TANKCSAPDA - Exkluzív interjúnk Fejes Tamással

A beszélgetés második része holnap érkezik

2010. december 15. (szerda) 10:23 | utoljára módosítva: 2011. január 3. (hétfő) 08:26

Most szombaton, december 18-án tartja évzáró pesti koncertjét a Tankcsapda a SYMA Csarnokban, Szilveszterkor pedig Debrecen Főterén adnak egy ingyenes bulit. Mivel tavasz elejéig nem fognak koncertezni, a rajongóknak ezzel a két bulival kell feltöltődniük a következő hónapokra.
A pihenő persze rá is fér a legutóbbi DVD révén nemrég egy újabb aranylemezzel gazdagodott csapatra, Lukács Lacira meg különösen: januárban műteni kell a bal térdét egy keresztszalag-szakadás miatt.
Ami a jövő évet illeti, a tavaszi koncertek mellett az már biztosnak látszik, hogy készül egy újabb könyv, mégpedig a zenekar életének legérdekesebb fotóival.
A decemberi-januári számunkhoz Lénárd László készített egy hosszabb lélegzetű interjút Fejes Tamás dobossal, de anyagtorlódás miatt ezt ki kellett hagynunk a lapból. Ugye, hogy nem lett volna értelme februárig várni vele?
A beszélgetés első részét máris elolvashatod, ha kattintasz egyet.





Tamás, amikor 10 évvel ezelőtt beszálltál a Tankcsapdába, az éppen mélyponton volt. Te ezt mennyire érzékelted akkoriban?
 
„Hivatalosan valóban 2000. év elejétől vagyok a Tankcsapdában, de a közös munkát már korábban megkezdtük. Csak nem akart a zenekar zavart okozni a fejekben. A Mennyország Tourist dalon már 1999 augusztusában dolgoztunk Lacival, lényegében ketten raktuk össze azt a számot. Viszont a Tankológia lemezen hallható dalt még Elek Ottó, a közvetlen elődöm dobolta fel, illetve a klipben is ő szerepelt. Ez a szituáció egyébként jól jellemezte azt az időszakot, amit te mélypontként neveztél meg. De nem is tudom, hogy megfelelő-e ez a kifejezés…”

 
A zenekari morált tekintve gondolom én mélypontnak azt az időszakot.
 
„Az biztos, hogy borzalmas káosz volt a zenekar környékén. Kémeri Petivel (a csapat korai időszakának meghatározó szervezője, háttérembere) is akkor szakadt meg a kapcsolat, és ezt ő sokáig az én számlámra írta, meg Őri Feriére, holott nem is tudtunk Lukács és Cseresznye döntéséről. Semmilyen szinten nem volt közünk ehhez a szituációhoz.”
 

Amikor a Mennyország Touriston dolgoztál Lacival, hol volt Levente?
 
„Épp külföldön, a tengerentúlon, méghozzá fél éven át volt kint. Megmondom őszintén, szerintem még az is benne volt a pakliban, hogy haza sem jön. Tele volt a f…a mindazzal, ami akkoriban a Tankcsapda környékén ment. De aztán szerencsére hazajött.”
 

Azért az egy külön csavar ebben a sztoriban, hogy a csapat - mondjuk úgy – szétesése közepette megszületik a mindent vivő nagy sikerdal, a Mennyország Tourist…
 

„Ez egy spontán dolog volt. Lacinak már korábbról megvolt ez az ötlete, amit aztán egyetlen nap alatt felvettünk nálam, a garázsban. Egy Roland elektromos dobbal dolgoztunk, egyébként a mai napig is ezzel rögzítjük a demóinkat. Egy elég komoly cucc, amivel pillanatok alatt le lehet modellezni a nótákat. Szóval ott, a garázsomban felvettünk mindent vonalból, gitár, basszusgitár, ének… Nemcsak felpengettük valahogy, hanem elkészült a komplett demó, két gitárral, szólóval…”
 

Még a ’90-es évek első felében a debreceni Tessilában nyomtad a thrasht a később Necropsiás Rossival, de a csapat feloszlása után éveken át nem doboltál. Hány évet hagytál ki?
 
„Ötöt? És mielőtt megkérdezed, igen, el lehet felejteni dobolni. Igazából a Tankcsapda sosem arról volt híres, hogy túl van bonyolítva zeneileg. Én ráadásul korábban egy másik zenei világban mozogtam, elvileg, és hangsúlyoznám azt, hogy elvileg, sokkal bonyolultabb témákkal, úgyhogy úgy gondoltam, ez simán menni fog. Olyan, mint a biciklizés… Majd visszaülök és nyomom… Magukkal a dobtémákkal nem is voltak gondok, csak a gyakorlás, a rutin hiánya miatt előjöttek a tempóproblémák, a lassulások, a gyorsulások, ütemkiesések, fordulások… Magyarán nem voltam benne a dobolásban.”

 


Mennyi idő kellett ahhoz, hogy visszarázódj?
 
„Eleinte még nem is voltak akkora gondok, csak aztán elkezdtem ráparázni a szituációra. Vagy nem is ráparázni, inkább aggódni, hogy nem is megy nekem ez olyan jól, mint hittem. Az önbizalmamat kellett visszaszereznem. Volt két-három hónap, amikor egyre szarabb voltam. De tényleg, napról-napra rosszabbul ment a dobolás. A végén már a verőt is alig bírtam megfogni.”

 
Gondolom, ez lelkileg rendesen megviselt.
 
„Hogyne! Gondolj bele, hogy bekerülsz Magyarország leghíresebb rockbandájába, aztán ezzel szembesülsz. Ráadásul amikor a Tessila után abbahagytam a dobolást, úgy szálltam ki a cucc mögül, hogy nem az átlagos dobosok közé soroltam magam. Pont. Érted? És ehhez képest még a Legjobb Méreg dalt sem tudtam úgy eldobolni eleinte, ahogy szerettem volna.”

 
Az a fura, hogy közvetlenül Buzsik után nem te kerültél szóba, mint új dobos, hanem a nyíregyházi Elek Ottó. Holott te ott voltál Debrecenben, jól is ismerted őket…
 
„Valóban mindig ott mozogtam a Tankcsapda környékén, de akkoriban én magam is egy másfajta életet éltem. Próbáltam pénzt csinálni, amiből csak lehetett, és voltak zűrös ügyek is. Szerintem Lukácsékat az az ukrán rendszámú Volvo is elriasztotta, amivel akkoriban közlekedtem! (nevet) De ezt most inkább hagyjuk, ez egy másik és hosszú történet… (nevet) Mondjuk úgy, hogy korábban is felmerült a nevem, de az akkori életstílusom nem volt összeegyeztethető a Tankcsapdával. Többek között erkölcsileg sem. A mai eszemmel én is azt mondanám az akkori Fejes Tamás kapcsán, hogy ezt a gyereket inkább ne, ez tényleg meleg pite…”

 
És miután abbahagytad a dobolást, nem is hiányzott, hogy csépelhesd a cájgot?
 
„Dehogynem. Tudod, ezt nem lehet abbahagyni. Az eladott cuccomból indítottam be a vállalkozásomat, mindazt, ami az alapját képezte a mostani hangszerkereskedésnek, de baromira hiányzott valami az életemből. Viszont ez ilyen tisztán sosem fogalmazódott meg bennem. Miután bekerültem a Tankcsapdába és elkezdtünk turnézni, egyből bekattant, hogy mi hiányzott. Ez az én igazi közegem, mindig is ezt akartam csinálni. És nemcsak a dobolásról van szó, hanem a zenekari ügyek intézéséről, a turnézásról. Ez rám van szabva, így teljes az életem. Korábban mindig csak kerestem az utam, a helyem, és itt, a Tankcsapdában éreztem először azt, hogy na, most minden a helyére került.”
 

Az elődeidhez, Buzsik Gyurihoz és Elek Ottóhoz képest szerinted mit tudtál hozzátenni a Tankcsapdához?
 
„Hát, sokkal jobb vagyok! (nevet) Most minek cifrázzam?! Amikor a 15 éves jubileumi könyv készült a Tankcsapdáról, ott még azt nyilatkoztam, hogy Buzsik Gyuri volt a Tankcsapda igazi dobosa, de most már büszkén mondom, ráadásul én ilyen belemondós, nagypofájú arc is vagyok, hogy én vagyok 'A dobosa' a Tankcsapdának. A többiek meg voltak. Az új Tankcsapda könyvben is ez lesz.”
 




Én úgy gondolom, hogy megismerhető a stílusod, ahogy játszol akár a régi dalokban is. Sokat agyalsz a dobtémáidon?
 
„Az igaz, hogy dobtéma-buzi vagyok, de egyáltalán nem agyalok rajtuk túl sokat. Ezek csak úgy jönnek. Ha Levente vagy Laci lehoz valami új ötletet, azonnal oda tudok tenni mellé négy-öt dobtémát. De az öncélú dobbemutatót sosem bírtam. Engem önmagában a dobolás sosem izgatott, vagyis nem gyűjtöttem be az oktató videókat, nem nézegetem és elemzem ki a Youtube-on a különféle dobszólókat. Nem érdekel, hogy kinek milyen gyors a jobb keze, a bal lába…

Én maximum az olyan dobszólókat élvezem, ahol van valami extra is odatéve, ahogy Tommy Lee vagy Joey Jordison megfordul a levegőben szólózás közben. Én a dobolást is a zenélés oldaláról közelítem meg. Tehát, hogy az adott dalhoz mi passzol a leginkább. Egy adott gitártémához mi illik leginkább. Az összkép érdekel és nem az eszeveszett pörgetés. Annak idején ez úgy ment, hogy kijött az új Anthrax, az új Metallica, vagy a Slayer, és akkor egy csomóan megpróbálták leszedni a dobtémákat, és akkor mindenhonnan ezek köszöntek vissza. Nálam ez sosem ment.

Rám is hatással vannak a jó dobosok, de igyekszem a hatásokból kialakítani a saját stílusomat, azt, ami passzol a zenéhez. Egyébként a régi nóták is sokat módosultak, miután beszálltam, ez tény. Én is faragtam a dobtémákon, de néhol a gitártémákat is igazítani kellett az új dobalaphoz. Elég meghallgatni mondjuk az új DVD-n a régi dalokat, és összevetni a korabeli stúdiós verziókkal. Mások a hangsúlyok, satöbbi… Tudom, hogy ez így megint nagyképű lesz, de az új verziók sokkal jobbak, sokkal zeneibbek.”
 

Koncertverzióban egyébként azok a dalok is mások, amiket már te doboltál fel a stúdióban? Tehát el szoktál térni az eredetileg kigondolt dobtémáktól?
 
„Nagyon ritkán igen. Úgy gondolom, hogy amit már egyszer lemezre doboltam, az 80, de még inkább 90 százalékban a végső verzió. Ugyanakkor az is igaz, hogy minden koncerten minden számot másképp játszom – egy kicsit. Ez függ az adott hangulattól is.”
 

Dobosként mit tartasz a gyengédnek?
 
„Talán épp azt, amit már említettem. Vagyis, hogy önmagában a dobolás nem izgat. Ahogy az sem, hogy még gyorsabban, még többet játsszak. A másik az, hogy mint minden magyar dobos vagy zenész, én is szanaszét vagyok szakadva. Ott a civil munkám, a hangszerforgalmazó vállalkozás, és mellette még a zenekaros ügyek közül is sokat intézek. Vagyis nem tudok annyit gyakorolni, mint szeretnék. Engem ez nagyon zavar, de nem tudok mit tenni. Melyik karomat vágjam le, érted? Nem az új témákkal van gond, azok jönnek maguktól, hanem azzal, hogy a kezem, a lábam edzésben legyen. Az időhiány tehát mindenképp a gyengém. Többet kéne gyakorolnom.”


És mi az erősséged?

„Az, hogy amint hallok egy gitártémát, azonnal beugrik, hogy milyen dobtémák passzolnának hozzá. Legyen az bármilyen ritmus… Olyan vagyok, mint a tisztánlátók az RTL-en! (nevet) A másik az, amit sokan mondanak is, hogy látványosan dobolok. Én tényleg jól érzem magam a dobok mögött a bulikon, tehát nincs kitalálva, hogy itt grimaszolok, ott nyelvet öltök, vagy mosolygok végig, hanem ezt hozza az adott hangulat. Ugyanakkor a látványt fontosnak tartom. Sosem értettem azokat a dobosokat, akik szarrá gyakorolják magukat, aztán a bulin maximum akkor veszed észre őket, amikor letörlik az izzadságcseppeket. Inkább ne legyen tökéletes egy dobos, de legyen egyéniség, ez az én véleményem. Nyilván nem arról beszélek, hogy bohóckodni kell dobolás közben. Vannak dobosok, akik szinte meg sem moccannak játék közben, mégis érzed, hogy ott van az egyéniség, a saját karakter.”
 

Egy trió esetében, amilyen a Tankcsapda is, szerintem a dobosnak is kell mutatnia valamit látványban.
 
„Ezzel egyetértek. De ez nem zenekari kérés volt felém, hanem én egyszerűen ilyen vagyok. Ha visszaemlékszel, Elek Ottó például nem a látványos dobolásáról volt híres, emiatt mégsem b…ogatta senki a zenekarban. Tehát nincs olyan elvárás, hogy a Tankcsapda dobosának extra trükköket kell bemutatnia. Szó sincs erről. Ez csak így jön belőlem, mert szeretem, amit csinálok.”
 

Fizikailag mennyire megterhelő számodra ez a sok koncert? Szinte mindig turnén vagytok…
 
„Állatira megterhelő. Igazság szerint egy-egy turnén szabályszerűen el lehet fogyni. Igyekeztem is magam ráerőltetni a rendszeres mozgásra, edzésre, kisebb-nagyobb sikerrel… Súlyokat emeltem, futottam, ilyesmi, de épp az idei évtől már van egy személyi edzőm, aki a Pitbull SE-ben oktat küzdősportokat. Itt már a súlyok emelgetéséről van szó, hanem sokat ugrálunk, sokat hasazunk, sokat zsákozunk…”

 
Érzed is a hatását?
 
„De még mennyire! Elmondhatatlanul más… Egy az, hogy nagyon szeretem. A súlyzózás mindig kötelező nyűg volt, ezeket az alkalmakat viszont kimondottan várom. Kijön belőlem az agresszió, a feszültség is. Közben meg érdekes is. Lemegy másfél óra, folyik rólam a víz, de sosem jut eszembe közben, hogy mikor lesz már vége. Teljes erőbedobással tudom csinálni. Nem fáj a hátam, sokkal jobban bírom a gyűrődést, állóképesség, fizikum… Hajlékonyabb is vagyok, nem kell annyit nyújtanom. Magyarul sokkal jobb formában vagyok azóta.”


 


Sok dobosnál a bulik közben eljön egy mélypont, amikor egyszerűen fizikailag kimerülnek. Nálad elő szokott fordulni ilyen?
 
„Persze, abszolút. Ilyenkor jön az ideggörcs… Begörcsöl az alkarod vagy a kezed. Egyébként ez is az agyban dől el. Ugyanúgy, mint a biciklistáknál vagy a futóknál. Hiába fizikai a fájdalom, minden a fejben dől el. A 2009-es Szigeten például szar volt a monitorom, el is ment a Föld és ég dalnál, látszik is a zavar a háttérben meg a fejemen… Úgy ment le a buli, hogy nem volt monitorom. Ütöttem a dobot, mint egy hülye, közben meg azzal idegesítettem fel magam, hogy miért pont most, miért pont itt… Hiába próbáltam a bulira koncentrálni, majd szétb…ott az ideg. És abban a pillanatban elkezdesz jobban fáradni.

Ezért mondom, hogy minden fejben dől el. Pedig úgy mentem fel akkor a színpadra, hogy lubickoltam: most minden oké, minden jó, érzem, hogy én is nagyon ott vagyok… Miután beütött ez a dolog, kellett vagy hét-nyolc nóta, hogy átessek ezen a holtponton. Meg lehet szokni azt is, hogy nincs monitor, miközben DVD-felvétel van és persze hatalmas tömeg a színpad előtt. Nem szabad ilyenkor begubózni…

Van amelyik koncert ebből a szempontból jobban sikerül és van, amelyik nem. Nincs két egyforma koncert, legalábbis a Tankcsapdánál soha. Lelkiállapot, hangulat, magánélet, napi szarság... Ez mind közrejátszik, még akkor is, ha esetleg csak azok veszik észre, akik nagyon jól ismerik a bandát. Van olyan buli, amikor minden összejön, és a buli végéig olyan laza vagyok, mint a Riga-lánc. De olyan is van, hogy csak a koncert második felére, végére sikerül úgy felengednem, ahogy az első perctől elvárnám magamtól. Ez egy nagyon komplex téma.

Ráadásul nemcsak rólam van szó, hanem a többiek hangulata is befolyásolhat. Az ember persze mindig küzd azon, hogy ne legyen görcsös, de előfordul, hogy egyszerűen nem megy. Azt szokták mondani, hogy annál profibb egy előadó, minél kisebb ennek a görbének a kilengése. A Tankcsapdáról mindenki tudja, hogy képesek voltunk olyan szarul is játszani, hogy mi sem értettük, hogy mi történik a színpadon. Volt, hogy olyat reccsentettünk odafent, hogy aztán lejöttünk a koncert végén és egymáshoz sem szóltunk! (nevet) De azt veszem észre, hogy azért az utóbbi tíz évben ez a görbekilengés sokkal kisebbé vált, mint azelőtt.”



Az interjú második részét, amelyben Tamás többek között azt is elmeséli, milyen volt Ozzy Osbourne-nal személyesen találkozni, holnap olvashatod itt, a hammerworld.hu-n.


www.tankcsapda.hu

 

 

Hozzászólások

[004656]
Goston
Mithras!

Egyél baracot! :)
[004637]
vinylfanatic
Kemény vagy Mithras!
[004633]
Mithras
Üzleti szempontból egy inkorrekt majom...
Emberileg meg egy nulla Vince Neil kettő...
Szerencséje van hogy jókor jó helyen jó ismerősökkel...Tipikus magyar sikertörténet...
Magyarként nem büszkélkedem vele...

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
MARTY FRIEDMAN - Új klip az egykori Megadeth gitárostól
2014. április 23. (szerda) 17:20

Május 23-án jelenik meg az ex-Megadeth, ex-Cacophony gitáros Marty Friedman új szólóalbuma, az Inferno, amelyről egy dalt már az év elején bemutathattunk, most pedig megnézheted a címadó nótához készült klipet: A David Brodsky (Devin Townsend, The Black Dahlia Murder) rendezővel összehozott videó egy japán tévéshow kifigurázása Marty szerint, de minden rossz szándék nélkül. A Japánban élő gitáros azt mondja, hogy ő maga is rendszeres nézője a műsornak. Friedman mester utolsó saját dalos albuma a 2010-es Bad DNA volt, és szerinte az egész pályafutása során nem játszott még ilyen súlyos, intenzív módon, mint az új dalokban. Az új lemezről még az év elején nyilvánosságra hozott Steroidhead dalban Friedman mester mellett a modern progos indiai Skyharbor főnöke, Keshav Dhar és a banda dobosa, Anup Sastry (Jeff Loomis, Intervals) játszik. "Szeretek innovatív, merész és csaknem őrült zenészekkel...

PANAMA - Dallamrock újratöltve
PANAMA - Dallamrock újratöltve

A Panama zenekar a 90-es évek első felében sokak figyelmét felkeltette melodikus hard rock zenéjével. Ebben nagy szerepe volt az alapító/gitáros Szeghalmi Lacinak, aki karakteres...

NOVA ROCK 2014 - Itt az osztrák gigafeszt napi bontása!
NOVA ROCK 2014 - Itt az osztrák gigafeszt napi bontása!

A mai napon a szervezők közzétették a 2014-es osztrák Nova Rock fesztivál mindkét színpadának (Red és Blue) napi beosztását, sőt, a Red Bull Bandwagon színpadra is jutott néhány...

SUICIDE SILENCE - Mitch-től jött az új albumcím: You Can't Stop Me
SUICIDE SILENCE - Mitch-től jött az új albumcím: You Can't Stop Me

You Can' Stop Me címmel július 11-én jelenik meg az új Suicide Silence album, amelyen már Hernan "Eddie" Hermida (ex-All Shall Perish) énekel Mitch Lucker helyén, aki 2012. november 1-jén...

DEVIL YOU KNOW - Végighallgathatod Howard Jonesék új albumát
DEVIL YOU KNOW - Végighallgathatod Howard Jonesék új albumát

Teljes egészében végighallgathatod a hamarosan boltokba kerülő debütáló albumot a Devil You Know zenekartól, amelynek frontembere az új Within Temptation albumon is vendégeskedő...

INSOMNIUM - Erőszakos és epikus új dal: Black Heart Rebellion
INSOMNIUM - Erőszakos és epikus új dal: Black Heart Rebellion

A Century Media gondozásában április 28-án jelenik meg a melodikus death metal vonalon jól ismert finn Insomnium hatodik albuma, a Shadows Of The Dying Sun. A korábbi előzetesek és a klip...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS