VÖRÖS ATTILA - A Nevermore-ba került magyar gitáros blogja!

Egészen a csillebérci MetalFestig... és tovább!

2010. május 5. (szerda) 15:18 | utoljára módosítva: 2010. szeptember 12. (vasárnap) 07:44

Frissítve: július 19!

Még április elején jelent meg az oldalunkon egy részletes interjú a 24 éves Vörös Attilával (ex-Remembering The Steel), aki januárban repült át az USA-ba, és márciusban már a Nevermore énekes Warrel Dane szólóturnéján gitározott.
Április eleje óta hatalmasat pördült a világ: hivatalossá vált, amit a turné kapcsán már sejteni lehetett, a budapesti srác a Nevermore másodgitárosa lett! A Seattle-beli prog power legenda május végén The Obsidian Conspiracy címmel megjelenő friss albumán, a mostani számunk Hangpróbájának nyertes anyagán ugyan még nem hallani Attila játékát, de a csillebérci MetalFesten már mi is láthattuk a banda soraiban!
Attila a dortmundi zenekari próbákat, történéseket is dokumentálta exkluzív blogjában, május 12 óta pedig - minthogy elindult a 2010-es Nevermore turné -, még izgalmasabb dolgokról tud beszámolni! Attila a nyári fesztiválokról is rendszeresen bejelentkezik blogjával... 
Kattints a folytatásért!







VÖRÖS ATTILA - Instrumentális dal (2009/09)





ATTILA BLOGJA



2010. 06. 18. Görögország: rokksztárok, Franciaország: rokksztárok :-) 


Nahát, igen komoly bulin vagyunk túl, de a görögországi koncertekről is szeretnék beszámolni, így inkább azzal kezdeném... :-)

A német Rock Hard fesztivál után majd' 3 nap szünet jött, majd repülővel álltunk tovább Thessalonikibe. A reptéren aztán (egyesek szerint annak rendje és módja szerint jó előre várva az érkezésünket) enyhén sztereotip módon rögtön át is kellett esnünk egy tüzetes drogvizsgálaton. Volt kutya meg minden (na jó, a végbél-kutakodás szerencsére azért elmaradt...).

Én ugyan se nem dohányzom, se nem élek semmiféle droggal, de azért azt tudni lehet, hogy ha valaki nagyon akar, tud szerezni szinte bármit bárhol… Szerencsére ez nem az a banda, úgyhogy nem kell rosszra gondolni (megint csak sztereotip módon :-)). Szóval megvolt az első közös rokkzenekardrogcsekkünk is...
 
Gyorsan elfoglaltuk az ideiglenes szálláshelyünket egy nagyon kellemes hotelben, nagyjából a semmi közepén. A környéken az egyetlen hely, ahol enni lehetett, az maga a hotel volt, ami általában igen drága szokott lenni, de talán az ország jelenlegi helyzete, vagy a szállás lehetetlen elhelyezése végett ez kivételesen nem volt borzasztóan, irreálisan drága. Választásunk mondjuk nem volt, tehát … cseszhettük.
 
Mindenesetre bevágtam egy közepesen átsütött steaket sültkrumplival és rengeteg tzatzikival. Beérkezett egy pofa sör is, valami „'elyi' természetesen. Másnap pedig már koncert, ami a várakozásoknak megfelelően fantasztikusra sikeredett. Bár a bő 4 nap kihagyás - remélem, hogy csak.. - befelé egy picit érződött a játékomon, de a hangulat messze az egyik legjobb volt, mind a színpadon, mind a közönség soraiban (mán ahogy láttamJ) :-)

Nem is olyan rég valaki megkérdezte tőlem, hogy van-e igazán érezhető jelentős különbség közönség és közönség között. Akkor azt feleltem, hogy ugyan nincs még ebben akkora tapasztalatom, de különbség mindenképpen akad, de hogy jelentős-e, azt nem tudom. Hát van! :-)

Mondjuk ez leginkább a másnapi bulin és az után érződött, de erről is mesélek mindjárt egy kicsit bővebben. Életemben nem röhögtem még ennyit amúgy színpadon. Ráadásul valamilyen oknál fogva szinte mindenki végig engem szórakoztatott :-) Csak egy sztori a sok közül: Warrel gyakran kamerázik, illetve fotózik az átkozott iPhone-jával, és ennek általában hangot is ad (egyfajta magyarázatképp…). Nos, így nem is volt meglepő, amikor ismét előkerült a telefon, az viszont annál inkább, hogy a turnén (próba és minden egyebek nélkül) hirtelen elővett Narchosynthesis-nél a szám közepénél, széles vigyorral odaállt elém és mutatta, hogy ő valójában a szöveget puskázza éppen. Kb azóta is ezen röhögök… :-)

Sőőőt, amikor ezt megmutatta Jeffnek is, őt annyira összezavarta vele, hogy még a saját 2 kis sorát is elfelejtette hirtelen! A koncert után, amikor mentünk volna ki a buszunkhoz, láttuk, hogy még vagy 40-50 ember várt ránk. Mindezt jó 40-50 méteres távlatban, szolid sikolyok és ordítások közepette. Amikor aztán végül elindultunk feléjük, szinte rögtön elkezdtek felénk rohanni :-)Végül majd egy órát maradtunk ott, mielőtt elindultunk volna a szállásunkra.

Másnap reggel viszonylag korán repültünk tovább a következő és egyben a turné utolsó állomására, Athénbe. A koncert full teltházas volt, a közönség pedig szintén teljesen őrült (a lehető legjobb értelemben). Itt még erősebb volt a 'kultusz'.... Sikoltoztak, ordibáltak, színpadra másztak, minden ami kell. Sőőt, a koncert előtt (szintén Warrel - ki más...) azzal szórakozott, hogy 1-1 rövid pillanatra kinyitogatta a bejárati ajtót, ahol már kora délután gyűlekeztek a hardcore fanok. A sokadik ilyen akciója után gyakorlatilag ki is szakadt az ajtó a helyéről, amit igen nehezen fixáltak :-)

Maga a koncert is abszolút a legjobbak közé tartozott. A hely elhagyása itt olyannyira nem volt egyszerű, hogy a hátsó bejáratnál gyűlekező „őrült” fanok miatt gyakorlatilag a biztonsági őröket kellett bevetni, hogy utat vájhassanak a még meg nem érkezett buszunkhoz :-) Végül ravasz módon a főbejáraton át próbáltunk meg kislisszanni, de az élelmesebb rajongók persze hamar rájöttek a cselre, így elég hamar ott is termett az egész nép.

Itt sajnos egyáltalán nem volt időnk dumálgatni a korai hazarepülés miatt. Viszont a klasszikus 'buszablakveregetés' igen intenzív és vicces élmény volt :-) Itt éreztem először, hogy milyen is lehet 'rokksztárnak' lenni, annak ellenére, hogy abszolút nem egy rokksztár banda a Nevermore… Aztán jött a könnyes búcsú. Rengeteg csodálatos élménnyel gazdagodtam és ez alatt a rövid idő alatt sikerült igazi barátokat is szereznem, ami azért nem mindennapi dolog.

A három hét pihi után gyakorlatilag ugyanannyira vártam a következő találkozást a többiekkel, mint magát a francia Hellfestet. Azért az sem volt szar! :-) Csak egy pár fellépő, akik ezen a fesztiválon velünk egy napon játszottak: Slash (közvetlenül utánunk!!!), Annihilator, Carcass, Alice Cooper, Twisted Sister és még sokan mások. A fesztiválon rengetegen voltak, ami nem is csoda hiszen még olyan bandák léptek fel ezen a 3 napon, mint pl. Slayer, Fear Factory, Stone Sour, Kiss, Sepultura, Arch Enemy, Nile, Katatonia…

A hangulat ismét marha jó volt, jól szóltunk, jól játszottunk (ami azért egy 3 hetes kihagyás után, 0 próbával számomra elég fasza). A színpad szélén, mint általában most is igen sok zenekar álldogált. Viszont, mint utóbb megtudtam, a koncertet az én oldalamról, a színpadról nézte végig többek közt Jeff Waters, illetve a Slipknotból, Stone Sour-ból  Corey Taylor és Jim Root! WOW! :-)

Sajnos velük utána nem sikerült összefutni, bár a sajnálatos tragédia után ez lehet, hogy nem is baj. Ami késik, nem múlik! Sajnos a másnap reggeli indulás miatt igen korán kellett kelnünk, így mindössze egy bő fél órát maradtunk a fesztiválon. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szálláson nem kerekedett ki egy kis muri! :-)

Jeffel illetve Vannel megbeszéltük, hogy lent találkozunk a hallban egy lájti sörre. Ebből aztán az lett, hogy végül majd' az összes ott megszállt zenész lent sörözgetett reggelig. Olyan zenekarokkal múlattuk az időnket, mint Katatonia, Bloodbath, Nile és még néhányan. 'Természetesen mondanom sem kell', hogy mindenki 1-től 1-ig KVA jó fej volt!

A legtöbbet talán Mikaellel (Opeth/Bloodbath), Carl Sanders-szel (Nile) és a Katatonia új basszerosával, Niklas Sandin-nal lógtam, de mindenkivel váltottam 1-2 jó szót, és 1-2 korsó búzasert is :)  Amúgy a bár már rég bezárt volna, de a Nile turnémenedzsere volt olyan jó és ügyes, hogy elintézze a reggelig tartó nyitva tartást. Másnap indultunk is vissza Párizsba, hogy mindenki mehessen haza… Könnyes búcsú, de kb. 1 hét múlva tali újra!!!

Ezen sorok írásakor már Prágában várom az átszálló gépemet Helsinkibe, hogy a Tuska fesztiválon élvezkedhessek. Ott a Mastodon helyére ugrottunk be - főzenekarként! Ó, a gyönyörök gyönyöre :-) JESSZ!

Folyt köv!
CSECSLI

Attila
 



2010. 06. 18. Fesztiválok: A német Rock Hard és a francia Hellfest
 
Majd három hét telt el a májusi turné utolsó állomása óta. Akkor a blogot az eredeti tervek szerinti módon, a csillebérci buli után fejeztem be. Ez most már egy új fejezet, de nem tudok szó nélkül elmenni az utolsó 3 buli mellett.

A magyar MetalFest után Svájcban ébredtünk. Mint ahogy legutolsó bejegyzésemben már említettem, az előző nap igen komoly pálinkapusztításban telt, aminek nyilvánvalóan következményei is voltak. Sajnos ez nem csupán a másnaposság volt (sőt, az részemről talán nem is volt, hiszen csakis sört és pálinkát ittunk, a többiek viszont nem igazán voltak hozzászokva az általuk 'moonshine'-nak nevezett tsodálatos 'puncspálinkához' :-).

A csillebérci buli után apukáméknak oda kellett volna adnom az addig használt cuccom egy részét, illetve a villámos Dime gitáromat is. Nos, ezt sajnos elfelejtettem megtenni a nagy őrületben. Ez egyrészt extra pénzembe került (már a cuccok hazaküldése, hiszen a Rock Hard feszt után a cuccok visszamentek Dortmundba…), másrészt igen kínos is volt. Hiszen pl. az Orange fejet, amin játszottam, kölcsön kaptam egy nagyon kedves barátomtól, Tóth Levitől (Rebel hangszer), akinek ezúton is hálás köszönet! Nah mind1, jó pap is holtig tanul. Uhh… J:-)

Szóval a másnaposság rögtön erejét is vesztette, amint apránként állt össze a kép arról, hogy mennyire is idióta vagyok, és mit is okoztam magamnak ezzel... A Hellfest jó volt, a közönség kicsit ugyan visszafogottan, de nagy örömmel vette a bulit, de ez nagyrészt annak is lehetett köszönhető, hogy a színpad és köztük olyan 15 méter távolság lehetett, egy hatalmas betonmezőnek köszönhetően. Kb. az első sorig is alig láttam el, pedig pár éve megállapították, hogy 'pilótaszemeim' vannak.

Másnap aztán jött a másik várva várt buli, a Rock Hard. Egy legendás fesztivál, egy csodálatos helyszínen. Ennek a Ruhr-vidéki fesztiválnak igen komoly súlya volt, hiszen a Rock Hard mellett rengeteg más fontos újság is képviseltette magát, illetve a Century Media atyaúristene, fő-főnöke is felbukkant. Valamilyen különleges indoknál fogva csak egy szinte már tökéletesnek mondhat kellemes kis bizsergés, izgalom hatott át, semmilyen őrült gyomorgörcs vagy hasonlók. Az mondjuk tény, hogy idáig igen komoly mélyvizekbe hajigáltak ám bele…

A koncert életem egyik legnagyszerűbb élményét nyújtotta - de nem csak nekem. Az emberek teljesen megőrültek, nagyjából mind a 7-7500-an, ráadásul full teltházas volt a fesztivál! A Rock Hardék, és gyakorlatilag mindenki más is azt mondta, hogy ez volt a legjobb Nevermore koncert, amit valaha láttak. Most megállunk kakikálni, sőt, én lehet hányni is fogok, mivel egy buszban írni/olvasni számomra felér egy halálos ítélettel...

A kis intermezzo után, bő fél nappal később folytatom a blog írását. Már megérkeztünk a helyszínre (Nantes-ba), ahol olyan arcokkal együtt szállunk meg, mint az Annihilator vagy a Candlemass tagjai, de pár km-re tőlünk itt van még a Devin Townsend Band (HevyDevy meg is invitált minket egy kis találkára) vagy az Arch Enemy és a Carcass.

Devin sajnos vasárnap játszik a csapatával, úgyhogy arról sajnos teljesen lecsúszunk, pedig nagyon érdekelt volna. Sőt, a tegnapi Arch Enemyn sem tudtunk ott lenni, mivel a fesztivál kocsival nagyjából 30-40 percnyire van a szállástól. Viszont a Carcass és az Annihilator ugyanott fog fellépni ahol mi is, szóval jó kis buli lesz! Az idő kicsit borús, hűvös, remélem nem lesz ezzel probléma. Most rohanok, mert nemsokára tali van lent a hallban, oszt indulás a fesztiválra!
 
CSECSLI!
 
Attila





2010. 05. 22. Budapest, családi ebéd... őskáosz :-)


 
Azt talán mondanom sem kell, hogy mennyire vártam már, hogy otthon lehessek és újra láthassam a szeretteimet. A hazai pályás koncertről nem is beszélve...

Nem véletlen tehát az sem, hogy csütörtökön, a buli előtti napon, ami ugyan szabadnapnak (day-off) tűnhet, gyakorlatilag végig utaztunk, illetve a kétórás megállások mellett egy hosszabb, 10 órás pihenőt is kellett tennünk (konkrétan egy autópályás benzinkútnál, ahol semmit nem lehet csinálni…). Mindezt azért, mert a törvény előírja a buszvezetők számára.

Apukámmal kb. ugyanezt a távot (Bp-Ruhr vidék) egyetlen éjszaka alatt megtettük, úgy, hogy összesen egyszer kellett felváltanom. Na mindegy, ezzel nem lehetett mit tenni. Csak hát én pezsegtem már, mint állat… ilyenkor az idő is lassabban telik ám. Ráadásul kezdtem beteg is lenni, mint a többiek (torokfájás, megfázás…). Plusz a fesztivált is átalakító "nagy magyar monszun" meg az útbeszakadás miatt az M1-es egy majd' 40 kilométeres szakaszon le is volt zárva, ami miatt egy több száz kilométeres kitérőt kellett tennünk.

Végül nagy nehezen, hullafáradtan, 0 mp alvás után péntek dél körül érkeztünk meg Csillebércre. Én rögtön kocsiba pattantam, hazaugrottam egy gyors reggelire, majd egy másfél óra erejéig még a barátnőmet is meg tudtam látogatni. Zuhany, normális kaja pont pont pont után visszamentünk a zenekar 3/5-ért, és velük együtt egy kis családi ebédre ugrottunk el hozzánk még a koncert előtt.

Volt gulyás, libamájpástétom, rántotthúskrumplipüréubisalival, palacsinta, beigli és még sok más finomság. Természetesen mindenki halálra is zabálta magát, ahogy azt illik :-) Ebéd után aztán persze "produkáltatni" kellett magunkat, ami egy (számomra jó néhány pillanatban) rettenetesen cikis élményt jelentett... Létezikugyanis egy DVD, amit a 18. születésnapomra csináltak, összevágva az addig készült családi és egyéb felvételekből… Látni kell ahhoz, hogy értsétek, DE inkább mégsem… :-)
Persze mindenki jól mulatott rajtam, ráadásul Warrel még fel is vett belőle jó néhány részt a hülye iPhone-jával. Nekem végem! :-)

Na mindegy. Eredetileg lett volna egy interjú is, amit az utolsó pillanatban félreszervezés miatt lemondtak. Emiatt kicsit tovább maradtunk VOLNA nálunk, de a turnémenedzser felhívott és jól megszorongatta a tökeimet (amiért nem szóltunk neki, és mert időközben leszerveztek helyette egy másik interjút).
Eddig is kapkodás és rohanás jellemezte a napomat, de innentől kezdve gyakorlatilag őrültek háza volt. A kezdés előtt úgy 20 percem volt bemelegíteni és mentálisan is felkészülni. Ez persze nem igazán sikerült, így hideg kézzel, fejben nem teljesen a megfelelő helyen indult a program (most is beleremegett a gyomrom a gondolattól… brrr!).


NEVERMORE - Emptiness Unobstructed (Csillebérc, Metalfest, 2010/05/21)



Ez másfajta idegesség volt, mint a többi. A koncert sajnos nem igazán kerülhet a legjobbak közé. A színpadon sem Jeff, sem én nem hallottunk szinte semmit, egyszer még egy nagy robbanás is volt, amikor TELJESEN elment a hang Jeff oldalán, az enyém meg totálisan aránytalan lett… igen, rosszabb lett,  mint előtte. :-)

Az időjárás is okozott jó néhány nehézséget, ami miatt folyamatosan hangolgatni kellett a koncerten. Ennek ellenére mégiscsak ez marad számomra az egyik legemlékezetesebb nap! Az egész családom, a barátnőm és néhány barátom is ott állt a színpadon vagy előtte - mind nagyon büszkék voltak rám!

Sőőőt, amikor megérkeztünk, azzal szembesültem, hogy nemcsak egy napon játszunk, de még egy öltözőben is leszünk a Lamb Of God-dal, az egyik legnagyobb kedvenc zenekarommal! Majdnem végig ott voltak a koncerten, a bulijuk után egy fergetegeset afterpartyztunk, ráadásul gyakorlatilag mindegyikük külön gratulált személyesen nekem is!

Hihetetlenül közvetlen és kedves arcok voltak, imádták a magyar konyhát… :-) és amikor elköszöntünk, érzékeny, ölelgetős búcsút  vettünk egymástól! Azt meg nagyon remélem, hogy már valamikor a közeljövőben újra együtt játszhatunk velük, hiszen a bulijukról sajnos teljesen lecsúsztunk… :-(

És hát… amikor a koncert alatt a közönség elkezdett „attilázni”, hát (nem csak) én majdnem elbőgtem magam… Kicsit szégyenkezem is, mivel eredetileg szerettem volna mondani pár szót, megköszönni azt a rengeteg támogatást, amit eddig kaptam tőletek, de ez végül „nem fért ki a csövön”...

Remélem azért mindenki, aki ott volt és büszke volt rám, tudja, hogy rettenetesen hálás és boldog vagyok! Igyekszem a magam módján ezt meghálálni. KÖSZÖNÖM SZÉPEN!

Nem tudom, hogy ilyen formán folytatni tudom-e a blogot, viszont úgy néz ki, hogy a Hammerben havi rendszerességgel jelentkezem júniustól egy gitáros rovattal. Tervezem továbbá, ahogy időm majd engedi, egy saját honlap létrehozatalát is, ahol ha nem is napi rendszerességgel, de beszámolnék majd az aktuális érdekességekről, hírekről. Illetve nagyon úgy néz ki, hogy júniusban otthon leszek és újra tudok gitároktatást is vállalni!

Nagyon szépen köszönöm a támogatásotokoat, a kedvességeteket, és nem utolsó sorban az érdeklődéseteket a blogom iránt!
Nemsokára jelentkezem!!! :)

Sok sikert és kitartást kívánok mindenkinek!

 
CSECSLI

Attila




NEVERMORE - The Termination Proclamation (MetalFest Svájc, 2010)



NEVERMORE - Born (MetalFest, Svájc, 2010)






2010.05.19. Klipforgatás, London!

 

 
Ahogy azt előzetesen lehetett tudni, a tegnapi, keddi londoni koncertet rögzítettük, mivel az Emptiness Unobstructed nótához készítettünk klipet. A többi felvétel sorsáról még semmit sem tudok, de szerintem valamilyen promóciós céllal ezek is elő fognak kerülni a jövőben…

Fotók a londoni buliról!

A beállás, kamerák beállítása stb., azaz  jó pár órás várakozás után csináltunk 3 felvételt közönség nélkül, mindenféle előre megbeszélt „metalpózban”. Mivel a rövidgatyát túl „Panterásnak vélték, elég hamar rám sóztak egy fekete szűk farmert… Itt ez a metal. Természetesen nem erőszakoltak meg, de mivel klipforgatásról volt szó, én is úgy gondoltam, jobb lenne egységesebben kinézni…

Ráadásul a farmert a Jefftől kaptam, úgyhogy ez külön erőt adott, he-he! :-) Hja és vissza se kell adnom, merthugy szépen nekem is adta... Mondjuk ez lehet azért van, mert valamilyen rejtélyes oknál fogva a svájci buli közben kicsit sikerült belepittyentenem a nacimba, amit csak a koncert után vettem észre. Hmm… Nem baj, gondolom, megesik az ilyesmi :-)

Jeff meg én közben akcióztunk egy metal lappal, ahol metal zenéket/számokat kellett felismerni… Nos, egy zenekart sikerült megfejtenem, de mondtam is nekik, hogy a legtöbb zenekarnál fiatalabb vagyok, meg keletről jöttem, úgyhogy szorri… Na meg szerencsére Jeff annyira gyors volt, hogy nem égtem nagyon! A fotós csaj minden esetre nagyon élvezte ahogy szenvedtem :-)

Maga a koncert nagyon fasza volt, bár a kis öltöző, meg a kapkodás és néhány kaksi miatt nem igazán sikerült nyugodtan színpadra mennem, de aztán a 2.-3. számnál már minden helyreállt, ráadásul még magát a tényt is,  hogya bulit felvesszük, sikerült ignorálnom, így jobban tudtam koncentrálni a játékomra meg a játék örömére, mint Belgiumban. Így mennek ezek, a „”rutint”” nem lehet gyakorolni, csak tapasztalni.


NEVERMORE - Jeff shreds :-) (Islington Academy, London, 2010/05/18)



A klipnótát végül kétszer játszottuk el, hogy a 2. felvételnél más kameraállásokat is tudjunk rögzíteni. Így jártak el amúgy annak idején a Next in Line videónál is. Amúgy az első felvétel sem lett éppen (zeneileg) tökéletes, de a másodikat totál elcsesztük. Ráadásul nem más, mint maga Jeff Loomis!!! :) Jesssz, Ő is ember…

Szerencsére ez egyáltalán nem lesz gáz, a közönség is vette a lapot, és szerintem a felvételek is jók lettek. Majd meglássuk... Hóóóóó, az amúgy pozitív visszajelzések mellett, most már sokan a nevemet is bekiabálták (mondjuk lehet, hogy azt mondták: 'Attila, you suck!', de én csak a nevemet hallottam :-)).

Tehát összességében elég jó buli volt!


NEVERMORE - Seven Tongues Of God (Islington Acadely, London, 2010/05/18)

 

Ma, szerdán Hollandiában játszunk, és sajnos ez lesz az utolsó bulink a Death Angelékkel, és a másik előzenekarral, akiknek nem vagyok képes megjegyezni a nevüket... (Cauldron - szerk.) Nagyon jó arc mindenki, remélem még sokat fogunk együtt játszani a jövőben!!!

Éééés a magyar koncertig már csak kettőt kell aludni!!! Már nagyon várom!!!!!

Folyt köv!!!

CSECSLI

Attila






2010. 05. 17.  Túl az első önálló (headliner) bulin!


A legutóbbi bejelentkezésem óta már két újabb koncerten vagyunk túl: a svájci Metalfesten, illetve az első önálló és emiatt hosszabb estünkön. Az előbbi buli sok szempontból életem legjobbja volt! Végre sikerült igazán felszabadulnom és eleresztenem magam a Nevermore-ban, ráadásul a megfelelő bemelegítésnek köszönhetően az eddigi legnagyobb hideg ellenére sikerült nem halálra fagyott kézzel, a gitár nyakához ragadva végigszenvednem 60 percet (még akár hozzá is szokhatok a körülményekhez a pesti buliig…:-)).

A színpadon számomra (is) minden hibátlanul, arányosan szólalt meg, úgy érzem, jól is játszottam, és a közönség is nagyon-nagyon jól vette a lapot! Énekeltek, őrjöngtek, együtt örültek velünk! Erre mondjuk lehetett számítani, mert hihetetlenül közvetlen emberekkel futottam össze már a koncert előtti dedikáláson is. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy gyakorlatilag kivétel nélkül szeretettel fogadnak a Nevermore soraiban, és még egy koncerten sem hallottam, hogy 'Sztííív vagy Krisz jobb volt' vagy hogy 'mit keresel itt, te takony'...



NEVERMORE - Born (a svájci MetalFesten 2010)



Ehelyett csak mosolygó és (pozitívan) vicsorgó arcokat látok mindenhol! Bízom benne, hogy ez így is fog maradni! :-) A buli után szinte minden aznap fellépő zenekar gratulált az aznapi teljesítményért. A svájci fesztiválra egyébként csakis a Nevermore miatt látogatott el a Destruction „óriása”, az őstresser legenda Marcel "Schmier" basszer/énekes, valamint a gitáros Mike (Sifringer)!

Schmier egyébként a zenekar régi barátja, és egy rendkívül kedves, jófej ember. Külön gratulált nekem is, és nagy örömmel fogadta a csatasorba állításomat (és ezt Mike nevében is mondta). Éjjel 1 körül - néhány sör után - mindenkitől érzékeny búcsút vettünk... ráadásul ez volt az utolsó közös '2010-es metalfesztezésünk' a Virrasztók zenekarral, akikkel idő közben igen jó kapcsolatot alakítottunk ki. Szevasztok srácok és kösz a pálinkát!!! :-)

Vasárnap Belgiumban, a Biebob klub előtt ébredtem fel az előző esti kis mulatság után. Fincsi reggelivel, teával, wifivel vártak bennünket, és persze mondanom sem kell, néhány perc után már mindenki (beleértve engem is) ott kockult egy rakáson! :-)

Majd egy egész napunk volt a felkészülésre, mint utóbb kiderült erre szükség is volt, mivel valami gebasz mutatkozott Jim ládájával kapcsolatban (már szombaton is torz volt néha a hangszíne). Peter sikeresen fixálta a problémát - jöhetett a délutáni hangbeállás (soundcheck)





Mivel itt hosszabb volt a setlist, néhány számmal ki kellett egészíteni az eddigi fesztiválos listát, így olyan nóta is előkerült, amit amúgy egyszer sem próbáltunk el... Arra azért volt bőven idő, hogy legalább egyszer átfussunk a problémásabb dalokon.

A teltházas és emiatt ultraizzasztó Biebob backstage részéből az egyetlen kijárat a színpadon keresztül vezet, így a Death Angelt (iszonyat kedves és jó arcok…) ott vártuk végig Jeffel, miközben be is tudtunk melegíteni. Külön érdekessége volt a bulinak, hogy a hangot rögzítettük. Ez valójában egy próbafelvétel volt a holnapi, 'éles-éles' bevetésre, ugyanis a londoni bulit rögzíteni fogjuk (hangot is, képet is). Úristen…

Mondanom sem kell, hogy ez azért külön nyomást helyezett rám (nem is kicsit). Emiatt sokkal kevésbé tudtam felszabadulni, de kihatott a játékomra is, úgyhogy ezen buli után nem voltam annyira elégedett. Nem örültem annyira, mint Svájcban. Viszont ezek a 'mélyvizek' nagyon nagy löketet és rutint adnak, amit a későbbiekben kamatoztatni tudok. És ahhoz képest, hogy amúgy mi is volt a szituáció, ismét sikerült helytállni (a többiek elmondása szerint, ami azért számomra a legfontosabb).



 

 

NEVERMORE - The Obsidian Conspiracy
(az új album címadója élőben, Biebob - 2010/05/16)




 
A koncert után aztán lecsúsztattunk 1-2 helyi nevezetességet... Ilyen volt például a 10%-os alkoholtartalmú Duvall sör. Pont annyit sikerült elfogyasztanom  belőle, amennyi az alaphangulatom felfokozása mellett mélyebb álomba is tudott szenderíteni. Konkrétan itt aludtam a legjobban, annak ellenére, hogy Angliába érve ezt végül félbe kellett szakítanom. Na mind1.

Vasárnap azonban egy igen szomorú hír is elért bennünket: elhunyt a legendás Ronnie James Dio, akit az egész rock/metal világ egyként gyászol. Dio mester csodálatos hagyatéka mellett talán csak az nyújt némi vigaszt, hogy boldog és teljes életet élt. Nyugodjék béjében!

Doverben szállunk meg (itt dobott le a komp), és csak holnap, azaz kedden buszozunk tovább Londonba. A hétfői napot Warrel, Jeff, Van és Jim egy klipforgatással is töltötte. Az új album Emptiness Unobstructed számához készül egy klip, de mivel a lemezen nem játszom, a forgatáson sajnos nem vettem részt. De sebaj, kedden, a londoni bulin szintén lesz forgatás! Ráadásul az koncertfelvétel lesz, amit később valamilyen formában felhasznál majd a kiadó. (főleg promóciós célra…).
Na, mára ennyi!

CSECSLI

Attila







2010. 05. 15.  Túl az első két bulin!

"Na... átestem a tűzkeresztségen! Véégre… a  buli előtt sokkal jobban vártam a koncert végét. mint az elejét… :-) Szerencsére azonban a rettenetes - hideg=lefagyott - kezek ellenére sikerült jól teljesítenem, így a végén mindenki elégedett volt velem. Tegnap egy interjúban még azt is mondták Warrelnek, hogy „Chris Broderick nagyon jól játszott ma”. Ez hatalmas bók a számomra, annak ellenére, hogy tudom, ez nem egészen volt így. Főleg nem a második napon, amikor még az előzőnél is hidegebb volt a színpadon (is), illetve az egész fesztivál a mocsárban úszott, ami miatt a cipőm teljesen átázott, így az első koncerttel ellentétben a buli végére sem sikerült bemelegednem. Végig halálra fagyott kezekkel játszottam, ami hát... nem igazán alkalmas Nevermore nóták prezentálására. Főleg nem emiatt megnövekedő izgalommal/parával átitatva…




Így a második buli után kissé elégedetlenül jöttem le a színpadról, de szerencsére a visszajelzések egyelőre pozitívak, ráadásul a dedikáláson (amire ez alkalommal a koncert után került sor) sem dobáltak meg paradicsommal, hanem úgy tolták az orrom alá a pólókat, söröspoharakat, pengetőket, dobverőket és az egyéb dolgaikat! Ohh, volt mejj + has aláírás is mégpedig (természetesen) 2 igen ittas osztrák úrnak. :-)

A kaja idáig sajnos elég fos volt (szerencsére maradt egy kis életmentő kolbi :-)), fürdeni ma volt először lehetőség (tudom, rokk lenne egyáltalán nem fürdeni, de tegnap már kb. a saját szagomtól nem tudtam aludni a kis kabinombanJ), úgyhogy ez naaagyon jól esett! Amúgy összesen 1 fürdő van az összes zenekarra, de mi reggel gyorsak voltunk, he-he :-)




Ma a Svájci Metalfesten játszunk, mégpedig úgy tűnik ismét kint, és ugyanakkora fagyban, mint az első két alkalommal. Remélem hozzá lehet ehhez szokni... Jeffre ez nem nagyon van rossz hatással, mondjuk ezen nem csodálkoztam egy cseppet sem… Azé’ legalább fénysebesség alá mehetne ilyenkor… de neeem, Ő csak azért sem… :-) Nah mindegy, a következő 3 buli beltéri lesz, ráadásul hosszabb headliner show-val, és a londoni állomáson még ‘élő’ klipforgatás is lesz… Muuhahaaa :-)



Fotók a német Metalfestről itt!

A korábban túl sötétre sikerült cuccbeállítós képeken is dolgozom...

Folyt köv!!!

CSECSLI

Attila












 

 

 

2010. 05. 13.  A várva várt nap!!!


Elérkezett a nagy megmérettetés ideje! Szerda éjjel elindult a busz, és ezzel a 2010-es Nevermore turné hivatalosan is kezdetét vette! Jessz!!! Sikerült végre megismerkedni a teljes teammel, akik a zenekar segítségére lesznek: Peter (a korábban már említett gitártechnikus), Holger (aki a dobtechnikus), Arne (a turnémenedzser) illetve Jens (buszsofőr - a képen balra Arne, jobbra Jens látható). 9 fő - így vágtunk neki életem eddigi „talán” legnagyobb kalandjának.

Este egyébként nem sokat aludtam, annak ellenére, hogy a kabinok relatíve elég kényelmesek (Az egyetlen bosszantó dolog, hogy nem lehet rendesen felülni, de hát a célra ez így is több mint tökéletesen - jó meleg takaróval és párnával...). A buszunk 12 ágyas, úgyhogy még extra hely is akadt pakolászni.

Peter rögtön az elején adott egy kis tájékoztatót a jármű rendeltetésszerű használatáról. Ilyen kis (akár) életmentő apróságról, mint a 'talppal menetirányban alvás' ('ha vmi gebasz van, jobb ha a bokád törik, mint a nyakad'). Kaki nincs a buszon. Valaki viszont egy akkora sunyit durrantott az éjjel, hogy mint utóbb kiderült, arra mindenki fel is ébredt (nem, nem én voltam, és nem értem, miért nem vállalta fel büszkén a tulajdonosa…:-)).

Reggel viszonylag korán, 9 körül érkeztünk meg az első állomásra, Dessauba, a németországi MetalFest helyszínére. Végül már itt tudtam aludni egy jó 3 órácskát, amire igen nagy szükségem volt. 12 körül elmentünk reggelizni, majd még kicsit kómásan sétálgattam vissza, amikor egyszer csak magyarul szólítottak meg. A pécsi Virrasztók zenekar tagjai voltak volt, akikkel nagyon jól eldumálgattunk, megállapítva némi szomorúsággal, hogy ugyan a legtöbb Metalfesten egy napon lépünk fel, de szinte kivétel nélkül mindig egy időben, így nem tudjuk megnézni egymást. Talán csak egyszer... Nagyon kedves és jófej az egész bagázs, úgyhogy biztos jól fogunk szórakozni a későbbiekben (erre amúgy elég kevés lehetőség lesz a korai indulások miatt).

Ebéd előtt váratlanul kiderült, hogy dedikálás is lesz, méghozzá azonnal! Wuhuu!:-) Kicsit tartottam a dologtól, mert tudom, milyen kellemetlen ilyen helyzetben az ott ülő szerencsétlennek azt mondani, hogy bocs, ne írd má alá!:-) Ennek ellenére gyakorlatilag mindenki nagy örömmel tolta az orrom alá az erre a célra előkészített matricákat, posztereket, de még a saját kabátjukat, újonnan vásárolt Nevermore-os cuccaikat, illetve sok esetben a teljes NVM diszkográfiát! Tök jó volt!

Ezután gyors ebéd, közben Peter segített beállítani a gitárokat, megbeszéltük egymás óhaját-sóhaját, oszt ennyi. Most várom a 19:15 órai kezdést… kezdek izgulni, de ez úgy időszakosan tör rám az utóbbi napokban!

Kívánjatok sok szerencsét! :-)

Nagy valószínűséggel szombaton tudok majd beszámolni az első buliról!

Folyt köv!

CSECSLI

Attila


MetalFest Germany, Dessau - Délutáni kép a nagyszínpadról - 2010/05/13
 






2010. 05. 12.  Felkészülési időszak iz óver! :-)



Végül igen hamar eljött az utolsó napja ennek a „kis felkészülési” időszaknak is. Nem mondhatnám, hogy agyonpróbáltuk volna magunkat (le sem merem írni, hányszor próbáltunk…), de azért sikerült tisztességesen összehozni egy „headliner” show-ra (lesz, ahol a Nevermore a főzenekar, pl. London) épp elegendő programot, így a fesztiválokkal végképp nem lesz gond.

Próba után bepakoltunk a backline buszba, ami a bérelt cuccainkat (dobfelszerelés, erősítők, ládák, kábelek, gitárok…) viszi. Éjfél előtt indulunk egy találkozóhelyre, ahol felszed minket a várva várt nightliner busz, úgyhogy a mai éjszakát már ott fogjuk tölteni! Jessz! :)

Találkoztam Arne-val, aki egy derék, 190-200 cm körüli, 'daliáns' német turnémenedzser. Arra előre felkészítettek, hogy jobb lesz rendesen viselkedni, különben ő fog seggberúgdosni! De ilyen téren nem félek, velem biztosan nem lesz baj, ha úgy alakítom a dolgokat. Baj ugyanis csak akkor lenne, ha előzőleg úgy készülnék, hogy 'na most akkor nagyon be fogok rúgni' (szezonális… esetleg a magyar buli után, mert ott ezt igen nehéz lesz elkerülni:-)), de főképp akkor, ha valami elfojtott problémám van. Ez azért szerencsére ritka, mert az ilyen dolgokat nem szeretem, és nem is igazán szoktam magamban tartani.

Most megyek is, mert eléggé ott a zabszem a seggemben. Készülődnöm kell... egy gyors zuhanyt is beiktatok, hogy ne én legyek rögtön a legbüdösebb, illetve rendezem az 'ingóságaim'. Erről jut eszembe. Nem éppen tisztem ezt megállapítani, hiszen amúgy nem vagyok nagy „angolos” (inkább amolyan bátrabb konyhaangolban nyomom:)), de itt Dortmundban szinte senki sem beszél „alapfokon”, mutogatós „társalgási szinten” sem angolul.

Emiatt amikor azt kérdeztem, hogy a svédasztalosan kirakott ebéd ingyenes-e (hülye vagyok, meg kellett volna néznem a szobában mellékelt infókötegben...), azt felelték, igen, ez benne van az árban, mármint hát, „jáá… plusz mutogatás”. Na emiatt most ki kell fizetnem egy (amúgy fasza kis) ebédet, plusz a szobám minibárjából elfogyasztott két ásványvizemet.

A blog ezzel nem ér véget, csak egy új fejezet nyílik meg!

Folyt köv, most rohanás!

CSECS

Attila





2010. 05. 11.  Két nap az indulásig! Itt (volna már…) a hajrá ideje!

 

"Ne haragudjatok, hogy pár napig nem jelentkeztem. Ez (sajnos) nem a végkimerültségig zajló próbák, vagy éppen a lustaság miatt történt így, sokkal inkább azért, mert sajnos nem igazán volt miről írni. Az utóbbi napokban Warrel és Jeff gyakorlatilag reggeltől estig interjúzott a Century Media dortmundi irodájában.  Bár én úgy gondolom, hogy a semmittevésben is ki lehet merülni, sőt még jelen körülmények között is lehet bizony unatkozni…

Unalmamban a legérdekesebb dolog amit tehetek az a kajálás, netezés (ez már nem annyira izgi), és nagyjából ennyi. A számok gyakorlása egy szobában ücsörögve, akusztikusan, körbe-körbe... rövid idő után borzasztó unalmas tud lenni. Viszont! A tegnap interjúhadjáratuk után egyszerűen már MUSZÁJ volt elmenni próbálni (ez volt a 2. rendes próba:-)), ahol aztán újabb feladatokkal láttak el.

Ennek persze egyrészt nagyon örültem, mert ezzel többek közt ismét a belém vetett bizalmukat mutatták meg, de azért most már kezd kicsit (fejben) sokasodni az utolsó pillanatra maradó kihívások hada... Az új lemezen található rengeteg vokál miatt sokszor nekem kell majd játszani Jeff azon technikásabb riffjeit is, amelyeket a vokálozás miatt nehezebben tudna kezelni. Na mind1, legalább lesz mivel foglalkozni a nap hátralévő részében!:-)

Ma este (kedd) is próbálunk, nagyjából hasonló időben. Most már kezd összeállni a setlist, de még bőven van mivel foglalkozni: két (számomra) új nóta, egy sosem játszott, és hát ott van még az új lemez dalainak gatyába rázása is. Simán elképzelhetőnek tartom, hogy lesz olyan nóta, amit jó ha egyszer eljátszunk próbán, mielőtt élesben bevetésre kerülne. Óhmájgád… :-)

Mind1, ezektől annyira nem tartok, mert úgy gondolom, kézben vannak, a többiek pedig már kismilliószor játszották őket. Halkan jegyzem meg, hogy szerintem senki se számítson egy 'szokásos' Nevermore programra. Ebbe a „relatíve” rövid kis időbe is sikerül majd belepréselni jó néhány új nótát, ha minden jól megy egy eddig még sosem játszott dalt, illetve 1-2 régi klasszikust is! És szerintem ennek örülni kell, mert legalább változatos a program, mindenkinek úgysem lehet a kedvében járni.

Jelen esetben a kivételesen fullos diszkográfia miatt még egy 2-3 órás deréktörő műsor sem lehetne mindenki számára feltétlenül 'teljes' (szerintem úgy másfél óra az a határ, amit még enyhe hátfájással ugyan, de végig lehet élvezni, utána már könnyen fárasztóvá válik minden, még a legnagyobb kedvencünk is, legalábbis nekem…).

És akkor egy kis rizsa. Ma reggel Van, Jeff és én elmentünk a mosodába egy jó kis mosásra. Szerencsére ez nagyon simán ment még nekem is (mármint maga a mosás…). Bocsi, tudom, ilyen téren rettenetes vagyok, mindig igyekeztem az ilyen a dolgokat egy körülöttem lévő 'nősténnyel' elvégeztetni, amennyiben ez lehetséges volt. Még többnyire kint is sikerült valahogy csak úgy magától elérnem ezt... Ilyen a kisugárzásom, he-he! Szóval, nagy fiú lettem ismét!:-)

Tegnapelőtt ettem fagyit, mert azt mondt, hogy „eeeez itt A cukrászda, ez kihagyhatatlan!”. Már a magyar csípős kolbitól is befostak (ami egyébként kiderült nem holmi piaci kolbi, hanem anyukám barátosnéjának szekszárdi hentesismerősének büszkesége volt:-)), de ha valahogy elvihetném őket a Szépvölgyi úton található, híres budai cukrászdába, valószínűleg szívrohamot kapnának az első nyalás után... Soha életemben nem dobtam még ki fagyit!!!

Ugyan jól nézett ki (tiramisu, málna), meg nagy is volt (bár ilyen esetben sokszor a kis „sznob” dolgok tudnak finomak lenni), de az íze rettenetes volt (mondjuk annak a tiramisunak a színe is, ha jobban megnézzük...). Viszont az olasz kaják továbbra is nagyon finomak, ráadásul a kávézóban, ahol tudok netezni (mert a szálláson mindez irreálisan drága), 11:30 és 14:30 között nagyon jó áron lehet kapni a naponta változo akciós menüből igen jófajta pizzát, spagettit, salátát… Persze a biztonság kedvéért hoztam magammal egy kis őrölt csípős paprikát, amit 'anutám' adott még indulás előtt. Ez azért mindent feldob!:-)

A holnapi lesz az utolsó nap Dortmundban, este 11-re jön a nigthliner busz (külön ágyakkal, meg mindennel vazz!!! Tudom, bocsika... de ez szinte minden rokkzenész álmai közt szerepel:))
Bepakolás és indulás!"





2010. 05. 09.  Pici másnaposság, nulla próba

"No hát... Tegnap volt a basszusgitáros Jim Sheppard születésnapja (nem mondhatom meg, hanyadik…:-)), és hát természetesen ezt valamilyen formán (az ünnepelt határozott kívánsága ellenére :-)) meg kellett ünnepelni. Így az este folyamán végül egy felkapottabb lokális rokk-kocsmában sikerült kikötnünk, ahol ott voltak néhányan a Century Mediától, illetve megismerkedtem egy-két új arccal is, többek közt a Grip Inc. gitáros Waldemar Sorychta-val.

Úristen, ezer éve nem hallgattam Grip Inc.-et! Most gyorsan fel is mentem a myspace oldalukra, és ott szembesültem azzal, hogy mennyire sokoldalú tehetség is Waldemar, aki a gitározás és producerkedés mellett brutálisan jól is fest. Közben természetesen egy totálisan szerény ember, pedig igen figyelemreméltó diszkográfiával bír, és hát nah… egy zenekarban volt a dobisten Dave Lombardo-val, ismertebb nevén Lombrágó Dáviddal! :-)

Italozásilag szerencsére ez alkalommal sikerült ügyesen megmenekülnöm a rettenetes elhajlás elől, de ez az eddigi tapasztalataim szerint nem lesz mindig ilyen egyszerű!:-) Azért picit másnapos vagyok, de közel sem annyira mint az első napi italozás után.

 

Uhh, azt el is felejtettem írni, hogy anyukám sütött 2 rúd diós beiglit, illetve hoztam magammal egy rúd piaci csípös kolbit is! A beigli szinte azonnal elfogyott, a kolbi meg csak tegnapelőtt került elő, és most lent van a teremben, de az is gyors halálra van ítélve... Amikor Warrellel turnéztunk, a basszerlánnyal, Dagna-val folyamatosan húztuk egymást, hogy melyik a jobb, a magyar vagy a lengyel kolbász. Természetesen mi mind tudjuk a választ, de most már a jenkik is velünk vannak!:-)

Összességében a tegnapi nap, az estét leszámítva elég nyugisan telt. Sajnos végül próbálni sem voltunk, ami olyan szempontból bosszantó, hogy nekem mentálisan is szükségem volna arra, hogy rendesen felkészüljek a május 13-ai debüt bulira. Úristen, most belegondoltam és kirázott a hideg! NA, ez a rossz hozzáállás, mert ha így állok hozzá, akkor tuti teljesen összeszarom magam. A számok gatyábarázása mellett (nekem) ez most az elsődleges feladatom, mentálisan ott lenni. Na megyek is, átjátszom a dolgaimat, kajálok, aztán remélem megyünk lassan próbálni!"

Folyt köv!

CSECSLI




2010. 05. 08.  Túl az első próbán!



""Nah... hát eljött végre a várva várt nap! Sikerült (majdnem) teljes létszámban megkezdeni a felkészülést a 2010-es májusi turnéra. Átvettünk néhány „alap”-nótát, illetve egy kivételével az összes újat. Kisebb rotációval ugyan, de ezeket is játszani fogjuk. (Megjegyzem nem keveset... úgyhogy a „kalóz lelkületűeknek szabad a pálya”). :-) 

Megörökítettem saját magamnak (a turnéra), illetve az érdeklődő gitárosoknak az erősítő poti állásokat, mivel gondoltam érdekes lehet. (Engem mindenesetre mindig érdekelt az ilyesmi, annak ellenére is, hogy zenei körökben azt szokás mondani: 'a szand a kézben van'. :-)) Sajnos a képek túl sötétek lettek, de majd készítek újabbakat. Összességében jól sikerült a próba, de remélem holnap még ennél is többet tudunk haladni.

Az első szám közben ránk nyitott a Sodom zenekar 2/3-a, akik végig elismerően bólogattak a súlyos NM riffekre. Kicsit fostam a próba elején ( képen Jim látható a hely tulajával, Ollival), de szerencsére mentálisan sikerült felkészülnöm erre a megmérettetésre is. Klisé, de igaz: minden fejben dől el! Amikor ezen sorokat írom, még mindig május hetedike van... ma nagyon szorgalmas voltam! Emiatt viszont most megint rövidebbre fogtam a dolgot...

Viszont! Egy kis felhívás (leginkább) gitárosoknak, vagy gitározni vágyóknak! A HammerWorld magazinban - a júniusi számmal kezdve - havi rendszerességgel jelentkezem majd egy saját kis 'oktató jellegű' írássorozattal. Az újság legfrissebb rovatában lesz ez, a Gitárerőműben, ahol 'szakmai' dolgok mellett a tapasztalataimat (jó tanácsaimat stb.) fogom megosztani a hasonló érdeklődésű emberekkel.

Lesz egy 'interaktív' rész is, ami annyit tesz, hogy nagy örömmel fogadnám, ha megosztanátok velem, mely (főleg) Nevermore/Pantera stb. metal klasszikusok vagy kevésbé klasszikusok (ezek azért lehetőség szerint ettől a két bandától jöjjenek :-)) érdekelnének Titeket. Terveim szerint az adott hónapban a legtöbb szavazatot kapott dal kerül majd terítékre a következő hónapban. Erről még részletesebben is írok majd!"

Folyt köv!
CSECSLI





2010. 05. 07.  Setlist, vacsi, muzsika – próba még mindig nem! :-)

"A csütörtöki napot már korábban sikerült nagyjából felvázolnom, úgyhogy most csak azt igyekszem kiegészíteni. Tudom, úgy tűnik egyre rövidebbek az írások, ami a terjedelmet tekintve talán igaz is, de a tartalom és a 'belíjecsempészett' szeretet ezt hivatott valamennyire ellensúlyozni :-) Tehát a tegnapi történések...

Reggel kockulás a gép előtt, ebédre akciós pizza, sok hússal, ami szinte kivétel nélkül örömforrás tud lenni, de... ez most nem volt az. Ebéd után kicsit gitároztunk Jeffel, majd lementünk a Hallba, és egy nem is túl nehéz szülés után világra hoztuk a változó setlistekbe kerülő lehetséges dalokat. Természetesen ismét sikerült egy kis plusz házifeladattal ellátniuk: két eddig még csak nem is említett nótával…

ÉS MÉG MINDIG NEM PRÓBÁLTUNK! :-)

Ráadásul kiderült az is, hogy a jövő héten közel 100 interjú vár rájuk, ami igencsak megnehezíti majd a napi több órás próbákat, úgyhogy egy igazán intenzív hétvége vár ránk. A dalválogatás után Jeff és Warrel elment valami kiadói megbeszélésre (elkészült az új lemez, illetve spéci szuperdoboz is lesz - állítólag igen dekoratívra sikerült...). Hétfőn elvileg már kapunk is belőle néhányat. JESSSZ! :-)

Este aztán elmentünk egy olasz étterembe a már említett turnémenedzserrel, illetve két Century Mediás promóterrel. Mindenki iszonyatosan közvetlen és kedves volt (nem, nem 'seggnyalóanbehízelgő' módon), úgyhogy az egész vacsi fantasztikus hangulatban telt, rengeteg röhögéssel. Nagyon úgy néz ki, hogy a turné néhány állomásán, többek közt a londoni O2-es bulin backstage és egyéb jeleneteket filmeznek majd, ami aztán később valamilyen formában napvilágra is kerül! Húúúúúújeeeee! :)

Vacsi után aztán átjátszottuk a setlist egyik új dalát, illetve néhány régit is. Záróakkordként legurítottunk egy-két sört, aztán irány az ágy. Előző nap mindössze 3-4 órát sikerült aludnom, így most a legkevésbé sem vágytam arra, hogy miután majdnem sikerült bealudnom, Jim 2x is felhívott, és olyasmik miatt, amelyekkel igazán várhatott volna reggelig. Ki is akartam húzni a telefont, de elsőre sajnos csak a kagylót sikerült megoldanom... így még 1x fel tudott hívni az ilyen dolgokat nem igazán érző Jimbastic :) Másodjára aztán már a falból téptem ki a telefont, így sikerült mély álomba merülnöm... Végre valahára...
Folyt köv!
CSECSLI
 
Attila





2010. május 6. - Már majdnem… :)

"Igen, tegnap már majdnem sikerült próbálnunk! De végül mégsem jött össze rendesen. Viszont ez egyáltalán nem azt jelenti azt, hogy elfecséreltük volna az időt. Sikerült például megismerkedni a „krú” egyik tagjával, a gitártechnikus Peter Korfirral. Nem tudom, kinek tűnt ez fel, de a nagyobb csapatok mellett a bulikon szinte kivétel nélkül megtalálható egy olyan - általában - nagy darab, különleges egyén, akiről lerí, hogy kurva jófej. Olyan figura, akivel biztosan haverkodni akarsz. Peterre tökéletesen illik ez a leírás! :-)




Ő hozta meg a backline-t is (erősítők, hangfalak, molinó - nagy zenekari háttérvászon stb.). A turnén ezeket a bérelt motyókat fogjuk használni, ahogy azt a legtöbb nem európai zenekar is csinálja (főleg financiális okokból). Arra előre felkészítettek, hogy talán nem minden állomáson lesz lehetőségünk olyan motyón játszani, amilyet előzetesen kérhettünk. Erre az eshetőségre meg kellett adni egy alternatív szett adatait is.. Elég jó... :)



Szóval, ezeket pakolgattuk be és próbálgattuk ki, majd néhány óra múlva egy fél Narkószintézisre futotta az erőnkből. A 'másnap' győzött, sajnos. Amúgy ezt azért annyira nem bántam, mert éppen akkor jött rám a remegős, hányós másnaposság, amikor elkezdhettünk volna muzsikálni. Sajnálatos módon Jim sem érezte túl jól magát, mivel sikerült benyelnie valamilyen ételmérgezést.  Úúh, azt mindenképpen szerettem volna elmondani, hogy a kaják nagyon jók itt Dortmundban, legyen szó akár vega falafelről, akár hagyományos pizzáról.



Mivel a többiek csak nemrég érkeztek Amerikából, szinte mindenki az időeltolódás okozta problémáktól szenved még mindig. Össze-vissza alszanak be, vagy kelnek fel a leglehetetlenebb időkben... 10 körül megbeszéltem például Warrellel, hogy majd 5 perc múlva átmegyek hozzá, miután gyorsan letusol. A telefon legközelebb úgy 2 óra múlva csörgött, mivel sikerült totál bealudnia... :-)



Warrel legújabb szórakozása az, hogy skype-on keresztül t-mobile-os munkaerőnek adja ki magát, és pajkos dolgokat mond a barátainak, vegyesen németül és angolul... mindezt persze végig a szó legpozitívabban vett értelmében 'rettenetes' német akcentussal!:-) Persze utóbb sem leplezi le magát, emiatt később tud ismételni is, illetve előfordult már olyan is, hogy az áldozat felháborodottan mesélte el neki, mi is történt vele. Imádom!:-)

Nagyjából ennyi történt tegnap délután és este, de ma sem fogunk próbálni, viszont Jeffel átfutjuk az összes még lemaradt nótát, este pedig megszülik a setlist (előre szólók, hogy arról nem árulhatok el majd semmit), utána meg a Nevermore kiadója, a Century Media elvisz minket zabálni valahová. Szóval, állat lesz! :)

 

Folyt köv!
CSECS









2010. május 5. - Dortmund



"Nos hát. Az ígéret szép szó, ha pedig betartják, akkor azon ma már sajnos meglepődünk… (akár balf..., akár szimplán légbe beszélő az illető...). Mivel alapjáraton inkább a balf...ok közé sorolnám magam, egyáltalán nem lepődtem volna meg, ha ezt a kis blogot késéssel vagy egyáltalán nem indítottam volna útjára...

Örömöm és 'bódogságom' egyébként határtalan, ami amellett, hogy a világ - számomra - legfaszább zenekarában muzsikálhatok a - mindenki számára - példaértékűen normális, 'dáun tu örsz'-attitűddel bíró példaképeimmel, sőt 'híróimmal', nagyban köszönhető annak a szeretetnek és kedvességnek is, amivel az elmúlt hetekben találkoztam. Kivételt képeznek azok a "földönkívüliek", akik a „nah és milyen érzés, hogy neked az élet így bejött?” kérdéssel indítottak... Sebaj, a hülyék a túloldalon fociznak  :-)

Szóval ezúton is szeretném megköszönni a támogatásotokat!

És most gyorsan lényegre is térnék. Sajnálatos módon csak pár hét csúszással, a mai nappal indulnak a Nevermore próbák, és pár(ezer) kilométerrel arrébb, mint eredetileg terveztük. Nem Seattle-ben vagyunk, hanem a Ruhr-vidéki Dortmundban, amely egyébként otthona a csapat kiadójának, a Century Media-nak, de a Rock Hard magazinnak is (a képen egy korai f/f példánnyal látható Cliff Burton - RIP), a múlt évezredben pedig a német Hammer szerkesztősége is a városban dolgozott. Rock-vá-ros... :-)

Jelenlegi izgatottságom földi mértékegységben nem kifejezhető! Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden tervszerűen működik... A zenekar különleges aurája miatt nem létező problémák sorával kell napi szinten megküzdeni... Most például a repülőgépen eltöltött első 3 órájuk után Jeffék egy műszaki hibára hivatkozva nem tudtak időben elindulni - de legalább ott voltak a gépen… haladás :-). Végül az is kiderült, hogy az a gép többet nem is fog felszállni ebben az életben… Ezt mondjuk nem biztos, hogy megosztottam volna mindenkivel, de azért vicces :-)


Jómagam Budapestről startoltam
, és apukám hozott el kocsival Dortmundba, mivel túl sok cuccom volt/van/lesz. Hétfőn este 11 után indultunk és másnap 11.30 körül érkeztünk meg az ideiglenes szálláshelyre. Remélem nem veszitek rossz néven, de szeretnék megosztani veletek minden szaftos kis részletet. Mindezt nem azért, hogy felvágjak (aki ezt gondolja, annak akkor azért :-)), ennél sokkal „magasztosabb” okok miatt.


Mindaz, amit jelenleg átélek, megtapasztalok, szerintem nem csak az én álmaim, és hiszem, hogyha ilyen formán elmesélhetem ezeket, másoknak is tudok örömet szerezni, esetleg inspirálhatom őket azzal a közhelyes klisével, hogy merjünk nagyot álmodni! Ilyen kis szaftos részlet volt például az a mail is, amiben megkérdezték, hogy dohányzó vagy nemdohányzó szobát szeretnék... (Úristen… szerencsére még mindig nem tudják, hogy akár a híd alatt is simán ellennék... pedig mondtam is nekik :-).


Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a zenekar (financiálisan) más dimenzióban szárnyalna - nem mellesleg évtizedek munkája rejlik a Nevermore-ban. A sok rizsa (amit az érettségimre való felkészülésem során sajátítottam el :-)) azért van, mert egészen a mai napig nem sikerült összehoznunk egyetlen Nevermore próbát sem(!), így arról mesélek, ami helyette történt... Viszont innentől felsorolás jelleggel írok, rövidre kell fognom a dolgot ugyanis, mivel hamarosan indulnom kell... Megyünk próbálni!!! Tényleg!!!


A próbáinkat eredetileg a szintén Ruhr-vidéki Sodom termében tartottuk volna, de mivel (gondolom én) egy új lemezre készülnek a bányászthrash mesterei (május végén pedig Amerikában koncerteznek majd), mostanság ők is gyakrabban látogatják a termüket, így végül egy emelettel feljebb fogunk zajongani - mától kezdve nagyjából 8 napon át.



Végre valahára „összejöttem” Van-nel is (Van Williams, Nevermore dobos),  és a várakozásoknak megfelelően hamar kiderült, hogy igen jól kijövünk majd! :-) Ez persze nem jelenti azt, hogy minden egyes napunk úgy fog végződni, ahogy a tegnapi. Igen, leitattak (a szemetek...), és ennek minden következményét tökéletesen ábrázolja a mellékelt kép. Azért én is aktív voltam... Itattam velük lófingatónak azért még nem nevezhető, de erőspaprikás vodkát, ettünk finom 'arabic' falafelt, illetve megosztottuk egymással, hogy ki mikor és milyet szart... Álomba illő volt.


De nem volt teljesen 'semmirekellő' az esténk, ugyanis Jeff és én átvettünk azért néhány új dalt, Van meg belőtte ezekhez a tempókat (amit a bulikon majd 'taknak' használ…), aztán bemutattak a turnémenedzsernek, egy Dortmundban élő, de amúgy amerikai lánynak, Erinnek is. (Ő egyébként maximálisan felelősségre vonható a mai másnaposságomért… :-))


Most viszont már tényleg mennem kell! Remélem, sikerült azért a semmiről is valami értékelhetőt írnom, és ígérem, hogy holnap már szolgálok valami szaftos zenei dologgal is. És remélhetőleg exkluzív fotókkal a próbáról!"


 
Folyt köv!

CSECSLI
Attila

 
Ui: Ez a blog nemcsak itt, a HammerWorld oldalán lesz olvasható, hanem a www.myspace.com/vorosattila oldalon is - (lehetőség szerint) napi frissítéssel.



A korábbi interjúnkból kimaradt kérdések és válaszok:


Attila, a Warrel Dane turnén a szólólemez dalai mellett miből állt a program? Játszottátok például a Nevermore-előd Sanctuarytől a Battle Angels-t?

"Warrel komplett szólólemezét játszottuk, valamint az Everything Is Fading nótát, ami csak Japánban jelent meg, de nyomtunk két régi Sanctuary nótát is, a Taste Revenge-et és az Eden Lies Obscured-ot. Illetve volt egy kevesebbet játszott Nevermore dal is, a Tomorrow Turned Into Yesterday.

Ennek a számnak külön örültem - mindig is nagyon szerettem volna eljátszani! Szerencsére ezzel nem voltam egyedül, így végül szavazással egyöntetűen nyert a nóta! (nevet) Ami a Battle Angels-t illeti, azt gyakorlatilag minden koncerten, szinte már lincshangulatban követelték a népek. Talán majd legközelebb... csak Warrelt kell előbb meggyőzni, mert szerinte az első Sanctuary album szövegei túl gyagyák!" (nevet)


Az új Nevermore lemezről mi a véleményed?

"Az első benyomásom az volt róla, hogy a rettenetesen technikás dalok mellett most talán nagyobb hangsúlyt kaptak az 'egyszerűbb', 'dalcentrikusabb' tételek. Több a lírai(bb) hangvételű, lassabb, melankalikusabb nóta, és ezek sokszor eléggé újszerű, kísérletezős, de mégis nagyon jellegzetes képet adnak.

Egyébként a lemezt elsőként az - alapból hangos - buszban tudtam lefülelni, hat horkoló, süvítő rokker mellett! (nevet). Szerintem a 'relatíve' egyszerűbb, fogós jellege miatt akár egy szélesebb, újabb közeghez is eljuttathatja a zenekart, mindezt úgy, hogy közben mind a 'diehard',  mind a szigorúbb vonal hívei is bőven ki vannak elégítve. Én mindenesetre már nagyon várom, hogy a kezemben tarthassam a kész CD-t!"


Május 13-án már színpadra lépsz a Nevermore-ral a németországi MetalFesten, de egészen április elejéig nem lehetett biztosan tudni, hogy mit is hoz a jövő. Idegőrlő lehetett...

"Nyilván nem akartam sürgetni a dolgot, az ő tempójukhoz igazodtam. Így is egy valóra vált álom ez az egész! Csupán néhány hónapja történt, hogy Tóth Gergő (Headbanger's Ball, Blind Myself) egy MTV-s interjúban megkérdezte, hogy ha választhatnék, melyik lenne az a két, még létező zenekar, ahol a legszívesebben játszanék. Akkor még csak a legvadabb álmaimban mertem elképzelni, hogy nem sokkal rá Jeff Loomis a saját házába invitál jammelni...

Amikor először beszéltünk telefonon, mondtam is neki, hogy 'hát vazze, mi amúgy ismerjük ám egymást, hiszen nem is olyan régen a PeCsában az első sorból ordítottam le a fejed a Born szólójánál! Nem emlékszel?' (nevet) Most ugyanezt sikerült testközelből is végignéznem!  JESSSZ!

Ráadásul az általam készített demókat is nagyon pozitívan fogadták. Még arról is volt szó, hogy a következő Warrel Dane lemezre felkerülhetne ezek közül 1-2 nóta, Jeff pedig teljesen odáig van az instrumentális dalomért! Ennél nagyobb elismerés nem is érhetett volna!"





Interjúnk Attila kiutazásának hátteréről és arról, hogyan is került a Nevermore-ba

Egy korábbi, 2009 októberi interjúnk Attilával

 

Hozzászólások

[001842]
csigusz
Remélem tudod folytatni a blogod valahogyan, mert tök jó olvasni. :)
Én biztos hogy továbbra is olvasni fogom.
[001756]
bubber
Attila, eloszor is nagyon gratulalok a csapatba keruleshez, meltan lehetsz buszke erre, mint ahogy mi is azok vagyunk. Jesssz! Es ez meg csak a kezdet! A tegnapi londoni buli nagyon jol sikerult, az eddigi legjobb Nevermore koncert volt, amit lattam, pedig mindig megnezem oket, ha tehetem. Ahogy te is mondod, a 3. szamtol olyan felszabadultan es jol jatszottal, hogy orom volt nezni az egysegesseget. Tomeny volt a setlist vegig kiraly szamokkal (az uj szamok is teptek), plusz a full energikus feeling. Az egysegesssegrol meg annyit, nekem ugy tunt, mintha mar ezer eve ebben a bandaban jatszanal. A magyar buli biztosan oriasi siker lesz.
Oriasi gratula meg1x es sok sikert kivanok!
[001751]
vinylfanatic
Ami a rövidgatyát illeti teljesen igazuk van. Ez itt a világ egyik legjobb POWER METAL bandája nem pedig valmi alternativ divat banda.Itt fontos a megjelenés is.Ide nem való a rövidgatya.
Attila szedd össze magad,ne lógj kia sorból.
[001505]
aleice
ember, rohadt büszkék vagyunk rád
hajráá, menni fog ez : D
[001414]
csigusz
Hajrá! És szerintem menni fog a mentális ottlét is, ha már eddig eljutottál...grat.
És a magyar kolbász mindig finomabb. :)
[001409]
InhumanCarnage
Üdv Attis!Először is had gratuláljak neked!!!Én is "Gitar Sound" betegségben szemvedek,úgyhogy nagyon is kell az a fotó a Loomis cumójáról!!!Sőt a pedálokról is érdekelne minden hasznos infó!E téren úgylátom egy húron pendűlünk! Köszi! Egy Death Metal gityos.
[001394]
alex0812
Attila te vagy a mi reménysugarunk, ne szarj be, jól fogod nyomni a koncerten:-))
Magyarok Metalfestre!!!
[001276]
farkaslaci
Na mi a helyzet Attila??? Bealudtál a német sörtől??? :) Remélem ezúttal a próbák fárasztottak le, és ezért nem írsz!
[001139]
wiktor
Miféle kalózok? :D
[001112]
farkaslaci
Gratulálok Attila! Hatalmas a szöveged, emberközeli módon érzékelteted ezt a nem mindennapi helyzetet. Nagyon büszkék vagyunk rád, várjuk a blog folytatását! Minden érdekel minket, ezt bátran kijelenthetem a többiek nevében is. Szinte hihetetlen öröm ez nekünk, hogy ennek a nagyszerű bandának a tagja lettél! Hallottam Jeff-et nyilatkozni rólad, nagyon jólesett hallani a dicsérő szavait. Azért egy kis hazai 50 fokos kerítésszaggatót majd vigyél a finnyás belükbe! Sok sikert!!!
[001109]
vinylfanatic
Hát akkor mindent bele és sok sikert,kitatrást barátom.Becsüld meg magad,ne hozz szégyent a magyar metáltársadalomra.
Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
EREB ALTOR - Dalpremier a svéd viking metalosoktól: Prepare For War
2019. szeptember 16. (hétfő) 18:52

Järtecken címmel szeptember 23-án jelenik meg a viking metalos svéd Ereb Altor új albuma, a 2017-es lemez folytatása, amelyről máris megismerkedhetsz a harmadik előzetes dallal, a Prepare For War tétellel. A Bathory-örökséget méltó módon ápoló black/folk/viking csapat tagjai közül ketten is ismertek a doomos Isole soraiból. Az Isole új albuma augusztusban jött ki Dystopia címmel. Az Ereb Altorral és az Isole-lal is találsz interjút a szeptemberi HammerWorld magazinban.   www.facebook.com/ErebAltorOfficial EREB ALTOR - Prepare For War (a 2019-es Järtecken albumról) EREB ALTOR - Queen Of All Seas (a 2019-es Järtecken albumról) EREB ALTOR - With Fire In My Heart (a 2019-es Järtecken albumhoz)  

LEAVES' EYES & SIRENIA - Budapestre jönnek az idei Female Metal Voices turnéval
LEAVES' EYES & SIRENIA - Budapestre jönnek az idei Female Metal Voices turnéval

November végén közös Európa-turnéra indul a szimfo-metalos Leaves' Eyes és a szimfo-epikus metalos norvég Sirenia, a Female Metal Voices Tour 2019 elnevezésű turnénak pedig lesz magyar...

DEVIN TOWNSEND - Friss animációs klip: Why?
DEVIN TOWNSEND - Friss animációs klip: Why?

Empath címmel tavasszal jelent meg az új Devin Townsend album, a kanadai fenegyerek pedig a lemez őszi Európa-turnéjával Budapesten is fellép majd. A koncert a Barba Negra klubban lesz...

PIRAMIS - 65 éves korában elhunyt Gallai Péter billentyűs, énekes, zeneszerző
PIRAMIS - 65 éves korában elhunyt Gallai Péter billentyűs, énekes, zeneszerző

65 éves korában elhunyt Gallai Péter, a Piramis billentyűse, énekese, zeneszerzője. Gallai Péter 1974-től 1982-ig volt a Piramis tagja, majd 2009-túl újra a klasszikus magyar...

OMEN - Klippremier: Egy jobb pokol
OMEN - Klippremier: Egy jobb pokol

A nyáron jelent meg az Omen 11. albuma, a Halálfogytiglan, amely egyben az új énekes, Molnár "Stula" Péter (Stula Rock, ex-Mobilmánia) bemutatkozása is, most pedig megismerkedhetsz az Egy...

MASTERS OF CEREMONY - Klippremier Sascha Paeth új metal bandájától: Die Just A Little
MASTERS OF CEREMONY - Klippremier Sascha Paeth új metal bandájától: Die Just A Little

Signs Of Wings címmel tegnap jelent meg a bemutatkozó albuma annak az új csapatnak, a Masters Of Ceremony-nak, amelyet a gitárosként, producerként és dalszerzőként is jól ismert Sascha...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS