FIVE FINGER DEATH PUNCH

Interjú Bathory Zolival – ami a Hammerből kimaradt!

2009. október 9. (péntek) 11:40 | utoljára módosítva: 2009. október 17. (szombat) 15:50
A ’90-es évek elején Zoli Bathory a magyar underground metal harcosok nem túl eseménydús életét élte Budapesten, Leó néven gitározott a Ladybird’s Bite-ban, és közben nyugati lemezszerződésről, teltházas turnékról álmodozott. Sokan voltak így, ám egy napon Zoli/Leó hátára vetette a gitárját, és meg sem állt az Álomgyárig, ahol maradéktalanul megvalósította terveit. Los Angeles-i székhelyű bandájának már a 2007-es The Way Of The Fist debütalbuma is bankot robbantott (arénaturnék, három Top 10 dal, 400 ezer eladott példány stb.), a nemrég megjelent új lemez, az októberi Hangpróba táblánk második helyére került War Is The Answer pedig csak öregbíteni fogja a hírnevüket. Erre utal az a tény is, hogy az új FFDP album a mindenható Billboard lista 7. helyén startolt az USA-ban a megjelenés hetében. Az októberi Hammerworldben olvasható kétoldalas interjút a Remembering The Steel nevű Pantera tribute csapat gitárosa, Vörös „Mowgli” Attila és Lénárd László közösen készítette Zolival, ami pedig már nem fért be a lapba, azt itt csekkolhatod.

 

Az interjúnak a lapban megjelent első részében Zoli az Európában tett első zenekari lépésekről, a gitároscseréről, az új album egyes dalairól és azok szövegeiről beszélt, de a frontember Ivan Moody személyiségét is kielemezte, valamint mesélt a túlzásba vitt partizás és az ismert zenésszé válás hátrányos hatásairól.
 
Akad néhány spéci, szakmázós kérdés is. Ilyen feszített tempó mellett marad még időd csak úgy gitározgatni?
“Sajnos kevesebb, mint szeretném.”
 
Kik ma a számodra meghatározó gitárosok?
“Talán istenkáromlásnak tűnik, de nem nagyon követem a többiek tevékenységét. A nap 24 órájából 23 óra 50 percet a bandánknak szentelek, a maradék 10 percben pedig alszom, úgyhogy nincs is erre időm. De annak idején olyanokat hallgattam, hogy Yngwie, Vinnie Mooore... Aztán jó sok Acceptet, mert imádtam Wolf Hoffmann játékát. Zakk Wylde-ot is nagyon szerettem a No More Tears albumon. Aztán nagyon ment nálam egy időben a germán thrash, de a Bay Area vonal is... Végül rátaláltam a saját ösvényemre, és azóta is azon haladok.”
 
Nagyon tetszik, hogy mindkét lemezen teljesen egyedi  a gitárhangzás, amiért nyilván te vagy a „felelős. Kaptál már emiatt szakmai, vagy kollégáktól származó elismeréseket?
“Néhány el szokta küldeni az új kütyüit, kikéri a tanácsaimat... A Dunlop például boltban nem kapható, egyedi húrokat gyártott nekem, a BC Rich meg januárban hozza ki a nevemmel ellátott sorozatát. Ezek olyan gitárok lesznek, amiket kifejezetten az én elképzeléseim szerint készítenek el. De a különféle gitáros szaklapok is gyakran megtalálnak, kíváncsiak a cuccomra, a hangzásom titkára... Ezek azért komoly elismerések szerintem. Nyilván le sem szarnának, ha nem csinálnék valami izgalmasat, valami figyelemfelkeltőt.”
 
A producer Kevin Churko beleszólt egyáltalán a gitárhangzás kérdésébe? 
“Nem. A hangzásom az én dolgom. Nyilván meghallgattam a véleményét, de a döntés az enyém marad. Tisztán hallom a fejemben, hogy mi az ideális sound. Képzeld el, mi lett volna, ha annak idején a hangmérnökök beszóltak volna az első torzítós gitárosoknak, hogy ez így nem lesz jó. Egy jó gitárosnak tudnia kell, hogy milyen hangzással akar dolgozni.”
 
Amellett, hogy a két lemezen egységes a hangzás, az is hallatszik, hogy egyes számoknál minimum más beállításokat használtatok. Sőt, az új lemeznél előfordul, hogy egy számon belül is változik a ritmusgitár hangszíne. Milyen gitárokat, felszereléseket használtok a stúdióban, és ez mennyire tér el a koncerteken használt technikától?
“Okés, látom, tényleg szakmázni szeretnél! (nevet) Először is van egy alap gitárhangzásom, mindent azzal rögzítek, kétszer, egy jobbra, egy balra, aztán ezt színezem ki extra gitárokkal. Ez már négy csatorna. Az alaphangzás azért lényeges, mert különben olyan lenne az összkép, mintha két különböző bandát hallanál. A színezés tényleg csak színezés, nagyon óvatosan, ahogy az adott dal megkívánja. Ez az, amit te is kihallottál az új daloknál. De ettől az alap még változatlan hangzású. A másik stúdiós trükköm, hogy a torzításból rendesen visszaveszek, legalábbis a színpadon használthoz képest. A több sáv miatt a tökös, vastag hangzás úgyis adott. Ha úgy nyomnám, mint a színpadon, a végeredmény iszonyat kásás volna, és persze erőtlen is, szétfolyós. Nem különülnének el a hangok, minden csak zúgna. A játék dinamikája is teljesen eltűnne. A többi meg már kéz kérdése. Én például elég brutálisan pengetek. Még váltott pengetésnél is jól odanyomom a pengetőt, és nem csak a végét. Nagyjából a pengető harmada kilóg a húr mögött. És ütöm, mint a légkalapács! Ha normál húrokat használnék, azonnal el is szakadnának. Ezért kellenek az ultravastag, spéci Dunlop húrkészletek.”
 
Azt néztem is a képeken, hogy magas feszültségű vezetékekhez hasonlóak a húrjaid! A küzdősport így megkeményíti az embert?
“Ha-ha! A kettőnek azért nincs közvetlen köze egymáshoz! De a kézfogásom is halálos lehet, az ujjbegyeimmel meg talán késeket is tudnék élezni!”

De komolyan! Azért kell fizikai erő is ezekhez a húrokhoz...
“Nem mondom, hogy nem, de én már hozzászoktam. Vagy nyolc éve így nyomom. A fesztiválokon gyakran megesik, hogy jönnek akár jól ismert bárdisták is, rápillantanak a cuccomra, megnézik a gitárjaimat, és elszörnyedve kérdezik, hogy mivel játszom ezeken? Kalapáccsal?!” (nevet)
 
Pontosan mi az előnye az ilyen extra vastag húroknak? Egyáltalán milyen vastagok?
“Elég brutális a készletem: 0.13-tól 0.62-ig, esetenként 0.70-ig is! De nem is használok túl sok drive-ot vagy torzítást, és aktív pick-upokat sem. Olyan vastagok ezek a húrok, hogy már a tömegük is elég ahhoz, hogy masszív jelek továbbítódjanak. És mindez ott zajlik, ahol a hang születik. Ez jobb, mint utólag vastagítani az erősítővel. Ráadásul így a kezemmel könnyedén tudok módosítani is, ha a dal megkívánja. Nehéz ezt elmagyarázni, de már jó régen kitapasztaltam, hogy hol van az a pont, ahol megdörren az erőlködőm, a többit pedig a pengetéssel teszem hozzá. Amikor kiengedem a kib....ott dühöt, hogy Malmsteen mestert idézzem, minden pengetés olyan, akár egy lórúgás. Irgalmatlanul erős jelek indulnak el... Ennek köszönhető az a géppuska-szerű témázgatás is, amire sokan felkapják a fejüket.”
 
Milyen cégekkel kooperálsz a hangszerek, az erősítők terén? Ez pusztán üzleti kérdés vagy olyan cégekkel állapodsz meg, amelyeknek a termékeit amúgy is gyűrnéd?
“Szerencsés helyzetben vagyok, mert bármilyen cumót megvehetek magamnak, nincs szükségem ilyesfajta megállapodásokra. Csakis olyasmit használok, amit szeretek. De mindig kutatok a még jobb cuccok után. Jönnek az új kütyük innen-onnan, de ha nem elég jók, akkor nem használom őket. Amerikai gyártmányú, spéci Diamond fejeket használok egyébként. Egy kisebb kocsit már kapsz az áráért, de megéri. Össze sem vethetők a polcról levehető tömegtermékekkel. Mellesleg már ezek is ott vannak a jobb hangszerboltok polcain. Spéci módon előkezelt Diamond Cab-eket használok hozzájuk, aztán mi is van még? Dunlop MXR Custom Shop Gates, Line 6 digitális vezeték nélküli hálózat, MXR Carbon Copy Delay, MXR Line booster, Furman feszültségszabályzók… Elég masszív a ládám, utálják is a technikusok! (nevet) Négy megtermett arc kell a felemeléséhez...”

Akár önerőből, akár mások segítségével, de ha itthon elérsz valamit, biztosan rengeteg irigyed akad. Úgy látom, hogy ezzel szemben Amerikában nem azt nézik, hogy mit nem tudsz, hanem azt, hogy miben vagy jó. Ezzel egyetértesz?
“A féltékenység, az irigység nem más, mint kifacsarodott önsajnálat és düh... A lusta vagy gyenge emberek mindenféle kifogásokat keresnek, hogy még inkább sajnálhassák önmagukat. Egyszerűen nem akarnak, nem mernek szembenézni a valósággal, a frusztrációjukat pedig máson vezetik le. Sokkal könnyebb utálni a sikereseket, mert megmozdítani a dagadt seggüket, felkelni a tévé vagy a gép elől, és csinálni valami hasznosat. Ami a kérdés másik felét illeti, szerintem a világon mindenütt úgy van, hogy a jókra felfigyelnek, a közömbösekre vagy az érdektelenekre pedig senki sem pazarol időt. Ez általános jelenség.”

Rengeteg zenészt, sztárt, kultikus figurát ismersz. Milyenek az emberi kapcsolatok terén a tapasztalataid? Felszínes az „amerikai ember”, vagy csak épp annyira, mint máshol?
“Nem hinném, hogy a felszínesség nemzeti sajátosség volna bárhol is. Mindenütt vannak fantasztikus figurák és vannak ostobák is. Annyit azonban hadd mondjak: nagyon ritkán lesz valakiből véletlenül ismert személyiség... Ehhez rengeteg meló kell, mentális erő, önfegyelem és persze tökösség is. Személyes tapasztalatom, hogy ezek az ún. sztárok nagyon is különleges személyiségek.” 
 
A saját myspace oldaladon félig poénosan azt írod, hogy a zeneipar nagyon kegyetlen. Valójában mennyire az?
“Torokvágásig az. A jó arcok itt úgy döglenek meg, mint a kutyák. Brutális... Van bizony árnyoldala is.”
 
Ha újra kezdenéd, újra ugyanezt csinálnád és ugyanígy?
“Már 12 évesen át kellett volna szelnem azt az aknamezőt...” (Ez a válasz utalás a korábbi Hammer interjúban elmesélt gyerekkori disszidálós gondolatokra. Az interjú teljes terjedelmében elolvasható itt a honlapon is. - a szerk.)
 
Az előző HammerWorld interjúban elmondtad, hogy „minden lehetséges, csak az a kérdés, hogy mennyire komolyan vágysz rá, és mit vagy képes feláldozni érte”. Te mi mindent áldoztál fel azért, hogy ott lehess, ahol vagy?
“Nagyon-nagyon nehéz, csaknem lehetetlen fenntartani bármilyen párkapcsolatot. Nem sok nő van a világon, aki el tudja viselni azt a káoszt, amiben élünk... Először persze mind azt hiszi, hogy ez gyerekjáték, de aztán beüt a valóság és jön a bukta. Számunkra a zene az első, a banda az első, a csajok meg nem bírják, ha nem ők állnak a prioritási lista élén. Ha elvisszük őket turnéra, az sem olyan, amilyennek hiszik. Ez nem nyaralás. Interjúzunk, rádiózunk, beállás van a buli előtt, aztán koncert, miközben ők várhatnak szépen a sorukra... Nap nap után, hónapról hónapra. Előbb-utóbb beüt a krach... És akkor azt még nem is említettem, hogy milyen az, amikor meglátják a groupie-sereget. Attól kiakadnak, mint az órarugó. Hiába nem csinálsz semmit, jön a vádaskodás, ami viszont nagyon le tudja fárasztani az embert. Pláne, hogy tudod, milyen könnyen megkaphatod a következő csajt... Vagy kettőt. Vagy hármat... És a barátok zömének is búcsút inthetsz. Annyira gyors a tempó, hogy óhatatlanul lemaradnak. Ők persze azzal jönnek, hogy ‘Né’ má’, a rokksztár, meg sem akar ismerni’, holott csak arról van szó, hogy bármennyire is szeretném átdumálni veled a tegnapi meccset, 10 perc múlva indul a gépem Japánba, és most egyszerűen nincs több időm.”
 
FIVE FINGER DEATH PUNCH - Hard To See (az új lemez első klipje)

Zenészként az a legnagyobb álmom, hogy hasonló szintre juthassak, mint ahol most tartasz. Mivel nagyjából a béka segge alól indultál el annak idején, de hasonlóan magasztos célokkal, nyilván jobban látod az esélyeket. Elkötelezettséggel, fanatizmussal valóban „minden” elérhető? Vagy mázli nélkül nem megy?
“Váratlan, különleges dolgokat kell produkálnod. A mozis példa a legjobb, mert alapvetően minden film ugyanarra épül. Abból lesz a hős, aki különféle kemény szitukban ki tud emelkedni az átlagból, aki különleges módon reagál dolgokra. Ilyen karakterrá kell válnod a saját életedben. Ismerek fickót, aki Brazíliából gyalog jött az USA-ba, a basszusgitárjával a hátán. Ez így történt meg. Keresztül a dzsungelen, keresztül a határokon, persze illegálisan. Van benned elég erő ahhoz, hogy ilyen legyél? Ki tudsz-e törni a mások elvárásai alkotta ketrecből? Túl tudsz-e lépni az ‘általánosan elfogadott valóságon’? Képes vagy-e előrukkolni valami merőben szokatlannal?”
 
Hát, köszi, ez jó lecke volt. Ősszel a Shadows Fall társaságában jöttök át Európába. Ismered őket?
“Volt már néhány közös bulink... Teltházas koncertekre számítok, mert ez az összeállítás erős, és mindketten új albummal megyünk át.”

És mikor lesz végre egy magyar 5FDP koncert?
“Na ez az, amire még én sem tudom a választ.”
 
 
 
Kiegészítés az interjúhoz:
Netes híroldalakon sokat lehetett olvasni arról az utóbbi két hétben, hogy pár nappal az új lemez kiadása előtt Zoli eltűnt Las Vegasban, és hiába hívogatta, kereste a menedzsment, sehol nem találta, nem érte utol. Emiatt kisebb pánik lett úrrá rajtuk, hírlevél is született a gitáros nyom nélküli eltűnéséről, majd pár nap múlva Zoli előkerült, mintha mi sem történt volna.
Azóta is sokan azt mondogatják, hogy ez csak egy PR-trükk volt, szerves része az új album felvezetésének. Mivel mindez már az interjú elkészülte után történt, egy külön mailben kérdeztünk rá Zolinál, hogy mi is történt valójában...
 
"Minden okés velem, csak Vegas kicsit kikészített... És elhagytam a mobilomat is - sejtésem szerint egy medence mélyén lehet valahol, és mivel nem lehetett  elérni telón, mindenki szétparázta magát. Tényleg nem jellemző rám, hogy csak így felszívódom, de a tequila már csak ilyen hatással van az emberre! (nevet) A menedzsment parázott be a legjobban, mert én vagyok Mr. Megbízható, a srác, aki nem igazán partizik, és 36 órán át valóban nem voltam telefonon elérhető. Ráadásul legutoljára egy partin láttak nem szomjas állapotban  - ez újdonság volt számukra... (nevet) Aztán az egész szarság beindult mint egy lavina... Rögtön vettem egy új telót és 400 üzenet várt!"
 
 

A 2009. februári HammerWorldben megjelent interjú Zolival

 

Hozzászólások

[000050]
Selkath
Jó kis lemez lett a War Is The Answer, de már megint túl sok a nóta. Szerintem 10 dal pont elég lett volna, mert bizony van egy-két töltelék...
[000035]
kozmai
Pont kint voltam New Yorkban amikor elcsiptem a radioban a Hard To See szamot, megjelenes elott, valamikor szeptember elso napjaiban.
Egybol bemaszott a fulembe a szam, addig nem is hallottam a nevet a bandanak, csak a refrent jegyeztem meg, es nyomoztam ki neten hogy ki a banda, mi a szam cime. Meg is talaltam Youtube-ra akkor meg nem volt felkerulve a hivatalos klipp, csak a hangfelvetel egy keppel. Aztan felkerult a hivatalos klipp is a youtube-ra, az elso 500 nezo kozott ott voltam :)
Szoval egy jo kis szemelyes felfedezo tortenet kapcsolodik a bandahoz szamomra, az utobbi honapok kedvencei nalam :)
K.I.
Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
PAIN OF SALVATION - Hivatalos klippel a nyár végén érkező album címadó dala: Panther
2020. augusztus 14. (péntek) 14:11

Panther címmel augusztus 28-án jelenik meg az új Pain Of Salvation album. A svéd prog metal csapat legutóbbi lemeze a 2017 januárjában kiadott In The Passing Light Of Day volt, azóta azonban visszatért hozzájuk Johan Hallgren gitáros, aki 1998 és 2011 között volt a Pain Of Salvation tagja. Az új lemez felvételét a frontember Daniel Gildenlöw irányította, együtt Daniel Bergstranddal (In Flames, Meshuggah, Devin Townsend stb), a keverést is együtt végezték el. A borítót André Meister készítette. Harmadik előzetesként a klippel kísért címadó dallal, a Pantherrel lehet barátkozni.   www.facebook.com/Painofsalvation   Daniel: "Több mint két éven át készült a Panther. Szükségét éreztem annak, hogy még távolabb kerüljenek a korlátok, mind zeneileg, mind hangzásilag. Hogy még több szemszögből közelítsünk a zenéhez, miközben nem veszítjük el a bandánk identitásának velejét. A szövegek...

JOLLY JACKERS - Új dalhoz készült a friss klipjük: The Underdog
JOLLY JACKERS - Új dalhoz készült a friss klipjük: The Underdog

Koncertklippel jelentkezik a a kelta rock/punkot játszó dunaújvárosi Jolly Jackers zenekar, amelynek képanyagát a Paddy and the Rats-szel közös februári turnén rögzítették a The...

PRIMAL FEAR - Hivatalos klippremier: The Lost & The Forgotten
PRIMAL FEAR - Hivatalos klippremier: The Lost & The Forgotten

Metal Commando címmel egy új stúdióalbummal jelentkezett pár hete a Primal Fear, a mai napon pedig bejelentették az idén őszről 2021 tavaszára átszervezett Európa-turnéjukat. Így hát...

SEETHER - A harmadik előzetes dal a nyár végi lemezről: Beg
SEETHER - A harmadik előzetes dal a nyár végi lemezről: Beg

Si Vis Pacem, Para Bellum (Ha békét akarsz, készülj a háborúra) címmel augusztus 28-án lát napvilágot a modern rock, post-grunge vonalas Seether nyolcadik albuma, a 2017-es Poison The...

JUNKIES - Már előrendelhető a 25 éves Káros lemez újra felvett verziója, friss szöveges videó: Félsz
JUNKIES - Már előrendelhető a 25 éves Káros lemez újra felvett verziója, friss szöveges videó: Félsz

Már előrendelhető a Junkies új kiadványa: augusztus 28-án jelenik meg az idén 25 éves Káros az egészségre album újrakiadása - teljes egészében újra felvéve, digipak csomagolásban,...

EVANESCENCE - Új dal Lzzy Hale-lel és Taylor Momsennel: Use My Voice
EVANESCENCE - Új dal Lzzy Hale-lel és Taylor Momsennel: Use My Voice

Még tavaly novemberben mutattuk be az Amy Lee énekesnő vezette Evanescence-től egy klasszikus Fleetwood Mac dal, a The Chain átdolgozását, pár hónapja pedig az ötödik stúdióalbum első...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS