NAMM 2010 - Szakmai show Los Angelesben!

Különleges tudósítónk, Vörös Attila szemével

2010. január 29. (péntek) 12:59 | utoljára módosítva: 2010. február 21. (vasárnap) 16:08

Hogy mi is az a NAMM? Egy hangszeres, hangtechnikai, hangszerész szakmai vásár és találkozó, minden év januárjában, Los Angelesben. Akik a zenével kapcsolatos területeken mozognak, vagy akár a háttériparban tevékenykednek, azoknak mind itt a helye. A legnagyobb és legapróbb cégek is itt mutatják be, illetve próbálják eladni, népszerűsíteni a legújabb termékeiket, modelljeiket. De a termékek arcai, akik nem éppen kis nevek a szakmában, szintén itt népszerűsítik az általuk képviselt árucikkeket, sokszor még endorseri szerződések is itt köttetnek meg.



Mondjuk, hogy az Arch Enemy, a Spiritual Beggars és a Carcass révén is ismert Michael Amott bedugja a gitárját egy tetszőleges erősítőbe, az megtetszik neki, a következő évben pedig már jön is az új, saját modell... Mindez szó szerint, a szemem láttára történt még 2007-ben!

Méreteit tekintve a magyar Hangfoglalással nem is érdemes összevetni ezt a showt. A NAMM a zenészek mekkája! Sajnálatos módon viszont csakis regisztrált tagoknak, cuccokat forgalmazóknak, és más üzleti célból odalátogatóknak nyitott a pálya, illetve a fellépőknek, bemutatókat tartó zenészeknek. Publikum kizárva. De még így is nagyjából 100 ezer ember fordul meg itt a 4 nap alatt minden évben... 

A kiállítás idén január 14-től 17-ig, csütörtöktől vasárnapig tartott. A hatalmas komplexumban a regisztráció után megkaptuk a belépőinket. Ezeket aztán minden ki- és bejáratnál szépen le is ellenőriznek útlevéllel, jogsival. Ez precizitás, nem szarrágás... Azt nagyon gyorsan megtapasztaltam, hogy itt szinte minden egyszerűbb, hatékonyabb, és kevésbé "lehúzós", mint otthon. Példa: feltöltőkártyás mobiltelefont már 4 ezer Forinttól (!) lehet venni a legtöbb bevásárlóközpontban, ráadásul úgy, hogy ahhoz már a készüléken túl az első feltöltés után jár még 10-20$ ajándék visszatérítés(!) is. De dombornyomású  arany mastercardot is lehet venni ilyen helyeken. 0 sorbanállás, szinte semmi vagy egyáltalán semmi plusz költség (regisztrációs díj blabla...), de a telefonok esetében kapásból adott a hálózaton belüli ingyen trécselés (ez több, mint 70 millió felhasználót jelent), a tarifákról nem is beszélve...

Ezek után talán nem is meglepő, h a NAMM kártyáért történő regisztráció nem sok időt vett el az életünkből. Minimális sor, igazolvány bemutatása vagy beírása egy kihelyezett számítógépbe, nyomtatás, és máris kézben a belépőnk. Méghozzá az aznapi "belépőkézbeadó" embertől, aki csak úgy, mint a közértekben álló üdvözlő néni/bácsi, olyan minimálbéren él, amiről otthon csak álmodni lehet. Itt sincs kolbászból a kerítés, de aki akar, annak nem szar... vagy mi! Ezek után az sem csoda, ha naponta több tucatnyian mosolyogva köszönnek rám az utcán és megkérdik, hogy hogyan is vagyok ma. Itt fordítottan aránylik a fancsali pofák száma a kedves vigyorikéhoz. Nem mindegy.

A kis intermezzo után megpróbálom elmesélni mi is történt az első NAMM napomon. Felületesen nagyjából elég volna egy nap, hogy lássam, mit is fogok a maradék három napon részletesebben megvizsgálni. Nagyjából ez is történt. Mászkáltam fel és alá, próbáltam megismerni a helyet, belőni a wc-ket, kajáldákat, üdítős standokat stb. Közben olyan arcokkal futottam össze, akiket eddig legjobb esetben is csak koncerten vagy interneten láthattam (Dave Mustaine, Nick Catanese, tonnányi session zenész...). Mondjuk a nagyobb sztárok leginkább pénteken és csütörtökön jelentek meg, amikor viszont egész nap, menetrendszerűen, standról standra járva dedikálnak. Lejártam a lábam, de az első nap végére már nagyjából tudtam rendesen tájékozódni, így a második napomat már sokkal céltudatosabban, célirányosabban tudtam kezdeni.

A kapuk 9-kor nyitnak a kiállítóknak és 10-kor a látogatóknak, de mivel még nem teljesen sikerült átállnunk az itteni időzónára, így az első napokban általában korán keltünk és korán feküdtnk. Esetemben ez reggel 7 órát és kb. este 11-et jelentett. Így bőven volt idő "cigizniinnienniszarnifürdeni", persze nem ebben a sorrendben...

Reggelizni a Hometown nevű "svédasztalos eddamitérsz" típusú étteremben kezdünk,  ahol a hagyományos, "normális" reggeli menü (rántotta, bacon, pencake...) mellett túlnyomórészt a tipikus "amerikai-mexikói", lassú gyilkos, zsírépítő koleszterinbombák uralkodnak. Újabb megjegyzés: az európai embernek elfogyaszthatatlan kiszerelésű nacho chips még a "médiamárkt" jellegű elektronikai boltokban is megtalálható, nagyjából minden második sorban, akár közvetlenül a mosogatógép mellett...

Az átlag amerikai, aki a Hometownba tér be reggelizni, általában egy ilyen kis mix-szel csökkenti az esélyeit a túlélésre: vesz egy adag nacho chipset vagy tortillat (kb. ugyanaz... mindkettő száraz és kemény, és SEMMIKÉPPEN SEM reggelinek való), majd ezt megküldik egy adag darált hússal. És most jön a szörnyű rész! Mindezt kiegészítik egy kis vaniliás vagy mittomén milyen édes sütikékkel, PLUSZ szirupos pencake-kel. Utóbbi egy helyi megaédes palacsinta, általában sziruppal fogyasztva (nem rossz amúgy), PLUSZ a biztonság kedvéért még egy kis tojással... Hát ennyi. Vmi ilyesmit próbáltam reggelire (kép mellékelve). Ha ezt rendszeresíteném, akár csak reggelire, egy tizes strigulát nyugodtan behúzhatnék magamnak mínuszban...

Kényelmesen, nagyjából 11-12 körül érkeztünk meg pénteken. 2 fő célom volt erre a napra. Találkozni és dumálni (merthogy mindkettőre van esély), akivel csak lehet, illetve jegyet szerezni az aznapi Dean partira, ahol olyan arcok lépnek fel, mint Uli John Roth, Michael Amott, Nick Catanese, Paul Gilbert, Corey Taylor, Robb Flynn, Phil Demmel... 

Na igen, a küldetésemnek tehát igen komoly súlya volt. 6-kor zárnak a NAMM kapui, így bőven volt időm körbenézni, gitározgatni, jammelgetni, kérdezősködni, összefutni ezzel-azzal, mielőtt végképp lecsúsztunk volna a buliról. Azt el is felejtettem, hogy erre a Dean-bulira nem lehetett ám jegyet venni, ezt olyan arcok osztogatták, mint például Vinnie Paul, aki szintén ott garázdálkodott aznap... Uhh! Nekem végül Ritától (Dimebag élettársától) sikerült jegyet kapnom, miután megkínáltam egy kis rézangyalkával (amit egyébként nem bírnak a jenkik, félnek tőle rendesen... - pedig hát ez nem egy lófingató paprikapálesz ugyebár!). A másik érdekesség, hogy itt érdekes módon ezek az igazi világsztárok meganormálisan és közvetlenül tudnak viselkedni, nagyjából kivétel nélkül. A nem igazán jófejek max. nem vigyorognak vagy nem kérdezik meg, hogy érzem magam... Belőlük van a kevesebb.

Szóval a napi küldetésemet teljesítettem, azzal a bibivel, hogy lányos zavaromban nem volt pofám még egy jegyet kérni legújabb kedves barátomnak, Artec Gabinak. De ezt aztán a helyszínen sikeresen javítottam, minden magyaros fortélyomat bevetve: kiküldtem egy friss havert, a denveri thrasher Jesse-t (akivel egy kis jammelés után haverkodtunk össze) az új cimbihez, hogy bejöhessen az én passommal... Naiv jenkik! A sikeres akciót a büfében azonnal sörrel ünnepeltük meg, majd még jó néhánnyal a másnapi szülinapomra rákészülve. Indokot találni közel sem megerőltető... Újabb fortéllyal élve az egyik pultoscsajnak is szólnom kellett a szülinapról, és rögtön kevert is nekem valami helyi "lófingatót". Hááát, finomnak finom volt (majdnem 3 deci húzóra), de még csak "atipukkantósnak" sem nevezném. A biztonság kedvéért importált hazai aroma jobban tette a dolgát...

A fent említett előadók közül nem sikerült mindet elcsípnünk, ugyanis túlságosan jól leragadtunk a pultnál, illetve az épület bejárata előtt, ahol a többiek dohányoztak (a szórakozóhelyeken tilos ám a dohányzás - hála az égnek). Na nem véletlenül maradtunk le például a Corey Taylor és a  Machine Head által tálalt Walkról (utólag picit azért nyüszítek emiatt), kint ugyanis olyan arcokkal lógtunk (ittunk/dumáltunk), mint mondjuk Mikael az Opethből. Természetesen ő is meganormális volt, de a pálinkát köszönte, nem fogadta el. Mi is köszöntük! De megismertük még a Pantera egy volt technikusát is, aki olyan Dimebag sztorit nyomott le, hogy azt LE SEM MEREM ÍRNI! Ehhez még hasonló sem szerepelt a klasszikus homevideókban... Az egyébként kétfogú redneck csak jött és ment. Annyi könny csordult a szemünkbe a röhögéstől, hogy ezt szinte észre sem vettük. Találkoztam még Steve Smyth gitárossal is, akivel szintén tök jól elbeszélgettünk. Jéé... Az est hátralévő részét a denveri tresserekkel töltöttük, akik meg is invitáltak minket a másnapi ESP bulira. Állat volt!

Az enyhe másnaposság ellenére ismét korán dobott ki minket az ágy, amit Gábor szokásos napi - kávécigikakireggeli - rutinköre követett. Szombaton hasonló célokat tűztem ki magam elé. Beszélni, haverkodni, ismerkedni, eljutni az esti Schecter és ESP bulira (ahol természetesen a tegnapihoz hasonló arcok voltak várhatóak) és jelen lenni egy Five Finger Death Punch interjún, személyesen is találkozni Bathory Zoli gitárossal, az önerőből - szvsz - legmagasabbra jutott magyar metal zenésszel, a több százezer lemezt eladott sikercsapat alapítójával. Uhh... szép kis nap várt ránk! Nos, sikerült is mindent összehozni, leszámítva az ESP bulit, amire technikai okok miatt (telefonszám rosszul felírása... - énhülyemajom), de fáradtság miatt sem jutottunk el... nem volt hiányérzetünk...

Találkoztunk Chris Broderick-kel (Megadeth/ex-Nevermore), Robbal és Phillel (Machine Head), láttuk John Petruccit, Steve Lukathert, Paul Gilbertet, Slasht is (csak, hogy nagyon néhányat említsek...). Őket azért "csak láttuk", mert nem nagyon volt kedvünk sorbaállni... de lehetett volna. Corey Taylor amúgy reggel a közértben egyszercsak elsétált mellettem... 4-re beszéltük meg az interjút Zolival, amiből az lett, hogy végül úgy zárásig dumáltunk egy külön kis szobácskában. Elég komoly volt, meghatározó élmény egy ilyen emberrel beszélni, aki gyakorlatilag egymaga, Szentendréről jutott el oda, ahol ma tartanak. Nem mellesleg 3(!) saját Signatures modelljét mutatták be a BC.Rich-nél. A nem muzsikusoknak idézném Zolit: "saját gitárt tervezni olyan, mintha Grammyt kapnál". És valóban. Mindehhez természetesen teljesen szerény és alázatos is volt végig. Meg is beszéltük, hogy jó lenne folytatni ezt január 21-én Anaheimben, a House Of Blues-ban, az első amerikai headliner turnéjuk legelső állomásán. Az ötlet jónak bizonyult!

Életre szóló élményeim végeláthatatlan sora tárul elém folyamatosan, és még csak 3 nap telt el... Az esti buli jó volt, de kicsit más jellegű volt, mint a zártkörűbb Dean Party. A Schecteres nagyobb tömegekhez szólt. Elég fáradtak voltunk, emiatt itt már nem voltunk annyira aktívak, de azért így is elég jó hangulatú volt az este. A büfénél amúgy felállítottak egy miniszínpadot is, erősítőkkel, gitárokkal, és itt bárki megmutathatta, mire képes... hát ilyet?! Fantasztikus!

Eljött az utolsó nap. Egyre később sikerül kelnünk. Persze ehhez a fejlődéshez hozzájárult az előző napok 110%-ig való megélése, az intenzív élmények feldolgozása. Már nagyjából mindent láttam, kipróbáltam, ami személy szerint érdekelt, így már nem igazán maradt több küldetésem. Az utolsó napon már jóval kevesebben is voltak, ami mondjuk olyan szempontból jobb volt, hogy sokkal nyugisabban lehetett bizonyos standokon élősködni. Viszont jóval kevesebb ismert vagy érdekes ember fordult meg ezen a napon a kiállításon.

Legközelebb az anaheimi FFDP buliról számolok be nektek!

Vörös "Mowgli" Attila - www.myspace.com/vorosattila

Hozzászólások

[000498]
GabroeZombie
@mrscary: drága barátom, akkor te biztosan nem ismered Attilát és a stílusát.
[000432]
Acey
Valóban nagyon jó a beszámoló.
mr rémisztő pedig ikább üljön vissza az iskolapadba,ha
az jobban megy neki,mint leküzdeni a féltékenységét,mikor más,tehetséges emberek beszámolóit
olvassa! Mindenkinek megvan a saját helye. ugyeugye:)
[000356]
mrscary
Kedves Selkath - bocs, hogy nem vagyok olyan suttyó, mint egyesek... Szóval inkább te menj el jó messzire, mondjuk az iskolába, hátha beléd vernek egy kis intelligenciát. Bár az már a születéskor eldől, úgyhogy talán kár is foglalnod a helyet... :-)

Tényleg nagyon jó kis "én" típusú élménybeszámoló... Csak éppen semmi fontos NAMM történés nem derül ki belőle. Pedig voltak ott érdekes workshop-ok, szakmai kurzusok, bemutattak csomó újdonságot... Sebaj, az igazi, tárgyilagos beszámolót majd elolvasom a Hangfoglalásban vagy a Zenészben!
[000344]
Selkath
Nagyon jó beszámoló, köszönjük, Attila! :)))

@mrscary:
Menjél már el valamerre, de jó messzire (a francba), te nyelvtannáci!
[000331]
mrscary
"cigizniinnienniszarnifürdeni" - ez igen, micsoda gyönyörű, intelligens kifejezés! A magyar nyelv hagyományainak csodálatos ápolása - Kazinczy-díjat neki! Én szégyellem magam...
Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
STONE TEMPLE PILOTS - Szöveges videó az új énekest bemutató Meadow dalhoz
2017. december 17. (vasárnap) 09:42

November közepén tette hivatalossá a Stone Temple Pilots, hogy megtalálták az új frontemberüket, akit a tengerentúli rajongók az amerikai X Factor 2013-as évadából már jól ismerhettek. Jeff Gutt tavaly szeptemberben volt meghallgatáson a bandánál és már akkortájt elterjedt a hír, hogy ő lesz az új énekes, de a Stone Temple Pilots zenészei akkor azt mondták, hogy a végleges döntést még nem hozták meg. A STP eredeti énekese, Scott Weiland 2015-ben hunyt el, de már 2013-tól a Linkin Park frontembere, Chester Bennington énekelt náluk, aki az anyacsapata miatt szállt ki tőlük 2015 novemberében. Chester az idén nyáron hunyt el. A korábban bemutatott Meadow című új dalhoz most egy szöveges videó is elkészült.   Jeff Gutt: "Hallottam a meghallgatásokról, de akkor éppen a Közel-Keleten turnéztam a bandámmal, szóval jártam a magam útját és mással nem is törődtem. Amikor aztán hazaértem és vezettem a...

GALACTIC EMPIRE - Darth Vaderék új klippel jelentkeztek: Duel Of The Fates
GALACTIC EMPIRE - Darth Vaderék új klippel jelentkeztek: Duel Of The Fates

Pár éve már bemutattuk a Star Wars tematikájú Galactic Empire zenekart, ahol Darth Vader a gitáros, most pedig egy klippel jelentkeztek, amit John Williams Duel Of The Fates...

PEARLS OF LONG LOVED YEARS - Friss dal Polonkai Tamás új csapatától: Inside
PEARLS OF LONG LOVED YEARS - Friss dal Polonkai Tamás új csapatától: Inside

Inside címmel egy új dallal jelentkezett a Polly Is Deadből, a Bálnalovasból és a Napok Romjaiból jól ismert Polonkai Tamás új bandája, a Pearls Of Long Loved Years. A csapat harmadik...

PEARLS OF LONG LOVED YEARS - Friss dal Polonkai Tamás új csapatától: Inside
PEARLS OF LONG LOVED YEARS - Friss dal Polonkai Tamás új csapatától: Inside

Inside címmel egy új dallal jelentkezett a Polly Is Deadből, a Bálnalovasból és a Napok Romjaiból jól ismert Polonkai Tamás új bandája, a Pearls Of Long Loved Years. A csapat harmadik...

WARREL DANE - Felvétel az utolsó nyilvános fellépésről
WARREL DANE - Felvétel az utolsó nyilvános fellépésről

A szerdán éjjel szívrohamban elhunyt Sanctuary, Nevermore énekes, Warrel Dane két héttel a halála előtt az egyik legnézettebb brazil tévécsatornán szerepelt helyi zenésztársaival,...

ZZ TOP - Boldog születésnapot Billy Gibbons-nak!
ZZ TOP - Boldog születésnapot Billy Gibbons-nak!

1949-ben ezen a napon született Billy Gibbons, a ZZ Top frontembere, akinek a Rolling Stone tett fel néhány kérdést, és nem is feltétlenül zenei jellegűeket. A legjobb tanács,...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS