SUNN O))), EAGLE TWIN - Élő Fém

2009. október 27, Bp., A38

2009. október 28. (szerda) 18:37 | utoljára módosítva: 2009. október 28. (szerda) 18:39

Már egy ideje szó volt arról, hogy a drone/doom műfaj legismertebb, egyben legextrémebb képviselője, a Sunn O))) ellátogat hozzánk, de erre egészen 2009 októberéig kellett várni.
"A két alapító, Stephen O'Malley és Greg Anderson a kilencvenes évek elejének fontos zenekara, az Earth nyomdokain halad. Metalnak nevezhetnénk, ha volna köze a rock and rollhoz, de a Sunn O))) meghatározhatatlan 'zenéje' vagy inkább szónikus tájképei sokkal inkább táplálkoznak az ambientből, a noise-ból vagy a black metal legsötétebb világából. A színpadi külsőségekre (csuklyák, kámzsák, füst és hasonlók) is sokat adó együttes saját, különleges, misztikus, okkult és obskurus világot teremtett. Nem annyira számokat írnak, mint inkább állapotokat 'zenélnek' el: a végtelenségig lassított, rommá torzított gitárgerjedések, az eszméletlen hangerő, a meghívott vendégénekesek (köztük a budapesti koncerten is fellépő Csihár Attila) mormogó torokéneke mind-mind egyfajta transzállapot felé sodorja a nézőt/hallgatót." - írta a koncert beharangozója, Milán Péter pedig beszámol a tapasztaltakról.

A Sunn O))) egy olyan csapatot választott vendégnek, amely képes felvezetőt nyújtani az általuk elővezetett performance-hoz.

Az Eagle Twin szintén az Államokból érkezett, s az érdekessége az, hogy mindössze két tagot számlál. Ennek ellenére olyan hangvihart támasztottak a hajó sokat hallott gyomrában, mintha teljes zenekar szolgáltatta volna a dobhártyának valót. Gentry Densley énekes/gitáros hangszere olyan hangerővel dörgött zordon mélyre hangoltságában, hogy a basszusgitár hiánya szerintem senkinek nem tűnt fel. A The Unkindness Of Crows címmel idén debütalbummal jelentkezett duó zenéje leginkább sludge/drone metalnak nevezhető, bár a metal szót egyes formációk esetében már szinte csak a torzított gitár meglétének okán használhatjuk. Az Eagle Twin dalai tulajdonképpen laza, és széles kereteknek foghatók fel, melyek között Densley-nek tág tere nyílt, hogy a brutális riffek mellett a hangszeréből beteg hangokat csaljon elő, s a mikrofonba is üvöltsön kedvére. Közben Tyler Smith eszelős módjára ütötte a dobokat, fifikás dolgokat bemutatva, s egy-egy közös kiállás/ütem erejéig szinte hallgatólagosan egyeztettek egymással, hogy aztán folytatódhasson tovább az önfeledt zajteremtés. Az Eagle Twin zenéje egy őrültek házában megélt nap zenei víziójaként (copyright by Márk Dóri) is leírható, miként benső indulatok, folyamatok zenei mederbe tereléseként is. A hangot megadták.

Minden művészetnek, így a zenének is, az eredeti és legfőbb célja, rendeltetése az „imitatio dei”, vagyis Isten teremtésének az újramegalkotása, újrateremtése, de nem az eleve bukásra ítélt titáni, prométheuszi módon, ahogyan azt ma láthatjuk, hanem egy magasabb átélés formájában, mintegy „imitáció”-ként. A modern korban a lehető legritkábban találkozhatunk az „imitatio dei” aktusával, hiszen a mai művészetek szinte egyedüli mozgatórugója a horizontálisan a lehető legjobban szétterülő individualizmus, és a vertikum mentén felfelé, tehát a fény irányában igen ritkán tapasztalhatunk elmozdulást. Annál inkább tetten érhetjük a vertikum mentén lefelé való irányulást, olyannyira, hogy ezek túlburjánzása egészen mindennapos. A zsenialitás itt is sok előadónál megfigyelhető (lásd a régi mondást, „az ördögnek vannak a legjobb dalai”), de ennek mibenléte külön tanulmányt igényelne. Némely esetben (mutatis mutandis) már az „imitatio diaboli” megvalósítására tett kísérleteknek lehetünk tanúi. Ez volt az első gondolatmenet, amelyet végigjártam a Sunn O))) első pesti fellépése után.
 
Stephen O’Malley és Greg Anderson drone-szörnyetege az utóbbi években szert tett egy olyan mérvű ismertségre, amely még azokat is elérte, akik nem lennének képesek egy Sunn O))) „nóta” végighallgatására. Mindenesetre – dacára, hogy nem szándékozom az ítész szerepében tetszelegni – számomra megdöbbentő volt, milyen sokan megjelentek ezen a koncerten, aminek egy részét a sznobizmusnak tudom be. Mondván a Sunn O))) olyan súlyos, hogy nem csupán illik, de egyenesen kötelező megnézni. Emellett Csihar Attila sokakra nagy hatást gyakorló, szinte magnetikus, delejező erejét sem szabad figyelmen kívül hagyni.
O’Malley és Anderson az erősítők bekapcsolása és feltekerése után, ami tőlük felér egy hadüzenettel, belekezdett a hangszerek s a jelenlévők az érzékszerveken át történő módszeres megkínzásába. Hogy ennek a koncertnek a végigállása teljes, s nem gyenge embert kíván, már az jelezte, hogy a borzalmas zajmassza, melyet a két csuklyás kibocsátott, a frekvenciák, melyek megcélozták a hallgatóságot, nem csupán a ruházatot tartották mozgásban rajtunk, de a testen valósággal végigszáguldott egy-egy lökéshullám, valahányszor Anderson vagy O’malley ujjai végigszántottak a húrokon. A gitár és a basszus zajtenger-korbácsolása vég nélkülinek tűnt, mire egy újabb kámzsás alak jelent meg a színpadon, Attila, akinek a hangja nem csupán önálló hangszer, bárhol forduljon is meg, de fogalom, s egyénisége már régen egybeforrt minden sötét zenék esszenciájával.
 
A második blokkban Attila mantraszerű mormolásokat, kántálásokat hallatott, melyek síri hangulata egészen vérfagyasztóvá szigorodott, amikor a két hangszeres is beszállt a gitárokból vészjósló hangokat előcsalva. Attila kinézete hű volt hírnevéhez, szokásához híven rémítő maszkot vett fel, s a felszálló zöld füstbe burkolódzó alak a félelmetes hangok kibocsátása közepette Dante Infernójának Gustav Doré-féle tájaira kívánkozott.
A koncert hosszan elnyúló második felében a zaj-óceán ismét elömlött a hajótesten, melynek létrehozatalában az elektronikával operáló negyedik csuklyás (vélhetően Steve Moore) is részt vett (A Sunn O)))-ban nincs dobos, ha ez új információ valaki számára). A program vége felé előkerült a Monoliths & Dimensions album Big Church (Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért) című opusza, melyet már a tűrőképesség (fizikai/lelki/szellemi) határáig feszítve húzott el a gárda. Attila egy zsákra húzott ágas-bogas fa-szerű képződményben – melynek egyik ágán egy varjú is ült – újabb maszkkal jelent meg, kinézete, a leghosszabb magyar szó részleteinek hosszas recitálása, a hangszeresek pokolkavaró zaj-kollázsai azt az érzetet keltették, mintha nem emberek adnák elő ezt a kakofóniát, hanem a rontás szellemei kaptak volna szabad utat a garázdálkodásra.
 
E közel másfél órás zaj-kísérlet, démon-űzés/idézés, alvilági hangkép-festés vegyes véleményeket alakított ki a jelenlévőkben, ami természetes is egy ilyen szélsőséges produkció esetében. Attila és társai a koncert végén lepleiktől megszabadulván összeölelkeztek, megköszönték a közönség érdeklődését, de a nyugtalanító érzést nem sikerült maradéktalanul elűzni.

 

 

Képek a budapesti koncertről

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
PROSECTURA - 30 éves a banda, novemberben jubileumi koncert jön
2019. augusztus 18. (vasárnap) 12:20

1989-ben alakult a Prosectura és ebből könnyedén kiszámolható, hogy az ország egyetlen önkéntes tűzoltó- és lendületzenekara éppen 30 éves. A csapat fennállásának eddigi legfontosabb koncertje, azaz a születésnapi bál a Dürer Kertben lesz, november 9-én. Vendégként az éppen negyedszázados Macskanadrág lép fel. "30 év... Aranylemezek, kurvák, kábítószer, fotómodellek, gigapartik... Egy zenekar 30 éve általában erről szól. Mi büszkén számolhatunk be több ezer fagyasztott hamburgerről benzinkúton, néhány lightos tanyabuliról Szekszárdon, valamint egy színpadra dobott bugyiról még '93 -ban a Fekete Lyukból, és persze pár sírva röhögős, ám szalonképtelen történetről fél-, vagy akár tök részegen! Rendkívül büszkék vagyunk magunkra, úgyhogy ünnepelni fogunk! Legszebb éveinket adtuk Nektek, ezért ünnepeljünk együtt november 9-én a Dürerben. Utána átvonulunk egy benzinkútra és behambizunk...

FOR THE FALLEN DREAMS - Last minute metalcore-zúzda a Dürer Kertben
FOR THE FALLEN DREAMS - Last minute metalcore-zúzda a Dürer Kertben

Egy elég súlyos last minute buli kerekedett a Dürer Kert 041 termébe augusztus 22-re, csütörtökre: 11 év után visszatér a michigani metalcore fogat, a For The Fallen Dreams, ráadásul...

MAGOR - Új dalok, vendégek és különleges látvány - szerdán a Barba Negra Trackben
MAGOR - Új dalok, vendégek és különleges látvány - szerdán a Barba Negra Trackben

A Magor zenekar éppen a harmadik nagylemezén dolgozik, az első önálló szabadtéri koncertjük pedig szerdán, augusztus 21-én lesz a Barba Negra Track kisszínpadán, a Phoenix RT...

GATE69 - Új videoklip a fiatal debreceni rocktriótól: Cold Coffee
GATE69 - Új videoklip a fiatal debreceni rocktriótól: Cold Coffee

A Cold Coffeee című dalhoz készült el a 2016-ban alakult debreceni Gate69 új videoklipje. Ez a szám a 2018 februárjában megjelent bemutatkozó EP-n szerepelt, a Hungry-n, április óta...

HÁRSH - Instrumentális post-rock, egy kis noise-zal, az első album: Vénkert
HÁRSH - Instrumentális post-rock, egy kis noise-zal, az első album: Vénkert

Vénkert címmel megjelent és végig is hallgatható az instrumentális post-rock trió, a 2016-ban alakult budapesti Hársh 8 tételes bemutatkozó albuma. "Egy 3 tagú, 2016-ban alakult pesti...

KÁRPÁTIA - Új album népzenei átdolgozásokkal, itt a Bujdosó II. lemez
KÁRPÁTIA - Új album népzenei átdolgozásokkal, itt a Bujdosó II. lemez

Megjelent és végig is hallgatható a Kárpátia új lemeze, a Bujdosók II, amelyet a Pittyendáré zenekar közreműködésével készítettek el. A CD megrendelhető a zenekar online...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS