LIVING COLOUR - Élő Fém

Budapest, Diesel - 2009. november 26.

2009. december 5. (szombat) 15:50 | utoljára módosítva: 2009. december 7. (hétfő) 04:18

Annak ellenére, hogy - ha jól számolom - már ötödjére járt nálunk a New York-i négyes, most először sikerült eljutnom a koncertjükre. Utóbb mindig akad magyarázat a távolmaradásra, de például a legutóbbi Hajós bulijuk idején még csak Pesten sem voltam... Ugyan tudtam, hogy a Living Colourt még látnom kell, ott vannak a képzeletbeli listán a kihúzandók között, jobbára azzal nyugtatgattam önmagam, hogy végül is nem vagyok egy überfan, és különben is, ha már ennyiszer voltak, miért ne jönnének újra... De belül azért csak feszített a dolog. Nem mondhatnám, hogy töviről-hegyire ismerem a LC-életművet, beleértve a tagok szerteágazó szólótevékenységét, de mivel magam is azok közé tartozom, akik a Stain albummal szerették meg őket, feszült várakozással léptem a Dieselbe.

 
 
Vernon Reidék estjére az egykoron Satriani gyökerektől elindult, mára azonban már saját ízeket felvonultató instrumentális rock-metalt játszó K3 segítségével hangolódhattunk rá. Kállai Janiéknál ugyan nyoma nincs a LC által oly ízesen hozott funkys elemeknek, dalaik azonban messze túlmutatnak a gitárhősös, tekerős, magamutogatós vonalon. Leginkább erős riffekre és izgalmas dallamokra épülő, (éppenséggel szöveg nélküli) komplett nóták ezek. Néha bizony komoly zúzással is, miközben Jani így is hihetetlen érzelmeseket tud pengetni. A gitáros játékát a másik két tag példásan teszi kontúrossá. Már két lemezük is van egyébként, és ma is tartom, amit már az első előtti demónál is éreztem, ez a zene a minőségét tekintve messze túlmutat a határainkon. Nem lehet véletlen, hogy a színpadi lépcsőről (a közönség elől elbújva) Vernon mester is nézte a bulijukat.
 
 
És aztán a Living Colour. Előzetesen megtippelni sem mertem volna a nézőszámot, de utóbb azért meglepett, hogy ilyen kevesen voltunk. Még ha gázosan nem is nézett ki a terem. Arra sem számítottam, ha jobban belegondolok, hogy milyen színes, milyen vegyes a rájuk nyitott közönség. Az őszülő ötvenpluszostól az első sorban mindvégig tomboló fiatal srácokon és harmincas irodistalányokon át át a Sodom pólós(!) rockerig… Tényleg van zene, amelyek megszüntetnek maguk körül minden kategóriát.
 
Azt pedig, amit ez négy fekete srác produkált, nem nagyon lehet szavakkal visszaadni. Hihetetlen élmény volt kb. az első sorokból, max. fél méterről nézni őket, bambulni rájuk. Hallgatni őket. A színpad legeslegszélére kiállt Reid szinte transzban, felakadt szemekkel adta elő a követhetetlen tempójú, ritmikájú, felépítésű, de borzongató szólóit. És meg kell említenem azt az utánozhatatlan, berogyasztgatós, lelazult járását is, ami annyira „feka” volt, amennyire az csak lehetséges. De ott volt mellette a szürkés dokkmunkás-trikóra vett kockás zakóban és barna ingben igazi brooklyni őslakost idéző Corey Glover, aki mellesleg úgy bármit hibátlanul elénekelt az este folyamán.
 
Elég sok új albumos dal is előkerült, ami az erősre sikerült lemezt tekintve nem is baj, a Young Man itt is határozottan bejött, a lazultabb Behind The Sun, vagy a roppant keményen megdörrenő Decadence szintén jól esett a lelkemnek, de azért csak az olyanok vitték a pálmát, mint a klasszikus Go Away a már említett Stainről, vagy az öröknóta Cult Of Personality, hogy csak „alapokat” említsem.
 
Mivel ez a fajta erősen funkos rock a szinte világzenés igényességű szerteágazásaival a megfelelő hangszeres tudást is megkívánja (meg amilyen kvalitásokkal az urak rendelkeznek, ugye), nem lepett meg, hogy szólók is a programba kerültek. Elsőként Doug Wimbish nyomott le egy tappingelős, rogyásig effektezett basszusszólót, aminek már az első harmadánál eltűnt a színpadról, hogy aztán a nézőtér közepéig masírozzon be egy szekrényháta biztonsági emberük kíséretében, sokkoló élménnyel gazdagítva, aki elég közel fért hozzá, hogy vele együtt élhesse át a pillanatot. Az addig szinte a háttérbe olvadó koromfekete Will Calhoun által elővezetett elektronikus, meg többek közt helyben berögzített effekt-szinti dobhangokra is pakolt extra hosszú szólóját (aminek csúcspontján full sötétbe borult színpadon színesen világító lámás végű dobverőkkel játszott!) szintén csak a legnagyobb elismerés hangján tudom méltatni. Néhol ugyan túl modern, meg picit kaotikusnak ható volt, azaz egy-egy ponton picit talán „sok”, de technikai értelemben képtelenség belekötni.
 
Közel két órás program után, végső meglepetésnek még visszajöttek elnyomni egy Nirvana dalt(!), az In Bloom-ot, ami nemcsak arra döbbentethette rá a jelenlévőket, hogy a néhai Kurtben azért több is szunnyadhatott a gerjedős garázspunknál, de arra is, hogy micsoda erős basszusalappal bír ez a dal (is). Láthatóan másokat is megleptek ezzel a választással, de tényleg jól állt nekik, mondjuk úgy, feltették vele az i-re a pontot.
Szilvás Gergő
 
A műsor:
 
Middle Man
Desperate People
Ausländer
Ignorance is Bliss
Burned Bridges
The Chair
Decadance
Go Away
Flying
Bi
szóló
Glamour Boys
Young Man
Behind the Sun
Bless Those (Little Annie's Prayer)
Postman
Type
Cult Of Personality
ráadás:
In Bloom (Nirvana)



Fotók: www.myspace.com/livingcolourmusic
 
 

Hozzászólások

[000144]
jimmrocker
nekem a 3. LC bulim volt, nem tudnám rangsorolni...de talán a tavalyi hajós volt a legfaszább
Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
MAGOR - Dal- és klippremier: Túl késő
2020. augusztus 9. (vasárnap) 19:54

Túl késő címmel egy videoklippel kísért új dallal jelentkezett a harmadik albumára készülő Magor zenekar. "Ez az első dalunk, amit Mile Gyula gitárosunk visszatérése óta együtt alkottunk. A sokadik klipünk, amelyet a Medusa Pictures stábjával forgattunk, viszont ez az első, amelyben nem vagyunk benne. (Na jó, egyikünk feltűnik pár másodpercre.) A főszerepeket két kiváló barátunk, Farkas Dani és Breszkó Bence alakította. A közeljövőben lesz két bulink is: augusztus 15-én a szülővárosunkban, Jászberényben játszunk, augusztus 23-án pedig a Barba Negra Trackben."   www.facebook.com/magorzenekar MAGOR - Túl késő (2020)     A Magor a 2020-as évben újra a klasszikus felállásban robog tovább, hiszen visszatért a zenekar szólógitárosa, Mile Gyula akivel a csapat két nagylemez anyagát rögzítette. A visszatérést az Otthon című klipes dal örökítette meg,...

GOAT STALKER - Hazai grind, új klip született: Periosteum Peeler
GOAT STALKER - Hazai grind, új klip született: Periosteum Peeler

Hellucination Pt​. ​1 címmel még májusban egy 10 tételes új albummal jelentkezett a budapesti Goat Stalker, azaz Szakács Bence (Brygmus, Grrrmba, ex-Father Bluebeard, ex-Jack, ex-My First...

BATUSHKA - Az új EP-t hallottad már?
BATUSHKA - Az új EP-t hallottad már?

Új Ep-vel jelentkezett az ortodox szakralitást extrém hangzásvilágban újraértelmező lengyel Batushka. Az 5 tételes EP címe Раскол / Raskol, már végig is hallgathatod a teljes...

ALESTORM - "Ezt a zenét nem is lehet kategorizálni szerintem"
ALESTORM - "Ezt a zenét nem is lehet kategorizálni szerintem"

Bodor Máté már öt éve tagja az eredetileg Skóciában megalakult Alestormnak, amely a jelenkori színtér egyik legszórakoztatóbb, egyben legmegosztóbb csapata, de a gitáros a mai napig...

AGNOSTIC FRONT - Elhunyt a volt basszusgitárosuk, Alan Peters
AGNOSTIC FRONT - Elhunyt a volt basszusgitárosuk, Alan Peters

Elhunyt az Agnostic Front volt basszusgitárosa, Alan Peters, aki 1987 és 1990 játszott a legendás New York hardcore bandában. Agnostic Front: "Ez egy nagyon szomorú nap. Elveszítettük a...

LIONVILLE - AOR, melodikus rock albumpremier: Magic Is Alive
LIONVILLE - AOR, melodikus rock albumpremier: Magic Is Alive

Magic Is Alive címmel megjelent s végig is hallgatható az AOR, dallamrock vonalas olasz Lionville negyedik albuma. A csapatot 2010-ben indította el a dalszerző, gitáros, énekes Stefano...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS