ÉLŐ FÉM - Nickelback és Daughtry koncert Linzben!

A Daughtry Amerikában hihetetlen népszerűségnek örvend, csilliárd eladott lemez büszke tulajdonosai, számtalan díjat vághattak már zsebre - igazi szupersztárok. Én nem nagyon csípem a Creed/Live vonalán mozgolódó CCM banda középutas zenéjét, de ez legyen az én bajom. Az egyébként rendkívül szimpatikus zenekar korrekt hangot és fénycuccot kapott a főzenekartól, ami viszont meglepő volt, hogy a közönség legnagyobb része kívülről lökte a refréneket az American Idol nevű tévés tehetségkutató ötödik szériáját megnyert Chris Daughtry-vel. Itthon maximum Lentulai Krisztián lenne erre képes, ha-ha! Korrekt, izgalommentes közel egy órát kaptunk az észak-karolinai rocksztároktól.
 

 

Egy rövid átszerelést követően színpadra robbantak az est várva várt sztárjai, méghozzá a Dark Horse nyitónótájával: Something In Your Mouth. Petárdák, tűzijáték, mindent bevetett a Nickelback, hogy már a legelején a maga oldalára állítsa az esetleges kétkedőket. Irgalmatlanul megdörrent a cucc, az elején szinte csak a dobot és a basszust lehetett hallani, de a dal végére mindkét gitár szólt, igaz egy picit kásásan, de baromi hangosan. A közönség persze őrjöngött, és innentől kezdve beindult a slágerparádé. A megapirótól kissé lángra kapott színpadot is sikerült közben eloltaniuk...

A Photograph alatt a háttérkivetítőn – alig meglepő módon – a srácok gyerekkori képeiből összeállított montázson kacarászhattak a kifinomult humorérzékükről híres sógorok, de minden dalt hatalmas fényorgia kísért. A robbanások, szikraesők mellett azért a zenéről (is) szólt a koncert, és valóban mindent megtettek azért, hogy jól érezze magát a közönség. Volt Because Of You, Gotta Be Somebody, a Haiti tragédiát is megemlítő If Everyone Cared és Savin’ Me.

Akusztikus blokkot is kaptunk, méghozzá a giga színpad kifutójának első részéről, így az is szinte karnyújtásnyira volt Chad Kroeger-től, aki nem az első sorokban nyomult. A szettben a feelinges If Today Was Your Last Day után érkezett a Rockstar, melyet természetesen az egész csarnok együtt dörgött.

A Burn It To The Ground lüktető tempója után az „új gyerek” azaz Daniel Adair dobos szólója következett, hidraulikusan le-föl mozgott a cájg, látványnak OK volt, jól is üt a srác, de azért maradjunk annyiban, hogy nem egy Tommy Lee. Majd jött, amire mindenki várt, azaz a How You Remind Me. Itt már az is énekelt, aki nem tudta a szöveget, de a dallamot ismerte, majd a rendes játékidőt a zsír refrénnel ellátott Too Bad zárta.

A ráadásban a Someday és az Animal kapott helyet, ezzel zárva a közel kétórás játékidőt. A zenébe nem lehetett belekötni, Chad hangja is top formában volt, hamis hang nélkül énekelte végig a bulit. Viszont amit frontemberként művelt, azt tanítani kellene, hogy így NE. A lazaság legkisebb szikrája is hiányzott a csókából, általa humorosnak tartott poénokon lovagolt percekig (például a gitáron és billentyűn is kisegítő fiatal srácot, Timmyt mindig előkapta, majd a nevét unalomig ismételtette a közönséggel). Azt gondoltam, hogy ennyi turné után sokkal spontánabban, könnyeden vezényli le a koncertet, szórakoztatja a népet. Persze lehet, hogy bennem van a hiba, mert az osztrákok kajálták a dumáját.

Ettől eltekintve azt kaptam a pénzemért, amit vártam. Nagy slágerek, pazar látvány és profi megszólalás. Megérdemelten tartoznak a jelenlegi mainstream rock nagyágyúi közé. A Crank County Daredevils új albuma viszont továbbra is maradt a lejátszómban.

Külkey Ádám

 

 

NICKELBACK - Something In Your Mouth (Linz, 2010. január 24)