CADAVERES - Turnénapló: Aradtól Londonig!

A Watch My Dying volt az útitárs

2010. május 31. (hétfő) 12:17 | utoljára módosítva: 2010. október 29. (péntek) 14:10

Paprika Rocks néven április közepétől egy közös turnét bonyolított le a tribalmetalcore Cadaveres és a matek metalos Watch My Dying. A túra Aradon vette kezdetét április 16-án és május 23-én ért véget Londonban. Előzetesen így harangozta be a turnét a két csapat: "A Cadaveres az európai turnézás egyik veteránja, az első koncertjük is Németországban volt az Apo Reiterrel. Az új tagokkal - Joci - ex-Ektomorf,  Kálmi - Chaos Of Disorder, Zoli - North6 - megerősödött Cadaveres a harmadik albumát írja. Az évi 40-50 bulin is felbukkanó Watch My Dying legutóbbi albuma tavaly nyáron jelent meg Moebius címmel, és azóta elnyerte a 2009. legjobb stúdióprodukciója díjat a Hang-Súly szavazáson."
A turnén útinapló is készült, méghozzá a Cadaveres közösség jóvoltából, a fotókkal kiegészített naplóbejegyzéseket rendszeres feltöltéssel itt olvashatod majd!








Hargita-megye f...ozós lordjai (b-j):  
Szakács Joci - dobos
Bölcsföldi Zoli - énekes
Göbölös Kálmán - gitáros
Körmöczi "Körmi" Péter - gitáros/énekes
Delcsik Balázs - basszusgitáros




Május 21-23. Várpalota - London
Balázs bejegyzése
 
 
Mielőtt kirepültünk volna Londonba, pénteken még volt egy bulink a Pannónia Feszten is Várpalotán. A tavalyi elég jól sikerült, nagyon szimpatikus volt mindenki, így nagyon vártuk az idei megmozdulást is. A koncert a várakozásoknak megfelelően alakult, volt nagy kivetítő, sőt még az emberek is nyomultak be a sátorba ezerrel. Királyság!

Miután lepakoltunk a színpadról, rögtön esni is kezdett az eső, így én sehova nem mentem az egész feszten, csakis a rokkersátorban tartózkodtam. Természetesen sikerült jól berúgni, régi veszprémi koleszos cimborákkal megfejteni a megfejtenivalót. Bogyó is megjelent, volt fotózás, tornasor, amit akartok. Miután összekaptuk magunkat, a sofőrünk Sinya kecójában leltünk szállásra, miután megittuk a világ összes sörét. Ennek eredményeképpen, atom másnaposan kezdtük el az utat Pozsonyba, mert onnan indult a gépünk fél 2-kor.
 



Az elején még szédültem, de kis alvás után már csak a fejem fájt. A repülőtéren gyanúsan kevés embert láttam, kezdtem (a szokásos módon) megint nagyon parázni. A többiek szívattak, hogy világháborús, légcsavaros géppel megyünk, ha idefelé nem robban fel... stb. Bekaphatják. Na, a cég neve Ryanair, ami ír. Tévedtem, beszálltunk, nagyon kicsi volt a hely, ahogy a légikísérő kisasszonyok mentek a szűk kis folyosón, mindig leszedték a vállam a csípőjükkel… hehe.
 



Na, felszállás... A hangulatom a tetőfokára hág, a nyugtató, amit bevettem rég nem hat, gurulunk, rákapcsol a faszi fénysebességre, olyan hangrobbanást előidézve, hogy még Kölni is csak pislogott. Apám, ehhez képest a fapadosok gyöngye az EasyJet gépei mind lopakodók.




Még felszállás közben, mondtam Kölninek, hogy jó akkor én itt befejeztem, ha repülni kell, valakit keresni kell a helyemre:) tényleg be voltam szarva. Nem maradt más választás! Sööööör! A pénz nem számított. Kálmival elkezdtük nyomni a söröket... Egy darab 3 dl-s sör: 4 Font (1200 HUF). Később csatlakozott Tibi is, a WMD technikusa. Én bevertem 4et, így a leszállást már kifejezetten élveztem. Csüngtem az ablakon, a többiek meg röhögtek rajtam.

Hála a Magasságosnak épségben megérkeztünk Luton kikötőbe, ahol szervezőink már vártak is minket. Elvittek a szállására, WMD-ék meg egy másikra mentek tömegközlekedéssel.

No kedves olvasók, belefutottunk itt egy olyan durva kerti buliba, amilyet nem látott még nemhogy London, de Szabadbattyán sem! Közben befutott az M.W.S. legénysége is, élükön Bandival akarom mondani Anders Von Doomal (M.W.S., Bloodiest énekes) egy rögtönzött (hótrészeg) divatbemutatót tartva bónuszként... meg is beszéltük az új Burzum pólóját és a Burzum hatásait a M.W.S. és Cada zenekarokra is. Lényeg: patakokban folyt a sör meg a csirkeszárny. Hajnal 6-kor takarodtam aludni, a már rég kiütött Kálmihoz, szállásadónk Csabi (Sold For Evil gitáros) és kedvese szobájába. Délelőtt mondták is, nem nagyon tudtak aludni, mert olyan horkolást rendeztünk le… ezúton is bocs.


 

Nagyjából összekaptuk magunkat és irány Camden Town. Elég súlyos volt,olyan mintha a Szigeten lettünk volna. Majd busszal (és éhgyomorral) bementünk a Trafalgar Square-re, onnan a Buckingham palotához, megnéztük a Big Ben-t is, és már annyira éhesek voltunk, hogy majd' megőrültünk. Fagyiztunk, öten ettünk 3 fagyit, alig volt buzis:)

Na aztán előkerült egy meki meg a szábvéj, én Benjivel (szupermanagerünk) az utóbbiba mentem. Mondom a srácnak, hogy húsgolyós szenyót kérek (a képen fasírtnak látszott) erre a csávó felnyitja a bagettet, elővesz egy merőkanalat, és mit rak bele? Hát töltött paprikát! Majd leszórta sajttal, lilahagymával meg uborkával. 7 Font. Remek.


 

Végül is megérkeztünk a klubba, bepakoltunk, kezdtek szivárogni az emberek (az este a látogatók 89%-a magyar volt), összefutottunk egy csomó barátunkkal mindenfelől, szakmázás, fejtegetés, utcán zacskóból sörivás, cigizés, még ivás. A koncert jól sikerült, meleg is volt, természetesen itt is volt baj. A program közepén beszakadt a lábdob bőr…szerinted mennyi esélye volt? Hihetetlen módon előkerült egy másik a semmiből, gyors csere, program folytat, őrjöngés, köszönjük szépen!

Utána további sörök megivása az utcán, beszélgetés, aztán a szállásra el. Mi döglünk, Kölni, G, meg Bölcsi elment még viszkikólázni.
Hétfőn annyira nem voltunk rottyon. Megérkeztünk a reptérre, becsekkoltunk Benjikét kicsit szopatták, épp akkor kapott sms-t, amikor átment a fémdetektoron, az angolok meg totál bekattantak, jegyzőkönyv meg minden.

Ennek hála felszállás előtt 2 perccel szálltunk be a gépbe. A felszállás ismét szörnyű volt, a többiek aludtak, én izzadtam meg remegtem, küldtem a söröket:) A leszállás a londonival ellentétben nem volt egyszerű, elég sokat dobálta a gépet valami megfejthetetlen légi bigyó, így 3 agyvérzéssel és 2 szívrohammal, de földet értünk Pozsonyban. Sinya már várt minket, könnyes búcsú az M.W.S. és WMD zenekaroktól, és tipli haza.

Elég zsír volt a hétvége,köszönjük a Sold For Evil legénységének a bulit, nagyon jól éreztük magunkat! Remélem mihamarabb!
 
Rokk.




 
Május 15. Párizs - Pronyófeszt a hátsó kertben
Zotyó bejegyzése

 
Szijasztok kiskalózok! Bölcsi kapitány jelentkezik a fedélzetről immáron második szösszenetével! Mai kalandunk témája a párizsi kiruccanásunk lesz, melyről elöljáróban is elmondható, hogy kb. annyira volt izgalmas, mint 48 órán keresztül nézni egy darab szart :)

Na de tényleg! Röpülővel mentünk ám, (mert megtehetjük - háháháhá) így a reptéren voltunk már 10 óra felé. A becsekkolás után egy csoportos toalettvizitet tettünk, mindenki kicsit feszengett, no de a molett (Delcsik báró...) volt a legnagyobb!
Amit ő lerendezett a repülőn, na azt mindenkinek látnia kellett volna!!
Szakállpödörgetés a végletekig, meg mereven előrebámulás a semmibe csak néhány a műsorszámból!

Probléma nem volt a repüléssel, nyugis volt és nemsokára már az Orly reptéren találtuk magunkat, ahol Körmösibá' vadul nekiállt biznicelni a taxisokkal.
A felállás ugyanis az volt, hogy a reptér a város déli részén volt, a gigafeszt pedig észak-nyugat felé... Még taxival is 45 perces utat tettünk meg a helyszínig!
De amikor odaértünk, akkor jöttek a sorozatos meglepetések! A franciák nagymesterei a mellé- meg a félrebeszélésnek, ezt többször is bizonyították aznap.

Megpróbálom leírni a látványt: olyan 3 focipályányi placc volt körbekerítve, körülötte meg lakótelep és még egy kis mező. Maga a feszt 2 színpadból állt (az egyik egy közepesen nagy kamionplató...) meg néhány merch-sátorból, illetve egy étkezdéből, aminek később még fontos szerepe akadt.
 

 
A backstage egy nagy sörsátor volt, és amikor megkérdeztük, hogy hol fogunk aludni, a szervező készségesen mutatott a fűre nagy mosolya kíséretében: ”gyárekek, há’ itt”! Előzőleg azt mondták, hogy lesz szállás, kempingben. Ójee. Csak arról nem szóltak, hogy mindehhez ők csak a földterületet adják :)

Akkor rájöttünk, hogy mindezt csak ittasan fogjuk kibírni, így neki is láttunk a fogyasztásnak. A helyi csapolt egész erős volt, 2 korsó után már mindannyian szebbnek láttuk az amúgy lerettyent hippikolóniának tűnő közeget.


Még tettünk néhány kísérletet, hogy felmérjük a színpadi motyót, de megint a francia mellébeszélés győzött, így otthagytuk a szervezőket a gecibe és inkább a zenészektől érdeklődtünk, hogy min lehet majd játszani... De most komolyan! Annyira nem voltak képesek, hogy egy igen/nem választ adjanak arra, hogy ”Hé, az ott fönn, az a MEZA EMPLIFÁJÖR, az tiedé vagy nem?” persze mindez angolul! Kiborító!


 

A koncertet lenyomtuk, voltak magyar havercsótányok is, akik annyira brutál módon szórakoztak, hogy a 3. számnál már kikísérték őket a fesztiválról :-)
A nép vette volna a muzsikát, ha olyan 7-8 szám után le nem zavarnak le minket a színpadról... Hát ezt sem kommentálnám, de azért a keverőembernek még leordítottam a fejét, hogy ”ÁMÁTŐŐŐR-ÁÁ-MÁÁ-TŐŐŐR”!

A remek show után kitaláltuk, meg már kezdett is hideg lenni, hogy nem élünk a kempinglehetőségeinkkel, és inkább kivitetjük magunkat a reptérre, ott legalább vannak padok meg fűtés. DE! Mivel sofőrünk az egyik hangosító volt, meg kellett várnunk az összes bandát... Addig a már említett kajasütödénél állva melegedtünk, ami gyakorlatilag az életünket mentette meg :)

És hogy ne legyen minden zökkenőmentes, megpróbáltuk kideríteni, hogy akkor mégis mikor indulunk a röptérre. Hát ez is hihetetlen nyelvi akadályokba ütközött (francia részről) illetve kurvaanyázásba torkollott, mert ezek a szerencsétlenek megint nem tudtak válaszolni arra, hogy mikor indulunk vagy hogy beülhetnénk-e addig legalább a kocsiba, hogy ne fagyjunk kockára. Ehelyett folyton valami konténert emlegettek, hogy az jó, meg ott van szék, meg fűtőtest és oda nekünk be kell ülnünk...

Jobb híján beültünk, kicsit aludtunk és utána végre(!) kivittek minket a reptérre (persze még előtte eltévedt a csávókám...), ahol megint kicsi alvás és becsekkolás stb.
Még annyi megemlítendő, hogy ami Ferihegyen 5 perc volt, az itt 30 perc lett, és nem azért, mert nem értettük meg egymás szavait... A kishölgy még a jegyemet is elfelejtette volna odaadni, ha én nem szólok rá...
Hát b...meg ennyit a fránsziákról :)
 
A városból semmit sem láttunk, pontosabban én felszálláskor láttam a távolban az Eiffel-tornyot, oszt’ annyi.
Minden szó így történt, ahogy mondom, vagy ne legyen a nevem Regős Bendegúz!
 
No csókolom :)




Május 6-7-8. Berlin, Wolfsburg, Korbach
Dagidög bejegyzése
 
Május 6.-án már félig szabin voltam, így még délelőtt leutaztam Fehérvárra, mert már megőrültem otthon az unalomtól. Természetesen a sörözés már délután 3-kor elindult, ami folytatódott Kölni edzése alatt is a loviban, majd nála, végül a buszban... Kálmi megint hozta azt az üveg jégert, amit ha jól emlékszem február óta cipel magával, és még mindig van benne 2 deci:) De nyilván le is fogom írni, hogy miért:)



A buszban piálás közben Kálmi Husszein megemlítette, hogy Berlinben bizony 8 fok lesz. Én meg mondtam, hogy f..ság, nem lesz. És lett. Karrierem csúcsán 8 fokban Berlinben egy pulcsiban álltam az esőben. Jól indul. Kb. 12 körül értünk, oda a helyhez, ahol Bedlamnak (WMD-menedzser) mondták, hogy menjen el onnan, majd 3-kor tudnak a zenekarokkal foglalkozni. Közben elkezdett szakadni az eső. Mink meg ültünk a buszainkba mint a jó gyerekek, az ablakra rajzolgattunk, grindcore zenekarokat alapítottunk és oszlattunk fel, illetve Tájgert (a technikusok csúcsa) b...tattuk.
 
Pontban 3-kor kinyíltak a kapuk és mehettünk is befelé, ki-ki cigizni vagy inni, vagy. Felpakoltuk a motyót közben megjöttek az előzenekarok is, az első sörök már 15:03-kor el is fogytak, szendvics, kávé, gitártisztogatás. Közben befutott Farkas Csabis is (Ektomorf), hogy lezúzza velünk a Vicious Game-et bőgőt. Gyorsban átvettük a nótát, kicsit szakmázgattunk, és ahogy elnéztem a többieket berúgtunk, hálistennek a Bedlam által osztogattok vodkátúl.

A bulin jól éreztük magunkat, bár itt is igaz volt az a mondás, hogy több embert nem érdekelt, mint akit igen. Szóval érted, de igazából kib...ottul szartunk rá, ha már úgyis elutaztuk a seggünket Berlinig, felőlem nézheti a bulit csak egy lamantin család is:)

A szállás a szomszédos épületben volt, egy egész szintet megkaptunk és a hely kedves barátaim rottyon volt kajával és sörrel. Kezdetét is vette a féktelen mulatozás... A kaja hamar elfogyott, Kálminak meg későn jutott eszébe hogy ennie kéne, mielőtt összeesik, elővette hát a spagettikonzervet, hogy abból falatozzunk egy keveset. Igen ám, de nem volt sehol tányér, így Kálmi kitalálta, hogy van a spejzban egy csomó elmosott nagyméretű hamutartó, fogta magát és abban melegítette meg a kaját. Profi bazzeg profi.

A buli folytatódott WMDGábor hatására megittunk egy jégert és sprinteltünk is a budiba! Ilyen még nemvót:)


 

Másnap egy laza városnézésre beneveztünk, Joci, hozta magával az Ipod hangfalait, berejtette a pulcsija zsebébe és üvöltette a Dr Alban számokat a Reichstag mellett:)

Wolfsburgban szinte többször játszottunk már, mint Máriabüdösfütykösön, így ismert volt a terep, jugendzentrum, részeg német fiatalok, de annyian, hogy be sem férnek a helyre... óriási a hangulat, a szervező srác nagyon jó arc, hozta a söröket, meg a lecsólevest.

A buli előtt a klub előtt konstatáltuk, hogy annak ellenére, hogy a hely majdnem fullon, kint még többen állnak és dumálgatnak, jónak ígérkezett. A buli jó volt, viszont egyszer elszállt a komplett színpadi áram, amitől mindenki sík ideg lett, lévén szarattuk a cuccaink épségét. Végül G segítségével ez is megoldódott a motyó újból megszólalt, döröghettek is az Evilution gigaslágerei.

Koncert után egy elég komoly afterbe fordult át a szitu. A srác mondta, hogy a helyen tudunk aludni, viszont maradna még pár srác, akiknek a helyen van a próbatermük. Mi mondtuk, hogy ok, csak ne legyenek b...tatva a színpadon (amúgy összepakolt) cuccaink. A srác: ok, és egész este úgy itattak minket a bárban, hogy alig láttunk.

Mentek a popslágerek és ezek úgy nyomták a bugit, mintha az életük múlna rajta ( mint a Travolta) és mindenkin Sodom pulcsi volt. Bölcsiék rávállaltak valami lime-os vodkára, mi Kálmival söröztünk. Jó volt, a szervező srác kúszva akart kimenni hányni a bokorba, de megszívta, mert a folyosón a lábánál fogva húztuk végig vissza a pulthoz. Szerencsétlen, jól benézte:)

Végül mi mentünk utoljára aludni - reggel. Másnap kaptam is WMD-Gábortól egy Destruction lemezt a „hétvége legkeményebb metalosa” cím mellé:)

Szombat délelőtt összeszedtük magunkat, aztán elmentünk Korbachba, ahol elég hideg volt, és kiderült, hogy ahol játszunk, az egy disco... a hangcuccot 1967-ben vásárolták egy mongol szendvicsbárból, kéz alatt. Természetesen a termék minősége ezzel egyenesen arányosan nem hozta a szintet...

Szegény G majdnem sírt, illetve nevetett is. Képzelhetitek. Mindegy kedven Német tezsvérünk Icke és felesége, Manu is eljöttek a rokkerkoncertre, így a hangulat adott volt. A backstage elég nagy, kaja-sör van, több nem is kell. Bár én már eléggé el voltam használódva a szerda délután óta tartó rokenroll miatt, így csak a Radler sörökkel bajlódtam, ami miatt meg is kaptam a leb...ást, hogy miért gyereksört iszom. Köszi még egyszer, rohadékok!:)

No volt itt is 3 előbanda, a WMD meg mink. Itt sem voltak annyian, ahány hely volt, de ez van. Felmentünk megpróbáltuk megteremteni az ideális rocknroll szituációt és már majdnem megvolt, de a harmadik playback tracknél elszállt az ének meg a lábdob (mivel csak az ének meg a lábdob volt kilőve, de ezt gondolom, le sem kellett volna írnom).

G mondta, a végfokkal van valami, magától lekapcsol, a túlmelegszik várni kell 1-2 percet. Vártunk 1-2 percet, 2 szám után megint elment, de ekkor már szartunk rá, G ráfeszült az ügyre, valahogy megoldotta. Végül lement a buli, a népeknek tetszett, nekem annyira nem. Kipakoltunk a -50 fokban, elbúcsúztunk a WMD-től és zúztunk haza.





Április 23-24. Svájc, Zizers - Németország, Bad Urach
Kölni bejegyzése
 
Szlovénia és a felejthetetlen romániai hétvége után, amit a fantasztikus WMD-vel tölthettünk Svájc és Németország felé vettük az útirányt.

Ezúttal egyedül, adtunk egy kis pihenőt a MatMetalosoknak, hadd gyakoroljanak még :-) ...no, de ne rohanjunk így előre: voltak még itt komolynak mondható történések.
Ugye a Cadaveres működtetése nem a világ legegyszerűbb feladata. Már egy próba vagy akár egy koncertre való elindulás is komolyabb hadműveleti tervet igényel: ki honnan-hová és mikor stb.
 
Persze a zenekar néhány tagjának a legfontosabb terv és tényező egy dimenzióba és időben történő pontosítása a SÖR milyenség/mennyiség körüli interferencián belül mozog....de ez most egy más történet. :-) (...vagy lehet ez tényleg a rokkkk?)

A késő esti indulás mellett döntöttünk, így nem kell kapkodni, nem kell a dugóktól és az eltévedés folyamatosan fölöttünk köröző szellemétől tartanunk. Továbbá éjjel mindenki alszik - elvileg. Egy idő után,de erről majd később, illetve nincs meleg sem . Mert a május meglepően forróra sikeredett idén – szerencsére - ezzel is támogatva lelkesedésünket, ami egy 1000 km-es út előtt fontos lehet!

Kálmi pontosan érkezett este 9-re Szekszárdról, bepakolás G-vel (alias Patkó fedőnevű titkos ügynökkel, technikusunkkal) és Sinyával (aki ugye élő szövet egy fém vázon: napi 2 órás alvással....és max. egy konzervvel működik ). Irány a főváros - Nyugati - ide jött Zolcsi ( Bölcsi Kapitány - aki mindig fáradtan érkezik a gyűlöletes munkahelyéről, ahol sokat kell beszélnie ), Joci (aki mindig vigyorog és jó volna neki egy dobverő szponzor) és Balika (akinek legjobb barátja a sör és a töményet nem bírja)

De mi is történt ezen a szent napon? Ennek a szent napnak a még szentebb délutánján? Balika úgy gondolta, hogy Ő akkor is megpróbálja bebizonyítani, hogy erősebb és legyőzhetetlenebb bármilyen töménnyel szemben! Remek. Ezt kb. fél évente megpróbálja, ez talán valami erőpróba féle nála?! A mai menü egy kis vodkanarancs volt , hogy indulásig gyorsabban pörögjön az idő a haverokkal... lett is baj.
 
Már a megérkezéskor látszódott,hogy itt valami nem szokványos, nem hétköznapi. A problémák csak ezután kezdődtek: Tatabányáig (47km) már harmadszorra álltunk meg hányni Balival,aki még sztriptíz-showal is szórakoztatta a benzinkút dolgozóit. Fasza.

Végül is haragudni nem lehetett rá, hiszen ő a megalapítója, kiagyalója a mome.hu -nak... ami ugye a Molett Melegek társasági és közösségi oldala, menedéket nyújtva a hasonló beállítottságú és hasonlóan gondolkozó embertársainak. Mondanom sem kell, hogy az úton megszületett Kálmi nagy ötlete és létrehozta a kome.hu-t - ami a kopasz.....-bla-bla-bla tudjátok. Így ment ez még pár órát,aztán alvás reggelig. Szerencsére.

A csapat nagy része már Liechtensteinben ébred, ami csuda egy hely, mesekönyv illusztrációnak is beillő városállam. Aztán hopp, már Svájcban is vagyunk: kicsiny falvak, lila Milka-tehenek és mindenhol hihetetlen tisztaság, rend. Zizers is egy ilyen patent kis hely volt.  A klub már nem volt olyan picike... (ezen meg is lepődtünk, hiszen ma este mi voltunk a főbanda).

Bizakodjunk. Profi nagy cucc, fény, hang, hideg/meleg kaja, sör, gyümölcs. Frankó kezdés... pár előzenekar, de a tömeg csak nem érkezett. Sajnos. Nem lett volna rossz ez, ha a 60-70 ember nem egy 400 fős placc közepén álldogál... hm. Mindegy. Jó volt egy olyan színpadon állni, ahol előttünk a Cannibal Corpse, a Vader vagy a Pro-Pain is nyomta már a keményrokkkkkot!

Az okokat... igen, az okokat pedig ilyenkor mindenki keresi, magyarázza, fejti. Szerencsére nekünk is volt egy mentőövünk: mondjuk mi annyira nem kerestük az öveket, inkább az est szervezője... hiszen az ő pénztárcája bánta a bált.

Történt ugyanis, hogy pont e hét e napján és estéjén egy óriási 'minden kocsma nyitva éjjel sok-sok élő zenével' hepaj volt azon szomszédos falucskában, ahol történetesen a szállásunk volt. Így személyesen is tanúi lehettünk eme jeles eseménynek. Ja, én is inkább ott pörögtem volna azt hiszem, bocs. 2 ezer fiatal az utcán, zene, tánc, csajok... hm.

Azért egy kicsit mi is kivettük a részünket az este hátralévő részéből: jött egy kis otthoni whisky és némi kóla-szirup koktél. Másnap, másnap.

300 km Dél-Németország, Bad Urach. Rockfesztivál és a Cadaveres az egyik headliner!!! VOW-VOW! Nagy a hely, ami szerencsére szépen megtelt, köszönhetően a helyi erőknek :-) Vacsira hot-dog, városnézés, baromkodás, elnöki külön vonal kiépítése a turnébuszban, ahonnan Balika gyorsan fel is hívta Orbánt, Gyurcsányt, a többit el lehet képzelni...

500 ember zúzott velünk a turné egyik legemlékezetesebb buliját produkálva. Óriási mörcs - vidám fejek... és egy laza 900 km-es hazaút.
Vasárnap hajnalban kipakolás.
Kálmi Szekszárd, többiek Budapestre... Jó volt, na."
 




Április 16, Arad, Flex
Zoli bejegyzése

Először is köszöntök mindenkit itt, a napló hasábjain! Mivel még viszonylag új igazolás vagyok a pályán, naplóírásbeli debütálásomnak ti is tanúi lehettek :-) A mai témánk pedig: A mi kis erdélyi körutunk

Április 16-án, kora délután indultunk útnak a WMD-s arcokkal Aradra, ahonnan tavaly iszonyatos lerészegedést követően távoztunk. Mondanom sem kell, hogy Balika (a későbbiekben csak ‘a molett’ :)) szokásához híven 3-4 sörrel a táskájában érkezett meg... ebben a szokásában Kálmán, a bőrhajú, orosz felmenőkkel rendelkező tázsvére is osztozott. Halkan jegyzem meg: ezek a sörök épp az első benzinkútig szoktak kitartani...
 
Szerencsére semmi gond nem volt a határnál, így egy olyan három órányi út után meg is érkeztünk a megaparti helyszínére. És tényleg ugyanaz a hely volt, ahol a Guerillas tagok tavaly rommá itattak minket! Kicsi sikátorban kell elképzelni a kis klubot, ahova lépcsőn lehet lejutni. Hangulatos, jól körbejárható hely, viszont árnyékszékek szempontjából akadtak hibák... Erről majd később... :)
 
Kis motyóink kipakolása után a WMD lenyomta a buliját, mialatt a molett meg a bőrhajú Kálmi gyűrték lefelé a helyi sörkülönlegességeket, illetve láncdohányoztak. Én ez idő alatt beszereztem magamnak egy rózsaszín I LOVE WMD kitűzőt (he-he-he) és még egy WMD-tangával is szemeztem, amit csak akkor kaptam volna meg ingyen, ha a Cada koncerten kizárólag ezt viselem. Nem tudom, miért, de ezt inkább kihagytam  :-)



Gyors beállás után mi is odacsaptunk. A maroknyi, viszont annál lelkesebb helyi közönség hamar átvette a fílinget, így azt mondhatjuk, hogy egész jó buli volt! Még egy jó ideig a klubban maradtunk, hogy a szomjasabbak kiéljék magukat, meg persze dohányozzanak, mire az én gyomrom úgy gondolta, hogy most neki mennie köll...
 
Rövid tájékozódás és gyors helyzetfelismerés után az ülőke nélküli, mindenféle testnedvvel átitatott csészére esett a választásom, melyről ülve kábé a klub közepéig kiláttam, mivel az ajtó nem volt zárható... Persze előtt azé’ letörölgettem nem csak ám úgy rájatelepedtem de gondolhatjátok a helyzetet :) Főleg amikor néha összenéztem közben a felszolgálójányokkal! Na mindegy.
 
Éjjeli menedékünk a klubtulaj házának egyik lakrésze volt, ahol tudtunk fürdeni is (alig vártam), kaját melengetni és aludni. A molették persze az ivás-dohányzás-hőgörbés kombót választották, amihez egy darabig Joci (a dobosunk, ugye) és én is csatlakoztam. Ezután még kis kaja, fekvés és alvás.



Április 17, Székelyudvarhely, Thunder Rock Klub
Zoli bejegyzése


Másnapi úticélunk Székelyudvarhely volt. Ez - hogy egészen pontos legyek - kurvára messze esik Aradtól! Minden hosszabb út alatt meg szoktunk állni konzervet melegíteni, tudjátok, olyan piknikes jelleggel. Ezt most is így terveztük... De valami zöld terület meg patak is legyen már, hogy gyönyörködhessünk! Nagyjából 2 óra széphelykeresgélés után már tök idegbeteg volt mindenki, hogy mi a pi...ért nem állunk meg... Így a fent leírt tervből egy vonatállomás lett, a mellette elterülő 4 négyzetméternyi füves területtel...


 
Kaja után még Hargita-megye táblájánál ittunk egy welkámrövidet meg fotózkodtunk a WácsMájDájingékkal. Az udvarhelyi megérkezés előtt az elmés Kádáveresz legénység, élén a molettel, kitalálta a felülmúlhatatlan f...ozás játékot. Ez annyit takar, hogy dörgöld hozzá a pöcsöd valakihez, de az ne vegye észre, és kapsz öt pontot... Jó, mi? Már a buszban annyira felhúztuk magunkat, hogy ki kit és hogyan fog megf...ozni, hogy amikor kiszálltunk, senki sem mert a busz hátuljánál pakolni, nehogy agyonf...ozza a másik!
 
A buliról címszavakban annyit, hogy jó sok ember volt, meg sör + pálesz, mi kezdtünk a WMD előtt, és a színpadi f...ozás (koncert közben!) olyan jól ment, hogy már nem bírtuk számolni a pontokat! Ennél többre nem nagyon emlékszem...
 
Még annyi dereng, hogy mindenki - WMD-től kezdve az utolsó helyi arcig - pörgette a haját a rockdiszkóban és később egy hotelbe kerültünk valahogy pihenni. Meg ugye állandó f...ozás ment - mindenki, akit ért :) Éjjel randalíroztunk egyet a hotelben, meg főztünk Kálmi-féle konzervspagettit, megfejtettük a világ néhány megoldhatatlan rejtélyét (sajna a megfejtést másnapra elfelejtettük...). Továbbá kikérdeztük WMD Gábort az életéről.



Április 18, Kolozsvár, Irish Music Club

Zoli bejegyzése

Másnap arra keltünk (egy szobában Kölni, Kálmi, a molett és én), hogy a sofőrünk, Sinya és a technikusunk, alias ‘Gyereksegg Dzsí’, kamerával a kezében sunnyog befelé megf...ozni minket! Hát kell ennél szebb ébredés?! Sosem látott romantikával ugrándoztak rajtunk a vén kéjencek :-)
 
Ebben kanyarban az utolsó célpontunk Kolozsvár volt, ahová nagyjából délután ötre meg is érkeztünk. A hely inkább elment volna étteremnek, olyan Sir Lancelot hangulatot árasztott, mint a p...! Mindenesetre az L-alakú alagsori építményben volt egy koncertterem is, ahol a vasárnap ellenére még emberek is megjelentek!
 
WMD után mi zártuk a bulit, ahol megjelentek a Guerillas tagjai is és az utolsó két számra akkora őrület támadt a helyszínen, hogy még mi is meglepődtünk! Előkerült néhány wc-papír tekercs, és ezek hamarosan a színpadon keresztbe repkedtek... a molett meg eltaknyolt az egyik szám alatt és kapott egy ”gay & proud” cetlit is a kis hátára! Az uccsó számánál már fél Kolozsvár a színpadon volt mellettünk! :-)





 
A három koncertet lenyomtuk, indultunk haza és én gyakorlatilag a buszból kiszállva mentem dolgozni, koszosan, büdösen, egy b...ottnagy utazótáskával :)
Hihetetlen emlékekkel és izomlázas hasfallal (persze, hogy a sok röhögéstől ;-)) tértünk haza Erdélyből!
 
u.i.: Csókoltatjuk a WMD legénységét, illetve a külhoni, és persze az itthoni olvasóinkat is!
u.u.i.: Bocs, hogy hosszú lett ez a rész, még ámáteur vagyok az írásban :)



www.cadaveres.hu
 

 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
STORM THE STUDIO - Szeretet áradt oda-vissza (koncertbeszámoló)
2020. augusztus 15. (szombat) 06:03

STORM THE STUDIO / SUPERUNKNOWNS Bp., A38 Hajó Ha nem lett volna a pandémia, akkor is ezt a koncertet vártam volna a legjobban ebben a rihes évben. Igaz, Esztergom helyett végül Pest s Buda között, az A38 hajón került megrendezésre, és persze, hogy érződött rajta a járvány hatása (a közönség is visszafogottabb volt, ötszázan sem voltunk, és csak lassan oldódott az az átok feszültség, amit ez a helyzet szült). De mégis, megtörtént: Fodi hazajött Japánból két koncert erejéig!   De előbb a Superunknowns koncertjét kellett megnéznünk, és kb. 666 ennél rosszabb előzenekart tudnék felsorolni, hehe. Székely Marciék Soundgarden számokat tolnak ebben a bandában, kicsit rozsdások voltak még ők is, de az iszonyat erős, alapvető "slágereket" és különlegességeket is felvonultató program így is remek bemelegítés volt (hiába nem volt Black Hole Sun).   Aztán jött a Storm The Studio oly nagyon...

PETE WAY - Elhunyt a legendás basszusgitáros, a UFO és a Waysted alapítója
PETE WAY - Elhunyt a legendás basszusgitáros, a UFO és a Waysted alapítója

69 éves korában elhunyt a legendás basszusgitáros, Pete Way, a brit UFO egyik alapítója. A lesújtó hír Pete Way hivatalos Facebook oldalán jelent meg: "Elhunyt az ikonikus...

(Hed) P.E. - Szöveges videóval a második dal a nyár végi albumról: Death Awaits
(Hed) P.E. - Szöveges videóval a második dal a nyár végi albumról: Death Awaits

Az utóbbi pár évben három magyar koncertet is adott az amerikai rap-rock huligán (Hed) P.E., a legfrissebb albumuk pedig augusztus 21-én jön majd ki Class Of 2020 címmel. Már a második...

PUTERAEON - 6 év után új lemez jön a svéd death brigádtól, videóval az első dal: The Sleeping Dread
PUTERAEON - 6 év után új lemez jön a svéd death brigádtól, videóval az első dal: The Sleeping Dread

The Cthulhian Pulse: Call from the Dead City címmel november 13-án lát majd napvilágot a régisulis death metalt atmoszférikus elemekkel kísérő svéd Puteraeon negyedik albuma, a 2014-es...

TOMMY LEE - Új szólódal a Mötley Crüe dobosától: Demon Bitches
TOMMY LEE - Új szólódal a Mötley Crüe dobosától: Demon Bitches

Andro címmel egy új szólóalbummal jelentkezik október 16-án a Mötley Crüe dobosa, Tommy Lee. Korábban már két klipes dalt is kikerült a lemezről, mindkét videót a Limp Bizkit...

PALLBEARER - Dalpremier az arkansasi doom négyes októberi albumáról: Rite Of Passage
PALLBEARER - Dalpremier az arkansasi doom négyes októberi albumáról: Rite Of Passage

Forgotten Days címmel október 23-án jelenik meg az arkansasi doomster Pallbearer negyedik albuma, a 2017-es Heartless lemez folytatása, amelynek második előzetes dala a Rites Of Passage...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS