ALICE IN CHAINS - Élő Fém!

2009. november 27., Bp., PeCsa

2009. november 30. (hétfő) 10:00 | utoljára módosítva: 2009. december 24. (csütörtök) 09:26
Néha úgy érzem, ha az ember elég sokáig él, végül minden eljön hozzá. Persze, ahhoz a mindennek is élnie kell addig... De ugyan ki gondolta volna, hogy valaha lesz új Alice In Chains lemez, meg hogy végre eljönnek Budapestre is?
Enyhe képzavarral a Pearl Jam Alive-ját is berakhatták volna intrónak, mert hát ugye, erről van itten szó: három tag még mindig él, és úgy döntöttek, márpedig ők viszik tovább az AIC nevet, új énekessel, és amilyen az új lemez (Black Gives Way To Blue), azt tanítani kellene. Mármint, visszatérést vagy így, vagy sehogy. Persze nagy kérdés volt, hogy William DuVall mire lesz képes élőben (tekintve, hogy az albumon eléggé háttérbe szorították). Véleményem szerint korrekt frontember átlagon felüli jó hanggal (a Love, Hate, Love után nincs mit bizonyítania), de kicsit az volt az érzésem, hogy a koncepció a visszafogottság.

De ez is szimpatikus volt. Nem erőlködtek görcsösen, hogy majd mi megmutatjuk, nem volt túlzásba vitt bratyizás, ami azelőtt sem jellemezte őket, és Layne Staley-t sem emlegették, mert nem is kellett. Mindig hiányozni fog, ahogy a hármas Alice In Chains album borítóján lévő kutya egyik lába is, de ezzel nem akarom azt mondani, hogy DuVall a mankó. A csókában van annyi, hogy saját jogán is királynak nyilvánítsuk, épp csak erre még várni kell a következő lemezig, mivel egyelőre nem kapott akkora teret. De tökéletesen énekelt, érzéssel és ízléssel, és ennél most nem kellett több.

A koncert a Rain When I Die, Them Bones, Dam That River, Again négyessel indult, vagyis bődületesen jól. Ahol a javában álltam (majd’ félúton színpad és keverő között a falnál), ott jobbára iszonyú hangos volt, mennydörögtek a mélyek, de mikor a végére hátramentem levegőért, ott simán hallottam a mellettem gajdolókat, és vékonynak tűnt a hangzás. Elég az hozzá, hogy jobbára úgy szóltak, mint egy doom vagy stoner banda, Jerry Cantrell gitárja tényleg dohogott, mint egy gőzmozdony, de Mike Inez basszusgitárja is vastagon alapozott. És néha úgy éreztem, ezt-azt az eredetinél lassabb tempóban játszanak, bár Sean Kinney dobolása is sokszor élményszámba ment. Mindenesetre az első hidegrázás a Your Decision-nél jött, az új lemez gyönyörű akusztikus dalánál, amit az ordas riffű Check My Brain követett, majd a koncert egyik nagy meglepetése: sosem gondoltam volna, hogy a heroinista-depressziós Sabbath-ként leírható Love, Hate, Love-nak valaha ennyire fogok örülni. Onnantól meg voltam véve. It Ain't Like That, A Looking In View, jók voltak, de az újabb csúcspont a Nutshell, még ha Will picit túl is frazírozta. Ami lélek abban a dalban van... Nem is igaz, hogy nem volt ott Layne...

Aztán a We Die Young-gal visszakanyarodtak a zúzáshoz, a hármas lemez nyomasztó Sludge Factory-ja csodásabb volt, mint valaha, ellenben az Acid Bubble még mindig túl fárasztó nekem. Az Angry Chair újfent megdobta a hangulatot, majd újabb döbbenet következett: zúzás az ultrabeteg Sickman-re. S végül az alap: Man In the Box. Majd kettő, és sajnos nem több ráadás: Would? össznépi bemozdulással és Rooster, amit aztán tényleg mindenki együtt énekelt.

Hiányérzetem nem a kimaradt dalok miatt van, és már túltettem magam azon, hogy Layne meghalt. Egyszerűen csak... nem tudom. Voltak óriási pillanatok, de nem volt folyamatos katarzis, és én titkon azt reméltem, hogy nem, hogy az év, de az évtized (s így persze az évszázad és évezred) koncertje lesz ez, de nem az volt. Egy nagyon-nagyon jó, örök emléknek való, csodás koncert volt, de néhány percétől eltekintve nem éreztem azt az eufóriát, amit pl. a The Bedlam visszatérésekor a Dieselben. De hát ez csak az én véleményem. Volt, aki totál elégedetlen volt és Layne-t hiányolta, más meg élete koncertjének nevezte a bulit. Mindenesetre amit a koncertből hiányoltam, azt pótolta, hogy előtte, közben és utána rengeteg jobbára rég látott ismerőssel, baráttal találkoztam össze, és így sajátos plusz értelmet nyert az el sem játszott No Excuses ezen pár sora: „You my friend, I will defend, And if we change, Well I love you anyway”.
Uzseka Norbert



A műsor Budapesten:
1. Rain When I Die

2. Them Bones
3. Dam That River
4. Again
5. Your Decision
6. Check My Brain
7. Love, Hate, Love
8. It Ain't Like That
9. A Looking In View
10. Nutshell
11. We Die Young
12. Sludge Factory
13. Acid Bubble
14. Sickman
15. Angry Chair
16. Man In The Box
ráadás:

17. Would?
18. Rooster

 

 

Fotók: Juhász Gavrant Tamás

 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
AMARANTHE - Hivatalos klippremier, új nóta a Battle Beast énekesnőjével: Strong
2020. augusztus 14. (péntek) 16:42

Eredetileg november közepén indult volna közös headliner turnéra Európában az Amaranthe és a Beyond The Black, azonban a világjárvány miatt a körutat jövő tavaszra szervezték át. Hazai állomás így is lesz, a Barba Negrában játszik majd a két csapat 2021. május 5-én. Azt is tudjuk már egy ideje, hogy elkészült az Amaranthe új stúdióalbuma, azonban majd csak október 2-án jön ki Manifest címmel. Máris itt a reggel bemutatott friss előzetes dal hivatalos videoklipje. A Strong nótában a finn Battle Beast énekesnője, Noora Louhimo az Amaranthe vendége. A bónuszos Manifest verzióra felkerül a korábban már bemutatott Do Or Die dal is, amelyben az ex-Arch Enemy énekesnő, Angela Gossow hallható.   www.facebook.com/AmarantheBand A koncert Facebook oldala Barba Negra: "Kedves Barátaink! Ezúton tájékoztatunk, hogy a 2020 december 4-re a Barba Negrába tervezett Amaranthe / Beyond The Black koncert...

PAIN OF SALVATION - Hivatalos klippel a nyár végén érkező album címadó dala: Panther
PAIN OF SALVATION - Hivatalos klippel a nyár végén érkező album címadó dala: Panther

Panther címmel augusztus 28-án jelenik meg az új Pain Of Salvation album. A svéd prog metal csapat legutóbbi lemeze a 2017 januárjában kiadott In The Passing Light Of Day volt, azóta...

JOLLY JACKERS - Új dalhoz készült a friss klipjük: The Underdog
JOLLY JACKERS - Új dalhoz készült a friss klipjük: The Underdog

Koncertklippel jelentkezik a a kelta rock/punkot játszó dunaújvárosi Jolly Jackers zenekar, amelynek képanyagát a Paddy and the Rats-szel közös februári turnén rögzítették a The...

PRIMAL FEAR - Hivatalos klippremier: The Lost & The Forgotten
PRIMAL FEAR - Hivatalos klippremier: The Lost & The Forgotten

Metal Commando címmel egy új stúdióalbummal jelentkezett pár hete a Primal Fear, a mai napon pedig bejelentették az idén őszről 2021 tavaszára átszervezett Európa-turnéjukat. Így hát...

SEETHER - A harmadik előzetes dal a nyár végi lemezről: Beg
SEETHER - A harmadik előzetes dal a nyár végi lemezről: Beg

Si Vis Pacem, Para Bellum (Ha békét akarsz, készülj a háborúra) címmel augusztus 28-án lát napvilágot a modern rock, post-grunge vonalas Seether nyolcadik albuma, a 2017-es Poison The...

JUNKIES - Már előrendelhető a 25 éves Káros lemez újra felvett verziója, friss szöveges videó: Félsz
JUNKIES - Már előrendelhető a 25 éves Káros lemez újra felvett verziója, friss szöveges videó: Félsz

Már előrendelhető a Junkies új kiadványa: augusztus 28-án jelenik meg az idén 25 éves Káros az egészségre album újrakiadása - teljes egészében újra felvéve, digipak csomagolásban,...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS