ÉLŐ FÉM - Masters Of Rock, Csehország - III. nap!

2010. július 17 - Vizovice, Csehország

2010. július 25. (vasárnap) 17:57 | utoljára módosítva: 2010. augusztus 12. (csütörtök) 08:01

Ha a MOR második napján furcsa volt a Destruction korai programbesorolása, mit mondjunk a szombati nap esetében? A svéd Grand Magust egyenesen második zenekarként léptették fel - reggel fél tizenegykor (!) Utánuk persze mindenféle cseh csodák jöttek, szóval teljes az értetlenség.
A frontember JB már kiszállt a Spiritual Beggars-ből, de az ottani korábbi elfoglaltságai miatt eddig keveset koncertezett a Grand Magus, ám a trió így is a mai metal underground egyik értékes eleme, akik a kezdeti doomosabb vonal felől érkeztek el a klasszikus fémzenéhez. A súlyosabb, néhol doomba hajló régi dolgaik és az újabb albumok nagy nótái itt simán össze tudtak simulni. A trió ráadásul vizuálisan is élményt jelentett! Fakultra mosott ősrégi Rainbow póló, fehér Flying, koszlott tetoválások, letépett ujjú bőrdzsekiben pengető basszer... amikor még a napszemcsi is rajta volt, Fox úgy nézett ki, mint egy echte motoros arc. A produkció minden pillanata hiteles volt. Nagy kár, hogy jóval kevesebben látták őket, mint illett volna...
Kattints Szilvás Gergő beszámolójáért és Polgár Peti fotóiért!









BEHEMOTH

A Mágusok után visszarongyoltunk a szállásra, és csak délutánra álltunk ismét csatasorba. A Communic logisztikai okokból ugyan kimaradt, de a lengyel Behemoth már újra a színpad előtt talált minket. Őket élőben még nem láttam, így nagyon kíváncsi voltam, hogyan sikerül majd reprodukálniuk azt a végtelenül tömény és összetett death/black/extrém metal egyvelege, amit a lemezeikre préselnek.

Érdekes módon az itteni hangmérnököknek még őket is sikerült frankón kihangosítani, holott ez nem egy két akkordos lelazult csapat... Minden tisztán és szépen szólt, a hatalmas fekete fémből hegesztett teátrális mikrofonállványok mögé bújt csapat pedig olyan programot zúdított ránk, amitől minden valamirevaló death/black hívő el kellett érzékenyüljön. Profik voltak a végtelenségig, a késő délutáni tűző nap ellenére is.




PRIMAL FEAR

A legendás Matt Sinner és az ex-Gamma Ray énekes Ralf Scheepers közös zenekara Judas-ízű szikárabb metalt tol, már sok-sok lemez óta. Többször is láttam már őket színpadon, így sejthető volt, hogy németes precizitással elővezetett, sallangmentes metalt kapunk tőlük. Igazából én arra voltam kíváncsi, hogy a Frontiers kiadónál megjelent, némiképp dallamosabb nóták mennyire tudnak-e helyet hasítani maguknak. Ralfék végül nem pöcsörésztek, nem lazultak el. 

A frontember mostanra amúgy is inkább emlékeztet kigyúrt testépítőre, mintsem egykori Gamma Sugaras böngyörhajú önmagára. Mondjuk a Judas Priesttel ápolt szerelmi viszonya még a zenekar (és a dalok) szintjén is lejött. Nem véletlen, hogy anno az ő neve is felmerült Halford utódjaként, még Ripper előtt. Meglepetések nélküli, de hangulatos koncertet adtak, lehetett headbangelni ezerrel. Viszont nagy fekete pontot írtam be nekik azért, mert a máig legjobb Seven Seals albumot ennyire hanyagolták!


ANNIHILATOR

Jeff Watersék bulija elé szintén nagy várakozással tekintettem. Nem mindenkinél hasít annyira az új lemezük, mint amennyire nálam betalált, de a két évvel ezelőtt ugyanitt lenyomott eszelős múltidézős programjuk, valamint a mostanság Watersnél is újra 100 százalékos old school thrash láz irányba állította őket.

Meglepő módon voltak olyan bátrak, hogy leginkább az újabb lemezekre koncentráltak, ami azokban hagyhatott hiányérzetet, akik először látták őket. Számomra viszont klassz volt az újkori esszenciára egy nyakfájósat bólogatni. A King albumos Box dallal nyiottak (intro utáni felvezetésnek éreztem), de volt Ultra-Motion, Plasma Zombies, Clown Parade, szóval ügyesen szemezgettek.

A csapat mára kéttagú tengelyének Dave Padden és Waters mester számít, akik ezúttal is felváltva énekeltek, de azért lejött, hogy ki a motor. A legendás giátáros játszi könnyedséggel tekerte el a képtelen sebességű, technikás szólókat, egy fél hang csúszás nélkül hozta a riffeket. Irányt mutatott, amihez egyszerűen muszáj volt igazodni, ha nem akart szégyenszemre elvérezni a ritmusszekció.

A gigapillanatokat persze a Set The World, a Fun Palace, vagy az örök Alison Hell jelentette, főleg, hogy ez utóbbi előtt még a Crystal Annt is elővezették. Ha ez nem különlegesség tőlük élőben, akkor nem tudom mi az! Számomra Axel Rudié mellett ez volt az idei fesztivál egyik legnagyobb bulija!


GAMMA RAY

A Gamma Ray szombati főzenekari posztja ezeken a tájékon sima papírforma, a végeredmény pedig eleve elrendelt siker. Igaz, az újabb lemezeik némiképp megosztották a tábort, de egy best of the best programmal Kai Hansen nehezen tudna luftot rúgni. Az év eleji önálló turnéhoz képest zéró változtatást eszközöltek a szettben, tulajdonképpen ugyanazt nyomták, amit februárban Pozsonyban.

Az azonban elvitathatatlan, hogy jó formában vannak mostanság. Gardens Of, New World Order, Fight, Savior / Abyss... csupa nagy nóta! A vége felé lenyomott, libabőrös Ride The Sky / I Want Out párosról, meg az össznépi örömködésbe torkolló Send Me A Sign-ról ne is beszéljek... Hansen nemcsak a színpadra vitte fel mosolygós temperamentumát, de magából a produkcióból is sütött a pozitív szemlélet - őket tényeg mindig jó érzés látni.


BLOODBOUND

Néha villant egyet valami az égbolton, de már kezdtem hinni, hogy megússzuk az esőt, ám amikor a Bloodbound éjfél után zúzni kezdett, mégis eleredt... és esett is mindvégig, amíg csak játszottak. Rutinos fesztiválozóként elve volt nálunk övre akasztható esőkabát, így pont hidegen hagyott, hogy esik-e, vagy sem, a bőrig ázott keménymag meg 'már úgyis mindegy' alapon nem moccant a színpad elől, így végül egész sokan maradtunk rájuk is.

Ha a Metalforce zenekart másodvonalasnak mondtam korábban, ez a Bloodboundra is áll. A svédeknél a tavalyi Tabula Rasa már a harmadik lemeze volt (és visszatért az eredeti énekes Urban Breed, ő azonban áprilisban kiszállt), a valós karakterrel bíró dalokkal viszont még mindig hadilábon állnak.

Picit kaméleon volt a bulijuk is: hol echte Maiden nyúlások közt lavírozva próbáltak villantani, hol az énekes Patrik "Pata" Johannson (ld. Dawn Of Silence) glames hangulatúra vett, fejkendős fizimiskája és attitűdje látszott szembemenni az önállósággal - de ettől alapvetően még nem dőlt be a rendszer. Főleg, hogy Pata igazi frontember módjára jól el is adta őket. Az egyetlen, ami bökte a csőrömet, hogy a srác üvöltően nem tűnt hitelesnek ebben a formációban. Középtájt még a Maiden Wrathchildját is elnyomták (a nyilvánvaló kötődésen túl ezt „megörökölhették”, mostanában ugyanis néhol Paul DiAnno kísérőzenekaraként is funkcionálnak). Összességében nem haltam meg a bulijuktól, de eső ide vagy oda, azért egyszer ezt is látni kellett.


 

 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
MÖRK GRYNING - 15 év után új album jön a svéd black metalosoktól, dalpremier: Fältherren
2020. augusztus 12. (szerda) 18:35

Hinsides Vrede címmel október 23-án jelenik meg a 2016 óta újra aktív svéd Mörk Gryning hatodik albuma, elsőú előzetesként pedig máris itt a Fältherren dal. A stockholmi black metal brigád legutóbbi lemeze, a Mörk Gryning még 2005-ben jelent meg, aztán 11 éven át szünetelt a zenekar. A friss albumot Sverker Widgrennel rögzítették a stockholmi Wing stúdióban, Carl-Gustaf Bäckström dobos játéka csaupán a Black Spirit dalban hallható, amelyben amúgy Jonas Bernt basszer mellett Laura Ute is énekel. Johan "Aeon" Larsson, aki a koncerteken billentyűzik, a For Those Departed és az On The Elysian Fields számokban zongorázik az új lemezen. "Büszkén jelenthetjük be, hogy végre kiadás előtt áll az új albumunk. Sokat kellett várni rá, mi azonban épp olyan éhesek vagyunk, mint bármikor. A lemezanyag egyenesen leás a bandánk leglényegéig: brutális és melodikus, sötét és euforikus..."  ...

ARMORED SAINT - Klippremier, az első dal John Bushék új albumáról: End Of The Attention Span
ARMORED SAINT - Klippremier, az első dal John Bushék új albumáról: End Of The Attention Span

Punching The Sky címmel október 23-án jelenik meg a legendás amerikai power metal banda, az Armored Saint új stúdióalbuma, a 2015-ös Win Hands Down lemez utódja. A reggel már bemutatott...

KORI - Klippel az első dal a P. Box, Omen zenekarokból ismert Koroknai Árpád új csapatától
KORI - Klippel az első dal a P. Box, Omen zenekarokból ismert Koroknai Árpád új csapatától

Tegnapután címmel és egy klip kíséretében hozta ki első dalát a Kori, az ex-P. Box énekes, Koroknai Árpád (ex-Omen, Szfinx) új formációja. Ez a szám Kozma Norbert gitáros (Rúzsa...

DESOLATOR - Stockholmi death metal, az új dalban Karl Sanders a vendégük
DESOLATOR - Stockholmi death metal, az új dalban Karl Sanders a vendégük

Sermon Of Apathy címmel szeptember 4-én jelenik meg a svéd Desolator második albuma, amelynek harmadik előzeteseként a The Great Law Of The Dead nótával lehet ismerkedni. A szám...

ATAVISTIA - Hozzánk is jönnek majd a Finntroll és a Skálmöld társaságában
ATAVISTIA - Hozzánk is jönnek majd a Finntroll és a Skálmöld társaságában

Egészen friss, tegnapi hír, hogy a szeptember 18-án megjelenő Vredesvävd (Wrath-woven) albumának jövő tavaszi Európa-turnéjával Budapestre is eljön a Finntroll. A koncert a Dürer...

TALES OF EVENING - Megvan az új basszusgitáros, már készül a klip egy friss dalhoz
TALES OF EVENING - Megvan az új basszusgitáros, már készül a klip egy friss dalhoz

Az elmúlt hét végén forgatta le legújabb dalának videoklipjét a szimfonikus metalt játszó Tales Of Evening. A Csak én látom című szerzemény a 2021-ben megjelenő ötödik nagylemez...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS