SONATA ARCTICA - Élő Fém

Aztán jött a Szonáta... Hol is kezdjem... Minden túlzás nélkül pocsékul szóltak eleinte, az intrót követő Flag In The Groundnál gyakorlatilag a dob és a szinti hallatszott, más alig. Tony hangját mondjuk hallottuk, eleinte talán túl erősen is, de elől állítólag azzal is voltak gondok. Később javult némiképp a helyzet, de egy szintén PeCsás Porcupine Tree buli után egész mások az elvárásaim, ugyebár.

 

A kásás, aránytalan sound azonban még nem nyírta volna ki a bulit, akadt komolyabb gond is. Kakko mester ugyanis délután még orvosnál járt a begyulladt torka miatt, és azt a tanácsot kapta, hogy pár napra felejtse el az éneklést. Tony azonban csupaszív emberke, ezt jól tudjuk, meg akarta menteni a pesti bulit, egyrészt a közönség zajos segítségével, másrészt pedig még Charlotte-ot is felhívta a színpadra a Last Drops Fall erejéig. Ez a különlegesség amúgy nem is esett rosszul. Érdekes volt női hanggal hallani a dalt! Szerencsére Tony nem igyekezett kiszenvedni magából a magasakat (nyilván nem is ment volna...), így legalább nagyjából okésan hozta a minimumot. Sok helyen a refréneket, a markánsabb részeket rábízta a lelkes tömegre, de valljuk be, azért egy Fullmoon így nem az igazi... Frontemberként viszont maximálisan cipelte magával a showt, integetés, szemkontaktus, mosoly, pacsi, tényleg egy aranyos figura. Kár, hogy az öltözködése teljesen gáz. Most is valami randa zöld inget húzott a fekete, kinyúlt cuccai fölé...

 

Meg merem kockáztatni, hogy az elnagyolt szintivillantásnak, majd Elias alig hallható gitárszólójának célja is a torokkímélés volt - rövidített programmal kellett beérnünk. Nem egy old-school slágerparádéval jöttek amúgy, ráfeküdtek a lassabb, epikusabb új albumra (a Juliet még így is a csúcspontok közé tartozott). Ez nem feltétlenül jött be mindenkinek, ahogy az utóbbi két lemez is megosztotta a tábort. Nálam átment a szűrőn a Days Of Grays album, gyorsabban be is ért, mint az Unia, így az alapműsorral nem volt gondom, de a vázolt gondok miatt én is elégedetlenül ballagtam haza. Hiányzott egy kis pörgés! 11 dal, szólók, intro és outro, meg egy össznépi vodkás dalolás a végén – ez bizony kevés volt.

 

Nem ez volt életünk Sonata koncertje, de nyilván Tonyék sem így tervezték az estét, a következő három bulit a hírek szerint le is mondták. Kár, hogy így alakult, viszont lehet örülni, mert a májusi 3 napos Metal Fest-re a Sonata visszatér hozzánk. Remélhetőleg egy makkegészséges Tony Kakko-val!

Szilvás Gergely

 

Fotók: savafan - www.a-cslp.hu