ÉLŐ FÉM - The Gathering koncert a Dieselben

De Siljének nincs könnyű dolga, mivel mindenki az elődjéhez hasonlítja. Azonban jól vette az akadályokat a Norvégiából importált énekesnő, és a közönség hangos tetszésnyilvánítása is erőt adhatott neki.

Nem látszott lámpalázasnak, és egy keveset kommunikált is a közönséggel. Tény, hogy nincs nagy rutinja, de emlékezzünk vissza: a legelején még Anneke is kissé „tanácstalannak” tűnt a színpadon. Én legalábbis többször láttam őket nem sokkal a Mandylion megjelenése után,és ez volt a tapasztalatom. Még így is a holland zenekar két hölgytagja tűnt a legvidámabbnak, bár nyilván a többiek is élvezték a zenélést.

A Mandyliontól számítva szinte az összes lemezről szemezgettek – csak a Home-ról nem, ha jól emlékszem – és nem igazán volt érzékelhető komoly eltérés az új és a korábbi szerzemények között. Silje hangja, stílusa kétségtelenül hasonlít Annekéére, de például a No Bird Call remek énekdallamai­ban saját egyéniségét is felvillantotta. A következő lemezen nyilván még többet feltár majd a saját hangjából.




A csapat feszesre húzta a programot, leállások nélkül, egymás után következtek a nóták (nem sorrendben: On Most Surfaces, Leaves, Even The Spirits Are Afraid, Great Ocean Road, Travel stb.), melyeket meglehetős energiával adtak elő. Talán egy kicsit rutinszerűbb volt ez a koncert, mint amilyeneket korábban tapasztaltam tőlük, főleg ami a páratlan wigwamos fellépést illeti. Hangszereiken valamennyien jól teljesítettek, bár ez nem a magamutogatás zenéje. Hans Rutten dobos játéka különösen kemény és dinamikus volt.
Egy hangulatos szettet láthattunk/hallhattunk tehát a hollandoktól, ami talán nem volt olyan bensőséges, és magával ragadó, mint lenni szokott, de nekem kellemes estét szereztek. Legközelebb talán valamivel több „tűz” lesz majd bennük.
M. P.


Fotók: Juhász Gavrant Tamás - www.myspace.com/gavrant



THE GATHERING - No Bird Call (Budapest, Diesel, 2010-01-31)