SUNN O))), EAGLE TWIN - Élő Fém

2009. október 27, Bp., A38

2009. október 28. (szerda) 18:37 | utoljára módosítva: 2009. október 28. (szerda) 18:39

Már egy ideje szó volt arról, hogy a drone/doom műfaj legismertebb, egyben legextrémebb képviselője, a Sunn O))) ellátogat hozzánk, de erre egészen 2009 októberéig kellett várni.
"A két alapító, Stephen O'Malley és Greg Anderson a kilencvenes évek elejének fontos zenekara, az Earth nyomdokain halad. Metalnak nevezhetnénk, ha volna köze a rock and rollhoz, de a Sunn O))) meghatározhatatlan 'zenéje' vagy inkább szónikus tájképei sokkal inkább táplálkoznak az ambientből, a noise-ból vagy a black metal legsötétebb világából. A színpadi külsőségekre (csuklyák, kámzsák, füst és hasonlók) is sokat adó együttes saját, különleges, misztikus, okkult és obskurus világot teremtett. Nem annyira számokat írnak, mint inkább állapotokat 'zenélnek' el: a végtelenségig lassított, rommá torzított gitárgerjedések, az eszméletlen hangerő, a meghívott vendégénekesek (köztük a budapesti koncerten is fellépő Csihár Attila) mormogó torokéneke mind-mind egyfajta transzállapot felé sodorja a nézőt/hallgatót." - írta a koncert beharangozója, Milán Péter pedig beszámol a tapasztaltakról.

A Sunn O))) egy olyan csapatot választott vendégnek, amely képes felvezetőt nyújtani az általuk elővezetett performance-hoz.

Az Eagle Twin szintén az Államokból érkezett, s az érdekessége az, hogy mindössze két tagot számlál. Ennek ellenére olyan hangvihart támasztottak a hajó sokat hallott gyomrában, mintha teljes zenekar szolgáltatta volna a dobhártyának valót. Gentry Densley énekes/gitáros hangszere olyan hangerővel dörgött zordon mélyre hangoltságában, hogy a basszusgitár hiánya szerintem senkinek nem tűnt fel. A The Unkindness Of Crows címmel idén debütalbummal jelentkezett duó zenéje leginkább sludge/drone metalnak nevezhető, bár a metal szót egyes formációk esetében már szinte csak a torzított gitár meglétének okán használhatjuk. Az Eagle Twin dalai tulajdonképpen laza, és széles kereteknek foghatók fel, melyek között Densley-nek tág tere nyílt, hogy a brutális riffek mellett a hangszeréből beteg hangokat csaljon elő, s a mikrofonba is üvöltsön kedvére. Közben Tyler Smith eszelős módjára ütötte a dobokat, fifikás dolgokat bemutatva, s egy-egy közös kiállás/ütem erejéig szinte hallgatólagosan egyeztettek egymással, hogy aztán folytatódhasson tovább az önfeledt zajteremtés. Az Eagle Twin zenéje egy őrültek házában megélt nap zenei víziójaként (copyright by Márk Dóri) is leírható, miként benső indulatok, folyamatok zenei mederbe tereléseként is. A hangot megadták.

Minden művészetnek, így a zenének is, az eredeti és legfőbb célja, rendeltetése az „imitatio dei”, vagyis Isten teremtésének az újramegalkotása, újrateremtése, de nem az eleve bukásra ítélt titáni, prométheuszi módon, ahogyan azt ma láthatjuk, hanem egy magasabb átélés formájában, mintegy „imitáció”-ként. A modern korban a lehető legritkábban találkozhatunk az „imitatio dei” aktusával, hiszen a mai művészetek szinte egyedüli mozgatórugója a horizontálisan a lehető legjobban szétterülő individualizmus, és a vertikum mentén felfelé, tehát a fény irányában igen ritkán tapasztalhatunk elmozdulást. Annál inkább tetten érhetjük a vertikum mentén lefelé való irányulást, olyannyira, hogy ezek túlburjánzása egészen mindennapos. A zsenialitás itt is sok előadónál megfigyelhető (lásd a régi mondást, „az ördögnek vannak a legjobb dalai”), de ennek mibenléte külön tanulmányt igényelne. Némely esetben (mutatis mutandis) már az „imitatio diaboli” megvalósítására tett kísérleteknek lehetünk tanúi. Ez volt az első gondolatmenet, amelyet végigjártam a Sunn O))) első pesti fellépése után.
 
Stephen O’Malley és Greg Anderson drone-szörnyetege az utóbbi években szert tett egy olyan mérvű ismertségre, amely még azokat is elérte, akik nem lennének képesek egy Sunn O))) „nóta” végighallgatására. Mindenesetre – dacára, hogy nem szándékozom az ítész szerepében tetszelegni – számomra megdöbbentő volt, milyen sokan megjelentek ezen a koncerten, aminek egy részét a sznobizmusnak tudom be. Mondván a Sunn O))) olyan súlyos, hogy nem csupán illik, de egyenesen kötelező megnézni. Emellett Csihar Attila sokakra nagy hatást gyakorló, szinte magnetikus, delejező erejét sem szabad figyelmen kívül hagyni.
O’Malley és Anderson az erősítők bekapcsolása és feltekerése után, ami tőlük felér egy hadüzenettel, belekezdett a hangszerek s a jelenlévők az érzékszerveken át történő módszeres megkínzásába. Hogy ennek a koncertnek a végigállása teljes, s nem gyenge embert kíván, már az jelezte, hogy a borzalmas zajmassza, melyet a két csuklyás kibocsátott, a frekvenciák, melyek megcélozták a hallgatóságot, nem csupán a ruházatot tartották mozgásban rajtunk, de a testen valósággal végigszáguldott egy-egy lökéshullám, valahányszor Anderson vagy O’malley ujjai végigszántottak a húrokon. A gitár és a basszus zajtenger-korbácsolása vég nélkülinek tűnt, mire egy újabb kámzsás alak jelent meg a színpadon, Attila, akinek a hangja nem csupán önálló hangszer, bárhol forduljon is meg, de fogalom, s egyénisége már régen egybeforrt minden sötét zenék esszenciájával.
 
A második blokkban Attila mantraszerű mormolásokat, kántálásokat hallatott, melyek síri hangulata egészen vérfagyasztóvá szigorodott, amikor a két hangszeres is beszállt a gitárokból vészjósló hangokat előcsalva. Attila kinézete hű volt hírnevéhez, szokásához híven rémítő maszkot vett fel, s a felszálló zöld füstbe burkolódzó alak a félelmetes hangok kibocsátása közepette Dante Infernójának Gustav Doré-féle tájaira kívánkozott.
A koncert hosszan elnyúló második felében a zaj-óceán ismét elömlött a hajótesten, melynek létrehozatalában az elektronikával operáló negyedik csuklyás (vélhetően Steve Moore) is részt vett (A Sunn O)))-ban nincs dobos, ha ez új információ valaki számára). A program vége felé előkerült a Monoliths & Dimensions album Big Church (Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért) című opusza, melyet már a tűrőképesség (fizikai/lelki/szellemi) határáig feszítve húzott el a gárda. Attila egy zsákra húzott ágas-bogas fa-szerű képződményben – melynek egyik ágán egy varjú is ült – újabb maszkkal jelent meg, kinézete, a leghosszabb magyar szó részleteinek hosszas recitálása, a hangszeresek pokolkavaró zaj-kollázsai azt az érzetet keltették, mintha nem emberek adnák elő ezt a kakofóniát, hanem a rontás szellemei kaptak volna szabad utat a garázdálkodásra.
 
E közel másfél órás zaj-kísérlet, démon-űzés/idézés, alvilági hangkép-festés vegyes véleményeket alakított ki a jelenlévőkben, ami természetes is egy ilyen szélsőséges produkció esetében. Attila és társai a koncert végén lepleiktől megszabadulván összeölelkeztek, megköszönték a közönség érdeklődését, de a nyugtalanító érzést nem sikerült maradéktalanul elűzni.

 

 

Képek a budapesti koncertről

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
CONTINOOM - Klippremier Schrott Péteréktől: Not My War
2020. augusztus 6. (csütörtök) 17:52

Új videoklippel jelentkezett a Schrott Péter énekes vezette Continoom gárdája. "Már a tizedik videoklipjét készítette el a fúziós, elektro-modern metalos Continoom zenekar - ezúttal a 2019-ben Not My War címmel megjelent debütáló album címadó dalához született meg egy kirobbanóan energikus és látványos videó. A hanganyag is fel lett turbózva, így - remaszterelt formában - még erőteljesebben szólal meg - ami a mozgalmas kliphez kimondottan jól is illik."   www.facebook.com/continoom Schrott Péter énekes: "Életem egyik legprofibb és legnagyobb volumenű forgatása volt, még mindig a hatása alatt vagyok. Nagyon köszönjük a segítséget mindenkinek, akinek része volt benne. Igazán látványos, és minőségi produktum lett a végeredmény. Az új klipes dal mondanivalója is aktuális. Fő üzenete dühös és mégis pacifista, kiegészítve a Continoom fő mondanivalójával: bármi történjék is, maradj...

CULT OF LILITH - Pusztító death metal Izlandról, új dal és klip: Purple Tide
CULT OF LILITH - Pusztító death metal Izlandról, új dal és klip: Purple Tide

Mara címmel szeptember 4-én jelenik meg a death metalos izlandi Cult Of Lilith bemutatkozó albuma, második előzetesként pedig a klippel kísért Purple Tide dalt tették közzé. A videót...

ALESTORM - Vicces videó a vicces dalhoz: Big Ship Little Ship
ALESTORM - Vicces videó a vicces dalhoz: Big Ship Little Ship

Május végén jelent meg az Alestorm új albuma, a Curse Of The Crystal Coconut, a Big Ship Little Ship című dalhoz pedig egy cseppet sem komoly videoklip érkezett most. Ismerkedj meg vele!...

ISENGARD - Fenriz 25 év után új szólólemezt ad ki
ISENGARD - Fenriz 25 év után új szólólemezt ad ki

25 évvel a Høstmørke lemez után egy harmadik albumot ad ki az Isengard, a Darkthrone-ból jól ismert Fenriz szólóprojektje. Az 1989 óta létező Isengard két lemezt hozott ki a 90-es...

MAYHEM - Nem októberben, hanem jövő márciusban lesz a budapesti koncert
MAYHEM - Nem októberben, hanem jövő márciusban lesz a budapesti koncert

Tavaly októberben egy Daemon című új albummal jelentkezett a black metal műfaj egészének egyik legfontosabb zenekara, a norvég-magyar Mayhem. Csihar Attila és csapata eredetileg idén...

DGM - Klippel az első dal a prog/power csapat őszi lemezéről: Flesh And Blood
DGM - Klippel az első dal a prog/power csapat őszi lemezéről: Flesh And Blood

Tragic Separation címmel október 9-én jelenik meg a prog/power-vonalas olasz DGM új stúdióalbuma, a 2016-os The Passage lemez utódja, első előzetesként pedig a klippel kísért Flesh...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS