ÉLŐ FÉM - A Dream Theater Bécsben

2011. július 27 - Bécs, Gasometer

2011. augusztus 3. (szerda) 09:51 | utoljára módosítva: 2011. augusztus 7. (vasárnap) 16:24

Holnap a fehérvári Fezen fesztiválon Magyarországon is bemutatja új dobosát, Mike Manginit a Dream Theater, de az elmúlt év viszontagságai miatt mocorgott bennem annyi kíváncsiság, hogy ne hagyjam ki a múlt heti bécsi koncertjüket. Előrebocsátom, hogy nem tartozom azon rajongók közé, akik minden egyes új dal, vagy új album megjelenésekor vadul kongatják a vészharangot, ráadásul meg is értem a csapatot, hogy Portnoy kedvéért nem voltak hajlandóak pár év szünetet tartani, és beiratkozni mondjuk egy 'Hogyan gondozd a kiskertedet?' tanfolyamra, netán éttermet, borkereskedést nyitni, vagy megtanulni repülőgépet, tengeralattjárót vezetni. Ezek a fickók tizenéves koruk óta a zenélésnek szentelték az életüket. Miért is kéne otthon malmozniuk ahelyett, hogy koncerteznének, muzsikálnának?
A Gasometer az osztrák főváros talán legjobb koncerthelyszíne, amit eleve úgy alakítottak ki, hogy maximálisan kiszolgálja mind a fellépők, mind a jegyvásárlók igényeit. A szerényebb érdeklődést kiváltó bulik esetében a felső karzatot nem szokták megnyitni, ezúttal azonban a fenti ülőhelyek is tele voltak, a hagyományos nézőtér pedig annyira megtelt, hogy amikor végül eldöntöttem, hogy Petrucci oldalán fogom végignézni a műsort, kénytelen voltam a termen kívül, a folyosón körbemenni, annyira reménytelennek látszott, hogy át lehet vágni a Dream-fanatikusok tömegén. Saccolásból gyenge vagyok, de a tömeg mérete azt mutatta, hogy Mike Portnoy bizonyos szempontból sokkoló távozása nem ijesztette el az embereket.
Fotó: Caroline Traitler
Kattints Lénárd László beszámolójának folytatásához!








Az Inception filmzenés intró hangjainál színpadra lépő csapatot irdatlan üdvrivalgás fogadta, ami csak fokozódott az Under A Glass Moon első hangjainál. Az Images albumos klasszikus tételnél igazából nem is lett volna szükség James Labrie-re, legalábbis körülöttem mindenki végig énekelte a nótát. Miközben persze vadul sasoltuk Mangini teljesítményét, aki az első perctől uralta a cuccát, alkalmanként széles mosollyal az arcán.

A Gasometerben megszokott jó hangzáshoz képest James hangját kicsit alulkeverték, de az így is hallatszott, hogy a rövidebb frizurát villantó frontember továbbra is jó formában van. Annak idején a betegsége folytán volt egy rosszabb korszaka, de az már a múlté, azonban nemcsak szárnyaló, karakteres hangját tette oda nagyon, hanem láthatóan a frontemberi szerepet is komolyan vette. Erre mondjuk szükség is volt, mert amíg korábban Portnoy látványdobolása és folyamatos bohóckodása a show részét képezte, Mangini egészen más karakterű zenész.




Myung mester a szokásos módon szerényen bűvészkedett, továbbra is pókszerűen futtatva ujjait a húrokon. Hihetetlen, hogy a fickó mennyire nem változott semmit! Kis túlzással ugyanúgy néz ki, mint az Images turnén, amikor először láttam őket. El is határoztam, hogy a Fezen bulit az ő oldaláról fogom lesni. Rudess a még újabb állványrendszerével egészen csodás fordulatokra képes, ide-oda döntögette is a komplex billentyűzetet, néha meg valami iPod-szerűségen matatva hozta a témákat. Őt nagyon szerette a keverős, lehetett is rendesen hallani a játékát.

Amikor a buli előtti napon azt olvastam a Facebookon, hogy Petrucci nem talál edzőtermet Bécsben, még mosolyogtam is magamban, hogy ez a legfőbb gondja? De a színpadon azonnal kiderült, hogy miről van szó. Olyan bicepszei vannak a srácnak, hogy a gitár szinte eltűnt a karjaiban! Szakállas, kigyúrt, marcona megjelenése éles ellentétet képez azzal az érzelemgazdagsággal, ahogy a hangszerét kezeli, de amikor rávigyorgott valakire a tömegben, néha még integetve is, megvillant az igazi énje. Külsőre viszont akár most beszállhatna a Deicide-ba Benton mellé, de egy bandanával és egy bőrmellénnyel kiegészítve Zakk Wylde is azonnal Chapter-taggá avatná.

A program ezen a turnén szinte végig állandó, és a felkészült fanok nyilván már pontosan tudják, hogy néhány kötelezőnek tartott dal mellőzésével az egész életművet igyekszik bemutatni a csapat. A 2000-es évek albumainak felidézése (These Walls, Forsaken, Endless Sacrifice) pontosan mutatta, hogy olvashat az ember megannyi kritikát a csapat zenei kiégéséről, amikor élőben megszólalnak ezek a dalok, ugyanúgy a magasba lendülnek a kezek, mint a régi daloknál, és a jól megformált refréneket is egyként énekli mindenki. Bevallom, nem számoltam a tizenhatodokat és a harminckettedeket, de a dobok mögött Mangini számomra tökéletes megfejtésnek tűnik. Petrucci, LaBrie, de még Myung is rendre hátrasétált a dobcucchoz, amolyan támogatást nyújtva az új srácnak. Néha csak odavigyorogtak neki, máskor kicsit megbizgették a cinjeit, hogy érezze a törődést. 

Az első albumos káprázatos instrumentális orgia, az Ytse Jam (libabőr végig) előtt jött el Mangini nagy pillanata, a dobszóló. Mivel a neten ez több felvételen is végigcsekkolható, nem nagyon elemezném, de egy jól felépített produkció volt, a végén az Animalt idéző begyorsulás pedig megkoronázta az egészet. Mangini egy kontrollált, higgadt, érett zenész, akitől sosem fogunk dobverőhajigálást, tornagyakorlatokat és egyéb varázstrükköket látni, de talán nem is baj. Meglehet, hogy ez a visszafogottabb, de több átélésre utaló megközelítés egyesek szemében átlagosabbá, urambocsá' unalmasabbá teszi majd a Dream-bulikat, de jobban passzol a többiek habitusához. Szeretem egyébként Portnoy zenebohócosabb világát is, mert igazi egyéniség, önálló, jól felismerhető játékstílussal, de ez az "új Dream Theater" most egységesebb benyomást kelt. Ami pedig az új srác fogadtatását illeti, az valami fenomenális volt. Mangini arcán letörölhetetlen mosoly jelent meg az éljenzés láttán, zúgott a tapsvihar a dobszóló végén. A srác nem is győzött hálálkodni érte! Szimpatikus figura.

A koncertnek számos csúcspontja volt, többek között az új nóta, a régi időket is finoman megidéző On The Backs Of Angels előadása is ezek közé tartozott. A finoman induló, fokozatosan építkező dalban Petrucci szívet melengető hangzásokat hozott, érzéssel kombinálva a súlyosabb riffeket és az elszállós dallamokat, de az is hallatszott, hogy a legkülönbözőbb turnépólókat viselő Dream-tábor is alaposan megtanulta már a friss nótát.
A látványt a remek fények mellett három kivetítő is fokozta, de ezek leginkább akkor voltak érdekesek, amikor a zenészeket egészen közelről mutaták, vagy az ujjaik szánkázását, vagy ahogy a rajongók lelkesítése mellett mosolyogva merülnek el a zenében.

A Caught In The Web össznépi refrénéneklése is örök emlék marad, ez a Fezenen is tömeges orgazmust eredményez majd, efelől semmi kétségem. De a Through My Words/Fatal Tragedy kettős előadása sem volt kevésbé káprázatos, és a Petrucci/Rudess páros még erre is rátett egy lapáttal az utolsó album zárótételénél, a rendes programot záró The Count Of Tuscany eposszal, ami ugyebár egy 20 perces zenei utaztatás. Én ugyan inkább az A Nightmare To Remembert szavaztam volna a műsorba, ami az egyik nagy kedvencem az újkori Dream tételek közül, de hatalmas muzsikálás zajlott odafent. Petrucci még egy kis ásítozással, nyújtózkodással is elpoénkodott a nóta totál elszállt részében, majd Rudess mellett hanyatt feküdt a dobemelvényen... A Gilmour-hangulatú varázslata azonban príma volt, ahogy Rudess némi Mozart-témát is felelevenítő improvizációja is.

A ráadást sem aprózta el a brigád, a Metropolis Pt.1. halhatatlan témái olyan szinten ültek be a fülembe, hogy hazafelé hiába tettem be egészen más zenéket, a ház előtt kiszállva még mindig azt dúdolgattam, hogy 'I was told if you dream of the next world, you'll find yourself swimming in a lake of fire'...

Ritkán látni hálásabb csapatot, mint ennek a jó kétórás koncertnek a végén. A turné előtt nyilván lehettek kételyeik, hogy milyen lesz a fogadtatás egy olyan meghatározó tag nélkül, mint Portnoy, de egyértelmű, hogy van élet Mike után is.

Volt nyitócsapat is egyébként, a brit Amplifier, akik pszichedelikus, progos, hol súlyosabb, hol elszálltabb zenéjükkel láthatóan nem tudták meggyőzni a sokezres Dream-tábort. Öt nótát vezetett elő az ex-Oceansize gitárossal négyessé bővült Amplifier, de egy klubbulin, vagy mondjuk egy Tool, de akár egy Muse előtt nagyobb sikert arattak volna. Ez persze semmit sem vesz el a manchesteri kísérletezős csapat értékeiből, és aki szeret mélyen belemerülni egy-egy nagy lélegzetű albumba, ami maximálisan szembe megy a mai trendekkel, annak ajánlom a legutóbbi Octopus művet. Jó banda, csak rossz helyen. 

Ami a holnapi Fezenes koncertet illeti, nagyon bízom benne, hogy a 21.30-as kezdés azt jelenti, hogy nem egy szűkített programot kapunk, hanem egy ilyesfajta komplett előadást. Ebből a nem nyilvánvaló dalokat is felvonultató műsorból kár volna akár egyetlen számot is elhagyni. Aki Portnoy nélkül el sem tudja képzelni a bandát, rendesen meg fog lepődni!

Fotók: Caroline Traitler - www.photopit.com
Caroline teljes galériájához kattints ide!


DREAM THEATER – Bécs, Gasometer
2011. július 27.

01. Dream Is Collapsing (Inception - intro)
02. Under a Glass Moon
03. These Walls
04. Forsaken
05. Endless Sacrifice
06. Dobszóló
07. The Ytse Jam
08. Peruvian Skies
09. The Great Debate
10. On The Backs Of Angels
11. Caught In A Web
12. Through My Words
13. Fatal Tragedy
14. The Count Of Tuscany
----
15. Metropolis pt. 1.- The Miracle And The Sleeper

 









 

Hozzászólások

[008215]
Rockermark
Van akit sosem lehet megúnni...Ezt csak a magam nevében mondom, de engem nagyon is érdekel ami a Mob-ékkal zajlik. Ott voltam a Dream koncerten, természetesen jó volt, de hiányzott a motor...
"Ezek a fickók tizenéves koruk óta a zenélésnek szentelték az életüket." - PORTNOY TALÁN NEM??? Az ő ötlete volt az egész DT!
Amint látjátok nem éppen otthon ül és malmozik.
Mangini pedig tanuljon meg kreatívan dobolni...
[008200]
Metalmonster66
hehe:D kb már ilyesmire számítok én is...
[008193]
morningrise
Jaja ! A Dream miatti felhajtás kicsit azért érthető :új dal ,új lemez ,új dobos ,Fezen koncert ... az Adrenaline Mob viszont már megint fent van (sokadjára) ,ugyannazzal a pár mondattal és ugyanazzal a videóval ... ?! A leg izgibb hír még csak most fog megjelenni Porti-ról : " Az anyósa kedvenc lemeze -nem is gondolnátok de - az új Adrenaline Mob EP !" :)
[008189]
Metalmonster66
nemlesz már kicsit sok(k) belőlük? :D meg már rosszul vagyok ha meghallom a Mike Portnoy nevet..
Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
NAGAARUM - Elkészült a Covid Diaries lemez limitált CD-verziója is
2020. augusztus 3. (hétfő) 19:05

Még májusban jött ki az új Nagaarum lemez, a Covid Diaries, a CD-verzió pedig pár napja látott napvilágot. Ez a projekt tizenkilencedik hanganyaga, sorlemezként pedig a tizenhetedik. "Egy hosszabb szervező és átszervező munka eredményeként végül megjelent a koronavírus járvány generálta rendkívüli közrend alatt komponált lemez fizikai változata. Az NGC Prod és az Aesthetic Death közös kiadványaként 300 darabra limitáltan érhető immár el a digisleeve CD. Az első 44 darabhoz jár egy hatoldalas leporelló, ami az eredeti magyar szövegeket tartalmazza - ezt nevezhetjük die-hard verziónak." 'Utólag visszatekintve, azért is érdekes számomra a lemez, mert hazánkat lényegében elkerülte a járvány. Érdekes figyelni a különböző emberek véleményét az okokról, az idejében meghozott intézkedésekről, vagy a mások által emlegetett elhazudott adatokról, a lakosság fegyelméről, vagy hogy ez az egész csak egy átverés,...

DEEP PURPLE - Pénteken jön az új album, ilyen lesz
DEEP PURPLE - Pénteken jön az új album, ilyen lesz

Eredetileg úgy volt, hogy június 21-én jelenik meg az új Deep Purple album, a Whoosh!, április elején azonban bejelentette a legendás hard rock csapat, hogy a lemez csak augusztus 7-én jön...

INCANTATION - Klippel a nyár végi album harmadik előzetes dala: Entrails Of The Hag Queen
INCANTATION - Klippel a nyár végi album harmadik előzetes dala: Entrails Of The Hag Queen

Sect Of Vile Divinities címmel augusztus 21-én jelenik meg az 1989 óta aktív amerikai death metal brigád Incantation tizenegyedik albuma, a 2017-es Profane Nexus lemez folytatása. Az...

KALT VINDUR - Új klipes dal a lengyel black metal csapattól: Eyes Ov Gods
KALT VINDUR - Új klipes dal a lengyel black metal csapattól: Eyes Ov Gods

.​.​.​And Nothing Is Endless címmel augusztus 7-én jelenik meg a black metalos lengyel Kalt Vindur második albuma, a 2017-es Delusions lemez utódja. A 2015 óta aktív csapat második...

BYPASS OF ANGER - Videoklip a debreceni csapattól: Pokol az Édenből
BYPASS OF ANGER - Videoklip a debreceni csapattól: Pokol az Édenből

Pokol az Édenből címmel júniusban jelent meg a Beholder tagokból 2016 végén alakult debreceni Bypass Of Anger bemutatkozó EP-je, a címadó dalhoz pedig most egy hivatalos klip is...

ANTI-MORTEM - Hat év után feltámadt a southern metal csapat, az első új dal: Old Wishita
ANTI-MORTEM - Hat év után feltámadt a southern metal csapat, az első új dal: Old Wishita

Hat év után új felállásban éledt fel az oklahomai southern metalos Anti-Mortem, az Old Washita című első friss dalukkal máris megismerkedhetsz. A banda 2014-ben adta ki első és eddig...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS