ROCKMARATON 2010 - 1. nap

Villámbeszámoló fotókkal

2010. július 8. (csütörtök) 15:58 | utoljára módosítva: 2010. július 24. (szombat) 09:35

Ha annyira közhelyes lennék, mint amennyire nem vagyok, azt mondanám, hogy felvirradt a nagy nap. A pécsi Rockmaraton fesztivál hivatalosan első, és ezzel persze többek között az Ossian koncert napja. Na de, kezdjük a legelején.

(wiktor és taptarap beszámolója)

A nagyszínpad első fellépője az Akela. A megjelenésére mindig is adó zenekar most sem okozott csalódást, minden fellépőn térdig érő farkasbőr jelmez van. Biztos kellemes lehet alatta... A koncert elején nem irigylem őket, azért egy farkasbunda elég meleg lehet így a nyár közepén reflektorok fényében. Persze a falka üvölt, az Akela semmit sem vesztett vonzerejéből, csinálhatnak ők bármit. Főnök meg abba a betyárszerelésben... szép. Aztán elkezd esni. Esegetni. Aztán zuhogni.

Aztán nagyon zuhogni, úgyhogy sajnos részemről az Akela-koncert többi részét elmosta az eső. Távolabbról egy fedett sátorból figyelem, elméletileg nem lennék messze, de a fos hangosítás miatt semmit nem lehet hallani, érteni. Bár így is feltételezem, hogy nem okoztak meglepetéseket, és valahol a koncert közben még a farkasbőrt is ledobták.. már úgy értem, szó szerint, nem képletesen. A közönség nagy része lelkesen kitart, ronggyá ázva éltetik a zenekart a koncert végén. (taptarap)

A Planet Noir színpadon némi variáció után színpadra került a Brant Björk is, aki az utolsó pillanatban került be a programba a Pro-Pain sajnálatos kiesése miatt. A maratonon eddig nem volt nagyon jellemző a stoner vonal, de mondja valaki, hogy nem egy ütős lépes az ex-Kyuss, ex-Fu Manchu dobost elhozni a Malomvölgybe! Főhősünk a dobszerkót hátrahagyva előre jött és most már frontemberként tevékenykedik. Úgy nézett ki, mint aki woodstockból maradt hátra Jimi utódjaként azzal a bajusszal, kendővel, nadehát ez nem befolyásolja a muzsika minőségét. Márpedig azzal nem volt gond, mert azt nagyon hangulatosan nyomták.

Mondjuk a műsorfüzetben nem szerepeltek, tehát nem ártott volna legalább a sátor oldalára kifüggeszteni a műsorváltozást, mert nem hiszem, hogy a kint sátrazók sűrűn figyelik interneten a műsorváltozást. Sajnos slágereket nem tudok felsorolni, illetve setlistem sincs, úgyhogy legyen elég annyi, hogy aki szereti az ilyenfajta zenét, mindenképpen hallgasson bele néhány albumba, mert csak nyerhet vele. Ahogy Tibi barátom kissé ironikusan megjegyezte, ezekkel a refréncentrikus 15 perces dalokkal nem lehet tévedni... :) (taptarap)

A Moby Dicknél nem tudtam mire számítsak. Az utóbbi évek az első három lemez retrozásával teltek, ami egy teljesen új korosztálynak mutatta meg miről is szólt a 90-es évek elején itthon a thrash metal. Kiderült az is, hogy a dalszövegek mennyire időtállóak... és szinte nem is nagyon lehet újat mondani. Nem is mondanak. Öt éve nem jelent meg új lemez. A tagok nem rejtik véka alá, hogy Norbi Hungaricája és Smici Bloody Roots projektje most épp eléggé kielegíti az igényeiket.

A setlist kicsit változatosabb volt mint tavaly, most volt egy-két dal az Indul a Boxról, volt Fejfa helyett is, az újjáalakulás utáni időszakot is megidézték. Ámen, Jusson eszébe, Mennyből az angyal. Szóval egy igazi bestof-ot kaptunk. Sajnos a hangzás elég gyászos volt, nem volt annyira penge, amit ezek a riffek megérdemelnének. Smicinek volt egy apró bakija, miszerint sokat utaztak ide a VOLT fesztiválra, ami belefér, hiszen tényleg pár nappal ezelőtt ott játszottak, de azért mindenképpen vicces, hiszen mégiscsak egy soproni zenekarról beszélünk! :D (wiktor)

Közben a Planet Noir-on már nagyban nyomta a következő külföldi zenekar, a Wisdom in Chains. Elég érdekes váltás a négy benga állat a Brant Björk után, dehát ez a szép a fesztiválokban. Meg is telt a sátor rendesen, ment a zúzás a pro-paines, sick of it all-os hc-re. Az amerikai és holland tagokból álló hardcore banda alaposan megmozgatta a sátornyi embert, folyamatosan kommunikáltak és várták a reakciókat. Komoly energia, lendület áradt belőlük. (taptarap)

(Fotó: Kerecsényi Laci, még több Ossian fotó!)

Nehéz újat írni az Ossian bulijáról is. Az Ossian bestof program is már régóta összeállt, egy fesztiválon nem is nagyon lehet számítani csemegékre, meglepetésre. Most sem volt. Endre a szokásos magabiztossággal vezényelte a bulit, a számok közé mindig egy kis szentenciát csempészve, ahogy azt már szinte el is várja tőle az ember. “Régi” és “új” dalok vegyesen jöttek, bár ennek most már lassan tényleg semmi értelme, hiszen az új dalok között is van már olyan ami több mint tíz éves!

A “régi” Ossian meg össz-vissz 8 évet élt meg... A zenekar lendületben van, Endre meg is jegyezte a színpadon, hogy a júliust egy laza 2000 km-es turával kezdte, ahol három nap alatt három bulit nyomtak le (VOLT feszt, Kézdivásárhely (Erdély), Hevesvezekény). Mondjuk én egy fesztiválfellépésen - ami mondjuk jó esetben 70 perc - a dob- és gitárszólók helyett mindig jobban tudnék örülni valami réges rég nem játszott dalnak. Lenne miből válogatni, de ez maradjon az én személyes problémám, a lényeg, hogy a gép forog, az alkotó nem pihen. (wiktor)

A Pokolgépre kiváncsi voltam, ahogy szerintem mindenki. Nem egyszerű feladat előtt álltak, amikor Joe-tól megváltak és Attilát választották utódjául. Az eredmény számomra egy picit felemás volt. A kiállásban én nem láttam kivetni valót. Attila ezzel a kigyúrt felsőtesttel minden kis pattanásos csikó rocker idolja lehet, csakúgy ahogy Vikidál volt annak idején a Rockisten. A színpadi mozgás is teljesen rendben volt, a többezresre tehető nézőközönségtől sem rettent meg ha a számok között meg kellett szólalni. De hát mondjuk ez nem is meglepő, hiszen Ata azért nem most kezdte a szakmát.

Viszont ami miatt nagyon furcsa volt - és nem csak nekem, hanem sok komának akivel összefutottam - az, hogy majd minden számot csillagászati magasságokban énekelt. Túl színpadias, túl operás volt, nem így szokta meg az ember ezeket a dalokat az elmúlt 20-25 évben, egyszerűen másképp pörög az ember fejében beépített magnó. Bár tegyük hozzá, néhány klasszikus sikítás az eredeti lemezeken is volt, csak azok valahogy elkoptak az elmúlt évek alatt (A Pokolgép még magnóról szól, csak az utóbbi idők dalai kerülnek az mp3 lejátszóra. :) Ettől függetlenül baromi hangulatos kis buli volt, főleg a vége, ami olyan szintű sláger parádé lett, hogy a kis társaságunk egy emberként üvöltötte a klasszikus sorokat. Ha újra megszületnék, akkor is szeretném a Pokolgépet, és szerintem nem is lehet kérdéses, hogy Ata kérésének eleget téve, a közönség ad majd új erőt. (wiktor)

Közben, csak hogy ne lankadjon a hangulat, a Cadaveres jött a Planet Noir-on. Márpedig ha ők jönnek, ott kőkemény zúzáson kívül másra biztos nem lehet számítani. Minden tiszteletem a zenekaré, akik egy fesztiválra is saját molinókkal, saját feliratos hangfalakkal érkeznek. Azt hiszem, az az energia, amit befektetnek ebbe az egész rockbizniszbe, kiemeli a Cadaverest a többi banda közül.

Töretlenül nyomják, mennek, kikaparva és kihasználva teljes mértékben minden lehetőséget. Azt hiszem, a Cadaveres Körmivel az élen az a banda, akiktől mentalitásban, ötletben, akarásban nagyon sokat lehetne tanulni minden kezdő (és nem csak a kezdő...) bandáknak. Nyafogás meg kifogáskeresés helyett megoldanak, kitalálnak. Ennyi. Szóval további sok hajrá a Cadaveresnek! (taptarap)

A Gép után, az este utolsó bulija a Riff/Raff fellépése volt. A név alapján nem nehéz kitalálni, hogy AC/DC tribute zenekarról van szó. Az AB/CD-ékkel ellentétben ők nem helyeznek hangsúlyt arra, hogy a fazont, a figurákat is másolják, ők csak a tolják a számokat, ahogy azt kell. Kicsit már spiccesen mentem a sátorba és ahogy beindult a bugi, beindultam én is. A késői időpont miatt már nem voltunk túl sokan, de azért úgy tűnt a körülöttem állókon, hogy aki kivárta a kezdést, az pontosan tudta, hogy itt mire számíthat.

Vegyesen jöttek a gigaslágerek és a kevésbé triviális tételek. Mitagadás, nem bírtam magammal és egyből beindult a rugóláb, a bólogatás. Az a tombolás, amire a Wels-i bulin nem igazán volt lehetőség a esős időjárás és az irdatlan tömeg miatt, az itt kiszakadt belőlem. A csúcspont számomra a Highway To Hell lemez címadója - mi más? - és az ezt követő Girls Got Rhythm, majd rögtön ezután az űberkedvencem az If You Want Blood volt. Eszement jó volt ezt így egyben hallgatni! Miután ez a hármas így lement sokkal könnyebben engedtem a többiek nyomásának, hogy menjünk haza. Kell még az energia a többi napra is... (wiktor)


Rockmaraton 0. nap

Hozzászólások

[003244]
apolo
kárpátiát a rockmaratonra!
[002161]
Alkonyat
Nagyon nagyon hatalmas volt (idén is)!!! :))
Abszolút élmény volt a Pokolgép koncert!
A nagy Gép fanok (én is az vagyok) biztos megköveznek...
de Attila fényévekkel felülmúlta szegény öreg Joe hangját!
Lehet, hogy nem így szoktuk meg... viszont, de igen!!!
Hallgasd meg az 1. kettő Joe-s albumot...
Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
PAIN OF SALVATION - Hivatalos klippel a nyár végén érkező album címadó dala: Panther
2020. augusztus 14. (péntek) 14:11

Panther címmel augusztus 28-án jelenik meg az új Pain Of Salvation album. A svéd prog metal csapat legutóbbi lemeze a 2017 januárjában kiadott In The Passing Light Of Day volt, azóta azonban visszatért hozzájuk Johan Hallgren gitáros, aki 1998 és 2011 között volt a Pain Of Salvation tagja. Az új lemez felvételét a frontember Daniel Gildenlöw irányította, együtt Daniel Bergstranddal (In Flames, Meshuggah, Devin Townsend stb), a keverést is együtt végezték el. A borítót André Meister készítette. Harmadik előzetesként a klippel kísért címadó dallal, a Pantherrel lehet barátkozni.   www.facebook.com/Painofsalvation   Daniel: "Több mint két éven át készült a Panther. Szükségét éreztem annak, hogy még távolabb kerüljenek a korlátok, mind zeneileg, mind hangzásilag. Hogy még több szemszögből közelítsünk a zenéhez, miközben nem veszítjük el a bandánk identitásának velejét. A szövegek...

JOLLY JACKERS - Új dalhoz készült a friss klipjük: The Underdog
JOLLY JACKERS - Új dalhoz készült a friss klipjük: The Underdog

Koncertklippel jelentkezik a a kelta rock/punkot játszó dunaújvárosi Jolly Jackers zenekar, amelynek képanyagát a Paddy and the Rats-szel közös februári turnén rögzítették a The...

PRIMAL FEAR - Hivatalos klippremier: The Lost & The Forgotten
PRIMAL FEAR - Hivatalos klippremier: The Lost & The Forgotten

Metal Commando címmel egy új stúdióalbummal jelentkezett pár hete a Primal Fear, a mai napon pedig bejelentették az idén őszről 2021 tavaszára átszervezett Európa-turnéjukat. Így hát...

SEETHER - A harmadik előzetes dal a nyár végi lemezről: Beg
SEETHER - A harmadik előzetes dal a nyár végi lemezről: Beg

Si Vis Pacem, Para Bellum (Ha békét akarsz, készülj a háborúra) címmel augusztus 28-án lát napvilágot a modern rock, post-grunge vonalas Seether nyolcadik albuma, a 2017-es Poison The...

JUNKIES - Már előrendelhető a 25 éves Káros lemez újra felvett verziója, friss szöveges videó: Félsz
JUNKIES - Már előrendelhető a 25 éves Káros lemez újra felvett verziója, friss szöveges videó: Félsz

Már előrendelhető a Junkies új kiadványa: augusztus 28-án jelenik meg az idén 25 éves Káros az egészségre album újrakiadása - teljes egészében újra felvéve, digipak csomagolásban,...

EVANESCENCE - Új dal Lzzy Hale-lel és Taylor Momsennel: Use My Voice
EVANESCENCE - Új dal Lzzy Hale-lel és Taylor Momsennel: Use My Voice

Még tavaly novemberben mutattuk be az Amy Lee énekesnő vezette Evanescence-től egy klasszikus Fleetwood Mac dal, a The Chain átdolgozását, pár hónapja pedig az ötödik stúdióalbum első...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS