WINGER, MARKONEE - Budapest - Élő Fém + Fotógalériával frissítve

Budapest, A38 - 2009. december 9.

2009. december 11. (péntek) 14:49 | utoljára módosítva: 2010. február 21. (vasárnap) 12:08

Sokan voltak úgy azzal, hogy legmerészebb álmaikban sem remélték volna, mondjuk úgy, a '90-es évek derekán, hogy valaha is látni fogják egy színpadon Kip Winger basszer/énekest, Reb Beach gitárost, Rod Morgenstein dobost és John Roth gitárost, azaz a klasszikusnak is méltán tekinthető Pull turnés összeállítású Wingert. A melodikus metal és az arénarock sötét évei óta persze sikerült összefutnunk velük itt-ott, Kip Winger tavalyi akusztikus bulija például szenzációsan sikerült, Reb Beach szintúgy kiemelkedő teljesítményt nyújtott a Whitesnake-ben. Mégis, az igazi az, ha vállvetve harcolnak a maroknyi megmaradt Winger fanatikus kegyeiért, akkor ugyanis mágikus dolgok történhetnek. Nem kell messzire menni, itt a Karma című vadiúj album, mely az elmúlt hónapokban annyira hozzá nőtt Danev Gyurihoz, hogy enyhén kritikus hangvételű októberi ismertetője ellenére is az év albumának választotta. Gyuri természetesen nem hagyhatta ki a Winger szerdai koncertjét sem az A38-as Hajón.


 

Kisfiús lelkesedéssel számoltam a napokat december kilencedik napjáig, a koncert azonban minden várakozásomat felülmúlta. Szerencsénkre a hazai publikum is átérezte a helyzet súlyát, alaposan megtelt a hajó gyomra, még azt is meg merem kockáztatni, hogy nézőcsúcsot döntöttünk ezen a túrán.
 
Winger maestro színpadra lépése előtt a totálisan ismeretlen olasz Markonee zenekar próbálta lázba hozni a jelenlévőket. Hogy mennyire jártak sikerrel, arról csak sejtéseim vannak, mivel botcsinálta technikusként éppen Reb Beach-nek segítettem felhúrozni a gitárját (nem vicc!), mialatt ők a deszkákon küzdöttek. A válogatottan rossz arcú taljánok egyébként szimpatikus, udvarias figuráknak tűntek a délutáni beállás alatt, leginkább azonban élénk színű gitárjaik és az egyik arc régisulis Dokken pólója miatt fogok emlékezni rájuk.
 
Wingerék 9 óra után nem sokkal kezdtek, mégpedig az új korong egyik legjobb, legkeményebb tételével, a Pull Me Under-rel! Itt rögvest el is hajítottam csekély méretű szürkeállományomat, melyet a Duna valószínűleg már a Fekete-tengerig sodort el! A mindenki által bőszen emlegetett hangzásbeli hiányosságokat az első sorban abszolút nem lehetett érzékelni, én legalábbis mindent tökéletesen hallottam. Kip ígéretéhez híven húzós tempót diktált, másodiknak jött a zseniális Blind Revolution Mad, majd közvetlen utána a Seventeen! Hát igen, ez a csapat simán megengedheti magának azt a luxust, hogy az egyik legnagyobb slágert rögtön az elején elsüsse. Innentől kezdve képtelen voltam tárgyilagosan szemlélni az eseményeket, muszáj volt átadni magam a nagybetűs ZENE sodrásának, úgyhogy a további dalsorrendről fogalmam sincs. Az biztos, hogy az új lemezről terítékre került még a korai Wingert idéző Deal With The Devil és a szikár Stone Cold Killer, utóbbi különösen odavágott élőben.
 
A IV-es korongról csak a nyakcsigolyákat alaposan megmozgató, himnikus Your Great Escape került be a programba, amit kicsit bánok, hiszen a Right Up Ahead például egy modernkori Winger alapvetés, a hátborzongató Down Incognito és a fenségesen terebélyesedő Rainbow In The Rose viszont mindenért kárpótolt. Az mondjuk elég érdekes látvány volt, ahogy Kip a sarokban felállított billentyűs hangszer mögött egy sámlin kuporogva énekelte a dalt, közben pedig az olasz basszer kezelte saját rózsaszín négyhúrosát. Hogy erre mi szükség volt azt nem tudom, az ilyen típusú, szellősebb dalok eddig is megszólaltak egy gitárral és Johnny Roth-tal a bőgőn… A Miles Away és a fergeteges Headed For A Heartbreak alatt ugyanez a helyzet állt elő, utóbbiban Reb szólója maga volt a hangjegyekkel teli kánaán!
 
Kip egyébként végig fantasztikusan, mondhatni lemezminőségben énekelt, nyoma sem maradt a néhány nappal azelőtti megfázásnak, persze Reb és John vokálmunkájára sem lehetett panasz. A balkezes dobmágus, Rod Morgenstein hihetetlen munkát végzett a szerkó mögött, önálló szólójának felvételét legszívesebben elküldeném tanulmányozásra Lars Ulrich-nak, hátha feljebb tudna lépni a középhaladó szintről, ha-ha! (Várom a nyomdafestéket nem tűrő e-mail-eket, kedves Metallica rajongók!) Reb Beach továbbra is a tapping technika császára, követhetetlenül száguldozott mindkét kezével a fogólapon, Johnny Roth pedig a maga a megtestesült sokoldalúság. A fickó úgy játssza a bluest, ahogy nagyon kevesen, ám ha kell, könnyedén teker fénysebességgel. (Atyám, mekkora párbajt vívtak Rebbel a You Are The Saint végén!).
 
A buli utolsó részében a Can’t Get Enuff, a Madalaine és a mostanában elég ritkán játszott Hungry elevenedett meg (érezzük magunkat megtisztelve), a zárásként elhúzott Beatles alapmű Helter Skelter alatt pedig felkavarodtak a láthatóan nem szomjas olaszok is egy kis bohóckodásra. Mondhatnám, hogy kevés volt a másfél óra, valamint kimaradt a Junkyard Dog és a Spell I’m Under, de nem teszem, mert még most is ujjongok, hogy egyáltalán itt voltak!
 
A koncert után, az adrenalin-sokk elmúltával elgondolkodtam kissé, és egy érdekes megállapításra jutottam: tulajdonképpen hálásak lehetünk a Nirvanának, a Pearl Jam-nek, és az egész grunge korszaknak. Nekik, illetve a krónikusan beteg angolszász zeneiparnak köszönhetjük, hogy a Winger kaliberű, egykoron hihetetlen magasságokban repkedő bandák képesek voltak visszaszállni a Földre, ezáltal emberközelivé, elérhetővé váltak, ami a muzsika hitelességének, szívből jövő mivoltának is jót tett. A Winger ebből a szempontból is példaértékű, zenélni csak így érdemes, vagy sehogy…
 




DANEV GYURI KÉPEI







WINGER - Seventeen (2009/12/9 - Bp., A38, a közönségből)



WINGER - John Roth "chicken pickin'" gitárszólója (2009/12/9 - Bp., A38 Hajó)




WINGER - Deal With The Devil (2009/12/9 - Bp., A38, a közönségből)






 
Fotók: Németh Wera
 

 

 

Hozzászólások

[000115]
wiktor
Megvolt a másfél óra? Szerintem 80 perc körül volt... :/ A videókat köszi! :))
Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
EPICA - Dalpremier az anime-dalos nyári EP-ről: If Inside These Walls Was A House
2018. június 22. (péntek) 18:39

Attack On Titan címmel július 20-án egy 8 tételes EP-vel jelentkezik az idei FeZen fesztiválon fellépő Epica A Simone Simons énekesnő vezette holland szimfo-metal csapat EP-je Japánban már tavaly decemberben megjelent, de most világszerte kapható lesz a sikeres anime-sorozat betétdalainak feldolgozását tartalmazó anyag. És máris megismerkedhetsz az If Inside These Walls Was A House tétellel is. Az Attack On Titan anime világszerte több mint 70 millió példányban kelt el, a betétdalokat pedig, amelyek hatással voltak az Epica zenéjére is, Revo írta, aki egy népszerű japán csapat, a Linked Horizon tagja. Coen Janssen billentyűs: "Remek volt azt látni, ahogyan napról napra, lépésről lépésre váltak Epica számokká ezek a japán anime dalok."   www.facebook.com/epica EPICA - If Inside These Walls Was A House (a 2018-as Attack On Titan EP-ről) EPICA - Crimson Bow And Arrow (a 2018-as Attack On Titan EP-hez)...

DESTINIA - A Rainbow énekese egy japán gitárossal, dalpremier: The End Of Love
DESTINIA - A Rainbow énekese egy japán gitárossal, dalpremier: The End Of Love

The End Of Love címmel már a harmadik előzetes dal is meghallgatható attól a Destinia nevű csapattól, amelyben egy japán metal gitáros, Nozomu Wakai és a Rainbow, Lords Of Black énekes,...

HALESTORM - Dalpremier a nyári albumról: Black Vultures
HALESTORM - Dalpremier a nyári albumról: Black Vultures

Vicious címmel július 27-én jelenik meg a Lzzy Hale énekesnő/gitáros vezette Halestorm negyedik stúdióalbuma, amelyről máris itt a második előzetes dal, a jó súlyos Black Vultures....

Z!ENEMi - Új klipes dal a miskolci rap-rock crossover csapattól: Világ:vége
Z!ENEMi - Új klipes dal a miskolci rap-rock crossover csapattól: Világ:vége

Világ:vége címmel egy új klipes nótával jelentkezett a korábban már bemutatott új rap/rock/hip-hop/metal szupergrupp, a Z!ENEMi - egyenesen Miskolcról. "Ahogy egyik dalunk kezdődik:...

METAL ALLEGIANCE - Ősszel új album, az első dal az Overkillből Blitz-cel: Mother Of Sin
METAL ALLEGIANCE - Ősszel új album, az első dal az Overkillből Blitz-cel: Mother Of Sin

Az idei Fezen fesztiválos fellépést sajnos lemondta a Metal Allegiance, a válogatott metal muzsikusokból álló formáció, viszont szeptember 7-én napvilágot lát a második albumuk, a...

THE OTHER - Gróf Balázs új videója a horror punk bandának: What It's Like To Be A Monster
THE OTHER - Gróf Balázs új videója a horror punk bandának: What It's Like To Be A Monster

Gróf Balázs nem sokat pihenhet, hiszen máris itt a legfrissebb animációs klipje, amit a 2002-ben alakult német homoor punk brigádnak, a The Othernek készített. A csapat nyolcadik albuma...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS