ÉLŐ FÉM - Hungarica a PeCsában

Bp., Petőfi Csarnok - 2010. március 20. - Hungarica

2010. március 27. (szombat) 12:07 | utoljára módosítva: 2010. március 28. (vasárnap) 14:31
A nemzeti rocknak nevezett műfaj egyik legmarkánsabb, egyszersmind egyik legkeményebb képviselője a Hungarica, amelyet óhatatlanul egy eszmevilághoz kapcsolnak. A zenekar egy hosszas, körülbelül öt hónapon keresztül folyó tárgyalássorozatot követően végül engedélyt kapott arra, hogy önálló koncertet rendezhessen a Petőfi Csarnokban. (Értsd: kibérelhesse a PeCsát, és megtarthassa benne a saját koncertjét.) Az esemény a II. koncert a Nemzeti Jogvédelemért címet viselte, vagyis a tavalyi, wigwamos koncerthez hasonlóan, a zenekar ezúttal is a Nemzeti Jogvédő Szolgálatot támogatta a rendezvénnyel. A koncerten a Hungaricán kívül fellépett a Palmetta zenekar, Kalapács József a Sólymok Fészke nevet viselő akusztikus produkcióval, valamint Dr. Gaudi-Nagy Tamás és zenekara, különleges vendégként pedig megjelent Varga Miklós is. Szántai Zsolt beszámolója szerint a rendezvény rendben lezajlott, és méltán sikeres volt.

 

Fotók: Wera


 






 

1.) A rockzenekarok tagjai hajlamosak arra, hogy egy kicsit elszállnak. Magánemberként általában nincs velük semmi baj, de amikor bekerülnek a saját közegükbe (koncertterem, csarnok, klub, esetleg stúdió), megváltoznak. Ritka az olyan zenész, aki ugyanolyan marad, mint magánemberként. A Hungarica két, meghatározó tagja ilyen maradt. Mentes Norbert és Sziva Balázs nem változott rocksztárrá, mindketten normálisak, kedvesek és szerények voltak, nem is látszott rajtuk, hogy ők azok, akik miatt hamarosan egy-másfél ezer ember fog megjelenni az egyelőre még üres teremben.
 
2.) A Hungaricával kapcsolatban már többen kijelentették, hogy nem olyan a közönsége, mint az átlagos rock koncerteké. Ez beigazolódott. Ami a külsejüket illeti: természetesen mindenki, vagy közel mindenki megpróbálta kifejezésre juttatni az öltözködésével, hogy a nemzeti érzelműek közé tartozik. Rovásírásos, hungaricás pólók, nemzetiszínű és piros-fehér jelvények, kitűzők. Semmi Nike, semmi Fruit of the Loom, annál több Harcos. Néhány militáns jellegű öltözék, de semmi különösebben gázos dolog – semmi olyasmi, ami miatt rájuk lehetne sütni bizonyos bélyegeket.

Ami a „belsőt” illeti: ritkán, nagyon ritkán éreztem olyasmit, mint itt és most. Előfordult már, hogy egy-egy zenekar, aminek tagjai a barátaim, valami kisebb helyen játszott, és a közönség nagyjából olyanokból állt össze, akik közelebbről, vagy legalább látásból ismerték egymást. Szeretem az ilyen koncerteket, családiasak, valahogy… érezni lehet azt, hogy összetartozunk; érezni lehet azt, hogy itt jó helyen vagyunk – hogy itt vagyunk igazán jó helyen.

A nagyobb helyeken megrendezett koncertek esetében csak ritkán lehet érezni ilyesmit; a nagyobb helyeken – eltekintve néhány kivételtől – a zenekarok sem tudnak tenni az ellen, hogy… ipari jelleget öltsön a szórakozás. A nagyobb helyeken mindig megjelennek azok a szakmabeliek, vagy celebek, vagy sztárok, vagy senkiháziak, akiket rohadtul nem érdekel se a zene, se a fellépő – akik szimplán „vegyülni” akarnak, és begyűjteni a tinilányok tiszteletteljes, a tinédzser srácok irigykedő pillantásait. Nos, vannak ilyen emberek, ők tudják, mit kezdenek az ilyen pillantásokkal…

Ritkán, nagyon-nagyon ritkán fordult elő velem, hogy olyan koncertre vetődtem, ahol ennyire erős volt az összetartozás érzése, mint most szombaton a Pecsában. Most teljesen mindegy, hogy miért alakult ki ez az „mi fészkünk, otthon vagyunk” hangulat – talán a politikának, talán a zenének, talán a nemzeti érzéseknek, talán… Fogalmam sincs, minek volt szerepe abban, hogy kialakult ez az érzés, de… Jó volt. Nagyon jó.

És mindig jó érzés látni azt is, hogy a tizen-huszonéves srácok nem úgy bánnak a lányokkal, mint a vadiúj amerikai rap klipekben, amikben csajok dörgölik a feneküket a pasik combjához, de azok meg beléjük rúgnak – hess, nem kellesz! Mindig jó érzés látni, hogy a fiúk nem úgy méregetik egymást, mint kandúrkák azon a háztetőn, ahol csupán egyetlen nőstény macska lakik. Mindig jó érzés látni, hogy a jelenlévők (és most teljesen mindegy, hogy hol van az a bizonyos „jelen”, és kik az „ottlévők”) nem riválist, nem ellenséget látnak egymásban, hanem társat, barátot, vagy – megkockáztatom – testvért.

Itt a lányok nőnek érezhették magukat. Nem azért, mert a fiúk lenyomták nekik az ostoba, netről, innen-onnan összeszedett csajozós dumákat – azért, mert a fiúk érezhetően udvariasak voltak velük, érezhetően tisztelték őket, ahogy egymást is. Valahogy… családias volt az egész. A sör fogyott, de a vécében és a bejárat környékén egyetlen tűt vagy alufólia-darabot sem láttam, egyik sarokban sem ment a sodrás. Összesen egy részeget láttam, őt is a kapu környékén. Vidám, tiszta szemű fiatalok, kissé fáradtabb tekintetű idősebbek; senki sem akart a másiknak ugrani, senki sem kötözködött – még az elvileg egymással konkuráló pólóárusok is békében megfértek egymás mellett.

Valahol már leírtam, hogy minden szülőnek azt javaslom, inkább rockkoncertre engedje a gyerekét, mint diszkóba. A koncerteken nagyobb az esélye annak, hogy a kölök normális, hozzá hasonló, értelmes fiatalokkal találkozik, és kisebb az esélye annak, hogy úgy jár, mint egy régi barátom kislánya, aki életében először elment egy diszkóba, ahol a törzsvendégek rádumáltak valami tablettát – egy olyat, amitől leállt a szíve. Tizenhat éves volt…

Úgy tűnik, a rock kevésbé veszélyes műfaj, mint a diszkó, és nagyon úgy tűnik, hogy a Hungarica is azon zenekarok közé tartozik, amelyekre bárki elengedheti a gyerekét, és biztos lehet abban, hogy épen megy haza. A fiatalok itt önként vállalták, hogy betartják a rendet, senki sem kényszeríti rájuk. Persze, fel lehet hozni, hogy a Hungarica bizonyos ideológiákat hirdet, és a „rend” ennek az ideológiának a szerves része. Ez is igaz lehet. De az is igaz, amit fentebb leírtam.
 
3.) A műsort a Sólymok Fészke akusztikus produkcióval fellépő Kalapács József nyitotta. Ahogy hallgattam, az MTV legendás Unplugged sorozata jutott eszembe, és az, hogy milyen jó is az, amikor a zenészek valóban tudják használni a hangszerüket, nem menekülnek be az effektek paravánja mögé; milyen jó is az, amikor egy énekes valóban tud énekelni; milyen jó az, amikor az énekes szenvedélyessége és érzelmessége nem csupán smink, hanem a személyiség szerves része


 

Palmetta, a második előzenekar. Ezt az együttest kb. három hete ismertem meg, egészen véletlenül. Ahogy (a három közül) az egyik énekesnőjük mondta: „népi metált” játszanak, és ez így igaz.

Harmadik előzenekarként Dr. Gaudi-Nagy Tamás és zenekara lépett fel. Egyszerű dalok, lelkes előadásmód, érdekes levezetés a vérprofi Kalapács Józsi, a felfelé törekvő Palmetta után; a közönség úgy jutott szusszanásnyi időhöz a főzenekar előtt, hogy közben egyetlen percig sem kellett unatkoznia.

Aztán: a Hungarica. Hihetetlenül jók voltak. A basszusgitáros és a dobos kőkeményen adta az alapokat, de mindvégig háttérben maradtak, hagyták, hogy a két frontember, az énekes Sziva Balázs és a gitáros Mentes Norbert (Moby Dick) igazán odatehesse magát. Balázs, a szerény srác, aki a koncert előtt félórával még úgy viselkedett, mintha nézőnek jött volna, a vállára vette az egész színpadot, az egész nézőteret, hol hihetetlen érzelmességgel, de mindvégig hitelesen adta elő a dalokat. Elképesztően karizmatikus ember.

Történetesen két olyan ismerősömmel voltam a koncerten, akik nem ismerték a Hungarica dalait, de a Mentes-Sziva páros lendülete és szenvedélyessége még őket is magával ragadta. A balladákat Balázs olyan döbbenetes átéléssel adta elő, hogy (és most nem túlzok) könny szökött az ember szemébe. Nem akarok szentségtörő lenni, de az Ide születtem-nek legalább akkora hatása van a jelenkor emberére, mint a Nemzeti dal-nak Petőfi kortársaira. Persze, a Nemzeti dal még most is képes felrázni az embert – főleg akkor, ha olyan énekesek adják elő, mint Sziva Balázs, Kalapács Józsi, és a vendégként fellépő Varga Miklós.


HUNGARICA - A Szabadság betűi (Petőfi Csarnok, 2010. március 20)



Azbesztből vagyok, nagyon, nagyon ritkán fordul elő velem, hogy egy-egy dal akkora, borzangató hatást gyakorol rám, mint ez a Nemzeti dal, az Ide születtem és a Szabadság betűi, vagy a Jöjj el szabadság.


 

És igen, belemegyek a számháborúba: ha Robert Plant 2007-es koncertjén 2300-an voltunk ugyanitt, akkor ezen a szombat estén úgy 1400-1500 ember lehetett jelen a PeCsában.
Ezt a koncertet mindenképpen beteszem az „örökre megőrzendő emlékek” feliratú dobozomba. 
Sz. Zs.
 
Bogyó további képet megtekintheted itt !

 

Hozzászólások

[000774]
pite
Azért szerintem tök jó, hogy mára kinőttem ebből a nemzeti rock maszlagból. Ez a műfaj lerágott csont. Ahhoz, hogy a hazaszeretetet kimutassuk, nem kell ilyen ócska "verem a mellem, mert magyarabb vagyok" zenét játszani. A Dalriada a legjobb példa erre. Ők is ugyanúgy a magyarságot helyezik hangsúlyba, de a zenére koncentrálnak és nem a Jobbiknak nyalnak.
[000765]
nightwica
Nagyon szép beszámoló^^
Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
FIRSTBORNE - Friss videó Chris Adler és James Lomenzo új projektjétől: Roll The Dice
2020. augusztus 6. (csütörtök) 19:38

Még júniusban jelent meg a debütáló EP az ex-Lamb Of God dobos, Chris Adler új projektjétől, a FirstBorne-tól, a Roll The Dice dalhoz pedig most elkészült egy szöveges videó. A csapatban James Lomenzo basszusozik (ex-Megadeth, White Lion, Lynch Mob), az énekes Girish Pradhan (Girish And The Chronicles), a gitáros pedig Myrone. "A FirstBorne egy közösség. Innen senki sincs kizárva. Ez egy soundtrack mindenki számára, ezekben a sötét időkben egy pozitív jelzőfénynek szánjuk."   www.facebook.com/pg/firstborneofficial   FIRSTBORNE - Roll The Dice (szöveges videó a 2020-as FirstBorne EP-hez) FIRSTBORNE - FirstBorne EP (2020) Firstborne by Firstborne

BLACK STONE CHERRY - Október végén új album, klippel az első dal: Again
BLACK STONE CHERRY - Október végén új album, klippel az első dal: Again

The Human Condition címmel október 30-án lát majd napvilágot a southern rocker Black Stone Cherry hetedik albuma, első előzetesként pedig máris itt van a klippel kísért Again dal. A...

CONTINOOM - Klippremier Schrott Péteréktől: Not My War
CONTINOOM - Klippremier Schrott Péteréktől: Not My War

Új videoklippel jelentkezett a Schrott Péter énekes vezette Continoom gárdája. "Már a tizedik videoklipjét készítette el a fúziós, elektro-modern metalos Continoom zenekar - ezúttal...

CULT OF LILITH - Pusztító death metal Izlandról, új dal és klip: Purple Tide
CULT OF LILITH - Pusztító death metal Izlandról, új dal és klip: Purple Tide

Mara címmel szeptember 4-én jelenik meg a death metalos izlandi Cult Of Lilith bemutatkozó albuma, második előzetesként pedig a klippel kísért Purple Tide dalt tették közzé. A videót...

ALESTORM - Vicces videó a vicces dalhoz: Big Ship Little Ship
ALESTORM - Vicces videó a vicces dalhoz: Big Ship Little Ship

Május végén jelent meg az Alestorm új albuma, a Curse Of The Crystal Coconut, a Big Ship Little Ship című dalhoz pedig egy cseppet sem komoly videoklip érkezett most. Ismerkedj meg vele!...

ISENGARD - Fenriz 25 év után új szólólemezt ad ki
ISENGARD - Fenriz 25 év után új szólólemezt ad ki

25 évvel a Høstmørke lemez után egy harmadik albumot ad ki az Isengard, a Darkthrone-ból jól ismert Fenriz szólóprojektje. Az 1989 óta létező Isengard két lemezt hozott ki a 90-es...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS