SUNN O))), EAGLE TWIN - Élő Fém

2009. október 27, Bp., A38

2009. október 28. (szerda) 18:37 | utoljára módosítva: 2009. október 28. (szerda) 18:39

Már egy ideje szó volt arról, hogy a drone/doom műfaj legismertebb, egyben legextrémebb képviselője, a Sunn O))) ellátogat hozzánk, de erre egészen 2009 októberéig kellett várni.
"A két alapító, Stephen O'Malley és Greg Anderson a kilencvenes évek elejének fontos zenekara, az Earth nyomdokain halad. Metalnak nevezhetnénk, ha volna köze a rock and rollhoz, de a Sunn O))) meghatározhatatlan 'zenéje' vagy inkább szónikus tájképei sokkal inkább táplálkoznak az ambientből, a noise-ból vagy a black metal legsötétebb világából. A színpadi külsőségekre (csuklyák, kámzsák, füst és hasonlók) is sokat adó együttes saját, különleges, misztikus, okkult és obskurus világot teremtett. Nem annyira számokat írnak, mint inkább állapotokat 'zenélnek' el: a végtelenségig lassított, rommá torzított gitárgerjedések, az eszméletlen hangerő, a meghívott vendégénekesek (köztük a budapesti koncerten is fellépő Csihár Attila) mormogó torokéneke mind-mind egyfajta transzállapot felé sodorja a nézőt/hallgatót." - írta a koncert beharangozója, Milán Péter pedig beszámol a tapasztaltakról.

A Sunn O))) egy olyan csapatot választott vendégnek, amely képes felvezetőt nyújtani az általuk elővezetett performance-hoz.

Az Eagle Twin szintén az Államokból érkezett, s az érdekessége az, hogy mindössze két tagot számlál. Ennek ellenére olyan hangvihart támasztottak a hajó sokat hallott gyomrában, mintha teljes zenekar szolgáltatta volna a dobhártyának valót. Gentry Densley énekes/gitáros hangszere olyan hangerővel dörgött zordon mélyre hangoltságában, hogy a basszusgitár hiánya szerintem senkinek nem tűnt fel. A The Unkindness Of Crows címmel idén debütalbummal jelentkezett duó zenéje leginkább sludge/drone metalnak nevezhető, bár a metal szót egyes formációk esetében már szinte csak a torzított gitár meglétének okán használhatjuk. Az Eagle Twin dalai tulajdonképpen laza, és széles kereteknek foghatók fel, melyek között Densley-nek tág tere nyílt, hogy a brutális riffek mellett a hangszeréből beteg hangokat csaljon elő, s a mikrofonba is üvöltsön kedvére. Közben Tyler Smith eszelős módjára ütötte a dobokat, fifikás dolgokat bemutatva, s egy-egy közös kiállás/ütem erejéig szinte hallgatólagosan egyeztettek egymással, hogy aztán folytatódhasson tovább az önfeledt zajteremtés. Az Eagle Twin zenéje egy őrültek házában megélt nap zenei víziójaként (copyright by Márk Dóri) is leírható, miként benső indulatok, folyamatok zenei mederbe tereléseként is. A hangot megadták.

Minden művészetnek, így a zenének is, az eredeti és legfőbb célja, rendeltetése az „imitatio dei”, vagyis Isten teremtésének az újramegalkotása, újrateremtése, de nem az eleve bukásra ítélt titáni, prométheuszi módon, ahogyan azt ma láthatjuk, hanem egy magasabb átélés formájában, mintegy „imitáció”-ként. A modern korban a lehető legritkábban találkozhatunk az „imitatio dei” aktusával, hiszen a mai művészetek szinte egyedüli mozgatórugója a horizontálisan a lehető legjobban szétterülő individualizmus, és a vertikum mentén felfelé, tehát a fény irányában igen ritkán tapasztalhatunk elmozdulást. Annál inkább tetten érhetjük a vertikum mentén lefelé való irányulást, olyannyira, hogy ezek túlburjánzása egészen mindennapos. A zsenialitás itt is sok előadónál megfigyelhető (lásd a régi mondást, „az ördögnek vannak a legjobb dalai”), de ennek mibenléte külön tanulmányt igényelne. Némely esetben (mutatis mutandis) már az „imitatio diaboli” megvalósítására tett kísérleteknek lehetünk tanúi. Ez volt az első gondolatmenet, amelyet végigjártam a Sunn O))) első pesti fellépése után.
 
Stephen O’Malley és Greg Anderson drone-szörnyetege az utóbbi években szert tett egy olyan mérvű ismertségre, amely még azokat is elérte, akik nem lennének képesek egy Sunn O))) „nóta” végighallgatására. Mindenesetre – dacára, hogy nem szándékozom az ítész szerepében tetszelegni – számomra megdöbbentő volt, milyen sokan megjelentek ezen a koncerten, aminek egy részét a sznobizmusnak tudom be. Mondván a Sunn O))) olyan súlyos, hogy nem csupán illik, de egyenesen kötelező megnézni. Emellett Csihar Attila sokakra nagy hatást gyakorló, szinte magnetikus, delejező erejét sem szabad figyelmen kívül hagyni.
O’Malley és Anderson az erősítők bekapcsolása és feltekerése után, ami tőlük felér egy hadüzenettel, belekezdett a hangszerek s a jelenlévők az érzékszerveken át történő módszeres megkínzásába. Hogy ennek a koncertnek a végigállása teljes, s nem gyenge embert kíván, már az jelezte, hogy a borzalmas zajmassza, melyet a két csuklyás kibocsátott, a frekvenciák, melyek megcélozták a hallgatóságot, nem csupán a ruházatot tartották mozgásban rajtunk, de a testen valósággal végigszáguldott egy-egy lökéshullám, valahányszor Anderson vagy O’malley ujjai végigszántottak a húrokon. A gitár és a basszus zajtenger-korbácsolása vég nélkülinek tűnt, mire egy újabb kámzsás alak jelent meg a színpadon, Attila, akinek a hangja nem csupán önálló hangszer, bárhol forduljon is meg, de fogalom, s egyénisége már régen egybeforrt minden sötét zenék esszenciájával.
 
A második blokkban Attila mantraszerű mormolásokat, kántálásokat hallatott, melyek síri hangulata egészen vérfagyasztóvá szigorodott, amikor a két hangszeres is beszállt a gitárokból vészjósló hangokat előcsalva. Attila kinézete hű volt hírnevéhez, szokásához híven rémítő maszkot vett fel, s a felszálló zöld füstbe burkolódzó alak a félelmetes hangok kibocsátása közepette Dante Infernójának Gustav Doré-féle tájaira kívánkozott.
A koncert hosszan elnyúló második felében a zaj-óceán ismét elömlött a hajótesten, melynek létrehozatalában az elektronikával operáló negyedik csuklyás (vélhetően Steve Moore) is részt vett (A Sunn O)))-ban nincs dobos, ha ez új információ valaki számára). A program vége felé előkerült a Monoliths & Dimensions album Big Church (Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért) című opusza, melyet már a tűrőképesség (fizikai/lelki/szellemi) határáig feszítve húzott el a gárda. Attila egy zsákra húzott ágas-bogas fa-szerű képződményben – melynek egyik ágán egy varjú is ült – újabb maszkkal jelent meg, kinézete, a leghosszabb magyar szó részleteinek hosszas recitálása, a hangszeresek pokolkavaró zaj-kollázsai azt az érzetet keltették, mintha nem emberek adnák elő ezt a kakofóniát, hanem a rontás szellemei kaptak volna szabad utat a garázdálkodásra.
 
E közel másfél órás zaj-kísérlet, démon-űzés/idézés, alvilági hangkép-festés vegyes véleményeket alakított ki a jelenlévőkben, ami természetes is egy ilyen szélsőséges produkció esetében. Attila és társai a koncert végén lepleiktől megszabadulván összeölelkeztek, megköszönték a közönség érdeklődését, de a nyugtalanító érzést nem sikerült maradéktalanul elűzni.

 

 

Képek a budapesti koncertről

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
SMITH / KOTZEN - Klippremier Adrian Smith-től és Richie Kotzentől
2021. január 26. (kedd) 18:04

Ismerkedj meg az Iron Maiden gitáros, Adrian Smith és a The Winery Dogs frontember, Richie Kotzen (ex-Mr. Big, ex-Poison) első közös dalához született friss klippel!. Annak már pár hónapja híre ment, hogy Adrian és Richie egy közös projekten dolgozik, de ezt sokáig sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarták, decemberben azonban biztossá vált, hogy 2021-ben egy album is várható tőlük, a Taking My Chances dalt pedig még 2020 februárjában rögzítették. A Smith / Kotzen album március 26-án jelenik majd meg a BMG gondozásában. A pár napig még országszerte kapható decemberi-januári HammerWorld magazinban egy interjút is találsz Adrian Smith gitárossal.   Adrian Smith: "Szerintem Richie és én nagyon jól kiegészítjük egymást. Egy virtuóz gitáros, de kiváló a dallamérzéke is. Az érzete az egész dolognak nagyon természetes." Richie Kotzen: "A klasszikus és blues-alapú rockzene volt a közös...

MONASTERY - 12 év után új EP a zalaegerszegi bandától: Chimera
MONASTERY - 12 év után új EP a zalaegerszegi bandától: Chimera

Novemberben már jeleztük, hogy 12 év után visszatérésre készül a zalaegerszegi Monastery, most pedig az a friss hír, hogy megjelent az új minialbumuk. "Megjelent a Monastery zenekar...

EINHERJER - Norvég viking metal, klippel a második dal a februári albumról: The Blood And The Iron
EINHERJER - Norvég viking metal, klippel a második dal a februári albumról: The Blood And The Iron

North Star címmel február 26-án-én jelenik meg a Napalm kiadóhoz szerződött norvég Einherjer új stúdiólemeze, a 2018-as Norrøne Spor album utódja. Második előzetesként már itt is...

HEART HEALER - Grandiózus metal opera hét énekesnővel, itt az első dal Noorával a Battle Beastből
HEART HEALER - Grandiózus metal opera hét énekesnővel, itt az első dal Noorával a Battle Beastből

A Primal Fearből, valamint a Free Fall, a Kiske/Somerville vagy az Allen/Olzon projektekből is ismert Magnus Karlsson új projektje a Heart Healer nevet viseli, a debütáló album pedig március...

ÖNÉSÖN - Melodikus rock Tatabányáról, friss dal és klip: Kint zakatol
ÖNÉSÖN - Melodikus rock Tatabányáról, friss dal és klip: Kint zakatol

Nyárra várható a melodikus rock vonalas tatabányai ÖnésÖn zenekar első lemeze, amelynek friss előzetese a klippel kísért Kint zakatol dal. "A zenekar 1989-ben alakult Tatabányán. Ez...

CODE ORANGE - Maguk rendezték az új animációs klipjüket: Autumn And Carbine
CODE ORANGE - Maguk rendezték az új animációs klipjüket: Autumn And Carbine

Underneath címmel még tavaly tavasszal jött ki a hardcore punk/metal vonalas amerikai Code Orange negyedik albuma, amelynek Autumn And Carbine dalához most egy videoklip született. A...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS