VÖRÖS ATTILA - Hogy is kerültem Warrel Dane mellé?

Exkluzív interjú a tengerentúlra átcuccolt gitárossal

2010. április 6. (kedd) 11:21 | utoljára módosítva: 2010. május 5. (szerda) 14:55

A HammerWorld magazinban Vörös Attiláról elsőként a 2005-ös, Wigwam Klubos Dimebag Tribute koncert kapcsán lehetett olvasni, amelynek beszámolóját egy Attila koncertkép kísérte, és ahol ezt írtuk róla: "...gitáron amúgy meglepetés is ért az este; az eleddig ismeretlen Metallica Tribute csapatban játszó, 20 év alatti Vörös Attila olyan feelinggel, olyan felszabadultan nyomult a színpadon (Domination, Cemetary Gates), hogy nem lehetett nem felfigyelni rá. Róla hallani fogunk még!" És valóban így is lett, hiszen Mowgli, vagyis Attila csupán pár hónapja repült át az Egyesült Államokba szerencsét próbálni, de ilyen csekély idő alatt is életre szóló élményekkel gazdagodott.
A legnagyobb híroldalakat is bejárta az a márciusi infó, hogy a Nevermore énekes Warrel Dane szólóturnéján másodgitárosként szerepelt, de úgy néz ki, hogy ez még csak a kezdet. Exkluzív interjúnk első részében Attila a nagy elhatározásról mesél, arról, hogy miért és mikor döntötte el, hogy ki kell próbálnia magát külföldön is.
A komplett interjú folytatásokban, azaz rendszeres frissítésekkel lesz olvasható.




Itthon a Remembering The Steel nevű Pantera Tribute volt a csapatod, annak búcsúbulija pedig 2009. decemberben volt, már a januári utazásod miatt. Az elhatározás nyilván jóval korábban megszületett...


"Ez az egész dolog a kiutazásomtól számítva majdnem pont egy évvel korábban fogalmazódott meg bennem véglegesen. Ha a napra, a pontos dátumra talán nem is, de minden másra teljesen tisztán emlékszem. Épp a családi vállalkozásban húztam az igát, amikor zárás körül a barátnőm bejött egy kedves közeli szomszédjával, Csihar Attilával, a legendás Mayhem magyar énekesével.

Egy gyors bemutatkozás után hirtelen tovább is álltam, mivel jó barátom, Sidi (Zanzibár/Mafia) épp ezen a napon jött vissza Amerikából, a 2009-es NAMM show-ról, és hát jól ki akartam faggatni, mivel az ilyen szakmai beszámolók igen pozitívan tudnak engem (is) feltölteni. 2007-ben Sidivel együtt voltunk kint ezen a Los Angeles-i hangszerkiállításon, és az az egy hét igen emlékezetes maradt számomra.

Ilyenkor Sidi amúgy hetekig mély letargiában szokott lenni, mivel számára ez a pár nap a leginkább várt esemény minden évben. Szóval éppen az ő élménybeszámolóját hallgattam, amikor egyszer csak, egyik pillanatról a másikra egy másik irányba terelődött a beszélgetés, aminek következtében végül egyik pillanatról a másikra megvilágosodtam! (nevet)

Már korábban többször is felmerült a külföldre utazás ötlete, de valami miatt ez eddig sohasem jött össze. Most azonban megfogadtam, hogy bármi történjék is, végigcsinálom. Eldöntöttem tehát, hogy egy évet adok magamnak,  hogy valami jelentősebb előrelépést tegyek vagy tegyünk a zenekarral, minimum európai szinten. Amennyiben ez nem jön össze, fogom magam és elhúzok a vérbe, megtalálni a szerencsémet! (nevet)

Erről a döntésemről jó ideig senkit nem értesítettem, mert nem akartam, hogy ez bármilyen szinten is kívülről, nyomásként nehezedjen rám. Jó ideig sem a zenekaromnak, sem a barátnőmnek, de még a szüleimnek sem mondtam el, mit is tervezek. Viszont nyitott voltam mindenre, mintha valami kapuzárási pánikom lett volna!" (nevet)


REMEMBERING THE STEEL - Walk, New Level (Live, Dürer Kert 2009)




Mintha a Superbuttos Vörös Andrissal is lett volna valami közös projekted...

"Andris pár nappal az 'ébredésem' előtt keresett meg, hogy szeretne velem egy új zenekart, aminek a felépítését, de még az irányvonalát is teljes mértékben rám bízza. Ez elsőre majdnem jól hangzott, de azért azt mindenki tudta/érezte, hogy egy ilyen mesterségesen összeverbuvált dolog nem igazán fog működni. Főleg azért nem, mert a két 'dudás' amúgy sok mindenben - tehát zeneileg is - másképp gondolkodik! (nevet)  Ez amúgy nem feltétlenül kéne problémát jelentsen, hiszen zenei szinten mindig lehet új kihívásokat találni, így ez az időszak is kreatívan telt, ami miatt egyáltalán nem bánom a dolgot.

Néhány próba után, párhuzamosan a Superbutt 'átalakulása' előtt/közben, aztán szép lassan abba is maradt ez a próbálkozás. De nem sokkal később egy barátom, Tóth Balázs (I Divine/Tesstimony) is megkeresett valami hasonló elképzeléssel, ahol amúgy a dobos az Archaic-os Szabó Csabi lett volna. Ez ígéretesebben indult, jobb, kreatívabb ötletekkel és még nagyobb lelkesedéssel. Ráadásul Csabi személyében egy nagyon jó partnerre is találtam sok mindenben, de mivel ők akkoriban a következő lemezükön dolgoztak, a többiekről pedig hamar kiderült, hogy nem igazán voltak elszántak és partnerek ebben a "projektben", hirtelen ez a dolog is abbamaradt.

Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy most már a saját dolgaimra kell koncentrálnom. Így elkezdtem például összerakni az újabb vagy rég elfeledett témáimat, hogy egyfajta 'portfóliós' demót csináljak, amit odakint majd mutogathatok. Ezekből amúgy néhány ötletem hallható is a myspace oldalamon. Továbbá elhatároztam, hogy csinálok egy olyan instrumentális nótát, ahol egy kicsit jobban odapörkölök technikailag is, persze úgy, hogy az lehetőleg ne menjen az a dal rovására. Ezekből állt végül össze a kis csomagom."


VÖRÖS ATTILA - Instrumentális dal (2009/09)



Mit tekintettél volna sikernek a Remembering The Steel esetében?

"Megpróbálom tömören, de a legelejétől elmondani, ahogy én látom ezt a dolgot. Mivel egy jó tribute zenekarral könnyebb lekötni akármilyen hazai vagy külföldi bulit, úgy gondoltuk, hogy ily módon össze is köthetnénk a kellemest a hasznossal, és eleinte a saját dolgainkkal csak előzenekaroznánk, mondjuk Helldustry néven, majd szépen lassan ezt megfordítva lehetőség szerint csak arra koncentrálnánk. Sajnos erre végül sohasem került sor. Volt ugyan olyan időszak amikor saját számokkal kezdtünk el foglalkozni, de ez végül nem jutott el olyan szintre, hogy azzal valaha színpadra lehetett volna állni. Leginkább azért nem, mert nem találtunk  énekest, az RTS énekesek pedig ebben nem szerettek volna részt venni.

Számomra régóta a legfontosabb dolog a saját zene, illetve zenekar létrehozása lett volna. Igazából azért sikerült ilyen sokáig elnyomnom magamban ezt az érzést, mivel a zenekarokban ahol játszhattam, akár tribute akár saját zenét játszó zenekarról volt szó, mindig megkaptam azt a művészi szabadságot, amivel olyan szinten ki tudtam magam élni, hogy az azért még ne menjen a zene vagy netán a zenekar megítélésének/koncepciójának/képének stb. rovására.

Mindig megpróbáltam úgy eljátszani mások számait, hogy közben belevigyem a saját egyéniségemet is, és szerencsére ez sem a zenésztársaimat, sem pedig a közönséget nem zavarta sohasem. Sőt, az általános visszajelzések alapján igazából a legtöbbször pozitívan is fogadták, hogy próbálom ilyen formán saját magamat belevinni az adott zenekarba, ahol éppen játszottam. Viszont idővel mindig előjött belőlem, hogy már szeretnék végre  valami olyasmit csinálni amit igazán a sajátoménak érezhetek, illetve aminek a 'születésénél' ott lehetek.

Egy zenekarban vagy egy csapatban - de még egy munkahelyen is - mindig kell, hogy legyenek olyan 'vezetőbb' típusú egyéniségek, akik - jobb esetben - a 'csapat' érdekeit szolgálva, belülről fakadó lelkesedéssel, elánnal tolják előre azt. Viszont ez nem egyenlő azzal, hogy ez az ufó egyszemélyben kell legyen a zenekarvezető, koncertszervező, a zenekar Róbert bácsikája és még sorolhatnám. Jó dolog a 'rákenroll' is, de számomra ez mindig is csak maximum egy pluszt jelentett, a habot a tortán! (nevet) Persze drog- és súlyos - állandó/beteges - alkoholfogyasztás nélkül. Na jó, egyszer-egyszer előfordul, hogy valakinek 'muszáj' berúgnia... (nevet) Viszont amint ez a produkció, netán a zenekari dolgok rovására megy, akkor az már nagyon nem oké.  Nekem nincs szükségem rózsadombi villára vagy luxuskocsikra, én csak zenélni akarok, ami bármilyen - saját - áldozatot megér számomra."


Warrel Dane szülinap Hollywoodban, az egész szólóbandával (Fotó: Stephanie Cabral)



Az a fura, hogy még az RTS búcsúbuli kapcsán sem derült ki igazán, hogy külföldben gondolkodsz. Sikerült titkosítanod ezt a tervet...

"Amikor láttam, hogy az RTS-sel nem igazán fogunk rövid időn belül nagyot előrelépni, a Helldustry-val pedig ebben a felállásban talán sosem (nevet), augusztus környékén - még a Nevermore-os kapcsolatfelvétel előtt - elmondtam a többieknek a zenekaron belül, valamint a szűk baráti, illetve családi körökben, hogy mik is a terveim. A zenekar valamilyen szinten érthető okokból kifolyólag, bár az előzményeket ismerve nem igazán egyértelműen, nem igazán fogadta örömmel a dolgot. Úgy vettem észre, hogy még ők sem vettek teljesen komolyan, egészen a legutolsó pillanatokig. A szakítás, mert hogy ez végül úgy is felfogható, sajnos eléggé szomorú lett.

Ez a végletesség - merthogy ez az volt (nevet) - amúgy nem csak az én vagy a közvetlen környezetemben, de úgy vettem észre, hogy globálisan is észlelhető változásokat hozott az emberi kapcsolatok terén. Viszont ez azt is jelenti, hogy azok a kapcsolatok amelyek igazak és fontosak voltak, megerősödtek, míg a "gyengébbek" szinte teljesen leépültek. Mondjuk igaz a mondás, miszerint "bajban" ismerszik meg a barát!" (nevet)


A család mit szólt hozzá, amikor odaálltál eléjük a nagy tervvel?

"Lelkileg is és mentálisan is teljes vállszéleséggel támogattak. De ez így volt mindig is, úgyhogy elég szerencsés embernek mondhatom magam. Sőt, szét is rúgták volna a seggemet, ha ezt nem lépem meg! (nevet) Igazából ők sem láttak más megoldást, annak ellenére, hogy tudták, ez azért nekik is marha nagy áldozattal jár."


Milyen eredeti elképzeléseid voltak? Egyből USA?

"Igazából azért is döntöttem az Államok mellett, mert ha már lúd, legyen kövér! (nevet) A távolságot 'fegyvertényezőként' akartam felhasználni. Az a fajta metal, amit leginkább játszanék, főleg Európában vagy Japánban működik, viszont az USA-ba költözés esetén ez az elszakadás radikálisabb, és a tojáshéjat is le akartam már végre valahára szedni a seggemről!" (nevet)


Az utazásod időpontját tehát az egy éves türelmi idő elég precízen meghatározta...

"Január 13 lett a nagy nap. Erre mondjuk nem esküdnék meg, de ez a 13-a majdnem pontosan egy évet jelentett. Ez jól is hangzik, meg a szám is misztikus. Egyelőre úgy tűnik, működik!" (nevet)


Rita Haney-vel (Dimebag barátnője) a 2007-es NAMM show-n Los Angelesben




Pár évvel korábban te is megfordultál Los Angelesben ezen a NAMM show-n. Már akkor is mocorgott benned, hogy mi volna, ha...?

"Mivel az RTS akkoriban még egy hónapos sem volt, így azt gondoltam, hogy azzal a csomaggal - RTS, mint tribute és Helldustry, mint saját dalos csapat - idővel nagyon sokra juthatunk. Az első énekesünkre volt igazán nagy hatással ez az út, benne akkor fel is ébredt valami. Kábé egy hónapra rá közölte velünk, hogy a saját zenekarával szeretné kipróbálni magát külföldön is. Ez nekem akkor egy hatalmas törést okozott, ami után jó ideig nem is találtunk magunkra. De úgy látszik ez volt a zenekar karmája!" (nevet)


Rokon, közeli barát van kint Kaliforniában?

"Egy olyan ismerősöm él Kaliforniában, akivel egy időben hangszerekkel üzletelgettünk. Végül azt a pénzt is ebből sikerült összeszegyűjtenem, amiből most ott vagyok, ahol. Anyukám egy barátja már évek óta kint él, és volt olyan elképzelés is, hogy vele bérelek majd szobát San Francisco-ban, de ezt a tervet, többek közt a  Five Finger Death Punch-os Báthory Zoli javaslatára végül már itt kint módosítottam. Így jutottam el Los Angeles-be, ami számomra teljesen ismeretlen terep volt. De igen jó döntésnek bizonyult, hiszen annak ellenére, hogy végül Seattle-ben kötöttem ki, elég sok biztató dolog már LA-ben is elindult. Újsághirdetést adtam fel, és ennek köszönhetően több zenekarral is megismerkedtem, akik csábítgattak magukhoz. Közülük a legkomolyabb az Earache kiadónál dolgozó kaliforniai heavy metal csapat volt, a White Wizzard volt. Viszont ők pont a Warrel Dane turné idején indultak Európába. Most éppen az USA-ban nyomulnak."


A youtube-on egy csomó Nevermore (valamint Warrel Dane, Sanctuary) felvételedbe akadni. Ezek mikor készültek, hogyan és milyen indíttatásból?

"Már egy ideje figyeltem a 'világsajtót', néztem, hogy hol is van üresedés gitáros poszton a külföldi, lehetőleg amerikai csapatoknál. Az nem volt újdonság, hogy a Nevermore-ban már jó ideje csak Jeff Loomis gitározik, miután Chris Broderick átigazolt a Megahalálhoz. Egy valamit tudtam csupán: ezzel az egésszel semmit sem veszíthetek. Kiválasztottam azokat a Nevermore számokat, amelyekről úgy gondoltam, hogy nehezebbek vagy egy zenekari meghallgatás során esélyesek lehetnek, majd ezeket fel is játszottam. Ment a háttérben a Nevermore, én pedig rágitároztam erre az alapra, és mindezt videóra is vettük.

Elsőre talán öt számot rögzítettem Szabó Lacikánál a Tonitrus stúdióban, ahol annak idején az RTS koncertfelvételeket is kevertük. Az Enemies Of Reality számot például azért gondoltam jó választásnak, mert abban több olyan uniszólós rész is van, amiket Chris Broderick-kel ellentétben Steve Smyth nem is játszott a koncerteken. Úgy gondoltam, nem árt, ha ilyen téren is bizonyítok.Ez olyan szinten jó döntésnek bizonyult, hogy végül talán ez volt az, ami Jeffnél meghozta az 'áttörést'! (nevet)


Vörös "Mowgli" Attila - Enemies Of Reality (2009/09, Tonitrus stúdió)



Miután felvettük az első adag nótát, szinte rögtön el is küldtem a videót a myspace-en keresztül a 'célszemélyeknek', persze egy kis rizsával kiegészítve. Először Steve Smyth-nak írtam, aki nagyon kedvesen és udvariasan válaszolt, sőt biztatott is, majd szinte szó szerint ugyanezt a levelet elküldtem Chris Broderick-nek is. Ő volt az, pontosabban a webmestere, Stephanie Cabral - aki amúgy elég ismert fotós a 'metalbizniszben' - aki továbbküldte ezeket a felvételeket személyes jó barátjának, Warrel Dane-nek."


Tehát már a második mailed célba ért...

"Én épp egy pesti Cadaveres bulin játszottam egy számot, akkor már csak vendégként, mivel nem sokkal korábban Körmiékkel közöltem a terveimet, és a koncertről hazaérve egy levél várt rám. Olyanokat kérdezgettek benne, hogy milyen magas vagyok, illetve adott esetben kiköltöznék-e a zenekar miatt Seattle-be. Hááát... elég hamar sikerült kijózanodnom! (nevet) Néhány mailváltás után elkérték a telefonszámomat is, majd másfél nap múlva, reggel 6-kor csörgött a mobilom. A leghosszabb szám volt a kijelzőn, amit valaha láttam, úgyhogy egyből tudtam, ki is az! (nevet) Warrel Dane volt... akivel közel két órán keresztül beszélgettem.

Elmondta, hogy 'le van nyűgözve', és hogy a saját zenekarába is éppen gitárost keres, meg lemezt is akar majd csinálni... ilyen és ehhez hasonló dolgok... Gondolhatod, teljes sokk jött rám... Miután leraktuk, még vagy egy órán keresztül remegtem! (nevet) Ezen a napon össze is raktam egy számot, ami meghallgatható a myspace-emen.  Másnap már úgy 2 órával később, de még mindig nem emberi időszámításban, ismét csörgött a telefon. Újabb másfél, két órán át beszéltünk Warrellel, ezúttal személyesebb dolgokrólis. Ekkor kért meg arra, hogy tanuljak meg két Sanctuary dalt (kultikus power metal banda, a Nevermore elődje volt - L.L.), illetve jó néhány saját nótáját is a szólólemezéről. A youtube-on fellelhető nóták többsége innentől már 'megrendelésre' született, a maradék pedig önszorgalomból. Szükség esetére..." (nevet)


Kaptál a csapattól bármilyen konkrét visszajelzést ezekre a youtube-ra feltett, illetve a Nevermore fórumra is belinkelt videókra?

"Azt a telefonbeszélgetésekből, mailekből már tudtam, hogy Warrelnek nagyon bejön a játékom, de a youtube felvételekre azóta is jönnek a pozitív visszajelzések, csakúgy, mint a fórumokra és más portálokra."


Mennyire gyűlt meg a bajod a Nevermore dalok leszedegetésével?

"Gyakorlatilag a kezdetek óta szedegetek le nótákat hallás után. Bizonyos szintig ezt sokkal hatékonyabb tanulási módszernek tartom, mint az oktatóvideók használatát. Ráadásul hatalmas Nevermore és Jeff Loomis fan vagyok, így sok mindenre könnyebben rá is tudtam érezni. Mivel Chris Broderick helyét céloztam be, ezért az ő részeit szedegettem le főként, és nagyjából úgy, ahogyan ő játszotta. Ettől függetlenül iciripiciri kis finomságokat is igyekeztem belecsempészni a dalokba, hogy egy kicsit magamat is megmutathassam."


Nehéz lehetett akár csak magaddal is elhitetni, hogy a Nevermore-nak, vagy mondjuk Warrell Dane-nek épp egy magyar gitárosra van szüksége...

"Mivel az egyik legnagyobb létező kedvenceimről van szó, úgy gondoltam, nincs mit veszítenem! (nevet) De igazából egy percig sem éltem bele magam a dologba, főleg eleinte, de azért próbáltam a lehető legtöbbet kihozni az egész elképzelésből. Aki mer, az nyer. Én ebben hiszek, mert ez szinte kivétel nélkül mindig be is jött eddig. A 'merj nagyot álmodni' klisé ugyanúgy igaz. Egyszer élünk, kút meg nincs, csak ha akarod, akkor meg rúgjad bele a sánta kutyát vagy mi..." (nevet)


A nagy utazásba akkor is belevágtál volna, ha nem fejlődik ki valamennyire ez az előzetes kapcsolat Warrelékkel?


"Mindenképpen! Sőt, miután felvették velem a kapcsolatot, egy pár hétre/hónapra rá, amilyen hirtelen jöttek, úgy el is tűntek. Abban az időszakban kicsit mérges is voltam magamra, mert úgy éreztem, hogy túlságosan is mindent erre az egy lapra tettem fel, elpazarolva az értékes időmet. Így amikor kiérkeztem Los Angelesbe, teljes gőzerővel elkezdtem más lehetőségekre koncentrálni. A várva várt, az igazi áttörés természetesen csak ekkor következett be!" (nevet)


Itthon az RTS mellett mi volt az utolsó munkád? A Smici-féle Bloody Roots thrash projekt?

"Ez a Bloody Roots-os dolog is úgy 2009. januárjában kezdődött, ha jól emlékszem. A Cadaveres-ből Körmi volt az, akin keresztül eljutott hozzám a Bloody Roots lemez híre. Először csak egy saját produkcióról volt szó, illetve Körmivel egy közös dologról. Miután megírtam és Smicinek el is küldtem a saját szerzeményemet, megkért rá, hogy vegyek részt a többi számban is, néhány vendégszóló erejéig, illetve mint egyfajta gitár co-producer dolgozzak a készülő anyagon. Ez úgy nézett ki, hogy Smici átküldte a számok demóverzióit, én pedig hozzágondolhattam ezekhez, amit csak szerettem volna. Legyen az egy kis dallam, vagy szerkezeti módosítás. De volt, hogy úgy belejöttem a dologba, hogy hirtelen felindulásból egy valaki másnak szánt szóló helyére is írtam egy vázlatot, ami Smici szerint olyan jól sikerült, hogy végül engem kért meg a feljátszására is! (nevet) A saját számról annyit, hogy olyan mértékben alakult át a soproni munka közben, hogy utána már nem is éreztem a sajátomnak, így végül - a kérésemre - nem is a nevem alatt került fel a lemezre. Ez amúgy semmilyen szinten nem okozott nekem problémát. Igaz, hogy a saját számom végül nem került fel a Bloody Roots lemezre, de így is egy tök jó kihívás és persze megtiszteltetés volt ilyen mértékben együtt dolgozni Smicivel. A co-produkciós munkák mellett végül öt kézzel fogható szólót játszottam fel az anyagra."


Mowgli a tavaly szeptemberi Wigwamos Bloody Roots bulin



Szavaidból úgy veszem ki, hogy azért voltak nehéz pillanatok is a közös munka során...

"A kreatív rész igazán gyorsan és könnyedén lezajlott. Kizárólag a stúdiózás lett végül picit necces, mivel az utazás előtt egy nappal(!), amikor még a bőröndjeim is üresen álltak, kellett lekocsikáznom Sopronba. Így egy kicsit kapkodósra sikerült a 'munka'. Fejben már valahol egészen máshol jártam, nyilván, de a végeredménnyel szerintem mindenki elégedett."




Amikor megérkeztél LA-be, kézben a gitároddal, milyen első lépéseid voltak?

"A legfontosabb cél az volt, hogy a NAMM-shown minél több kapcsolatot építsek ki. Ismerkedni, haverkodni, jammelni akartam. Itt végre személyesen is találkozhattam Bathory Zolival (a Five Finger Death Punch zenekar magyar főnöke), aki egyébként hatalmas inspirációs löketet adott nekem korábban, és ad mind a mai napig. Élő példája annak, hogy akaraterővel és kitartó munkával semmi sem lehetetlen. És ehhez nem is kell senkin sem átlépned, mert ha valamit őszintén, szívből jövően csinálsz, akkor az idő igazol téged és előbb-utóbb a szerencse is melléd áll. Vele egyébként épp abban az időszakban sikerült felvennem az első kapcsolatot, még itthonról, amikor a Nevermore frontján elindultak a dolgaim.

Nem akartam Zolit lerohanni, de mindenképpen szerettem volna kikérni a tanácsait, akár a segítségét kérni, hiszen valamilyen szinten egy csónakban akartam evezni vele! (nevet) Irtó jófej volt, és annak ellenére, hogy amúgy mennyire elfoglalt ember, gyakorlatilag egy kisebb novella formájában válaszolt az én pár bekezdéses kis 'esszémre'. Rengeteg hasznos és jó tanáccsal látott el úgy, hogy közben nem akart semmivel hitegetni, mivel tudta, hogy csakis kitartással, rengeteg energiával és elszántsággal sikerülhet, amit elterveztem. Mérsékelten, visszafogottan bátorított csak, rám hagyva a dolog bizonyítási részét.

Miután találkoztunk a NAMM-on, beajánlott és át is küldte a számomat Patrick Lachman gitárosnak (Halford, Diesel Machine, Damageplan énekes), aki elvileg épp zenekarépítősdivel foglalatoskodik. Végül Pat nem hívott fel, de hát nah... ez olyan gesztus volt Zolitól, amit sosem felejtek el neki. Kicsit készen voltam az egésztől, és ekkor még egy hete sem voltam kint! (nevet) Zolival azóta is beszéltünk néhányszor, és ha valami komolyabb dolog történik velem, azt általában el is mesélem neki."
 

Jut eszembe, még mindig lógsz a honlapunknak a Five Finger Death Punch koncertről szóló beszámolóval...

"...ööö, lassan küldöm a beszámolót is... Kicsit besűrűsödtek a napjaim..." (Nevet)


Mowgli és Jonny Smokes a Warrel Dane turnén (Fotó: Stephanie Cabral)



Hol laktál a megérkezésed után?

"Úgy adódott, hogy a Convention Center közelében, Anaheimben tudtam csatlakozni egy barátomhoz, így megosztva béreltünk szállást. Artec Gabiról van szó, aki egyébként nagyon jó és 'segítő társ' volt ez alatt a két hét alatt. Utána San Diegóban tölttöttem el egy hetet. Ekkor talált meg az egyik hirdetésem kapcsán a Los Angeles-i White Wizzard zenekar. Amúgy már az első két hét alatt sikerült LA-ben összeismerkednem pár magyarral, akik tudtak szerezni nekem egy helyi viszonylatban relatíve olcsó kérót. Beverly Hills-ben! (nevet)

Mire átcuccoltam oda, már tudtam, hogy 2-3 hét múlva elindul a Warrel Dane szólóturné, így arra kellett felkészülnöm. Ez azért volt különérdekes, mert a tényleges próbákra a dobos távolléte miatt, aki éppen a Five Finger turné egyik előbandájaként játszó God Forbidnak roadolt akkor, csak egy héttel a turné előtt kerülhetett sor. Miután kiderült, hogy én is játszom a turnén, gyorsan felkerestem a többi tagot a neten. Jonny Smokes gitáros azonnal felajánlotta, hogy szívesen befogad, akár már másnap mehetek hozzá, és ott lakhatok, amíg a turné el nem kezdődik. Sőt, azt is mondta, hogy bemutat a helyi zenei köröknek, segít akár tanítványokat, akár állandó szállást találni stb. Mindezt a legelső levelében! Ez a közvetlenség, kedvesség és nyitottság amúgy itt nem ritka, sőt legalább annyira gyakori, mint otthon az irigység, a fásultság vagy akár a rosszindulat. Ez nagyon szomorú, de sajnos igaz."


A Warrel Dane szólóturné hány állomásból állt? Kinek a helyére érkeztél a csapatba?

"Nyolc plusz egy buli volt, főleg nyugati-parti klubokban, illetve volt egy kanadai koncert is. Én annak Matt Wicklund helyére érkeztem, aki korábban a Himsában játszott, de több nótát is jegyez Warrel szólólemezén, mostanság pedig állandó, teljes jogú tagja a God Forbidnak."


Melyik volt a turné legjobb bulija?

"Hmmm... Mindegyik állat volt, talán csak Las Vegas volt olyan szempontból béna, hogy aznap elég sokat hibáztunk. De ennek ellenére is nagyon jól éreztük magunkat, csak úgy, mint a közönség. Santa Anában volt a legelső koncert, ott a buli előtti/utáni hangulat volt felejthetetlen élmény, a hollywoodi koncert meg a legendás Whiskey A Go Go klub miatt. Amúgy az Oscar-díj átadásának napján volt a hollywoodi bulink, nagyon közel a ceremóniához. A Whiskey-ben is hatalmas volt a hangulat, meg utána is. (nevet) Akkor ünnepeltük Warrel szülinapját... Én mégis a kanadai bulit mondanám összességében a legjobbnak. Viszont Seattle-ben lejött Jeff Loomis is a koncertre, aki a Messenger közben, a saját szólója előtt odajött a színpad elé, leordította a fejem, 'rámmetalvillázott', én meg vissza rá, majd egyesített metalvilláink erejével elnyomtam 'neki' a szólóját! A koncert végén átölelt, és megköszönte(!), hogy milyen jól nyomtam a témáját. Ááááá... Igen, ez volt A pillanat!" (nevet)


WARREL DANE - Tomorrow Turned Into Yesterday (live in Vancouver, 03/13)



Warrel csapatában milyenek voltak a társak?


"Jesszusom... Tiszta óvoda, de imádom őket! (nevet) A basszusgitáros egy csaj, Dagna, aki szigorúan ellenőrzött körülmények - disznók á lá 'mi' - korosztályos női fingóbajnok. Nem mellesleg Dagna lengyel születésű, Svédországban nevelkedett, de hangszerészként már Amerikában végzett. Egy saját kezűleg készített hangszeren játszik, és nem is rosszul! Willis dobos  a zenekar alkoholistája. Még csak 21 éves, de egyszer már sikerült halálra innia magát otthon, egy haverjával. Ez nem vicc, a mentőben kellett újraéleszteni. Azóta nem itta magát halálra! (nevet) Ez persze vicces így, de közben azért mégsem annyira.

Mindenesetre Willis a legmocskosabb szájú, legiszákosabb, leginkább pornófüggő fickó a csapatban, és az egyedüli dohányos. Ráadásul folyamatosan homoszexualitást imitálva zaklat bárkit, aki éppen nem vevő erre... A turné egyik jelmondatát is neki köszönhettük... Ez kb. annyi volt, hogy 'kapunk-e aznap jó sok faszt'. Mindez persze sokkal viccesebben hatott az ő szájából, angolul, 'affektálva'... Ezt a koncertek után rendszerint be is mondta Warrel mikrofonjába! (nevet) A már korábban említett Jonny Smokes a másik gitáros. Hihetetlenül imádnivaló, továbbá idióta és hiperaktív. És be nem áll a szája - nincs az az akusztikai hallásvédő, ami megvédhetne az orgánumától, ráadásul mindenről van NEM KEVÉS, de legalább annyira értékes gondolata... Amúgy meg vega-magevő multihangszeres, egy alázatos és szerény drágajóbarát, akinek rengeteget köszönhetek. Nála lakom most is, a turné után is..."


És Warrel milyen arc?

"Úristen, ő a legnagyobb ovis közülünk! Szétszórt, lassú, a végletekig infantilis, de a lehető legalázatosabb és legszerényebb rocksztár. Életem egyik leggroteszkebb érzése volt, amikor először láttam, ahogy önszántából megemeli a majd' 60 kilós ládámat. A sztárallűr legkisebb jeleit sem mutatta, amióta csak ismerem. Az infantilisságáról csak annyit, hogy a legelső koncert előtt, az öltözőben órákig néztek olyan videókat a youtube-on, ahol emberek a pattanásaikat és egyéb keléseiket nyomkodják, természetesen súlyos kilövellésekkel... Egyszerre szenvedtek, sikoltoztak és vihorásztak! Mindezt még úgy további 2 napon át... Amúgy meg Warrel egy igazán mélyérzésű, jószívű ember."


A Nevermore dolgairól esett szó a turné közben?

"Nem nagyon. Én sem erőltettem a kérdést, nem akartam nyomakodni. De a Nevermore basszer Jim Sheppard volt a turnémenedzserünk, és ő mindenkinek úgy beszélt rólam, mint az új gitárosról..." 


NEVERMORE - The Obsidian Conspiracy előhírnök (az új lemez május legvégén jön ki Európában)



A Nevermore-ból mindenkivel találkoztál már?

"Igazából még csak Van Williams dobossal nem sikerült találkoznom, de azt már ő is tudja, hogy a fingjaimtól rettegni kell! (nevet) Warrel Dane myspace oldalán óvatosságból Attila Gulasch néven szerepeltem, talán még most is az olvasható ott. De a sokadik becenevem is elég hamar rám talált, miután a Century Media kiadó a hollywoodi buli napján elvitt minket egy mexikói étterembe... Ezek után kaptam meg a megtiszteltető Fartilla nevet!" (nevet)



Tavaly októberi interjúnk Attilával

www.myspace.com/vorosattila

Cadaveres fotó: Kelemen Beáta

Hozzászólások

[002443]
ANGELGRINDER
Sok sikert Attila!!
[002184]
Netti69
Mindig örömmel hallok/olvasok róla ha egy magyarnak sikerül külföldön föleg az Államokban megcsinálnia a szerencséjét.
Sok sikert Attilának!!!
[000834]
Anark
Itt vannak youtube-videók, ahogy Atti nyomja Warrell mellett Vancouverben: http://www.roadrunnerrecords.com/blabbermouth.net/news.aspx?mode=Article&newsitemID=137352
[000833]
Anark
[000823]
jrpi
egyet értek, sok sikert kívánok én is!
[000821]
Zotya
Gratulálok Attilának! Nagyszerű gitáros! Megérdemli a világsikert! Büszkék lehetünk rá!
Hajrá
Z
Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
APOCALYPTICA - A Papa Roach énekesével egy klasszikus rock nóta: White Room
2021. március 5. (péntek) 18:47

A Papa Roach énekesével, Jacoby Shaddix-szel készítette el új felvételét a csellómetalos finn Apocalyptica. Nem saját szerzeményről van szó, hanem a legendás Cream zenekar nem kevésbé legendás White Room daláról. Eicca Toppinen: "Már nagyon vártuk, hogy ezt megoszthassuk veletek! Rendkívül szórakoztató volt elkészíteni egy ilyen legendás nóta átiratát, az pedig külön megtisztelő, hogy Jacoby Shaddix is csatlakozott hozzánk. Remélhetőleg nektek is annyira bejön majd, amennyire mi szeretjük!"       APOCALYPTICA feat. Jacoby Shaddix - White Room (Cream, 2021)  

SAXON - Jön az Inspirations album, új szöveges videó: Paperback Writer
SAXON - Jön az Inspirations album, új szöveges videó: Paperback Writer

Azt még tavaly jelentette be a brit heavy metal intézmény Saxon, hogy egy feldolgozásokat rejtő albummal kíván tisztelegni a számukra fontos inspirációt jelentő zenekarok és előadók...

WITHERFALL - Albumpremier és friss videoklip az amerikai prog-power brigádtól
WITHERFALL - Albumpremier és friss videoklip az amerikai prog-power brigádtól

Curse Of Autumn címmel megjelent és végig is hallgatható a progos power metalt komor dallamokkal, izgalmasan játszó amerikai Witherfall harmadik albuma, a 2018-as A Prelude To Sorrow lemez...

AGENT STEEL - Hamarosan itt az új album, dalpremier: Outer Space Connection
AGENT STEEL - Hamarosan itt az új album, dalpremier: Outer Space Connection

Ahogy ősszel már jeleztük, az Agent Steel egy új album kiadására készül: az UFO-megszállott eredeti énekes, John Cyriis vezette kultikus speed metal banda lemeze No Other Godz Before Me...

EVANESCENCE - Dalpremier a hónap végén érkező új lemezről: Better Without You
EVANESCENCE - Dalpremier a hónap végén érkező új lemezről: Better Without You

Még tavaly novemberben mutattuk be az Amy Lee énekesnő vezette Evanescence-től egy klasszikus Fleetwood Mac dal, a The Chain átdolgozását,  áprilisban pedig az ötödik stúdióalbum...

NIGHTFALL - Albumpremier a dark metal görög mestereitől: At Night We Prey
NIGHTFALL - Albumpremier a dark metal görög mestereitől: At Night We Prey

At Night We Prey címmel holnap jelenik meg, de már végighallgatható a görög dark metal legenda, az idén éppen 30 éve aktív Nightfall új stúdióalbuma, a 2013-as Cassiopeia lemez...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS