PERSISTENCE TOUR 2009 - Élő Fém

Würzburg, Posthalle, 2009. december 2.

2009. december 7. (hétfő) 16:06 | utoljára módosítva: 2009. december 24. (csütörtök) 09:22

10 éves múltra visszatekintő hagyomány, hogy a legbrutálisabb hardcore/metal bandák nagyjai évente egyszer közös turnéra indulnak. A hardcore zene ünnepének is tartott Persistence Tour idei kanyarján olyan bandák voltak a húzónevek, mint a Téglás Zoli vezette Ignite, a klasszikus felállású Biohazard, és persze a NYHC keresztapa Agnostic Front. Az első évektől fogva egészen napjainkig ez a masszív turné számít Európa legnagyobb szabású hardcore túrájának, amit leginkább teltházas klubok és termek, valamint a fejek tetején szánkázó stagediverek jellemeznek December 1-én a bécsi Gasometerben játszottak a bandák, de Pálinkás Bence most a másnapi, würzburgi buliról számol be.

Munka után pattantam autóba, hogy idén is megfigyeljem a kiváló zenekarok részvételével megrendezett Persistence túra egyik állomását. Mivel a melóm Frankfurthoz köt, így a würzburg állomás tűnt a legideálisabbnak. Az eső "szerencsére" szakadt, és így kb. minden autós velem egy időben ért a városba. Würzburg amúgy gyönyörű, de belvárosilag egyirányúsított, emiatt némi késéssel érkeztem a Posthalle nevezetű helyre. A NYHC vonalat '97 óta éltető holland No Turning Back délután fél hatkor induló koncertjéről úgy maradtam le, ahogy illik...
 
A Posthalle egyébként egy roppant jól kialakított hely, effajta minifesztiválokra nem is kívánhat jobbat az ember. Tágas, jól elosztott, és van külön rész azok számára is, akik egyes koncertek helyett némi csevegéssel akarják elütni az idejüket. Számomra tehát az est első fellépője az Evergreen Terarrace volt, akik a Death By Stereo-val felváltva nyomták az alulról második pozícióban. Nos, lenyomták a bulit tisztességesen. Ennyi! Elnézést a rajongóktól, de semmi újat nem találtak fel a srácok. Emellett a hiteles kiállást nagyban nehezíti a 20 kilós srác a mikrofonnal, aki úgy néz ki, mint Nicke Anderson tinédzser kisöccse. Ezen okokból kifolyólag rövid idő múltán elhagytam a termet némi friss levegő kedvéért.
 
A következő versenyző a Death By Stereo volt, amit bevallottan nem kicsit vártam. Biztos miattam, de igen kiváló bulit nyomtak! A repertoár vegyes volt, a hangzásra nem lehetett panasz. Egyetlen dolgot sérelmeztem csak. A koncert hosszát. Nettó fél óra. OK, sok zenekar van, szűkösek az időkeretek, de akkor is! Azon az estén a koncert után néztek először biztonsági őrnek, és egy kis beavatkozásra próbáltak rávenni, de jámbor ember lévén hárítottam a megkeresést.
 
És már el is érkezett a Walls of Jericho. Szintén nem kicsit vártam a bulit. A rommá tetovált, most éppen vöröshajú énekesnőről, Candice-ről egy valamit mindenképpen érdemes tudni. A látszat ellenére alacsony. Mondjuk olyan 155 centi lehet, de a jó kiállású gitárosuk sem sokkal magasabb nála. Szerintem Kerry King és Kirk Windstein törvénytelen és méltán titkolt gyermeke. A Little Piece Of Me, And Hope To Die, American Dream (ezt követelte mindenki), és hasonlók alkották a koncertet. Rövid, ám úgymond velős előadás volt. Candice igazi frontember, és teljesen hiteles. Köszönet nekik!
 
Agnostic Front! Némi (legalább fél órás) átszerelés után elkezdték cipőtalppal rongálni a színpadot, mindenki örömére. Én a szerencsésebb fajtából lehetek, mert pár hónapja láttam őket utoljára. Akkor Mr. Stigma bemutatott a színpadról némi arctaposást, aminek az elszenvedője a közönség egyik tagja volt, aki előzőleg nem a megfelelő szavakat használta. Most ilyen nem történt, legalábbis nem az ő koncertjükön. Valami miatt borzalmas hangzással indítottak (már ha a semmit nevezhetjük borzalmasnak). Küklönösen az ének hangosításával akadtak problémái a technikusnak (lehet, hogy pont akkor volt beteg, amikor ezt tanították). És ez nem csak múló szeszély volt a részéről, mert a helyzet csak a szintén rövidke bál végére normalizálódott. Itt a Gotta Go vitte a prímet, mert ezt mindenki ismeri. Kb. 100 éve nyomják a jóféle HC-t Fronték, és a mai napig ütnek a színpadon. Valahogy így kell csinálni. Azt csinálják, amihez értenek. Egyszerűen, de hitelesen.
 
A koncert alatt maga Bobby Hambel is előmerészkedett a backstage-ből. Az, hogy az originális Bio-gitáros a szomját már megfelelő mértékben oltotta, tisztán látszott. Kicsit belenézett ő is a New York-i haverok koncertjébe, majd egy elég hosszadalmas átszerelés után a csapatával együtt lépett a deszkákra. Ők már sztárok (és erről ők maguk vannak a leginkább meggyőződve. Én szerencsére nem láttam az állítólag rossz emlékű, idei budapesti megmozdulásukat (a 20 éves koncertet Frankfurtban csíptem el, és az tarolt is). A hangosítás itt is hagyott némi kívánnivalót maga után. A másik gityós, Billy negyed órát küzdött a technikussal, hogy halljon magából valamit. A Shades of Grey-jel kezdtek, és mint mindig, most is az Urban Disciplane album adta a koncert gerincét.
 
Bobby Hambel nem fárasztotta magát azzal, hogy a pedálokat tapossa, azt megtette helyette egy technikus, aki a színpad szélén rejtőzködött. A közönségbe minden próbálkozás ellenére sem sikerült életet verni, ami rá is nyomta a bélyegét a bulira. A kommunikáció ennek következtében lekezelő és ironikus lett . Játszottak egy új számot is a jövőre várható albumról (Vengeance Is Mine). Kíváncsian várom az anyagot, mert ez a kedvcsináló jónak ígérkezik. Már a szám előtt is látszott, hogy itt baj lesz, és utána ez be is következett. Evan összeugatott egy sráccal a közönségből, aki a lekezelő stílusukra reagált fennhangon, leginkább obszcén szavakat használva. Erre a bőgőjét letéve, szétvarrt barátunk megindult a közönség felé a színpadról, majd egy hosszabb monológ következett a srác buli utáni sötét, komor jövőjét vázolva, megemlítve mindazon szexuális aktusokat is, amiket el kell majd szenvednie. Szörnyű volt látni, mivé vált életem egyik legmeghatározóbb zenekara. Utolsó számként eljátszották még a Hold my Own-t, aztán viszlát. Ráadást már senki sem kért.
 
Utolsóként az Ignite lépett a színpadra. Zoli hangjával minden OK, a többiek is megtették a magukét, de ennek ellenére a buli laposra sikerült. Megvoltak a kötelező számok (Bleeding, Veteran, U2 feldolgozás, A Place Called Home, Let it Burn, Slowdown). Eljátszották Zoli egyik kedvenc számát is (You). Valamilyen megfontolásból a koncert második felében megjelent a színpadon Zoli hívására egy bálnamentő srác, aki 5 percen keresztül magyarázott. Aztán 2 akusztikus (!) gitárral előadott nóta következett, ami leültette a bulit. Még egy szám jött a legújabb albumról, és kész.
 
Mit mondjak, elég furcsa arccal jöttem el a koncertről, mert júliusban egy roppant jó koncertet láthattam tőlük. Ez viszont egy újabb strigula volt az Ignite koncertek mellé. A végére egy pár konklúzió: Németországban tudnak hangosítani, de ez most nem jött össze. Ez szerencsére egy olyan kivételként könyvelhető el, ami erősíti a szabályt. A másik lényegesebb. A németek nem tudnak bulizni! Eddig sem tudtak, és ezután sem fog nekik menni. Ezt már számtalanszor megtapasztaltam sajnos. Mindenki tegye össze a két kezét, ha magyar közönség előtt nézhet meg zenekarokat, mert az jó, ott van mozgás. A labancok és a günterek furcsán beszélnek, lehet, hogy ez okozza a problémát...
 
Fotók hamarosan!
 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
MAGOR - Dal- és klippremier: Túl késő
2020. augusztus 9. (vasárnap) 19:54

Túl késő címmel egy videoklippel kísért új dallal jelentkezett a harmadik albumára készülő Magor zenekar. "Ez az első dalunk, amit Mile Gyula gitárosunk visszatérése óta együtt alkottunk. A sokadik klipünk, amelyet a Medusa Pictures stábjával forgattunk, viszont ez az első, amelyben nem vagyunk benne. (Na jó, egyikünk feltűnik pár másodpercre.) A főszerepeket két kiváló barátunk, Farkas Dani és Breszkó Bence alakította. A közeljövőben lesz két bulink is: augusztus 15-én a szülővárosunkban, Jászberényben játszunk, augusztus 23-án pedig a Barba Negra Trackben."   www.facebook.com/magorzenekar MAGOR - Túl késő (2020)     A Magor a 2020-as évben újra a klasszikus felállásban robog tovább, hiszen visszatért a zenekar szólógitárosa, Mile Gyula akivel a csapat két nagylemez anyagát rögzítette. A visszatérést az Otthon című klipes dal örökítette meg,...

GOAT STALKER - Hazai grind, új klip született: Periosteum Peeler
GOAT STALKER - Hazai grind, új klip született: Periosteum Peeler

Hellucination Pt​. ​1 címmel még májusban egy 10 tételes új albummal jelentkezett a budapesti Goat Stalker, azaz Szakács Bence (Brygmus, Grrrmba, ex-Father Bluebeard, ex-Jack, ex-My First...

BATUSHKA - Az új EP-t hallottad már?
BATUSHKA - Az új EP-t hallottad már?

Új Ep-vel jelentkezett az ortodox szakralitást extrém hangzásvilágban újraértelmező lengyel Batushka. Az 5 tételes EP címe Раскол / Raskol, már végig is hallgathatod a teljes...

ALESTORM - "Ezt a zenét nem is lehet kategorizálni szerintem"
ALESTORM - "Ezt a zenét nem is lehet kategorizálni szerintem"

Bodor Máté már öt éve tagja az eredetileg Skóciában megalakult Alestormnak, amely a jelenkori színtér egyik legszórakoztatóbb, egyben legmegosztóbb csapata, de a gitáros a mai napig...

AGNOSTIC FRONT - Elhunyt a volt basszusgitárosuk, Alan Peters
AGNOSTIC FRONT - Elhunyt a volt basszusgitárosuk, Alan Peters

Elhunyt az Agnostic Front volt basszusgitárosa, Alan Peters, aki 1987 és 1990 játszott a legendás New York hardcore bandában. Agnostic Front: "Ez egy nagyon szomorú nap. Elveszítettük a...

LIONVILLE - AOR, melodikus rock albumpremier: Magic Is Alive
LIONVILLE - AOR, melodikus rock albumpremier: Magic Is Alive

Magic Is Alive címmel megjelent s végig is hallgatható az AOR, dallamrock vonalas olasz Lionville negyedik albuma. A csapatot 2010-ben indította el a dalszerző, gitáros, énekes Stefano...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS