MASTERS OF ROCK 2009

Milyen volt az idei cseh fesztivál?

2009. szeptember 2. (szerda) 17:12 | utoljára módosítva: 2009. november 15. (vasárnap) 09:00

Kétségtelen, hogy egy metal fesztivál számára jobb helyszínt nem is lehetne találni, mint egy likőrgyár területét. Ez még akkor is igaz, ha a likőrgyár történetesen a csehországi Vizovicében található, és régóta nem működik. A Masters Of Rock fesztivál viszont nagyon is működik, ahogy ez kiderül Miklán Rita sajátos hangulatú beszámolójából.

 

1. NAP

Idén már ötödik alkalommal vágtunk neki az útnak, hogy bevegyük a vizovicei likőrgyárat - saccra 30 ezer metalhead társaságában. A magyar rockerek közt is egyre népszerűbb fesztiválra 2005 óta töretlen lelkesedéssel járunk ki, a buli sikere pedig többrétű. Kellemes a helyszín, finom a cseh sör, jók az árak, de az első és legfontosabb a felhozatal a bandák terék, ami a Masters Of Rock-on mindig erős. Nem először lépett fel itt a Nightwish, a Rage, a Stratovarius vagy az Edguy, de idén olyan nevek is tovább erősítették az összképet, mint pl. Korpiklaani, Evergrey, akiket itthon sem kell bemutatni. Persze, a felsorolás itt korántsem ért véget!

 

Az idei év egyik fő attrakciója a melodikus rock legenda, a svéd Europe volt, akik méltóképp zárták a fesztivált. De ne szaladjunk egyből a végére! Felvetődhet a kérdés, hogy az egyre erősödő hazai koncert- és fesztiváldömping mellett miért is választok évről évre egy külföldi fesztivált, mintegy megkoronázva a nyári szezont. A Masters Of Rock-nak olyan a hangulata, ami feledhetetlenné teszi! Már február tájékán elkezd bizseregni valami az emberben, és egyre többször kacsintgat a feszt hivatalos honlapjára. A terület alapvetően nem nagy, talán ezért is érzi azt az ember már fél óra elteltével, hogy itt aztán otthonosan mozog. Nem kell hosszasan keresgélni a sörcsapokat, a kifőzdéket, és van itt minden, mi szem-szájnak ingere... Például a helyi jellegzetesség, a bramborák, vagyis krumpliból készült lángos-szerűség, amire csak még kellemesebb egy újabb hideg sört legurítani.

Ha már jóllaktunk, és a fentebb említett nedű is kéznél van, akkor bevehetjük magunkat a színpad előtti térre. Kora délután még a földön ücsörögve is élvezhetjük a zenét, a kényelmesebbek választhatják a lelátókat, amiket hátul és oldalt állítottak fel. Már kora délutántól kezdődnek a bulik, sőt, szombaton és vasárnap már reggel kilenctől megy a zúzás! Kellemes is reggel hatkor dobbeállásra ébredni az amúgy festői dombság közepén, ahol normál esetben csendes falusi nyugalom fogadja az átutazókat.

Mivel ilyen korai időpontban általában a helyi bandák lépnek fel, ekkor még kevesen lézengtek a színpad környékén. Mi is inkább kényelmesen reggeliztünk, komótosan körbejártuk a bazársort, szemügyre vettük a merch-pultot. Jó idő esetén átmehettünk volna Zlinbe strandolni is – idén azonban az ég felhős volt, és a középhőmérséklet 15 fok körül mozgott. Délutánra, illetve estére már előkerültek a nemzetközi bandák, így egyre több társunkkal egyetemben letáboroztunk a színpad környékén, hogy megnézzük, amiért jöttünk.

Első este az In Extremo kezdése körül találtuk meg a színpadot. A német banda jóféle folkos muzsikája valamiért nem lett annyira népszerű hazánkban, mint mondjuk a Korpié, talán amiért a Subway To Sally sem tudott igazán betörni: németül énekelnek. Itthon valamiért nem szeretjük a német nyelvű bandákat, de leszámítva, hogy nem értem a szövegeit, az In Extremo remek színpadi showt biztosít, valahol félúton a Corvus Corax és a Korpi között. Skótdudás, és egyéb tradicionális hangszeren játszó ifjak némi torzított gitárral megtámogatva mindig jól mutatnak, főleg, ha pirotechnika is van velük. Az In Extremo jól ráhangolt minket a következő két koncertre, ami talán a legjobban érdekelt minket, a Rage-re és a Nightwish-ra.

A Rage trióval valahogy úgy vagyok, hogy soha nem hallgatom otthon, de ha „szembejönnek” valamelyik feszten, nagyon szívesen nézem meg őket, mert teljes átéléssel és odaadással szántják fel a színpadot. Viktor Smolski még mindig iszonyat jó gitáros, a basszer/énekes Peavy pedig hatalmas figura, vérbeli frontember. Nem is kellett a szomszédba mennie tippekért, hogy mit kezdjen a sok tízezres tömeggel! Habár a dobok mögött már jó ideje nem Mr. Terrana ül, azért André Hilgers is hozza az elvárt tempókat, és ugyan nem szólózza el az Imperial March-ot, de azért még szeretjük. Sok meglepetést nem okoztak, jöttek, zenéltek, és győztesen mentek le a színpadról, hogy átadják a feszt egyik fő attrakciójának.

A Nightwish azonban inkább csalódást okozott, legalábbis nekem. Bár nem szokásom lehúzni a bandákat, és szuperlatívuszokkal szoktam jellemezni Tuomas munkásságát, valamint a Dark Passion Play albumot is, de ez a koncert nem volt épp a legjobb. Anette-tel most láttam először a bandát, és habár hallottam már hideget-meleget Tarja utódjáról, azért bizakodó voltam. A banda profizmusának és sok éves tapasztalatának megfelelően odatette magát, ezzel nem is volt gond, de a pacsirta ezen az estén nem volt formában, nem jöttek ki a magasak, olyan helyre tett hajlításokat, ahol semmi értelme nem volt. Valahogy úgy hatott, mintha akkor kísérletezne az énektémákkal. Marco viszont velőtrázóan zseniális énekes, valahogy az az érzésem támadt, hogy talán jobb is lenne, ha egyszerűen minden dalt ő énekelne végig. Remélem, egyszer elcsípem a bandát úgy, hogy Anette jobb passzban lesz, és teljes élményt nyújthat a buli!

 

2. NAP

A rossz időre való tekintettel jó sokáig aludtunk, úgyis hosszú nap elé néztünk. Dél körül indultunk el a táborhelyről, reggelire sült kolbász dukált, aztán amikor kellően magunkhoz tértünk, ismét bevetettük magunkat a fesztivál területére. A színpadon épp egy kis svéd csapat, a Blowsight próbálta maroknyi félig még alvó közönségét tűzbe hozni. Az emós külsejű fiatalok derekasan zúztak a korai időpont ellenére, még egy Britney Spears feldolgozás is belefért.

Utánuk a Keep of Kalessin gerjesztette a fekete fellegeket, mi viszont megkerestük a magyar tábort, és sört vételeztünk, erőt gyűjtve az estére. Mire visszaértünk a színpadhoz, épp a Death Angel játszott. A Bay Area thrasherek kőprofik, de hát ennyi év után a szakmában nem is lehet mást várni. Utánuk újabb nagy öregek, a Kataklysm tagjai léptek a deszkákra, akik ugyan más stílusban nyomultak, de ez a blokk a metal keményebb, karcosabb vonaláról szólt.

Éles stílusváltás következett, amit az időjárás is észrevett, és hatalmas felhőszakadással jutalmazott. Mire a Korpi intrója felcsendült, jócskán bőrig ázva ácsorogtunk. Hatalmas tömeg ugrált és skandált egyszerre, a finnek pedig a már itthon is jól ismert mulatásba kezdtek. Nem számított, hogy jóformán mindenünkből csavarni lehetett a vizet, jött a sör, a vodka, buli volt Korpi-módra. A közönség megőrült ezért, nem hiába lett népszerű a csapat, a tagok végigmókázták az egy órás játékidőt, eső, szél és hideg ellenére, a nép éljenzett és örömködött.

A szintén visszatérő vendég Edguy sem okozott meglepetéseket: Tobi még mindig nagy fordulatszámon pörögve fokozta a hangulatot, a tőle megszokott módon. Sajnos a koncert egy részét már csak a kempingből hallgatva élvezhettük, mert vizes ruhában szörnyen fáztunk, így kénytelenek voltunk szárazat venni és némiképp felmelegedni.

 

3.-4. NAP

Másnap kicsit sem lett jobb az idő – a fesztivál egyik hátránya talán az, hogy délelőtt és napközben, amíg a kevésbé érdekes és zömmel helyi cseh bandák játszanak, nem nagyon lehet mit csinálni. A kirakodóvásár nem olyan nagy és változatos, elég hamar rá lehet unni a bóklászásra, és viszonylag kevés egyéb program van. Az egyik sátorban csocsóasztalok, egy másikban vízipipa hívogat, illetve a bátrabbak alávethetik magukat hetven méterről – de én nyuszi vagyok, inkább a sörsátorban ücsörgést választom.

Lassan azonban a szombati nap is felpörgött: először belenéztünk az osztrák The Sorrow-ba, ami habár zeneileg nem az én stílusom, azért meg kell hagyni, hogy a srácok jól tolták, volt bennük energia, a közönség is rámozdult. A bátrak elöl circle pit-be kezdtek a KSE-rokon metalcore-ra, teljes volt az őrület!  Utánuk kicsit lecsillapodott a légkör, a szombati öreg róka, az Axxis vette át a stafétát, lenyomták a műsort, ahogy kell, de ismételten mellettük áll már több tíz évnyi tapasztalat, nem kell őket félteni. Mint ahogy a következő bandát, a Crucified Barbarát sem! Ők is visszatérők itt, és az idei sok svéd banda közül talán ők voltak a legdögösebbek. A négy belevaló csaj keményen a húrok közé csapott, a jó kis hard rock-nótákat játszva nem csak a hallójáratokat kényeztette, hiszen látványnak sem volt utolsó a műsor. Utánuk az Evergrey viszont már inkább unalomba fulladt, Englund ugyanis nem volt túl meggyőző színpadi mozgás terén: leginkább egyhelyben állt, mintha ő maga is unná a dolgot. Ráadásul valamiért itt a hangzás sem volt az igazi, bár általában a MOR-ra jellemző, hogy mindig szépen szól, csak ritkán van efféle gond.

Következett számunkra az est fénypontja, a Stratovarius. Kicsit tartottunk tőle, hogy vajon milyen lesz, de az elmúlt évek zűrjei mintha meg sem történtek volna, olyan erőbedobással álltak ki a színpadra. A Timo Tolkki helyére érkező új gitáros, Matias Kupiainen tökéletes teljesítményt nyújtott, a banda pedig amolyan „Best of” műsorral kedveskedett rajongóinak, az új albumról csak néhány nóta került elő. De ez így volt tökéletes, a koncert levett a lábunkról. Erős indítás a Hunting High And Low, zárásként pedig a Black Diamonds csendült fel – a közte eltelő majd’ másfél óra pedig feledhetetlen volt. A szombati napon talán ez volt a legjobb koncert, ezért már megérte eljönni. Persze még hátravolt a vasárnap, amit már kissé megfáradva, csökkent lelkesedéssel vártunk. A szervezők jó szokás szerint a végére hagyták a fő-attrakciót, a Europe koncertjét, ami talán az idősebb korosztályokat is bevonzani hivatott a rendezvényre. Természetesen ez is hibátlan, az idei utolsó nóta, ami elhangzott Vizovicében, a Final Countdown.

Ezután már csak a hazaút várt, itthon kipihentük a fesztivál fáradalmait, és mi is elkezdtük a visszaszámlálást jövő júliusig, amikor Vizovicében folytatódik a buli!

Fotók és további hatalmas buliképek: www.a-cslp.hu

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
BOB KULICK - 70 éves korában elhunyt a legendás gitáros és producer
2020. május 29. (péntek) 20:07

70 éves korában elhunyt a legendás gitáros és producer, Bob Kulick. A tragikus hírt a zenész testvére, az ex-KISS gitáros, Bruce Kulick is megerősítette. Bruce Kulick: "Összetört szívvel tudatom, hogy a testvérem, Bob Kulick elhunyt. A zeneszeretére, a produceri és a zenészi tehetségét mindig is emlékeznünk kell. Tudom, hogy most megbékélt, együtt van a szüleinkkel, és amilyen hangosan csak lehet, játszik a gitárján. Kérem, hogy legyetek figyelemmel a Kulick család magánéletére, tiszteljétek ezt ezekben a nehéz időkben." A bő négy évtizedes pályafutása alatt Bob Kulick olyan művészekkel, zenekarokkal dolgozott, mint Meat Loaf, a Motörhead, a KISS, aW.A.S.P., Michael Bolton, Alice Cooper, Lou Reed és Paul Stanley.     Bob Kulick 1972-ben meghallgatáson volt a KISS-nél, és ugyan nem ő lett a banda gitárosa, hanem Ace Frehley de a későbbiekben rendre kisegítette a zenekart. Játszott az Alive II...

CENTINEX - Klasszikus svéd halál, albumpremier: Death In Pieces
CENTINEX - Klasszikus svéd halál, albumpremier: Death In Pieces

Death In Pieces címmel megjelent és végigis hallgatható a veterán svéd death metal banda, az 1990-ben alakult, majd 2006-ban feloszlott, ám 2014 legelejétől ismét aktív Centinex új...

US FESTIVAL 1983 - "Ez volt az a nap, amikor a new wave meghalt, és a rock'n'roll átvette az uralmat"
US FESTIVAL 1983 - "Ez volt az a nap, amikor a new wave meghalt, és a rock'n'roll átvette az uralmat"

Az Apple Computer cég egyik alapítója, Steve "Woz" Wozniak szervezésében 1983. május végén a kaliforniai San Bernardino-ban került megrendezésre a második US Festival, amelynek...

ALESTORM - Itt az új album és mellé egy friss klip: Pirate Metal Drinking Crew
ALESTORM - Itt az új album és mellé egy friss klip: Pirate Metal Drinking Crew

Megjelent és vgig is hallgatható az Alestorm új albuma, a Curse Of The Crystal Coconut, a Pirate Metal Drinking Crew című friss dalhoz pedig egy stúdiós videó is érkezett. Ismerkedj meg...

OM - Hosszú csend után három új dallal jelentkeztek
OM - Hosszú csend után három új dallal jelentkeztek

Az OM zenekar Érted címmel 2011-ben adta ki az első nagylemezét az Edge Records gondozásában, 2013 óta viszont csend volt körülöttük, és ezt a csendet most három új dallal törték...

BLEED FROM WITHIN - Albumpremier és mellé egy vadonatúj klip: Fracture
BLEED FROM WITHIN - Albumpremier és mellé egy vadonatúj klip: Fracture

Fracture címmel jelent és végig is hallgatható a modern metal vonalas skót Bleed From Within ötödik albuma, a 2018-as Era lemez folytatása. A címadó dalhoz pedig egy friss klip is...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS