ÉLŐ FÉM - Ulver koncert Budapesten!

Ulver, Void Ov Voices - 2010. február 20. - Budapest, A38

2010. február 22. (hétfő) 11:54 | utoljára módosítva: 2010. február 23. (kedd) 10:14

Ugyan a tavalyi fesztiválfellépések már sejtetni engedték, hogy Garmék korábbi állításuknak ellentmondva továbbra is színpadra viszik munkásságuk színe-javát, ám arról álmodni sem mertem, hogy egyszer Budapesten láthatom az Ulvert. Arra meg pláne nem gondolhattam, hogy a két session-MC-vel is kibővült norvég avantgarde produkció szeánszértékkel bíró öntemetése - lévén az első, és egyben az utolsó Ulver turnéról van szó - ennyire nagy hatással lesz rám, valamint azon sorstársaimra is, akik képesek voltak (csendben...) befogadni mindazt a kiterjedt audiovizuális élményt, amit az Ulver élőben is maximális hitelességgel közvetített.

FOTÓGALÉRIÁVAL FRISSÍTVE!

 

Személy szerint kifejezetten tartottam attól, hogy a koncerten vendégként még Csihar Attila is fellép. Ódzkodásom magva abban keresendő, hogy Attila  - elvonatkoztatva attól, hogy mi mindent hozott már össze az extrém zenék színterén) az utóbbi időben felvett egy olyan modellt, melynek középpontjában már nem a közvetítendő érték, hanem maga a személy legitimációja áll. Ez pedig megnyilvánul a Void Ov Voices előadásában is: a semmitmondó öncélúság giccsesen sötétnek szánt, egyben belemagyarázottan spirituális tartalma minden volt, csak élvezhető nem – természetesen azok számára, akik hozzám hasonlóan nem rendelkeznek az elfogultság eszményével hősünk iránt.

Persze Attila csatasorba állította minden zajcsiholó eszközét, ahogy azt már korábban is megszokhattuk; valamint a Sunn 0))) koncertjéről már ismerős kiállás is kellőképp tekintélyt parancsoló volt, ám a produkció zenei oldala csak és kizárólag erőltetett, egyben kiüresedett panelekkel büszkélkedhetett, ami meg is magyarázta, hogy a közönség közel fele miért a hajó folyosóján, valamint a bárban várta a kizárólag közvetetten belemagyarázható értékekkel bíró program végét.

Ám ez sem szegte kedvem, hiszen egy rövidebb beállás után felvillant a kivetítőn a „We Come As Thieves” felirat, amely elő is vetítette a következő 70 perc egységes katarzisélményét. Ugyan előzetes találgatások már születtek azzal kapcsolatban, hogy a program az igen sajátos ösvényt bejárt formáció melyik időszakát fogja górcső alá venni, ám legnagyobb szerencsémre Garmék nekem kedveztek, és többségében a kései éra szerzeményeit prezentálták.




Ennek azért örülök, mert – nem tagadva, hogy a korai kiadványok hangvételével is szimpatizálok – véleményem szerint az Ulver saját hangja a határbontó sokszínűségben teljesedhetett ki, mely nem ismert kompromisszumot semmilyen már korábban bevált zenei formával szemben.

A középpontban mindig is a tényleges útkeresés élménye állt, és pont ennek, tehát az állandó változás eszményének alárendelve könyvelhetjük el, hogy az Ulver minden egyes kiadványán képes volt azonos minőségben, ám más élménnyel megajándékozni hallgatóit. Így pedig sajátos világképük, amely leginkább egy posztmodern (egyben sötét kabaré-elemekkel tarkított, ám végletesen feszült) világsiratóhoz hasonlítható, nemhogy teljes egészében tükröződött vissza az élő, egyben félig live-act értékű előadás keretein belül, hanem még ki is töltötte mindazok érzékszerveit, akik képesek voltak feltétel nélkül sodródni a zenekar megérintő témakompozícióival.

A megszólalás tökéletes hatásmechanizmusában oroszlánszerepet vállalt a dalspecifikus, előre megírt vetítés is, amely a leütött taktusok szintjén is teljes összhangban állt a dalokkal – témaválasztásai pedig (melynek skálája a város elvont értelmű zaja mellett háborún, véren és állati küzdelmeken át absztrakt képsorokig terjedt) nemcsak felfokozták, hanem ki is egészítették a zenei alapok feszültségét, szelíd melankóliáját, egyben tényleges hatását.

A közvetlen visszatükröződés másik fontos paramétere a zenészek kiállása volt, akik a ledek sziluettjében teljes átéléssel közvetítették mindazt, amit Ulver néven ismerünk: az MC-k teljes extázisban játszottak rá az eredeti dalokra (ez különösen a Rock Massifban tetőzött), Garm pedig önfeledten gyújtott rá egy-egy cigarettára, mikor hangja éppen nem töltötte ki a teltházas hajó teljes terét. Elképesztő, hogy mennyi tiszta érzelem húzódik meg orgánumában: és hátborzongató belegondolni is, hogy vajon mi játszódott le a fejében, mikor megírta az alábbi szerzeményeket.



Ám, hogy a szuperlatívuszok mezejéről a realitás talajára térjek, megemlíteném azt is, hogy a dalok többsége a Shadows Of The Sunról hangzott el (Eos, Let The Children Go, Funebre, Like Music), valamint felelevenítésre került a Svidd Neger (a korábban említett Rock Massif) mellett a ’Blake-album (Plates 16-17), a Blood Inside (In The Red, Operator), valamint a Perdition City (’Porn Piece) is. És ugyan ezek csak dalcímek, ám ez előadásmód mégis más tartalommal ruházta fel őket: legyen szó közbevetett hangszínekről, korábban nem hallott effektekről, Garm átéléséről (és tamjairól), az MC-k közjátékáról, netán a hangsúlyos vetítésről: az Ulver első és egyetlen budapesti koncertje egy lezárt, kerek egész volt, amelynek tökéletességét egyedül a közönség tiszteletlen, hangosan beszélő, és enyhén ittas része tudta megingatni.

Pont ez az említett probléma tükrözi a leginkább, hogy az alábbi esemény inkább minősült státuszszimbólumnak a hazai koncertlátogatók számára, mintsem egyszeri zenei élménynek a vájtfülű hallgatóság szemében – ám ettől elvonatkoztatva is teljesen jogosak voltak a Not Saved után visszahívott Garm Hamlettől lopott utolsó szavai, amellyel a ráadástól zárkózott el: „Beszéld el ezt neki, s minden körülményt, Mi okozá. A többi, néma csend.” Elvégre pont az alábbi mondat hangsúlyozta az est lezártságát, komplett egészét.

Megértem, ha valaki csalódott az est folyamán, és azt is, ha hiányérzettel jött el a koncertről – ez csak annak tudható be, hogy az Ulver mindannyiunk számára mást közvetít, és mindannyiunk számára mást jelent. Ám egy dologban még így is biztos vagyok: ha csalódva, ha elégedetten is távoztunk, de senki sem bánta meg a részvételt, még a borsos jegyár, valamint a húzós merch-árak ellenére sem.
Bali Dávid



ULVER - Budapest, A38 - 2010 (Juhász Gavrant Tamás fotói - www.myspace.com/gavrant)



ULVER - Let The Children Go (2010-02-20, Budapest A38)
 


ULVER - Themes From...  (2010-02-20, Budapest, A38)




Fotók, infó: www.myspace.com/ulver1

 

Hozzászólások

[000558]
mrumbrella
hello!
a Te értelmezésedben, mit jelent az mc?
Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
MÖRK GRYNING - 15 év után új album jön a svéd black metalosoktól, dalpremier: Fältherren
2020. augusztus 12. (szerda) 18:35

Hinsides Vrede címmel október 23-án jelenik meg a 2016 óta újra aktív svéd Mörk Gryning hatodik albuma, elsőú előzetesként pedig máris itt a Fältherren dal. A stockholmi black metal brigád legutóbbi lemeze, a Mörk Gryning még 2005-ben jelent meg, aztán 11 éven át szünetelt a zenekar. A friss albumot Sverker Widgrennel rögzítették a stockholmi Wing stúdióban, Carl-Gustaf Bäckström dobos játéka csaupán a Black Spirit dalban hallható, amelyben amúgy Jonas Bernt basszer mellett Laura Ute is énekel. Johan "Aeon" Larsson, aki a koncerteken billentyűzik, a For Those Departed és az On The Elysian Fields számokban zongorázik az új lemezen. "Büszkén jelenthetjük be, hogy végre kiadás előtt áll az új albumunk. Sokat kellett várni rá, mi azonban épp olyan éhesek vagyunk, mint bármikor. A lemezanyag egyenesen leás a bandánk leglényegéig: brutális és melodikus, sötét és euforikus..."  ...

ARMORED SAINT - Klippremier, az első dal John Bushék új albumáról: End Of The Attention Span
ARMORED SAINT - Klippremier, az első dal John Bushék új albumáról: End Of The Attention Span

Punching The Sky címmel október 23-án jelenik meg a legendás amerikai power metal banda, az Armored Saint új stúdióalbuma, a 2015-ös Win Hands Down lemez utódja. A reggel már bemutatott...

KORI - Klippel az első dal a P. Box, Omen zenekarokból ismert Koroknai Árpád új csapatától
KORI - Klippel az első dal a P. Box, Omen zenekarokból ismert Koroknai Árpád új csapatától

Tegnapután címmel és egy klip kíséretében hozta ki első dalát a Kori, az ex-P. Box énekes, Koroknai Árpád (ex-Omen, Szfinx) új formációja. Ez a szám Kozma Norbert gitáros (Rúzsa...

DESOLATOR - Stockholmi death metal, az új dalban Karl Sanders a vendégük
DESOLATOR - Stockholmi death metal, az új dalban Karl Sanders a vendégük

Sermon Of Apathy címmel szeptember 4-én jelenik meg a svéd Desolator második albuma, amelynek harmadik előzeteseként a The Great Law Of The Dead nótával lehet ismerkedni. A szám...

ATAVISTIA - Hozzánk is jönnek majd a Finntroll és a Skálmöld társaságában
ATAVISTIA - Hozzánk is jönnek majd a Finntroll és a Skálmöld társaságában

Egészen friss, tegnapi hír, hogy a szeptember 18-án megjelenő Vredesvävd (Wrath-woven) albumának jövő tavaszi Európa-turnéjával Budapestre is eljön a Finntroll. A koncert a Dürer...

TALES OF EVENING - Megvan az új basszusgitáros, már készül a klip egy friss dalhoz
TALES OF EVENING - Megvan az új basszusgitáros, már készül a klip egy friss dalhoz

Az elmúlt hét végén forgatta le legújabb dalának videoklipjét a szimfonikus metalt játszó Tales Of Evening. A Csak én látom című szerzemény a 2021-ben megjelenő ötödik nagylemez...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS