THE CULT - Májusban érkezik a Choice Of Weapon

Astbury a Rolling Stone-nak nyilatkozott

2012. január 31. (kedd) 08:54

Május 22-én jelenik meg a The Cult új albuma, a Choice Of Weapon, amit eredetleg Chris Goss-szal kezdtek felvenni, majd végül azzal a Bob Rock producerrel fejeztek be, akivel a Sonic Temple, a The Cult és a Beyond Good And Evil albumokon is dolgoztak. Angliában a Classic Rock magazin közreműködésével egy 132 oldalas The Cult-tematikájú magazinnal együtt jelenik meg a CD már május 14-én.
A csapat legutóbbi nagylemeze 2007-ben jött ki Born Into This címmel, azóta csak két ún. "kapszulát" adtak ki új dalokkal és koncertfelvételekkel. A kilencedik The Cult albumon folyó munkálatok kapcsán Ian Astbury a Rolling Stone-nak nyilatkozott:
"Fogalmazzunk úgy, hogy még nedves a festék. Ezt veletek közöljük elsőként, srácok. Azt hiszem, hogy az eredeti kiadási dátumról lecsúsztunk, részben annak köszönhetően, ahogy az új albumot végül befejeztük. A munkát Chris Goss-szal (Masters Of Reality) kezdtük, aki egy nagyon közeli barát, már jó 20 éve barátok vagyunk. Mindig is dumáltunk arról, hogy közösen készítsünk el egy The Cult albumot. Chris bele is vetette magát a finomításokba, segített kiválasztani, összerakni az anyagot aztán itt le is ragadtunk egy időre. Elkopott a dolog, valahogy mindenki kimerült. Lezsibbasztottuk egymást a stúdióban."

Itt meghallgathatsz egy új dalt Lucifer címmel.
 






THE CULT - Choice Of Weapon
(05/22 - Cooking Vinyl Records)

0
1. Honey From A Knife
02. Elemental Light
03. The Wolf
04. Life > Death
05. For The Animals
06. Amnesia
07. Wilderness Now
08. Lucifer
09. A Pale Horse
10. This Night In The City Forever






"Ez az image már sok-sok éve velem van, nagyjából 11 éves korom óta. Kanadában nőttem fel, az Ontario állambeli Hamiltonban. Kissrácként költöztünk oda, és így nagyon hamar megismerkedtem az amerikai bennszülöttek kultúrájával. Ez aztán csúcsra is járatta a bennszülött kultúrák iránti érdeklődésemet. Elég komoly hatással volt rám.

Ami ezt a képet illeti, már jó ideje itt kavar körülöttem. Szinte meg kellett jelenítenem magamban. Egy olyan képet akartam, ami bizonyos formában nem csupán a lemez érzésvilágát tükrözi, a legmélyebb érzéseket, de azt is, hogy mi folyik a társadalomban.

Azzal, hogy ennek a sámánfigurának egy maszk fedi az arcát, csaknem azokra a képekre emlékeztet, amik Líbiából vagy Egyiptomból érkeztek, meg az Occupy mozgalmakról vagy a brit lázadásokról.

A lemez címe pedig arra a tényre utal, hogy itt tartunk jelenleg, és itt van előttünk a választás lehetősége. Különféle módok közül választhatunk. Választhatjuk konkrétan a fegyvereket is, ahogy sokan fegyvert ragadtak Líbiában, Egyiptomban, Szíriában. Vagy választhatunk más fegyvereket is, hogy legyőzzük a rendszereket, fizikai úton, erővel.

Átvitt értelemben a fegyver lehet egy kamera, egy toll, egy állásfoglalás, egy szóbeli kinyilatkoztatás, de akár egy ruhadarab is. A tantrikus fegyverek olyan szimbólumok, amiket a tantrikus rituálék alkalmával használnak, ilyen például a dorje is (dordzse vagy vadzsra - a gyémántjogar), amit ez a sámáni figura tart a kezében. A dordzse a villámszerű megvilágosodást jelképezi, az ébredés pillanatát, amikor azt mondod, hogy 'Aha!'."

"Azt hiszem, a lényeg az, hogy el kell kezdenünk a belső kutatást. A spirituális életünk szinte becsődölt. A materiális rendszerek nem fogják megoldani a helyzetünket. Azzal, hogy a bútorokat tologatjuk, átvitt értelemben, tehát új elnököt kerítünk, vagy egy friss festékréteget húzunk a dolgokra, még nem feltétlenül oldjuk meg a probléma lényegét.

Emberi lények vagyunk, organikusak, és függünk a környezetünktől, ettől az élő bolygótól. Ez tény. Ez ellen nem lehet harcolni. A harcaink meg leginkább politikai rendszerekről, szavak értelmezéséről, nyelvekről, struktúrákról, listákról, grafikonokról szólnak. Ez csaknem olyan, mintha azt akarnánk, hogy igazunk legyen, győzni azonban nem akarnánk.





Láttam egy csodás Karl Lagerfeld interjút, amit Charlie Rose-nak adott. Charlie ezt kérdezte tőle: 'Szóval, mit is csinálsz divat-designerként?', ő meg így felelt: 'Nos, a munkám nem igazán arról szól, hogy meghatározzam a társadalom milyenségét. Sokkal inkább arról, hogy reflektáljak rá.' És ezzel én is nagyon tudok azonosulni. Tudod, a reflektálás gondolatára, arra, hogy mit látunk és érzünk.

Nem hinném, hogy művészként abban a helyzetben lennék, hogy megmondjam az embereknek, hogyan is kéne viselkedniük. De a helyzetem révén képes vagyok arra reflektálni, amit érzek, amit látok. És úgy gondolom, hogy ez a jelenlegi feladatok egyike, és sok művész talán tart attól, hogy pontosan kifejezze, amit érez.

Sokan attól tartanak, hogy netán magukra haragítanak valakit a Pitchfork Mediánál, hogy gyűlöletet váltanak ki. Ez azért érdekes, mert az internet, a közösségi hálók, a bloggolás révén mindenkinek megjelenik a véleménye. Viszont amit nem látunk, amit nem kapunk meg tőlük, az a megbízólevél, ami feljogosítja őket erre. Ha az emberek igazságosak lennének, a véleményük mellé ezt is odatennék.

Ha kritizálsz valamit, ha kritikus vagy, akkor tedd elérhetővé azt is, hogy mi jogosít fel erre. Az élettapasztalatokra gondolok itt. Nem arra, hogy milyen sulikat végeztél el, és nem csak annyira, hogy 'ide és ide jártam, vagy sokat utaztam'. Az a kérdés, hogy valójában mit tapasztaltál meg? Melyek voltak életed fő eseményei, amelyek alapján kialakítottad ezt az adott perspektívát? Oszd meg velünk, hogy ki is az, aki kritizál. Akkor több hitelesség lenne az adott kritikában.

Itt van például a Lou Reed - Metallica lemez, amiről sok emberrel vitatkoztam már. Mindenki azt mondja, hogy undorító, egy utálat. Te is tudod, hogy mennyi gyűlöletet kaptak a lemezre. Gyűlöletet! A Pitchfork talán 1 pontot adott rá, vagy nullát. Lou Reed egy 67 éves ember. Mindaz, amit felmutathat, csodás, egyike a legkitüntetettebb figuráknak. És ha tudsz róla valamennyit, azt is tudhatod, hogy nem érzi jól magát mostanában. Romlik az állapota, a teste beteg, ő maga pedig gyenge és törékeny.

A Metallicát választotta arra, hogy legyenek izmai, hogy legyen páncélja, hogy még egyszer kirukolhasson valamivel, hogy elmondhassa, mi történik a belső életében, és ehhez ezt a Weimari Köztársaságból származó darabot, a Lulut használta fel. Ha ténylegesen meghallgatod a lemezt, vannak rajta fenomenális pillanatok, akármilyen mércét is használunk. A Junior Dad például. Szerintem az egy kib...ott briliáns zenei darab!

És hogy visszatérjek ehhez a sámáni figurához, aki sok tekintetben egy olyan energiát reprezentál, amit még nem aknáztak ki. Megjelenik előttünk, ránk néz és választási lehetőséget kínál. Elvesszük a kést, a dordzsét. És ha a kést vesszük el, talán a saját torkunkat vágjuk el vele. És folyamatosan ezt tesszük. Nézd meg a kultúrát, amiben élünk. Közönséges. A felszínest ünnepeljük.

A kultúrán belül azt látom, hogy nem csak én vagyok így ezzel, más művészeknél is ezt tapasztalom. Például Grindermannél. Náluk egy farkas van a borítón. Szerintem Nick Cave is egy bizonyos energiára célozgat. Vagy az olyan bandák, mint a Wolves In The Throne Room, de még az olyanok is, mint a Salem. Vagy az egész witch house és drag színtér, mint a Balam Acab, a White Ring - az általuk keltett zaj bizony nem kellemes. Közben pedig ezeket a felszínes pop előadókat ünnepeljük és az emberek lelkesen mondják róluk, hogy milyen merészek, de valójában ez csak a felszínesség. Egy bőrdzseki, egy őrült frizura, egy dilis pillanat.

A Feist lemeze, a Metals is arra utal, amiről beszélek, PJ Harvey albuma is. Arra céloznak, hogy valami nem stimmel ebben a korszellemben, és ez nem egy materiális helyen működik, hanem egy spirituális helyen. De maga a spirituális kifejezés is szinte elfáradt. A Barnes and Noble-nél kapható könyvek jutnak róla eszedbe, könyvek a Dalai Lámáról, meg a kristályokról. Az egészből hókuszpókusz lett.

És azt hiszem, hogy ez egy újabb lejárató kampány azok részéről, akik ezt az egész ego-vezérelte dolgot állandósítani akarják, ezt az 'igazam van, igazam van, én vagyok az első, nézz rám, itt vagyok, mindent tudok, minden tudás birtokosa  vagyok, mindent tudok a krautrockról, mindent tudok az obskurus művészeti formákról, én vagyok az, tegyél fel, használj ki, itt vagyok' dolgot.
Elvesztünk."
 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
TALES OF EVENING - Dal- és klippremier: Káprázat
2018. április 26. (csütörtök) 18:11

A fény nyomában címmel a jövő héten érkező májusi HammerWorld magazin extra CD-mellékleteként lát majd napvilágot a Tales Of Evening harmadik albuma, amelynek Káprázat című dalához készült el Ádám Attiláék új legfrissebb klipje. A nagykanizsai szimfonikus metal csapat 3 év után jelentkezik most új lemezzel - a talesofevening.com oldalról is megrendelhető a digipak CD, HammerWorld magazinnal együtt, akár csomagban is, melyhez támogatói póló/pulóver is választható. "A zenekarunk közös döntése volt, hogy a Káprázat dalhoz forgassunk klipet. Nagyon fülbemászó, dinamikus, a hangzásvilága pedig igazi Tales Of Evening! A Káprázat arról a 'csodáról' szól, amikor a nap felkel, amikor mindent elborít a fény, az erő, az élet maga. Fontos, hogy az ilyen 'csodák' ne váljanak megszokottá. Tegyünk érte, csodáljuk meg, álljunk meg egy percre! Gyönyörködjünk a körülöttünk élő világban, és reménykedjünk, hogy...

PARKWAY DRIVE - Májusban új album, klippel a harmadik dal: Prey
PARKWAY DRIVE - Májusban új album, klippel a harmadik dal: Prey

2017 egyik legjobb koncertjét az ausztrál Parkway Drive adta a Barba Negra Track idénynyitó buliján, 2018 nyarán pedig visszatérnek majd Európába, többek között az osztrák Nova Rock...

BULLET FOR MY VALENTINE - Nyáron új album, friss videoklip Over It
BULLET FOR MY VALENTINE - Nyáron új album, friss videoklip Over It

Gravity címmel június 29-én jelenik meg a Matt Tuck vezette Bullet For My Valentine hatodik albuma, amelyről már megismerkedhettél az Over It dallal, amelynek most a klipje is megérkezett A...

SZEGEDROCKS 2018 - A Dóm téren így nyomta a Tankcsapdát a közel 400 zenész
SZEGEDROCKS 2018 - A Dóm téren így nyomta a Tankcsapdát a közel 400 zenész

Közel négyszáz rockzenész gyűlt össze a szegedi Dóm téren egy nagy örömzenélésre. Amatőr és profi zenészek jöttek Nyírbátorból, Pestről, a Dunántúlról, Bécsből és a...

SZEGEDROCKS 2018 - Így nyomta a Tankcsapdát a közel 400 zenész a Dóm téren
SZEGEDROCKS 2018 - Így nyomta a Tankcsapdát a közel 400 zenész a Dóm téren

Közel négyszáz rockzenész gyűlt össze a szegedi Dóm téren egy nagy örömzenélésre. Amatőr és profi zenészek jöttek Nyírbátorból, Pestről, a Dunántúlról, Bécsből és a...

SZEGEDROCKS 2018 - Így nyomta a Tankcsapdát a közel 400 zenész a Döm téren
SZEGEDROCKS 2018 - Így nyomta a Tankcsapdát a közel 400 zenész a Döm téren

Közel négyszáz rockzenész gyűlt össze a szegedi Dóm téren egy nagy örömzenélésre. Amatőr és profi zenészek jöttek Nyírbátorból, Pestről, a Dunántúlról, Bécsből és a...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS