A HÉT METAL MŰTÁRGYA - Vol. 5. - Soundgarden - Louder Than Love

A 2010-es év legelső napjának örömhírére való tekintettel rovatunk aktuális darabja nem is lehet más, mint az újjáalakulásra gyúró Soundgarden második stúdióalbuma, a Louder Than Love. Ez volt az első anyaguk, amit már nem egy független kiadó, hanem egy multi, az A&M jelentetett meg, mégpedig 1989. szeptember 5-én. A mélyrehangolt, lassan őrlő Sabbath/Zep riffeket és bizarr tempóváltásokat rejtő heavy rock lemezt Terry Date producerrel rögzítették 1988. decembere és 1989. januárja között, mégpedig a Seattle-beli London Bridge stúdióban. Ezen az anyagon szerepelt utoljára a banda eredeti basszusgitárosa, Hiro Yamamoto, aki úgy érezte, hogy nem jut elég kreatív szerephez a Soundgardenben, ezért közvetlenül a stúdiózás után kilépett, és attól fogva inkább a főiskolai tanulmányaira koncentrált. A Kim Thayil gitáros szerint eredetileg Louder Than Fuck-nak elnevezett lemezt 2001-ben a Q magazin minden idők 50 legsúlyosabb albumai közé sorolta.

A '80-as évek végén a Soundgarden zajos gitárokkal előadott alternatív metal muzsikája még elég fésületlen volt, akárcsak a banda frontembere, Chris Cornell, aki hatalmas göndör sörényét rázva tombolta végig a korai klubbulikat, többnyire félmeztelenül. Charles Peterson fotós is előszeretettel kapta le az énekest, és képei rendre fel is bukkantak a Seattle-beli csapat korai kiadványain. A Louder Than Love frontborítóján is egy akkori időkre jellemző Cornell koncertkép látható.

"Ez egyszerűen Chris a színpadon, póló nélkül, arcba lógó hajjal, amint épp beleüvölt a mikrofonjába..."

Peterson már jóval a Soundgarden 1984-es megalakulása előtt is ismerte az énekest, ugyanis miközben a Seattle-beli Washingtoni Egyetemen fotózást tanult, gyakran összefutott Chris-szel a különféle bulikon. A fotós szerint Cornell körül már akkor is érezni lehetett azt a bizonyos rocksztár aurát.




"A csajok folyton ott lógtak körülötte, vonzotta őket, akár a mágnes. Emlékszem, hogy ha egy bulin megpillantottam Christ, egyből az jutott eszembe, hogy itt aztán mindenki más szívni fog. Ez az este megint nem a miénk lesz..."

Nem sokkal később Charles Peterson a későbbi Soundgarden gitárossal, Kim Thayillal is megismerkedett, ő ugyanis ugyanarra az egyetemre járt, csak éppen filozófia szakra. Amikor Thayil meghívást kapott Cornell csapatába, és ezzel megszületett a Soundgarden, Peterson azonnal zenekari fotóssá avanzsált.

"Mindig óriási élmény volt koncertfotókat készíteni róluk, ugyanakkor kicsit kockázatos is volt a dolog, mert Chris rengeteget mozgott, és kiszámíthatatlanul. Jó párszor megkaptam tőle a magamét a mikrofonállvánnyal..."

Peterson kitartása azonban kifizetődőnek bizonyult, hiszen az első nagykiadós album borítójára is egy olyan koncertkép került, amit a Berkeley Square klubban készített a kaliforniai Berkeley-ben.

"Akkoriban elég merész húzás volt egy stúdióalbum frontjára koncertképet tenni, különösen egy multikiadónál. De már a korai kiadványokkal is elkezdtük kiépíteni a banda identitását, és ragaszkodni akartunk ehhez a vonalhoz. Utólag is azt mondom, hogy jól tettük. Lehet, hogy nem ez minden idők legjobb koncertfotója,.de tökéletesen reprezentálja az akkori helyzetet. Ekkor ugyanis Seattle zenéje még nem tört be a fősodorba, még pár évvel a nagy robbanás előtt voltunk."




Peterson később rengeteget fotózta a Nirvanát, a Pearl Jam-et, de az L7-t és Henry Rollinst is. Fotói megjelentek a Screaming Life: A Chronicle of the Seattle Music Scene című könyvben, valamint az 1997-ben kiadott Pearl Jam: Place/Date kötetben is. De Peterson nevéhez fűződik a 2003-as Touch Me, I'm Sick monográfia is.
 

www.charlespeterson.net

 

 

A hét metal műtárgya rovatban eddig szerepelt:
Motörhead - Ace Of Spades
Metallica - Kill'em All
Marilyn Manson - Mechanical Animals
Whitesnake - Lovehunter