ALICE IN CHAINS - Élő Fém!

2009. november 27., Bp., PeCsa

2009. november 30. (hétfő) 10:00 | utoljára módosítva: 2009. december 24. (csütörtök) 09:26
Néha úgy érzem, ha az ember elég sokáig él, végül minden eljön hozzá. Persze, ahhoz a mindennek is élnie kell addig... De ugyan ki gondolta volna, hogy valaha lesz új Alice In Chains lemez, meg hogy végre eljönnek Budapestre is?
Enyhe képzavarral a Pearl Jam Alive-ját is berakhatták volna intrónak, mert hát ugye, erről van itten szó: három tag még mindig él, és úgy döntöttek, márpedig ők viszik tovább az AIC nevet, új énekessel, és amilyen az új lemez (Black Gives Way To Blue), azt tanítani kellene. Mármint, visszatérést vagy így, vagy sehogy. Persze nagy kérdés volt, hogy William DuVall mire lesz képes élőben (tekintve, hogy az albumon eléggé háttérbe szorították). Véleményem szerint korrekt frontember átlagon felüli jó hanggal (a Love, Hate, Love után nincs mit bizonyítania), de kicsit az volt az érzésem, hogy a koncepció a visszafogottság.

De ez is szimpatikus volt. Nem erőlködtek görcsösen, hogy majd mi megmutatjuk, nem volt túlzásba vitt bratyizás, ami azelőtt sem jellemezte őket, és Layne Staley-t sem emlegették, mert nem is kellett. Mindig hiányozni fog, ahogy a hármas Alice In Chains album borítóján lévő kutya egyik lába is, de ezzel nem akarom azt mondani, hogy DuVall a mankó. A csókában van annyi, hogy saját jogán is királynak nyilvánítsuk, épp csak erre még várni kell a következő lemezig, mivel egyelőre nem kapott akkora teret. De tökéletesen énekelt, érzéssel és ízléssel, és ennél most nem kellett több.

A koncert a Rain When I Die, Them Bones, Dam That River, Again négyessel indult, vagyis bődületesen jól. Ahol a javában álltam (majd’ félúton színpad és keverő között a falnál), ott jobbára iszonyú hangos volt, mennydörögtek a mélyek, de mikor a végére hátramentem levegőért, ott simán hallottam a mellettem gajdolókat, és vékonynak tűnt a hangzás. Elég az hozzá, hogy jobbára úgy szóltak, mint egy doom vagy stoner banda, Jerry Cantrell gitárja tényleg dohogott, mint egy gőzmozdony, de Mike Inez basszusgitárja is vastagon alapozott. És néha úgy éreztem, ezt-azt az eredetinél lassabb tempóban játszanak, bár Sean Kinney dobolása is sokszor élményszámba ment. Mindenesetre az első hidegrázás a Your Decision-nél jött, az új lemez gyönyörű akusztikus dalánál, amit az ordas riffű Check My Brain követett, majd a koncert egyik nagy meglepetése: sosem gondoltam volna, hogy a heroinista-depressziós Sabbath-ként leírható Love, Hate, Love-nak valaha ennyire fogok örülni. Onnantól meg voltam véve. It Ain't Like That, A Looking In View, jók voltak, de az újabb csúcspont a Nutshell, még ha Will picit túl is frazírozta. Ami lélek abban a dalban van... Nem is igaz, hogy nem volt ott Layne...

Aztán a We Die Young-gal visszakanyarodtak a zúzáshoz, a hármas lemez nyomasztó Sludge Factory-ja csodásabb volt, mint valaha, ellenben az Acid Bubble még mindig túl fárasztó nekem. Az Angry Chair újfent megdobta a hangulatot, majd újabb döbbenet következett: zúzás az ultrabeteg Sickman-re. S végül az alap: Man In the Box. Majd kettő, és sajnos nem több ráadás: Would? össznépi bemozdulással és Rooster, amit aztán tényleg mindenki együtt énekelt.

Hiányérzetem nem a kimaradt dalok miatt van, és már túltettem magam azon, hogy Layne meghalt. Egyszerűen csak... nem tudom. Voltak óriási pillanatok, de nem volt folyamatos katarzis, és én titkon azt reméltem, hogy nem, hogy az év, de az évtized (s így persze az évszázad és évezred) koncertje lesz ez, de nem az volt. Egy nagyon-nagyon jó, örök emléknek való, csodás koncert volt, de néhány percétől eltekintve nem éreztem azt az eufóriát, amit pl. a The Bedlam visszatérésekor a Dieselben. De hát ez csak az én véleményem. Volt, aki totál elégedetlen volt és Layne-t hiányolta, más meg élete koncertjének nevezte a bulit. Mindenesetre amit a koncertből hiányoltam, azt pótolta, hogy előtte, közben és utána rengeteg jobbára rég látott ismerőssel, baráttal találkoztam össze, és így sajátos plusz értelmet nyert az el sem játszott No Excuses ezen pár sora: „You my friend, I will defend, And if we change, Well I love you anyway”.
Uzseka Norbert



A műsor Budapesten:
1. Rain When I Die

2. Them Bones
3. Dam That River
4. Again
5. Your Decision
6. Check My Brain
7. Love, Hate, Love
8. It Ain't Like That
9. A Looking In View
10. Nutshell
11. We Die Young
12. Sludge Factory
13. Acid Bubble
14. Sickman
15. Angry Chair
16. Man In The Box
ráadás:

17. Would?
18. Rooster

 

 

Fotók: Juhász Gavrant Tamás

 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
MONASTERY - "Én mindig is death metalt akartam játszani"
2021. április 19. (hétfő) 09:16

A HammerWorld magazin áprilisi számának egyik extra CD-melléklete a zalaegerszegi Monastery zenekar Chymera című visszatérő EP-je. A death metal banda egy igen hosszú, 12 éves pihenő után ismét aktivizálta magát, hogy megmutassa, a magyar death/thrash korántsem halott. Kovács Billy Róbert, a banda alapító dobosa beszélt az új EP születéséről és a csapat terveiről.   A zalaegerszegi Monastery még a klasszikus hősidőkben, A 80-as évek végén, egészen konkrétan 1989-ben szabadította először a világra a durva, kompromisszummentes death/thrash muzsikáját. A következő évtizedben két nagylemezt is kiadtak, hogy aztán hosszabb szünet után a 2000-es esztendők közepén jelentkezzenek csak új anyaggal. A banda pályafutását tagcserék sora kísérte, így nem csoda, hogy 2008-ban úgy döntöttek, egy időre felfüggesztik a működést. Ebből a 12 esztendős tetszhalálból éledt most újjá a csapat, amelyben Kovács...

HAVÁRIA - Jön egy új EP, videóval a címadó dal: Degenerált faj
HAVÁRIA - Jön egy új EP, videóval a címadó dal: Degenerált faj

Degenerált faj címmel hamarosan egy új EP-vel jelentkezik a mindössze két tagból álló hardcore/metal vonalass Havária. Előzetesként a címadó dallal és a hozzá forgatott klippel lehet...

METALIUM - Tragikus repülőbaleset Mallorcán: elhunyt Lars Ratz
METALIUM - Tragikus repülőbaleset Mallorcán: elhunyt Lars Ratz

Vasárnap halálos balesetet szenvedett Mallorcán az egykori Metalium basszusgitáros, Lars Ratz (Lars Ranzenberger). Az 53 éves zenész 2006 óta Mallorcán élt, ahol egy Skycruiser típusú...

BILLOG - 11 év után ledobtak egy új albumot, és mellé egy friss klip is érkezett
BILLOG - 11 év után ledobtak egy új albumot, és mellé egy friss klip is érkezett

A Bitterweet Symphony címmel váratlanul egy új album érkezett a hardcore/metal vonalas Billog zenekartól - 11 év után. Az Ektomorfban 2018 óta basszusgitározó Zahorán Csaba eredeti...

BILLY GIBBONS - Új szólóalbum jön a ZZ Top főnökétől, dalpremier: Desert High
BILLY GIBBONS - Új szólóalbum jön a ZZ Top főnökétől, dalpremier: Desert High

Hardware címmel június 4-én jelenik meg Billy Gibbons harmadik szólóalbuma, első előzetesként pedig a Desert High dallal lehet barátkozni. A ZZ Top gitáros/énekese 2015-ben adta ki...

CANNIBAL CORPSE - Hallgasd meg az új albumot, itt a Violence Unimagined
CANNIBAL CORPSE - Hallgasd meg az új albumot, itt a Violence Unimagined

Megjelent és végig is hallgatható az új Cannibal Corpse lemez, a Violence Unimagined. A 2017-es Red Before Black lemez utódjának producere/hangmérnöke ezúttal is Erik Rutan volt (Hate...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS