LIVING COLOUR - Élő Fém

Budapest, Diesel - 2009. november 26.

2009. december 5. (szombat) 15:50 | utoljára módosítva: 2009. december 7. (hétfő) 04:18

Annak ellenére, hogy - ha jól számolom - már ötödjére járt nálunk a New York-i négyes, most először sikerült eljutnom a koncertjükre. Utóbb mindig akad magyarázat a távolmaradásra, de például a legutóbbi Hajós bulijuk idején még csak Pesten sem voltam... Ugyan tudtam, hogy a Living Colourt még látnom kell, ott vannak a képzeletbeli listán a kihúzandók között, jobbára azzal nyugtatgattam önmagam, hogy végül is nem vagyok egy überfan, és különben is, ha már ennyiszer voltak, miért ne jönnének újra... De belül azért csak feszített a dolog. Nem mondhatnám, hogy töviről-hegyire ismerem a LC-életművet, beleértve a tagok szerteágazó szólótevékenységét, de mivel magam is azok közé tartozom, akik a Stain albummal szerették meg őket, feszült várakozással léptem a Dieselbe.

 
 
Vernon Reidék estjére az egykoron Satriani gyökerektől elindult, mára azonban már saját ízeket felvonultató instrumentális rock-metalt játszó K3 segítségével hangolódhattunk rá. Kállai Janiéknál ugyan nyoma nincs a LC által oly ízesen hozott funkys elemeknek, dalaik azonban messze túlmutatnak a gitárhősös, tekerős, magamutogatós vonalon. Leginkább erős riffekre és izgalmas dallamokra épülő, (éppenséggel szöveg nélküli) komplett nóták ezek. Néha bizony komoly zúzással is, miközben Jani így is hihetetlen érzelmeseket tud pengetni. A gitáros játékát a másik két tag példásan teszi kontúrossá. Már két lemezük is van egyébként, és ma is tartom, amit már az első előtti demónál is éreztem, ez a zene a minőségét tekintve messze túlmutat a határainkon. Nem lehet véletlen, hogy a színpadi lépcsőről (a közönség elől elbújva) Vernon mester is nézte a bulijukat.
 
 
És aztán a Living Colour. Előzetesen megtippelni sem mertem volna a nézőszámot, de utóbb azért meglepett, hogy ilyen kevesen voltunk. Még ha gázosan nem is nézett ki a terem. Arra sem számítottam, ha jobban belegondolok, hogy milyen színes, milyen vegyes a rájuk nyitott közönség. Az őszülő ötvenpluszostól az első sorban mindvégig tomboló fiatal srácokon és harmincas irodistalányokon át át a Sodom pólós(!) rockerig… Tényleg van zene, amelyek megszüntetnek maguk körül minden kategóriát.
 
Azt pedig, amit ez négy fekete srác produkált, nem nagyon lehet szavakkal visszaadni. Hihetetlen élmény volt kb. az első sorokból, max. fél méterről nézni őket, bambulni rájuk. Hallgatni őket. A színpad legeslegszélére kiállt Reid szinte transzban, felakadt szemekkel adta elő a követhetetlen tempójú, ritmikájú, felépítésű, de borzongató szólóit. És meg kell említenem azt az utánozhatatlan, berogyasztgatós, lelazult járását is, ami annyira „feka” volt, amennyire az csak lehetséges. De ott volt mellette a szürkés dokkmunkás-trikóra vett kockás zakóban és barna ingben igazi brooklyni őslakost idéző Corey Glover, aki mellesleg úgy bármit hibátlanul elénekelt az este folyamán.
 
Elég sok új albumos dal is előkerült, ami az erősre sikerült lemezt tekintve nem is baj, a Young Man itt is határozottan bejött, a lazultabb Behind The Sun, vagy a roppant keményen megdörrenő Decadence szintén jól esett a lelkemnek, de azért csak az olyanok vitték a pálmát, mint a klasszikus Go Away a már említett Stainről, vagy az öröknóta Cult Of Personality, hogy csak „alapokat” említsem.
 
Mivel ez a fajta erősen funkos rock a szinte világzenés igényességű szerteágazásaival a megfelelő hangszeres tudást is megkívánja (meg amilyen kvalitásokkal az urak rendelkeznek, ugye), nem lepett meg, hogy szólók is a programba kerültek. Elsőként Doug Wimbish nyomott le egy tappingelős, rogyásig effektezett basszusszólót, aminek már az első harmadánál eltűnt a színpadról, hogy aztán a nézőtér közepéig masírozzon be egy szekrényháta biztonsági emberük kíséretében, sokkoló élménnyel gazdagítva, aki elég közel fért hozzá, hogy vele együtt élhesse át a pillanatot. Az addig szinte a háttérbe olvadó koromfekete Will Calhoun által elővezetett elektronikus, meg többek közt helyben berögzített effekt-szinti dobhangokra is pakolt extra hosszú szólóját (aminek csúcspontján full sötétbe borult színpadon színesen világító lámás végű dobverőkkel játszott!) szintén csak a legnagyobb elismerés hangján tudom méltatni. Néhol ugyan túl modern, meg picit kaotikusnak ható volt, azaz egy-egy ponton picit talán „sok”, de technikai értelemben képtelenség belekötni.
 
Közel két órás program után, végső meglepetésnek még visszajöttek elnyomni egy Nirvana dalt(!), az In Bloom-ot, ami nemcsak arra döbbentethette rá a jelenlévőket, hogy a néhai Kurtben azért több is szunnyadhatott a gerjedős garázspunknál, de arra is, hogy micsoda erős basszusalappal bír ez a dal (is). Láthatóan másokat is megleptek ezzel a választással, de tényleg jól állt nekik, mondjuk úgy, feltették vele az i-re a pontot.
Szilvás Gergő
 
A műsor:
 
Middle Man
Desperate People
Ausländer
Ignorance is Bliss
Burned Bridges
The Chair
Decadance
Go Away
Flying
Bi
szóló
Glamour Boys
Young Man
Behind the Sun
Bless Those (Little Annie's Prayer)
Postman
Type
Cult Of Personality
ráadás:
In Bloom (Nirvana)



Fotók: www.myspace.com/livingcolourmusic
 
 

Hozzászólások

[000144]
jimmrocker
nekem a 3. LC bulim volt, nem tudnám rangsorolni...de talán a tavalyi hajós volt a legfaszább
Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
AUDREY HORNE - Januárban új album, új dal és klip: Audrevolution
2017. december 15. (péntek) 16:21

Blackout címmel január 12-én jelenik meg a norvég hard rocker Audrey Horne hatodik albuma, a 2014-es Pure Heavy folytatása, amelyről máris megismerkedhetsz a második előzetes dallal, a klippel is kísért Audrevolutionnel. A klasszikus hard rockot sajátos ízzel és végtelenül fogós dallamokkal nyomató bandában az Enslavedből is ismert Ice Dale az egyik gitáros, a másik pedig a SAHG ex-zenésze, Thomas Tofthagen. A kezdeti időszakban Tom Vato Visnes volt a bőgősük (Gorgoroth, SAHG), a billentyűsük meg Herbrand Larsen (Enslaved). Toschie (Torkjell Rød) énekes és társai azt mondják az új anyagról, hogy ez lesz az eddigi legütősebb Audrey Horne album.   www.facebook.com/AudreyHorneOfficial AUDREY HORNE - Audrevolution (a 2018-as Blackout albumhoz) AUDREY HORNE - This Is War (a 2018-as Blackout albumhoz)

SUFFOCATION - Márciusban jönnek a Venom Inc. és a Nervosa társaságában
SUFFOCATION - Márciusban jönnek a Venom Inc. és a Nervosa társaságában

A nyáron kiadott ...Of The Dark Light albumával érkezik hozzánk a tavasz elején a technikás, brutális death metal New York-i mestereiként ismert Suffocation, párban a szintén friss...

OCEANS OF SLUMBER - Dal- és klippremier: The Decay Of Disregard
OCEANS OF SLUMBER - Dal- és klippremier: The Decay Of Disregard

Egy új videoklipes dallal jelentkezett a prog metalos texasi Oceans Of Slumber. A Cammie Gilbert énekesnővel még 2015-ben megerősített banda új albuma március 2-án jön majd ki The...

VOODOO CIRCLE - Az első dal az új énekessel: Running Away From Love
VOODOO CIRCLE - Az első dal az új énekessel: Running Away From Love

Raised On Rock címmel február 9-én jelenik meg a melodikus metalt játszó Voodoo Circle ötödik albuma, a 2015-ös Whisky Fingers lemez folytatása. Máris megismerkedhetsz az első előzetes...

TORMENTOR - Áprilisban budapesti koncert!
TORMENTOR - Áprilisban budapesti koncert!

2018-ban újra színpadra áll a legendás magyar black metal zenekar, a Csihar Attila vezette Tormentor, és végre biztossá vált, hogy lesz hazai koncert, mégpedig az A38 hajón, április...

WATAIN - Dalpremier a januári albumról: Sacred Damnation
WATAIN - Dalpremier a januári albumról: Sacred Damnation

Trident Wolf Eclipse címmel január 5-én jelenik meg az Erik Danielsson vezette svéd ultrablacker Watain hatodik albuma, a 2013-as The Wild Hunt lemez folytatása. Az album felvezetéseként...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS