új bandájának pénzügyeit is a mi számlánkon vezeti, anélkül, hogy ezt bármikor jelezte volna felénk.

Mivel nekik nem voltak munkavállalói vízumaik, az egész üzletmenetet a mi adószámunkon folytatták. Mi csak annyit tudtunk, hogy csekély díjazás ellenében ők lesznek a nyitóbanda. Ez az egész nagyon feldühített! Ez illegális tevékenység, és a mi tevékenységünket tette kockára azért, mert nem voltak rendes papírjai arról, hogy a zenekara felléphet az Egyesült Államokban. A mi könyvelésünkben csakis a Queensryche-kal kapcsolatos kiadásokat szerepeltethette volna. Geoff Tate tudott a dologról, de hozzánk nem juttatta el az információt.

Az őszi turné kapcsán Scott azzal állt elő, hogy hagyjuk el a nyitóbandát, szabaduljunk meg a busztól és csökkenstük a személyzet számát. Ez nem tetszett Geoff és Susan Tate, és Susan meg is mondta Scottnak, hogy mindez kényelmetlenné teszi Geoff számára a turnét, ő ugyanis boldogabb, ha a barátai is ott vannak vele. Scott azt is mondta, hogy más turnékon sem volt szükségünk háttérénekesnőre vagy asszisztensekre, és hogy Geoff ezek nélkül is meg tudja csinálni ezt a turnét. Susan Tate ekkor arról próbálta meggyőzni Scottot, hogy ez aprópénz, holott ez 35 ezer dolláros spórolást jelentett. Végül oda- és vissza küldött emailekben megszavaztuk a spórolást és mindez be is vált, azt leszámítva, hogy az énekesünk nem volt boldog, mert nem az ő akarat érvényesült."


A Sao Paulo-i koncertről:

"Geoff Tate is rendezkedett a koncert előtt a saját területén, ahogy mi hárman is tettük. Odasétáltam a cuccomhoz, és épp a nyakamba akasztottam a gitárt, amikor egy hangos csattanást hallottam, majd Geoff Tate-től azt, hogy "óhó'. Odanéztem és azt láttam, hogy feldönti a teljes dobcuccot és köpködi a dobost, közben pedig obszcén kifejezéseket kiabál neki. Odamentem, hogy segítsek visszaállítani a cuccot, amikor azt hallottam az énekesünktől, hogy 'Hey Mike, legyen jó bulid', majd amikor ránéztem, beleköpött az arcomba és azt mondta nekem, hogy motherfucker.

Ahogy az arcomat törölgettem, megtámadva éreztem magam, és ekkor Geoff Tate visszajött hozzám, olyanokat kiabálva, hogy 'fucker, fuck you, you motherfucker'. Ránéztem a törölközőm mögül, mire közelebb jött és amikor nem néztem oda, arcon vágott. A jobb szememet is eltalálta, amiben kontaklencse volt.  A lencse elmozdult, én meg próbáltam visszaigazítani, hogy lássam, mi történik. Mondtam, hogy hagyjon békén, de továbbra is lökdöste a mellkasomat és közben azt mondta, hogy 'Pussy, fucking pussy! Most sírni fogsz?' A szemem könnyezett a lencsétől, nem láttam tisztán, és arrébb löktem.

Aztán Scott odajött és megmondta neki, hogy hagyjon békén. Geoff Tate ekkor újra meg akart ütni, de védekeztem, így pont Scott arcát találta el (a szája környékét). Scott ekkor szólt neki, hogy álljon le, mire újra megütötte az arcát. Ekkor jött oda a turnémenedzser és elrángatta, az egyik technikusunk pedig vizet öntött az arcomra, hogy ne dagadjon fel és ne vörösödjön be. Geoff Tate ekkor megint visszajött, újra beszarinak nevezett és bőgőmasinának. Mindenkinek azt mondtam, hogy még kell egy perc, amíg újra rendesen látni fogok, így a színpad másik oldalára kerültem, amíg a stáb úgy nem érezte, hogy rendezni tudták a helyzetet...."






 

Hozzászólások

[010482]
farkaslaci
Obelix erre csak azt mondaná: Te Asterix, dilisek ezek az amerikaiak! :)
[010480]
horvathfefe
Elég szerencsétlenek,hogy ennyire hagyták magukat. Senki sem merte fejbe rúgni az énekest? Adnék én neki köpködést! Kiverném a fogait,az biztos!
Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
BILLY GIBBONS - Új szólóalbum jön a ZZ Top főnökétől, dalpremier: Desert High
2021. április 17. (szombat) 08:46

Hardware címmel június 4-én jelenik meg Billy Gibbons harmadik szólóalbuma, első előzetesként pedig a Desert High dallal lehet barátkozni. A ZZ Top gitáros/énekese 2015-ben adta ki az első szólólemezét Perfectamundo címmel, majd 2018-ban jött a The Big Bad Blues, az új lemez pedig Matt Sorum dobossal (The Cult, Guns N' Roses stb.) készült, aki már 2018-tól turnézott Billy Gibbons-szal. A dalokban Austin Hanks gitáros is játszik. Ellentétben az első két szólólemezzel, ezúttal a saját dalok vannak túlsúlyban, mindössze egyetlen feldolgozás született, a Hey Baby, Que Paso, amit eredetileg 1990-ben vett lemezre a Texas Tornados. A Stackin' Bones dalban vendégként a Larkin Poe duó is hallható. Az új anyag felvételei a kaliforniai sivatagban készültek, akárcsak az első klip, amit a Joshua Tree Nemzeti Park közelében forgattak, nem messze a Palm Springs-beli Escape stúdiótól. Billy Frederick Gibbons: "A nyári hőségben pár...

CANNIBAL CORPSE - Hallgasd meg az új albumot, itt a Violence Unimagined
CANNIBAL CORPSE - Hallgasd meg az új albumot, itt a Violence Unimagined

Megjelent és végig is hallgatható az új Cannibal Corpse lemez, a Violence Unimagined. A 2017-es Red Before Black lemez utódjának producere/hangmérnöke ezúttal is Erik Rutan volt (Hate...

SERJ TANKIAN - Új videó a System Of A Down énekesétől: Your Mom
SERJ TANKIAN - Új videó a System Of A Down énekesétől: Your Mom

Elasticity címmel egy 5 tételes EP-vel jelentkezett a múlt hónapban a System Of A Down énekese, Serj Tankian. Az EP Your Mom című dalához most egy friss szöveges videó is született....

GO AHEAD AND DIE - Animációs videóval egy friss dal Max Cavalera új csapatától: Toxic Freedom
GO AHEAD AND DIE - Animációs videóval egy friss dal Max Cavalera új csapatától: Toxic Freedom

Attól bizonyára már értesültél, hogy Max Cavalera (Soulfly, Killer Be Killed, Cavalera Conspiracy, ex-Sepultura) egy újabb projektet hozott össze Go Ahead And Die néven. A bandában...

AURORA - Májusban jön az új stúdióalbum, klippel a címadó dal: Teszt alatt a türelem
AURORA - Májusban jön az új stúdióalbum, klippel a címadó dal: Teszt alatt a türelem

Teszt alatt a türelem címmel május 21-én jelenik meg az új Aurora album, a klippel kísért címadó dallal pedig máris megismerkedhetsz. "Elkészült az új Aurora nagylemez! A május...

FEAR FACTORY - Korhatáros videóval az első dal a júniusi albumról: Disruptor
FEAR FACTORY - Korhatáros videóval az első dal a júniusi albumról: Disruptor

Azt már tavaly ősz óta tudjuk, hogy kijön idén egy új Fear Factory album, a tizedik a sorban, most pedig itt az első dal a június 18-án megjelenő Aggression Continuum lemezről. Ismerkedj...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS