GYÖNGYVÉR - December 4., Kék Yuk, tagbúcsúztató buli

Interjú a zenekarból kilépő Bessenyei Bazsi gitárossal

2009. november 5. (csütörtök) 22:15 | utoljára módosítva: 2009. november 8. (vasárnap) 17:51

A gótos, érzelmes metalt játszó Gyöngyvér meglepetéssel szolgált nemrég, ugyanis ahelyett, hogy a szeptemberben kiadott harmadik albumukat, az Álmokból álomba anyagot turnéztatnák a Dalriada és az Ideas csapatokkal közösre tervezett országos körúton, az összes koncertet visszamondták, mert a gitáros Bessenyei Bazsi (ex-Alhana) és a basszusgitáros Erdős Viktor (ex-Everwood) bejelentette, hogy kilép a zenekarból. Lesz még egy tagbúcsúztató bulijuk december 4-én a Kék Yukban, és attól fogva új tagokkal megy majd tovább a Gyöngyvér. Már javában keresik is az új gitárost, basszert, de billentyűst is szeretnének. A HammerWorld.hu azzal kereste meg a 23 éves Bessenyei Bazsi gitárost, hogy egy kicsit világítson rá a történtek homályos pontjaira, és hogy beszéljen egy keveset a terveiről, a vágyairól is.

 

Szeptemberben volt az eredeti bandád, az Alhana búcsúbulija. Hét év után miért lett most vége a zenekarnak? Zenei vagy személyi ellentétek? Netán elfogyott a lendület?
 
"Tulajdonképpen mindezek együtt... Az Alhana mindig is arról szólt, hogy mi, barátok együtt jól érezzük magunkat. Sokkal inkább tartott össze minket a szeretet, mint a közös munka. Ráadásul hatalmas érzés volt, hogy sok embernek tetszett, amit csináltunk, és így egy értékes, összetartó társasággá lettünk, melynek a közönségünk ugyanúgy szerves részét képezte, mint mi, a tagok. Egy idő után - mint minden zenekar - elértünk egy olyan pontra, ahonnan már csak kemény munkával lehetett volna továbblépni, de erre sajnos képtelenek voltunk, az előbbiek miatt. Ez pedig sorban hozta magával a problémákat, a végén már személyes jellegűeket is, és egyszer csak felismertük, hogy az, amiért anno a zenekar megalakult, már nem létezik. Ekkor döntöttünk - közösen - a feloszlás mellett."

Az Alhanába 2003 táján léptél be. Előtte hol játszottál?

 

"Több zenekarban is, amolyan tipikus kezdő csapatokban. Akkor még nem nagyon tudtuk, hogy mit és merre. Mondjuk, hogy aranyosak voltunk, és borzalmasan játszottunk! (nevet) De persze csak örömmel tudok visszagondolni ezekre az évekre, hiszen rengeteget tanultam. Mindazt, ami kellett ahhoz, hogy ma itt legyek."

Mi volt az Alhana évek legjobb és legkínosabb élménye?
 
"Az első öt évünk egyszerűen fantasztikus volt: rengeteg koncert, turné, az első nagylemez stb., de a zenekar életének legfontosabb részei egyértelműen az Alhana Táborok voltak. Óriási érzés látni, ahogy az elképzelések valósággá válnak, és hogy ezt az emberek nagyon élvezik. Itt emelném ki azt a kis csapatot, akik évről-évre, pusztán lelkesedésből és szeretetből segítettek létrehozni ezt a csodát, nélkülük nem lett volna a tábor az, ami. Egyébként a legkínosabb élményünk is a táborban történt: DVD felvételt terveztünk, sávonkénti rögzítéssel, díszletekkel és piróval, mindezt szabadtéren. Sajnos a pirotechnikus annyira részeg volt, hogy nem tudott mérlegelni, és erős szélben elindított egy szikraesőt, ami ahelyett, hogy a színpad elé hullott volna, gyakorlatilag felgyújtotta a zenekart! Szerencsére senki sem sérült meg, és a zenekari felszerelés is többé-kevés megúszta, szemben a vadiúj technikával. Én régen féltem annyira, de koncert után a többiek is teljesen széthulltak... Borzalmas volt ilyen állapotban látni őket."

Zeneileg mennyire állt hozzád közel az Alhana dallamos, szintis, énekesnős metal világa?
 
"Természetesen nagyon szeretem az Alhana dalokat, hiszen valahol a saját gyermekeimnek is tekintem őket. Akárhogy is születtek, egy-egy riffből, vagy egy valaki által hozott komplett vázlatból, a kidolgozás során mindenki belerakhatta a saját ötleteit, tehát a végeredmény hatunk saját világából tevődött össze. Én magam nagyon kevés hasonló stílusban mozgó csapatot hallgattam, a műfaj néhány kivételtől eltekintve nem tartozik a kedvenceim közé, amit viszont mi alkottunk, az nagyon közel állt hozzám. Elsősorban a dalok különleges hangulata miatt."

Milyen hatásra kezdtél gitározni és mikor?
 
"Emlékszem, hogy 6-7 évesen már tanultam gitározni, de hogy milyen indíttatásból, azt nem tudnám megmondani. Nyilván nagyon sokat számított, hogy a családomban a rockzene mindig is különösen fontos szerepet játszott, állandóan hallgattunk valamit. Aztán jó pár évig egyáltalán nem foglalkoztam a dologgal, majd 15 évesen döbbentem rá arra, hogy mégis ez az én nagy szerelmem. Akkor kezdtem el tanárhoz járni, és ezt is tartom az igazi kezdetnek."

Játékodra, stílusodra kik voltak a legnagyobb befolyással az évek során?
 
"Legelső tanárom, Rubcsics Ricsi (Ossian) óriási hatással volt rám, már csak azért is, mert gyakorlatilag mindent neki köszönhetek, amit a rockgitározásról tudok. A másik nagy hatás ifj. Katona Tamás barátom, akit egy Stevie Ray Vaughan tribute zenekarban láttam először, és teljesen lenyűgözött, hogy milyen érzelmeket lehet kifejezni a hangszerrel. Ez alapvetően változtatta meg a gitározáshoz való hozzáállásomat, és rádöbbentett, hogy egy feelinges nyújtás, egy vibrato, vagy csak egy apró díszítés mennyivel többet ér bármilyen tekerésnél vagy arpeggio-nál. A kedvenc gitárosaimat is így szerettem meg, akár csak egyetlen jól elkapott hang alapján."  

Van konkrét példaképed is?
 
"Inkább úgy mondanám, hogy akár a dalaimmal, akár egy-egy szólóval próbálok olyan hatást elérni másoknál, mint amilyet az én kedvenceim gyakorolnak rám. Ami nehéz, mert nem vagyok egy tudatos gitáros, szeretek improvizálni, és még sok kell ahhoz, hogy „beérjen” a játékom, hogy tényleg ki tudjam fejezni azt, ami bennem van. Aki pedig inspirál ebben, az Stevie Ray Vaughan, Jonny Lang, Joe Gooch, magyarok közül pedig Hrutka Robi. A metal világon belül inkább a zeneszerzőkre nézek fel, mint például Tobira az Edguyból, Tuomasra a Nightwishből, Jesperre és Björnre az In Flamesből…"

Az Avalon Klubban is aktívan tevékenykedtél. Mit is csináltál ott? És miért lett vége az Avalonnak?
 
"Színpadtechnikus, illetve fénytechnikus voltam, valamint a bulik lebonyolításában vettem részt. Életem egyik legfontosabb korszakának tartom az Avalon Klub másfél évét, mert egy fantasztikus társasággal dolgozhattam együtt, akiktől rengeteget tanultam technikusként, zenészként és emberként is. Mindannyian imádtuk, és úgy éreztük, hogy valami nálunk magasabb célért dolgozunk. Egy európai szintű klubot szerettünk volna létrehozni, de erre sajnos korántsem volt akkora igény, mint ahogy azt előzetesen gondoltuk. Az elképzeléseinkből pedig nem akartunk engedni, fel sem merült, hogy esetleg egy kisebb helyen, szerényebb feltételekkel folytassuk. Persze az sem igaz, hogy csak a körülmények áldozatai lettünk. Szerintem a megfelelő előkészítés hiányzott, illetve sok dolgot okosabban kellett volna csinálnunk."  
 
GYÖNGYVÉR - Álmokból álomba lemezbemutató, 2009. szeptember 11., Wigwam
 
 
A Gyöngyvér zenekarba tulajdonképpen hogyan és mikor keveredtél?
 
"Korábban is hallottam már a zenekart, és ismertük is egymást valamennyire, de a zenére csak akkor figyeltem fel igazán, amikor Tarja előtt láttam őket a PeCsában. Nem sokkal utána megtudtam, hogy gitárost keresnek, beszéltem Mazival, és abban maradtunk, hogy bár az Alhana mellett akkor nem akartam még egy zenekart vállalni, kisegítek náluk a lekötött bulikon. Ezek nagyon jól sikerültek, jól ki is jöttünk egymással, így egy idő után elkezdett pokolian hiányozni a zenekar, és úgy éreztem, hogy nagy hibát követtem el, amikor nem szálltam be. Szerencsére néhány hét múlva Mazi megkeresett, és akkor már kapásból igent mondtam."

Zeneileg is hozzá tudtál tenni valamit a Gyöngyvérhez, vagy Mazi mellett erre nincs is szükség?
 
"Mazi fantasztikus dalszerző, a számainak senki másra nem jellemző, egyéni hangulata van. Ez az, amiért szeretni lehet a zenekart. És ez volt az oka annak is, hogy a csapat tagja lettem. Innentől pedig egyáltalán nem éreztem késztetést arra, hogy beleszóljak a dalszerzésbe, főleg, hogy Mazi egyszerűen ontja magából a jobbnál-jobb új ötleteket. Persze a konkrét gitártémáknál előfordult, hogy más elképzeléseim voltak, de ezekről mindig meg tudtunk egyezni, és az a verzió maradt, amit az adott dal megkívánt."  
 
MAZI ÉS BAZSI


Maziról azt mondod a Gyöngyvér honlapon: "a nagy megfejtő". Ez pozitív vagy negatív vélemény?

"Abszolút pozitív. Ez leginkább arra vonatkozik, hogy Mazi mindig 'mókol' valamivel, sosem áll le az agya, legyen szó zeneszerzésről, vagy bármiről, ami a zenekarhoz kapcsolódik. Egy igazi művész, megvan a saját kis világa, épp ezért tud ilyen különleges dalokat írni, és néha elképesztő ötletekkel előállni! (nevet) De mégis ezek azok, amik előre viszik a zenekart, és ezért tart ma ott a Gyöngyvér, ahol."
 
Elégedett vagy az idei Álmokból álomba lemezzel? Mit gondolsz róla?
 
"Bevallom, amióta megjelent, egyszer sem hallgattam meg egyben. Viszont a keverés alatt viszont annál többször! (nevet) Úgy érzem, hogy ez az irány valami újnak a kezdete, ami a következő lemezen fog igazából beérni. A Világok virága album hangulatilag egységesebb volt, ez viszont rengeteg újdonságot tartalmaz, direktebb, lendületesebb, pont ezért nagyon szeretjük élőben játszani az új dalokat. Ahogy a 2007-es Lacrimosa című debüt világa a Világok virága lemezen teljesedett ki egy év múlva, ugyanezt várom a következő lemeztől. Mazi több friss dalt fel is vett már otthon, és a hallottak alapján mondhatom, hogy érdemes lesz várni rá!"

Miért épp most szálltál ki a Gyöngyvérből? És vannak annak jelentősége, hogy a basszer Erdős Viktorral egy időben jöttetek el?
 
"Ez véletlenül alakult így, nem beszéltünk össze! (nevet) Egész egyszerűen eljött egy olyan pont, amikor döntenem kellett, a zenekar jövője, és saját magam miatt is. A magánéletem, az elveim, illetve a csapat későbbi tervei sajnos már nem voltak összeegyeztethető dolgok. Őszintén szólva már korábban tudtuk, hogy ez be fog következni, viszont nem gondoltuk, hogy ilyen hirtelen. Viktor terveiről nem sokat tudok, de bármi előfordulhat. Az biztos, hogy nem szeretném, ha megszakadna a kapcsolat, de ez a zenekar többi tagjára is vonatkozik."

A mostani turnét nem tudtátok volna végignyomni?
 
"Sajnos nem. Borzalmas érzés cserbenhagyni a közönséget, de a zenekar jövője érdekében ott és akkor kellett megtenni ezt a lépést. Tulajdonképpen két rossz közül a kisebbiket választottuk, még ha ezt külső szemlélőként nehéz is lehet megérteni. A Gyöngyvér név pedig mindnyájunknak többet ér annál, hogy veszni hagyjuk, és ezért vagyunk képesek súlyos döntéseket meghozni érte."

Mit szóltak Maziék a fejleményekhez?
 
"Az egész zenekar maximálisan megértő volt. Szerencsére már eljutottunk oda, hogy higgadtan, értelmesen tudjunk beszélgetni, még akkor is, ha egyáltalán nem értünk egyet. Nyilván senki sem örült a helyzetnek, és nehéz volt kimondani, hogy vége, de örülök annak, hogy képesek voltunk meghallgatni egymást, és biztos vagyok benne, hogy a zenekar szempontjából a legjobb döntést hoztuk meg."

A Gyöngyvér úgymond nagyon ki van találva: markáns image, kerekre csiszolt zene, új lemezek rendes felvezetése... A ruhákba, az image-be, a promófotókba nektek is volt beleszólásotok vagy ez is mind Mazi agyszüleménye?
 
"Mazi alapvetően a zenéért felelős, tehát ő adja meg az irányt, amihez minden mást kapcsolni kell. De ezt már a háttérből a managerünk, Gedeon Andi irányítja. Szóval az alapkoncepció kettejük munkája, és onnantól kezdődik az ötletelés. Az új design kialakításában például igen jelentős szerepe volt az énekes Eriknek is. Persze előfordult, hogy nem értettünk egyet, vagy nem tetszett valami, és eleinte voltak is ebből problémák, de egy idő után megtanultunk távolabb is látni, és így később már minden értelmet nyert."

Említed, hogy van menedzsere a Gyöngyvérnek, ami az Alhana után biztos újdonság volt számodra. Hasznos, előnyös ez, milyenek a tapasztalataid?
 
"Természetesen furcsa volt, és számtalan addig ismeretlen szituációt okozott, de mindent összevetve abszolút hasznunkra vált. Vannak dolgokat, amiket zenészként észre sem veszünk, vagy nem tartunk fontosnak, pedig nagyon is azok, és Andi ebben hatalmas segítségünkre van. Illetve ő az, aki terelget minket, hogy a zenekar szempontjából a legjobb döntéseket hozzuk meg, ne féljünk az új és szokatlan dolgoktól, és ne akadjunk le az apróságoknál. Arról nem beszélve, hogy a marketing, a promóció, és a koncertszervezés terhét is leveszi a vállunkról, tehát nekünk már csak zenélni kell. Szóval nagyon sokat köszönhetünk Andinak, hiszen megfelelő háttérmunka nélkül akármilyen jók a dalok, vagy ütős a zenekar élőben, még nem lehet előre lépni."

Most mihez kezdesz majd? Új banda, új tervek?
 
"Egyelőre egy kis időt kell adnom magamnak. Az elmúlt hetekben, napokban rengeteg változás történt az életemben, nem csak zenei téren, és az első dolgom most az, hogy feldolgozzam ezt az állapotot. Másfelől pedig próbálok ebből ihletet meríteni, hiszen bár néha nehezen viselem a változást, egyben inspirálnak is az új érzések, az új behatások. Remélem, hogy ezeket ki tudom majd adni magamból, és ez alapja lehet egy új zenekarnak, ahol már az én elképzeléseim érvényesülnek. Persze csak kezdetben, hiszen csak az irányt szeretném megadni, aztán hagyom, hogy a közös munkából valami új szülessen. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy zenekar tagjai inspirálják egymást."

Szíved szerint milyen zenét játszanál? És ha te válogathatnád ki a társakat, kiket szednél össze?
 
"Mindig keresem az új zenéket, amelyek megihletnek. Próbálok ezekből kiindulni, és a végén valami olyat alkotni ezekből, ami már én vagyok. Sosem gondolkoztam műfajokban, nem tudom, hogy a készülő dalaim milyenek lesznek. Egyszerűen csak hagyom, hogy megszülessenek. De ehhez mindenképp szükségem van inspirációra, érzelmi és zenei téren is.
Bár az új csapat még csak elképzelés szinten létezik, azért vannak ötleteim, hogy kivel csinálnám szívesen. De amíg nem tudok konkrét dalokat mutatni, nyilván nincs értelme a további keresésnek. Nekem létfontosságú, hogy egy zenekarban emberileg is közel álljunk egymáshoz, pont ezért igazán sosem gondolkoztam azon, hogy kiből állna számomra egy dream-team. Nyilván jó móka lenne azokkal a zenészekkel játszani, akikre felnézek, akik hatással vannak rám, és rengeteg nevet tudnék felsorolni, de maradjunk a realitásoknal!" (nevet)

Életed legnagyobb koncertélménye?
 
"Rajongóként rengeteg ilyen van: a The Doorst látni életre szóló élmény volt, az In Flames 2000-ben szintén meghatározó volt, de mondhatnám a Sentenced búcsúturnéjának wackeni állomását, vagy a debreceni Nightwish bulit is. Zenészként pedig kettőt tudnék kiemelni, az egyik a Pokolgép 20 éves bulija, ahol előzenekar voltunk, és már a mi koncertünk alatt is teltház volt a PeCsában, hatalmas hangulattal. A másik a tavalyi Gyöngyvér lemezbemutató az Avalonban. Nem csak azért, mert az nekem hazai pálya volt, hanem mert nagyon együtt volt a csapat, és egy fantasztikus közönségnek játszhattunk. Akkor valahogy minden összejött, igen különleges hangulatú koncertet adtunk."  

Új Slayer vagy új Megadeth?
 
"Szégyen, tudom, de igazából egyik sem. A Megadeth mindig is elment mellettem, és Slayert is csak egy rövid ideig hallgattam, akkor is inkább a Reign In Blood/South Of Heaven korszakot."

Tarja vagy Anette?
 
"A Dark Passion Play szerintem a legzseniálisabb Nightwish lemez, pedig a többit is nagyon szeretem. Anette hangja pedig egyszerűen gyönyörű, és a kisugárzása is szimpatikusabb."

Clayman vagy A Sense Of Purpose?
 
"A Clayman a metal történetének egyik legtökéletesebb alkotása, ami hosszú-hosszú évekre meghatározta a zenei ízlésemet. Ilyen dallamokat csak kevesen tudnak írni! Nagyon sokáig példaértékű volt számomra ez a lemez, dalszerzés szempontjából is. A Sense Of Purpose viszont valahogy nagyon nem működik nálam, pedig hidd el, sok álmatlan éjszakám volt miatta! (nevet)

Ossian vagy Pokolgép?
 
"Régebben nagyon sokat hallgattam mindkét zenekart, mára azonban ez elmúlt. Néha-néha azért előkerülnek a korai Pokolgép lemezek, de inkább csak nosztalgia-jelleggel."

The Doors vagy Hobo?
 
"A The Doors hangulata rengeteget tett hozzám, mivel szerintem a világ legromantikusabb zenekaráról beszélünk. Jim Morrison pedig annak ellenére, hogy élete számomra nem példaértékű, egy hatalmas ikon nekem."

Amok vagy The Cold Light?
 
"A The Cold White Light az egyik kedvenc Sentenced lemezem, szinte felrobban az érzelmektől, amelyek vagy nagyon fájnak, vagy csak kicsit! (nevet) Bár ugyanez a The Funeral Albumról is elmondható. 

Alice In Chains vagy Nickelback?
 
"Régen nem volt rám zenekar akkora hatással, mint manapság a Nickelback. Chad Kroeger egy isten, elképesztő a hangja! Emellett pokolian tudnak húzós, és lassú, érzelmes dalokat írni."

Alvin Lee vagy Stevie Ray Vaughan?
 
"Bevallom, hogy Alvin Lee játéka valahogy sosem fogott meg, viszont a Ten Years After jelenlegi gitárosa, Joe Gooch az egyik nagy kedvencem. Stevie pedig alapvetően változtatta meg a zenei világomat, tehát nálam Ő nyert."

Trapézgatya vagy csőnadrág?

 

"Trapézgatya, egyértelmű!" (nevet)

 

 

balazs.bessenyei@gmail.com

www.gyongyver.hu
www.myspace.com/gyongyvermusik
 

 



Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
CONTINOOM - Klippremier Schrott Péteréktől: Not My War
2020. augusztus 6. (csütörtök) 17:52

Új videoklippel jelentkezett a Schrott Péter énekes vezette Continoom gárdája. "Már a tizedik videoklipjét készítette el a fúziós, elektro-modern metalos Continoom zenekar - ezúttal a 2019-ben Not My War címmel megjelent debütáló album címadó dalához született meg egy kirobbanóan energikus és látványos videó. A hanganyag is fel lett turbózva, így - remaszterelt formában - még erőteljesebben szólal meg - ami a mozgalmas kliphez kimondottan jól is illik."   www.facebook.com/continoom Schrott Péter énekes: "Életem egyik legprofibb és legnagyobb volumenű forgatása volt, még mindig a hatása alatt vagyok. Nagyon köszönjük a segítséget mindenkinek, akinek része volt benne. Igazán látványos, és minőségi produktum lett a végeredmény. Az új klipes dal mondanivalója is aktuális. Fő üzenete dühös és mégis pacifista, kiegészítve a Continoom fő mondanivalójával: bármi történjék is, maradj...

CULT OF LILITH - Pusztító death metal Izlandról, új dal és klip: Purple Tide
CULT OF LILITH - Pusztító death metal Izlandról, új dal és klip: Purple Tide

Mara címmel szeptember 4-én jelenik meg a death metalos izlandi Cult Of Lilith bemutatkozó albuma, második előzetesként pedig a klippel kísért Purple Tide dalt tették közzé. A videót...

ALESTORM - Vicces videó a vicces dalhoz: Big Ship Little Ship
ALESTORM - Vicces videó a vicces dalhoz: Big Ship Little Ship

Május végén jelent meg az Alestorm új albuma, a Curse Of The Crystal Coconut, a Big Ship Little Ship című dalhoz pedig egy cseppet sem komoly videoklip érkezett most. Ismerkedj meg vele!...

ISENGARD - Fenriz 25 év után új szólólemezt ad ki
ISENGARD - Fenriz 25 év után új szólólemezt ad ki

25 évvel a Høstmørke lemez után egy harmadik albumot ad ki az Isengard, a Darkthrone-ból jól ismert Fenriz szólóprojektje. Az 1989 óta létező Isengard két lemezt hozott ki a 90-es...

MAYHEM - Nem októberben, hanem jövő márciusban lesz a budapesti koncert
MAYHEM - Nem októberben, hanem jövő márciusban lesz a budapesti koncert

Tavaly októberben egy Daemon című új albummal jelentkezett a black metal műfaj egészének egyik legfontosabb zenekara, a norvég-magyar Mayhem. Csihar Attila és csapata eredetileg idén...

DGM - Klippel az első dal a prog/power csapat őszi lemezéről: Flesh And Blood
DGM - Klippel az első dal a prog/power csapat őszi lemezéről: Flesh And Blood

Tragic Separation címmel október 9-én jelenik meg a prog/power-vonalas olasz DGM új stúdióalbuma, a 2016-os The Passage lemez utódja, első előzetesként pedig a klippel kísért Flesh...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS