WINGER, MARKONEE - Budapest - Élő Fém + Fotógalériával frissítve

Budapest, A38 - 2009. december 9.

2009. december 11. (péntek) 14:49 | utoljára módosítva: 2010. február 21. (vasárnap) 12:08

Sokan voltak úgy azzal, hogy legmerészebb álmaikban sem remélték volna, mondjuk úgy, a '90-es évek derekán, hogy valaha is látni fogják egy színpadon Kip Winger basszer/énekest, Reb Beach gitárost, Rod Morgenstein dobost és John Roth gitárost, azaz a klasszikusnak is méltán tekinthető Pull turnés összeállítású Wingert. A melodikus metal és az arénarock sötét évei óta persze sikerült összefutnunk velük itt-ott, Kip Winger tavalyi akusztikus bulija például szenzációsan sikerült, Reb Beach szintúgy kiemelkedő teljesítményt nyújtott a Whitesnake-ben. Mégis, az igazi az, ha vállvetve harcolnak a maroknyi megmaradt Winger fanatikus kegyeiért, akkor ugyanis mágikus dolgok történhetnek. Nem kell messzire menni, itt a Karma című vadiúj album, mely az elmúlt hónapokban annyira hozzá nőtt Danev Gyurihoz, hogy enyhén kritikus hangvételű októberi ismertetője ellenére is az év albumának választotta. Gyuri természetesen nem hagyhatta ki a Winger szerdai koncertjét sem az A38-as Hajón.


 

Kisfiús lelkesedéssel számoltam a napokat december kilencedik napjáig, a koncert azonban minden várakozásomat felülmúlta. Szerencsénkre a hazai publikum is átérezte a helyzet súlyát, alaposan megtelt a hajó gyomra, még azt is meg merem kockáztatni, hogy nézőcsúcsot döntöttünk ezen a túrán.
 
Winger maestro színpadra lépése előtt a totálisan ismeretlen olasz Markonee zenekar próbálta lázba hozni a jelenlévőket. Hogy mennyire jártak sikerrel, arról csak sejtéseim vannak, mivel botcsinálta technikusként éppen Reb Beach-nek segítettem felhúrozni a gitárját (nem vicc!), mialatt ők a deszkákon küzdöttek. A válogatottan rossz arcú taljánok egyébként szimpatikus, udvarias figuráknak tűntek a délutáni beállás alatt, leginkább azonban élénk színű gitárjaik és az egyik arc régisulis Dokken pólója miatt fogok emlékezni rájuk.
 
Wingerék 9 óra után nem sokkal kezdtek, mégpedig az új korong egyik legjobb, legkeményebb tételével, a Pull Me Under-rel! Itt rögvest el is hajítottam csekély méretű szürkeállományomat, melyet a Duna valószínűleg már a Fekete-tengerig sodort el! A mindenki által bőszen emlegetett hangzásbeli hiányosságokat az első sorban abszolút nem lehetett érzékelni, én legalábbis mindent tökéletesen hallottam. Kip ígéretéhez híven húzós tempót diktált, másodiknak jött a zseniális Blind Revolution Mad, majd közvetlen utána a Seventeen! Hát igen, ez a csapat simán megengedheti magának azt a luxust, hogy az egyik legnagyobb slágert rögtön az elején elsüsse. Innentől kezdve képtelen voltam tárgyilagosan szemlélni az eseményeket, muszáj volt átadni magam a nagybetűs ZENE sodrásának, úgyhogy a további dalsorrendről fogalmam sincs. Az biztos, hogy az új lemezről terítékre került még a korai Wingert idéző Deal With The Devil és a szikár Stone Cold Killer, utóbbi különösen odavágott élőben.
 
A IV-es korongról csak a nyakcsigolyákat alaposan megmozgató, himnikus Your Great Escape került be a programba, amit kicsit bánok, hiszen a Right Up Ahead például egy modernkori Winger alapvetés, a hátborzongató Down Incognito és a fenségesen terebélyesedő Rainbow In The Rose viszont mindenért kárpótolt. Az mondjuk elég érdekes látvány volt, ahogy Kip a sarokban felállított billentyűs hangszer mögött egy sámlin kuporogva énekelte a dalt, közben pedig az olasz basszer kezelte saját rózsaszín négyhúrosát. Hogy erre mi szükség volt azt nem tudom, az ilyen típusú, szellősebb dalok eddig is megszólaltak egy gitárral és Johnny Roth-tal a bőgőn… A Miles Away és a fergeteges Headed For A Heartbreak alatt ugyanez a helyzet állt elő, utóbbiban Reb szólója maga volt a hangjegyekkel teli kánaán!
 
Kip egyébként végig fantasztikusan, mondhatni lemezminőségben énekelt, nyoma sem maradt a néhány nappal azelőtti megfázásnak, persze Reb és John vokálmunkájára sem lehetett panasz. A balkezes dobmágus, Rod Morgenstein hihetetlen munkát végzett a szerkó mögött, önálló szólójának felvételét legszívesebben elküldeném tanulmányozásra Lars Ulrich-nak, hátha feljebb tudna lépni a középhaladó szintről, ha-ha! (Várom a nyomdafestéket nem tűrő e-mail-eket, kedves Metallica rajongók!) Reb Beach továbbra is a tapping technika császára, követhetetlenül száguldozott mindkét kezével a fogólapon, Johnny Roth pedig a maga a megtestesült sokoldalúság. A fickó úgy játssza a bluest, ahogy nagyon kevesen, ám ha kell, könnyedén teker fénysebességgel. (Atyám, mekkora párbajt vívtak Rebbel a You Are The Saint végén!).
 
A buli utolsó részében a Can’t Get Enuff, a Madalaine és a mostanában elég ritkán játszott Hungry elevenedett meg (érezzük magunkat megtisztelve), a zárásként elhúzott Beatles alapmű Helter Skelter alatt pedig felkavarodtak a láthatóan nem szomjas olaszok is egy kis bohóckodásra. Mondhatnám, hogy kevés volt a másfél óra, valamint kimaradt a Junkyard Dog és a Spell I’m Under, de nem teszem, mert még most is ujjongok, hogy egyáltalán itt voltak!
 
A koncert után, az adrenalin-sokk elmúltával elgondolkodtam kissé, és egy érdekes megállapításra jutottam: tulajdonképpen hálásak lehetünk a Nirvanának, a Pearl Jam-nek, és az egész grunge korszaknak. Nekik, illetve a krónikusan beteg angolszász zeneiparnak köszönhetjük, hogy a Winger kaliberű, egykoron hihetetlen magasságokban repkedő bandák képesek voltak visszaszállni a Földre, ezáltal emberközelivé, elérhetővé váltak, ami a muzsika hitelességének, szívből jövő mivoltának is jót tett. A Winger ebből a szempontból is példaértékű, zenélni csak így érdemes, vagy sehogy…
 




DANEV GYURI KÉPEI







WINGER - Seventeen (2009/12/9 - Bp., A38, a közönségből)



WINGER - John Roth "chicken pickin'" gitárszólója (2009/12/9 - Bp., A38 Hajó)




WINGER - Deal With The Devil (2009/12/9 - Bp., A38, a közönségből)






 
Fotók: Németh Wera
 

 

 

Hozzászólások

[000115]
wiktor
Megvolt a másfél óra? Szerintem 80 perc körül volt... :/ A videókat köszi! :))
Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
IRON MAIDEN - Karácsonyi Eddie-sztori a brazil rajzfilmes rajongótól
2017. december 13. (szerda) 19:28

Val Andrade ugyebár az a remek grafikus Brazíliából, akitől már bemutattunk jó néhány klasszikus Iron Maiden nótához készített rajzfilmes klipet, Val legújabb munkája egy karácsonyi videó, amely már a harmadik a sorban. Ezúttal a Killers albumos Prodigal Sond dalhoz készítette el a klipet. Val Andrade hivatalos Youtube csatornáján megtalálod az összes videóját.   IRON MAIDEN - Karácsonyi üdvözlet 2017 IRON MAIDEN - Karácsonyi üdvözlet 2016 IRON MAIDEN - Karácsonyi üdvözlet 2015 IRON MAIDEN - Holy Smoke (The Tales Of The Iron Maiden) IRON MAIDEN - The Aftermath (The Tales Of The Iron Maiden) IRON MAIDEN - Karácsonyi üdvözlet 2016 IRON MAIDEN - The Wicker Man (The Tales Of The Iron Maiden) IRON MAIDEN - Run To The Hills (The Tales Of The Iron Maiden) IRON MAIDEN - Flight Of Icarus (The Tales Of The Iron Maiden) IRON MAIDEN - Powerslave...

NICE ONE BABE - Új klip és dal a zalaegerszegi csapattól: Parallel Universe
NICE ONE BABE - Új klip és dal a zalaegerszegi csapattól: Parallel Universe

2018 elejére tervezi Parallel Universe című második lemezét a 2010-ben alakult, metalcore vonalas zalaegerszegi Nice One Babe, a címadó dalhoz forgatott klippel pedig máris...

GALACTIC COWBOYS - A Zombies dal kapott egy klipet; naná, hogy zombisat
GALACTIC COWBOYS - A Zombies dal kapott egy klipet; naná, hogy zombisat

17 évvel a 2000-ben megjelent Let It Go album után egy vadonatúj stúdióalbummal jelentkezett pár hete a prog metalos Galactic Cowboys. Az eredeti felállásban játszó houstoni négyes új...

NEVERMORE - Elhunyt Warrel Dane énekes
NEVERMORE - Elhunyt Warrel Dane énekes

Warrel Dane, a Nevermore és a Sanctuary énekese, a brazíliai Sao Pauloban hunyt el az éjszaka folyamán, halálának oka szívroham. Az énekes a második szólólemezén dolgozott éppen....

NEVERMORE - Elhunyt Warrel Dane énekes
NEVERMORE - Elhunyt Warrel Dane énekes

Warrel Dane, a Nevermore és a Sanctuary énekese, a brazíliai Sao Pauloban hunyt el az éjszaka folyamán, halálának oka szívroham. Az énekes a második szólólemezén dolgozott éppen....

WE SELL THE DEAD - Klipes dalpremier az ex-HIM dobos és az In Flames gitáros új csapatától
WE SELL THE DEAD - Klipes dalpremier az ex-HIM dobos és az In Flames gitáros új csapatától

Heaven Doesn't Want You And Hell Is Full címmel február 23-án lát napvilágot a debütáló albuma annak az új bandának, a We Sell The Deadnek, amit az ex-HIM dobos Gas Lipstick, az In Flames...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS