ROCKMARATON 2011 - A 3. nap élményei
WiktOrsi beszámolója
A csütörtöki napon már iszonyú meleg volt mire kiértünk. A sátrakban hőség fogadott mindenkit, így aki csak tehette, inkább választotta az árnyékos büfék valamelyikét.
Ilyen kedvezőtlen viszonyok mellett hangolt a horvát Igut, akiket kb. húszan nézhettünk végig. Semmiféle előzetes infónk nem volt a csapatról, de ha már tiszteletüket tették Pécsett, akkor egy esélyt megérdemelnek. És milyen jól tettük, hogy maradtunk!
A csapat riffelős, modern metalt nyom, elég sok stoneres elemmel, de azért alapvetően gyorsabb, harapósabb dalok domináltak. Hazai csapatok közül nekem a Sunday Fury ugrott be először - tényleg ők is nagy bulit csaphatnának jövőre valamelyik sátorban, idén kimaradtak! - náluk vannak ilyen bólogatós súlyosodások. Nem tudom mire számítottak, gondolom egy picit nagyobb tömegre, de a facebookos képeiket elnézve azért jól érezték magukat.
A nagyszínpad programját a Leander nyitotta. Első találkozás volt a zenekarral, ami elég vegyes érzelmeket keltett . A Wikipédia törölt szócikkében is azt találjuk, hogy “még csak a hype kezdetén vannak, de még nem nevezetes”. Erre azt hiszem nagyon nagyon hamar rá fognak cáfolni a srácok, mert lemez nélküli banda szerintem ritkán szerepel nagyszínpadon, és a jelenlévők száma is azt mutatja, hogy itt valami nagyon el lett találva, nem beszélve arról, hogy még a keverőpultnál is kívülről fújták a refréneket. A hiba a mi készülékünkben van, mert a koncert nem volt elég a megvilágosodáshoz, de ahhoz mindenképpen, hogy újra meghallgassunk minden YouTube-os dalt.
Kattints WiktOrsi 3. napi beszámolójának folytatásához!
A Leander után a Road jött, látott és megint győzött. A társaságunkban több ember is volt, akik eddig nem értették, hogy mitől ilyen népszerű a Road - kb. úgy, mint mi a Leander esetében - de ez a koncert mindenkinél tarolt. Máté talán a legjobb rock frontember hazai terepen. Végtelenül lazán, természetesen tud kommunikálni a közönséggel, ami óriásit dobott a hangulaton. Két szám között pár fél mondattal mindenki arcára mosolyt csalt. Sajnáltuk, hogy nem tudjuk végig nézni a bulit, de...
…a sátorban kezdődött az Omen! A tavalyi zseniális szülinapi buli után nem volt kétséges, hogy ez most kihagyhatatlan. És milyen igazunk volt. Közhelyes, de Kori és a többiek tényleg új életet leheltek a zenekarba. Ez a felállás most bitang jó! Talán egy “újkori” (háhá!) dal volt, az összes többi az első négy lemezről, a legtöbb a mai napig etalon Jelek lemezről. Elképesztő volt az összhang, mindenki mosolygott egymásra, nem csak a közönségnek, hanem egymásnak is játszottak, fülig érő vigyorral, egymásnak támaszkodva játszottak. A csapat azt jelentette, hogy készülnek a dalok, Horváth Attis írja az új szövegeket, szinte kizárt, hogy rossz legyen. A koncert után le is támadtuk őket rögtön, így a pecsenyére sült Nagyfi mester állt rendelkezésünkre egy sztárfotó erejéig.
Ezután folytatódott miniinterjú sorozatunk, Korit kaptuk el egy kérdés erejéig. “Mi még a Szfinx időkben láttunk először Pécsett, 1994-ben amikor is sikerült a Rákba leszervezni a bulit a Tankcsapdával egy napra, csak nem egy helyre... Emlékszel még erre az estére, ahol kb. 10-en voltunk?” Rövid hatásszünet: “Ez volt az a buli ahol nagyon berúgott a zenekar?” Valószínűleg... :)
És ha már sztárfotó rovat, akkor Mátéba is belefutottunk...
Az Omen után kis levegőt vettük aztán a Depibe néztük bele, de itt már a fáradás és dekoncentráltság jelei kezdtek eluralkodni. Megint indul az este, kicsi a hely, mindenhol ismerős, pár mondatváltás után, mindig a büfénél kötünk ki. A hőség miatt hódít a rozéfröcss! Kiváló villányi pincészet, kiváló minőség, fogy is rendesen, lehetetlen mindenre figyelni...
A Depi mellett, lelestünk Madball-ra is, akik szinte teljes egészében megtöltötték a Monster sátrat. Baromi hangulatos, pörgős volt a koncert, folyamatos kommunikáció a közönséggel, amit persze hálásan is fogadtunk. Setlistet ne várj, mert mittudomén, de baromi jó volt.
A Dark Tranquallityre még erőt veszünk, hiszen mégis csak nagy kedvenc. Sajnos Depi után feleződik a tömeg, hiába no meleg volt, meg talán nem is közös a rajongói tábor. Talán a legerősebb látvánnyal a DT jött a fesztiválra. Nagyon jó voltak a fények, a kivetítő is el volt találva, fincsi kis buli volt, fájt is a nyakam másnap. :)
Bevallom, a Wisdomot utoljára még az előző énekessel láttam, tudom, le vagyok maradva. De ezért is mentem most megnézni őket. A Madball után eltűnt a tömeg, csak szűk félház várta a zenekart. Próbáltam őket nagyon szeretni, de nem tudtam túllépni azon, hogy az énekes olyan volt, mintha az elődjének csak halvány másolata lenne. Hallgattam vagy fél órát, de nem jöttek közelebb a szívemhez. Hangulatos volt, nem mondom, a játékban sem volt hiba, de valahogy mégis hiányzott valami. Vagy lehet, hogy már nagyon késő volt?
A Hollywood Rose hajnali 1-kor kezdett. Az milyen gyilkos lehet már, utazni két órát késő este, hogy utána hajnali egykor játszhass egy fesztiválon? A beállás közben úgy is néztek ki, mint akik nagyon kimerültek, de a koncertkezdésre elképesztő változáson mentek keresztül. Szigorúan cigi a szájban, és robban a r’n’r. Jesse a tőle elvárható módon hozta az Axl-mozgást, ruházatot (szűk, rövid biciklisgatya brrr...) meg természetesen a hangokat is, ugrált a ládák tetejére, mindenhova, ahova kell. A többiek sem voltak odaszögelve a színpadhoz, Vilkó is hozta a guitarherót, váltogatva a hangszereket, lazázva pengetve a színpad közepén. Egy pillanatra nem álltak meg, elképesztő volt az energia, de sajnos az enyém a koncert közepére teljesen elfogyott. Bocs srácok, ígérem legközelebb majd végig...
Folyt köv.
Koncert- és hangulatfotók itt.
Hozzászólások