ÉLŐ FÉM - Masters Of Rock, Csehország - IV. nap!

2010. július 18 - Vizovice, Csehország

2010. július 26. (hétfő) 07:55 | utoljára módosítva: 2010. augusztus 12. (csütörtök) 08:03

A korábbi évek Masters Of Rock tapasztalatai alapján arra készültem, hogy a cseh fesztivál zárónapjára kissé kipurcanunk, de vagy a rutin, vagy a délelőttönkénti csoportos lazulás (néha strandolással egybekötve) rehabilitálta az egyre csak strapálódó szervezetünket. Mi több, a legnagyobb hangulat talán épp az utolsó napon kerekedett - így is, és úgy is, azaz a színpadon is komoly történéseknek lehettünk tanúi.
A délután az ismert német gót brigád Lacrimosa programjával kezdődött, akik gigantikus molinóval mondtak köszönetet a már 20 éves karrierjükért. Engem sajna lemezen sem tudtak megfogni soha, és a német nyelvű ének sem volt ebben segítségemre. Az énekes/főnök Tilo Wolff éppen úgy nézett ki, mint a Twilight vámpírlegénye, akinél megállt az idő, és megmaradt 21 évesnek, de ez a kiállás remekül simult a zene keserédes hangulatához. Ezzel együtt is némiképp kilógtak a MOR fellépői közül.
Kattints Szilvás Gergő beszámolójáért és Polgár Peti fotóiért!








DORO

A germán metal amazon Doro szintén rendelkezhet valami titkos elixírrel öregedés ellen. Okés, hogy azért nem huszonkettőnek néz ki, de mind csak örülhetnénk, ha a fesztiválozó rocker lányok is ilyen formában „öregednének”! A lényeg azonban itt is a koncert maga volt. A délutáni sajtótájékoztató még elmaradt, egy fotós ismerős pletykája szerint azért, mert Doro anyu a sok ismerős közt, és a remek hangulatnak hódolva némiképp spiccesre itta magát. Ha így is volt, ennek a színpadon fikarcnyi nyoma nem mutatkozott, ami pedig a programot illeti, az igazi időutazás volt.

A fellépést eleve úgy reklámozták, hogy a szólókorszak előtti, Warlock zenekaros klasszikus érára koncentrál majd Doro Pesch és csapata, de hát hitte is az ember, meg nem is. (Főleg az első napi Tarja buli után...) A nyitó Earthshaker Rock / I Rule The Ruin páros már önmagában is olyan intenzív kezdésnek bizonyult, hogy minden aggodalmam elpárolgott. A miniméretű, szőke énekesnőn abszolút nem látszott, hogy „le lenne lazulva”, a szokott formában hozta magát, villázott, headbangelt...

Csapatával is láthatóan összeszokott egészet alkotott. Ami a Doro korszakot illeti, egy új dalt játszottak (Running From The Devil), meg egyet a Calling The Wildról (Burn It Up), volt azonban Burning The Witches, Metal Racer, akusztikusba fordulva induló, majd az eredetinél is energikusabban lezúzott Breaking The Law (a Priest himnusz, nyilván), és persze közönségénekeltetős All We Are is.



Alap, hogy akadnak Doro-nál jobb énekesnők, sikeresebbek is, meg akár kevésbé „maradi” zeneiségűek, de a metal világában nem igen tudok más hölgyről, aki immár több mint 25 éve a színen van, és akinek ma is van létjogosultsága. Hangulatos, igazi fesztiválfellépés volt, örülök, hogy láthattam!


UNISONIC

Az idei MOR egyik legkülönlegesebb eseményének a Unisonic fellépése számított. Itt énekel ugyanis az egykori Helloween frontember, a mágikus hangú Michael Kiske, aki 2010 nyarán 17 év után állt újra közönség elé... Ez a buli tehát pár fesztiválfellépést és bemelegítő koncertet leszámítva az új korszak első színpados akciói közé tartozott.

Aki az elmúlt éveket nem a Plutón töltötte, tudja, hogy volt időszak, amikor hősünk minden nyilatkozatában igyekezett elhatárolódni a heavy metaltól és úgy általában a metal színtértől. Én sem értettem egyet mondandójának zömével (de ha néha vendégszerepelt itt-ott, az mindig az adott lemez csúcspontját jelentette!), ám reméltem, hogy a következetes elhatárolódása előbb-utóbb meginog majd. Ennek idén jött el az ideje...

Előrebocsátom, hogy aki azt várta, hogy Kiske hirtelen újra Hansen-, vagy Weiki-féle germán fémhimnuszokat fog tolni, az csalódni fog. Mi viszont nem vártunk világmegváltást, így könnyen át lehetett érezni a buli hangulatát és jelentőségét. A Krokus/Asia és PC69 muzsikusokkal kiegészült énekes a korábbi fotókról ismert kötött sapiról itt sem tudott lemondani. Kiske az ének mellé nem egy dalban gitárt is ragadott, meglepően jól pengetve a hangszert. Sőt, néha még szólót is játszott. A hangja, annak ereje és tónusa pedig ma is valami hihetetlen, szemernyit sem kopott! És végre, végre igazi kemény rockot nyom, itt-ott szinte metalos súllyal!



Ugyan az Unisonic album még nincs a boltokban, egy dalt megvillantottak róla. A jó öreg Michi pedig mosolygott, tapsoltatott, gitározott, egy lassabb témánál pedig még spontán módon a színpadra is hevert, úgy énekelt tovább! A kezdeti feszültség benne is kezd feloldódni, úgy tűnik. A teljes programja így nézett ki: Cross The Line / I'll Be Gone / Set Me Free / Souls Alive / Sign Of The Times / The Setting Sun / My Guardian Angel / Streets Of Fire / Kids Of The Century / A Little Time.




A Place Vendome dalokat a cseh közönség is láthatóan vágta, a Streets Of Fire-nál már komoly beindulást is láthattunk, de a legnagyobb őrületet nyilván a végén elővezetett két Helloween dal jelentette. A korántsem nyilvánvaló "Kids", valamint a Judas Victim Of Changes-ének sikoltós végű lassú középrészével feldúsított Little Time eszelős volt - dupla libabőr! Kiske Is Back!


ACCEPT

A meglepetések sorát az új énekessel feléledő teuton legend is erősítette. Mivel UDO a pár éve a Szigetet is érintett nosztalgiaturnét követően nem kívánt tovább "Acceptezni", főleg nem új lemezt csinálni, Wolf Hoffmann gitáros vezetésével a csapat új énekest kerített, az Accept történetében már másodszor. Személy szerint én a David Reece-szel készült ’89-es Eat The Heat albumot is szeretem, de az tény, hogy az akkori kanyaruk nem lett egy sikertörténet. Kíváncsi voltam, mire jutnak a TT Quick egykori frontemberével, Mark Tornillo-val.

A netre kicsúsztatott két új dal alapján a nyár legvégén megjelenő Blood Of The Nations című visszatérő albumról még nem mernék véleményt formálni (bár eddig minden jónak tűnik), az élő megmérettetés amúgy is sokkal többet elárul. Örömmel jelenthetem, hogy az Accept nem csupán jó volt, de egyenesen a fesztivál egyik legeszeveszettebb buliját nyomták!

Az csupán egy dolog ugyebár, hogy jól tolták a programot, ami tele volt klasszikusokkal (mi mással?), de az új srác egyenesen még erősített is rajtuk. Fazonra olyan volt, mint egy fiatalabb Brian Johnson, még mozgásában, gesztusaiban is, hangra meg mintha Brian és UDO ráspolyosságát keverték volna egybe. Accept volt a végeredmény, igazi Accept, de nem UDO másolat. Totálisan illett a csapatba, és nem éreztem olyasmit sem, hogy nem önmagát adná.



Látszott az Amerikából importált Markon, hogy nem először áll színpadon. Nemhogy nem volt lámpaláza, de még talán jobban is "élt" a színpadon, mint Dirkschneider mester. Ezzel még véletlenül sem akarom leszólni Udót, akit én is nagyon szeretek, de ami tény, az tény.

A nyitó Metal Heartnál még sajna elég katyvaszosan szólaltak meg (nem sok ilyen pillanat volt az egész fesztiválon, megjegyzem...), de ezt gyorsan orvosolták a szakik, és a másodiknak érkező, szinkrongitározós Restless And Wild végére már minden a helyére került, lehetett élvezkedni.

Volt is min: London Leatherboys, Breaker, Bulletproof, Up To The Limit, Princess, I’m A Rebel (a legeslegvégén) - hatalmas volt! Teljes programot játszhattak, másfél órában, amit ki is használtak, és persze hallhattunk új dalt! Várom azt az új lemezt, de nagyon!






LORDI

A finn szörnyetegeket csak az Earthshaker feszten láttam úgy négy-öt éve, mint nulladik napi szenzációt, de ott nem kaptam el a fonalat, ők sem, megjegyzem, így elég szkeptikus voltam az itteni kiemelt produkciójukat illetően. Nos, meg kell kövessem magam, mert amit itt elővezettek, az egyfelől roppant látványos volt, másfelől hangulatos és szórakoztató is. Igaz, hogy ha levesszük a púdert  (azaz a szörny-kosztümöket, a show elemeket, a pirót), jobbára közepes hard rock dalok maradnak előttünk egy-két emelkedettebb pillanattal, de így, egyben valóban ütött a show.



Ők voltak az egyetlenek, akik a négy nap alatt pirót is használtak, a GWAR-szerű kosztümök mellé pedig néha olyan darabolós, lefejezős, zombi-kibelezős showt produkáltak, ami egy Cradle Of Filth klipbe is beférne. Mindezt megtámogatták negédes, ragadós refrénekkel és klasszikus rock témák nyúlásával/újrahasznosításával.

Az a műsor közben is lejött, hogy maguk sem gondolják komolyan ezt a véres-beles koncepciót, de az eszelős mennyiségű néző, és a slágernótáikra való hatalmas ováció meg kellett győzzön arról, hogy mégis van bennük valami plusz. Mellesleg ez a mostani teátrális és überhosszú show egyben egy korszakjot is lezár náluk, hamarosan új külsővel, friss cuccokban jelennek majd meg, és közeledik egy új album is, a Babez For Breakfast (a This Is Heavy Metal című új kislemezdalt már nyomták is).

Lemezen továbbra sem igen fogom hallgatni őket szerintem, de tuti, hogy ha legközelebb erre tévednek, igyekszem majd ott lenni. Ahogy egyébként előzetesen ígérték, a ráadásban színpadra szólították Udo Dirkschneidert (és pont az Accept buli után!). Kíváncsi lennék, vajon megnézte-e egykori csapatát... Tök jó volt amúgy, ahogy reszelős hangján beszállt a mókába a They Only Come Out At Night dalban, de hogy csupán ezért miért érte meg meghívni, az azóta is kérdőjeles. Ami pedig a 2006-os Eurovíziós győztest, a Lordit illeti, a legnagyobb sikert nyilván a Hard Rock Hallelujah és a Would You Like a Monsterman aratta.



A Lordi koncert tökéletesen zárta ezt a négynapos metal orgiát, amelynek lényeget talán Polgár Peti barátomnak sikerült a legvelősebben összefoglalnia: „4 nap, közel 1100 km, 6 zseniális koncert, 8 fasza koncert, 2 elfogadható koncert, 5 félig nézett koncert, 11 liter sör, 1 pálinka „vizezve”, 64 szál cigi. Az eredmény egy meglehetősen lestrapált test, élményekkel csordultig telt lélekkel.” Bár az összetevők aránya egyénenként változhat, egy dolog nem lehet kétséges: jövőre újra kötelező a Masters Of Rock!
Sz.G.

Fotók: Polgár Péter



MOR 2010 - I. nap - Kattints ide!
MOR 2010 - II. nap - Kattints ide!

MOR 2010 - III. nap - Kattints ide!

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
MAGOR - Dal- és klippremier: Túl késő
2020. augusztus 9. (vasárnap) 19:54

Túl késő címmel egy videoklippel kísért új dallal jelentkezett a harmadik albumára készülő Magor zenekar. "Ez az első dalunk, amit Mile Gyula gitárosunk visszatérése óta együtt alkottunk. A sokadik klipünk, amelyet a Medusa Pictures stábjával forgattunk, viszont ez az első, amelyben nem vagyunk benne. (Na jó, egyikünk feltűnik pár másodpercre.) A főszerepeket két kiváló barátunk, Farkas Dani és Breszkó Bence alakította. A közeljövőben lesz két bulink is: augusztus 15-én a szülővárosunkban, Jászberényben játszunk, augusztus 23-án pedig a Barba Negra Trackben."   www.facebook.com/magorzenekar MAGOR - Túl késő (2020)     A Magor a 2020-as évben újra a klasszikus felállásban robog tovább, hiszen visszatért a zenekar szólógitárosa, Mile Gyula akivel a csapat két nagylemez anyagát rögzítette. A visszatérést az Otthon című klipes dal örökítette meg,...

GOAT STALKER - Hazai grind, új klip született: Periosteum Peeler
GOAT STALKER - Hazai grind, új klip született: Periosteum Peeler

Hellucination Pt​. ​1 címmel még májusban egy 10 tételes új albummal jelentkezett a budapesti Goat Stalker, azaz Szakács Bence (Brygmus, Grrrmba, ex-Father Bluebeard, ex-Jack, ex-My First...

BATUSHKA - Az új EP-t hallottad már?
BATUSHKA - Az új EP-t hallottad már?

Új Ep-vel jelentkezett az ortodox szakralitást extrém hangzásvilágban újraértelmező lengyel Batushka. Az 5 tételes EP címe Раскол / Raskol, már végig is hallgathatod a teljes...

ALESTORM - "Ezt a zenét nem is lehet kategorizálni szerintem"
ALESTORM - "Ezt a zenét nem is lehet kategorizálni szerintem"

Bodor Máté már öt éve tagja az eredetileg Skóciában megalakult Alestormnak, amely a jelenkori színtér egyik legszórakoztatóbb, egyben legmegosztóbb csapata, de a gitáros a mai napig...

AGNOSTIC FRONT - Elhunyt a volt basszusgitárosuk, Alan Peters
AGNOSTIC FRONT - Elhunyt a volt basszusgitárosuk, Alan Peters

Elhunyt az Agnostic Front volt basszusgitárosa, Alan Peters, aki 1987 és 1990 játszott a legendás New York hardcore bandában. Agnostic Front: "Ez egy nagyon szomorú nap. Elveszítettük a...

LIONVILLE - AOR, melodikus rock albumpremier: Magic Is Alive
LIONVILLE - AOR, melodikus rock albumpremier: Magic Is Alive

Magic Is Alive címmel megjelent s végig is hallgatható az AOR, dallamrock vonalas olasz Lionville negyedik albuma. A csapatot 2010-ben indította el a dalszerző, gitáros, énekes Stefano...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS