Heavy metal énekesek - Egy igazi profi fülével

1. Bruce Dickinson
Iron Maiden - The Number Of The Beast (1982)

"Csak csodálni tudom ezt az énekest. Hallgasd meg, ahogy egy lágy morgással indít, majd könnyedén mozdul át egy jól megtámasztott és kitartott, magas, fullos hangba, ami aztán egy minden erőlködés nélküli sikolyba fejlődik át! Függetlenül a fekvésektől, vagy a hatástól, amit elérni kíván, az ének mindvégig érthető.Úgy hozza az intenzív ritmusú szövegeket, hogy közben tökéletesen köti egymáshoz a hangokat, és a zenei lendület sem törik meg. Ezzel még a klasszikus énekesek közül is sokan megszenvednek, különösen ha Bellini, Donizetti stb. műveket interpretálnak, amelyekben jó sok a staccato téma és a különféle hangsúly."

2. Ronnie James Dio
Black Sabbath - Falling Off The Edge Of The World (1981)

"Egy újabb nagyon jó énekes. A hangja annyira természetesen rezonál - Freddy Mercuryt juttatja eszembe. Akárcsak az első énekesnél, az átkötések nála is tökéletesek, tiszta a hangképzés, és az előadásában ott egy megbízható, természetes vibrálás is. Kialakítja a rezonancia helyét, hogy aztán jöhessen a finom vicsorgás, és közben semmi ne gátolja a levegő útját. Arról is megállapítható, hogy milyen egészségesen hozza magát, hogy kifogástalan intonációval mozog a harmóniák között."

3. King Diamond
Mercyful Fate - Gypsy (1984)

"Nagyon hatásosan művészi éneklés. Egy full hangos tenorral kezd tele zokogós dramatizált díszítésekkel, aztán egy ultra-magas, nagyon fókuszált kontratenorban üvölt, és ezt a két megközelítést váltogatja a dalban, néha egyazon szólamban. De nem csak hogy egy szavát sem értem, a dal általános vagy érzelmi üzenete sem jön át. A klasszikus éneklésre is igaz, mint bármilyen más stílusra: nem kell feláldozni a kommunikációt az efféle álmélkodtató effektek kedvéért. Itt csak virtuozitást hallok. Először menő, de aztán unalmas lesz, és ha az ember metalt hallgat, nem akar unatkozni."

4. Ozzy Osbourne
Black Sabbath - War Pigs (1970)

"Ez az énekes elég érthető és jó zenei ösztönökkel is rendelkezik, de nincs birtokában az éneklés technikájának. Durván túlerőlteti a hangszálait, miközben elegendő levegőt igyekszik átpréselni köztük, hogy megszólaljanak, de a torka annyira szűk, hogy nem áramlik a levegő, nincs rezonancia. A szöveg ritmizálása nagyon zavaró, különösen ha összevetjük az első számú énekessel, aki olyan ritmikával hangsúlyozott, hogy az segítette a zene és a költemény lendületét, és nem pedig levett a minőségéből. Ennek hallatán még a torkom is megfájdult, így meg kellett tudakolnom Cosmo-tól, hogy milyen hosszú karriert futott be ez az énekes, mielőtt elszállt volna a hangja, vagy műtétre szorult volna. Egyetlen oktávon belül mozog a hangjával - csupán az 'Oh, Lord!' kiáltást hallatja egy kicsit magasabban. Véleményem szerint pont ez a felvétel egyetlen kvázi-szabadon kiengedett énekhangja."
(Rosszul éreztem magam, amikor kiderült, hogy egy ilyen közkedvelt popkulturális ikont kellett véleményeznem, ráadásul az öt énekes közül egyedül róla hallottam korábban, de Cosmo megnyugtatott, hogy a könyörtelenség az nagyon is metalos!)

5. Rob Halford
Judas Priest - Dreamer Deceiver (1976)

"Ez az énekes csodás hangszín- és effekt készletből válogathat. Könnyen érthető az intonáció, a szólamok mindvégig imádnivalóak. Egy olyan pazar, magas fekvésű rezonáns messa di voce-val indít, hogy aztán meg is lepett, mennyire mélyen fekszik a tényleges, fullos énekhangja. Világos, hogy amikor olyan magason indított, akkor azt egyfajta emelt gégével tette, majd később, amikor a nóta folyamán elérkezett egy sikítóbb, magasabb fekvésű kiáltáshoz, meg lehet állapítani, hogy a gégéje újra magasabb pozícióba került.
A magas fekvésű ének és sikoly ezzel együtt is relatíve szabad, de úgy érzem, hogy még hatásosabb lehetne, ha elsajátítaná azt az énektechnikát, amelynek révén jobban tudná alkalmazni ezeket a különböző, amúgy igen jól művelt dolgait. Elsődlegesen arra gondolok, hogy a természetes mély hangjának rezgését és mélységét jobban bele lehetne építeni a magas dolgai közé. Az öt közül ő az az énekes, aki valamikor igazán felkereshetné a stúdiómat."