A HÉT METAL MŰTÁRGYA - Vol.4.

A harmadik Whitesnake album az überszexista borítófestményének köszönhetően már a megjelenése idején is hatalmas vihart kavart, de azóta is rendszeresen kerül a legrosszabb lemezborítók listájának élbolyába, különösen ha az adott listát esztékákeretes szemüben a laptop előtt kockuló bölcsészhallgatók állítják össze...

Igen, a Deep Purple soraiból kilépett David Coverdale már első szólólemezének címével (White Snake), majd az abból kialakult zenekarnévvel sem árult zsákbamacskát: itt valóban Coverdale mester fickándozó fehér kígyójáról van szó. Ha valaki mégsem vette volna az adást, és netán átsiklott volna a sikamlós dalszövegeken is, annak sokat segíthetett az 1979-es Lovehunter album borítója.

David Coverdale és a korai Whitesnake két gitárosa, Bernie Marsden és Micky Moody már nemcsak megírta, de rögzítette is a címadó tételnek szánt Love Hunter dalt ("I'm gonna give you all my loving, And use my tail on you..."), amikor a csapat elkezdett ötletelni a következő album borítóját illetően. Mivel a szövegeik miatt már korábban is szexistának minősítették őket, különösen az amerikai rocksajtóban, úgy gondolták, ha már lúd, legyen kövér... Miután kialakult a vázlatos terv, az ismert fantasy művészt, a ciprusi születésű Chris Achilleost bízták meg a munkával.

"Emlékszem, hogy amikor beléptem a menedzsment irodájába, már ott várt rám a banda java és persze a menedzserük is - mondja Achilleos. - Előkaptak egy-két korábbi lemezborítót, és közben lelkesen magyarázták, hogy a kígyós koncepciót szeretnénk folytatni, de ezúttal egy óriási fehér kígyót képzeltek el a borítóra, ami egy dögös és meztelen csajszi körül csúszkál. Nem volt valami visszafogott az ötlet, azt már egyből láttam! (nevet) De tetszett a dolog, tudtam, hogy ebből valami maradandó sülhet ki. Meg is mondtam nekik azonnal, hogy ha valóban egy ilyen képet akarnak, akkor a legjobb emberhez fordultak."

WHITESNAKE - Love Hunter (koncertfelvétel, London, Hammersmith Odeon, 1979)




Érdekes adalék, hogy a csapatba szintén beszállt egykori Deep Purple orgonista, Jon Lord 1976-os, Sarabande című második szólóalbumának borítóján is látható volt egy hasonló jelenet. Azt a borítót egy uroborosz is díszítette, egy saját farkába harapó mitológiai kígyó, amelyet három meztelen nő lovagolt meg, és egyikük azonos pozíciót vett fel, mint a Lovehunter nőalakja.

Hamarosan elkészültek Chris első vázlatai, és a csapatnak csupán egyetlen gondja akadt a kígyóval, Achilleos mintázatot is festett neki, ők pedig csupán egy egyszerű, fehér színű állatot szerettek volna. Egy hosszas eszmecsere után azonban feladták az eredeti elképzelést, Chrisnek sikerült meggyőznie őket arról, hogy a színezett, mintázott test, valamint a csaknem sárkány-szerűen erőszakos fej sokkal látványosabb, sokkal karakteresebb. És nemcsak szexista, de van benne valami rémisztő is...

"Egy ilyen kaliberű festmény elkészítése akkoriban olyan kettő-négy hetet vett igénybe - meséli Chris. - Nem szerettem volna egy újabb verzióval előállni, ráadásul tudtam azt is, hogy ennél feltűnőbb képpel akkor sem tudnék előrukkolni, ha még heteket ülnék fölötte. Arra azonban nem számítottam, hogy hatalmas felháborodást kelt majd a kép. Amerikában egyes terjesztők csak papírtokban voltak hajlandóak árusítani, és még én magam is súlyos megjegyzéseket kaptam a munkámra. Az egyik legdurvább ilyen atrocitás egy harcos feminista részéről ért, aki a szexi lemezborítók kapcsán készített velem interjút, de azt inkább élveboncolásnak nevezném... Felháborító, hogy az ember már csinos csajokat sem rajzolhat le anélkül, hogy szanaszét ne cincálnák."

Achilleost annyira megdöbbentette a nem várt kritika, hogy hosszú éveken át egyáltalán nem volt hajlandó lemezborítókkal foglalkozni. Ugyan az ő nevéhez fűződik a Uriah Heep 1978-as Fallen Angel albumának a borítója, de sem a '80-as, sem a '90-es évek folyamán nem dolgozott zenekarokkal, és csupán 2003-ban bukkant fel újra a színtéren, amikor a Ten frontember Gary Hughes a kétrészes rockoperájához - The Once And Future King - használta fel a munkáit.


WHITESNAKE - Long Way From Home (az 1979-es Lovehunter albumról)




Achilleos emlékeit azonban nemcsak a harcos feministákkal folytatott viták keserítették meg, hanem egy kellemetlen személyes élmény is, a '80-as évek során egy sor festményt elloptak tőle, köztük a Lovehunter borító eredeti verzióját is.

"Trükkös lopás volt, nem betörés. Egy úgynevezett barátom megvett tőlem néhány képet, és rábeszélt arra is, hogy hadd vigyen el néhány további képet is Los Angelesbe. Hiba volt megbíznom benne, de fel sem merült bennem, hogy a képeimet soha többé nem kaphatom vissza. A fickó eladta a képeket egy New Yorkban élő magángyűjtőnek, aki hallani sem akar arról, hogy visszajuttassa őket. A tolvajról meg annyit tudok, hogy egy időben pornófilmeket készített Kaliforniában."


 

A hét metal műtárgya rovatban eddig szerepelt:
Motörhead - Ace Of Spades
Metallica - Kill'em All
Marilyn Manson - Mechanical Animals