Rockmaraton - 0. nap

"180 km, néha több, valamiért mégis mindig eljövök"

2009. július 6. (hétfő) 10:42 | utoljára módosítva: 2009. november 15. (vasárnap) 00:29

Pécsre sok mindent lehetett mondani a 90-es években, de hogy a rock/metál élet nagyon pezsgett volna, azt még erős jóindulattal sem. Ez mára szerencsére gyökeresen megváltozott. A Toxic és a Rockmaraton létrejöttével jó pár éve nem kell szégyenkeznünk országos viszonylatban sem. A Toxic évek óta stabilan rendezi a jobbnál jobb magyar bulikat és alkalomadtán azért külföldi zenekarok is meglátogatják kulturális fővárosunkat.

A Rockmaraton pedig olyan intézménnyé nőtte ki magát, ami egyedi a nyári fesztivál szezonban. Nincs még egy ennyire homogén felhozatalú rendezvény hazánkban! Ahogy pár éve a szlogen is mondta: „Nálunk nincs diszkósátor!” És tényleg. Idén a Rockmaratonhoz talán csak a Hegyalja és az Azfeszt programja hasonlítható.

 

Előzetesen is lehetett tudni, hogy a tavalyihoz képest egy picit visszavettek a szervezők a tempóból. Míg tavaly párhuzamosan három színpadból lehetett választani, addig idén csak kettőből. Talán az elcsépelt „válság van” miatt, talán nem, lehet, hogy egész egyszerűen kiderült tavaly, hogy sok a három sátor.
Nem tudom, mindenesetre a tegnapi, nulladik napon még nem volt választási lehetőség. A HammerWorld színpadon még nem volt fellépő, a rockerek.hu sátorban pedig többnyire helyi kötődésű zenekarok léptek fel.

Mivel nem egyedül mentem és egy picit nehezebben sikerült mozgósítani a csapatot, mint reméltem, csak este 8 körül sikerült kiérni, szinte pont akkor, amikor a Helldorado elkezdte a 80-as évek hajmetál feldolgozásait adagolni. A parkolóban már látszott, hogy nem kell aggódni a nézőszám miatt, és amikor a sátorba beértünk, gyakorlatilag teltház volt! Igaz, mintha érzésre ez a sátor is kisebb lenne, mint tavaly volt…

A Helldoradohoz már volt szerencsém párszor. Alapvetően kegyetlenül be kéne jöjjön az, amit csinálnak, hiszen a Mötley, Twisted, Skid Row, Guns nótákkal egyszerűen nem lehet hibázni. Mégis, valahogy nem tudtak még eddig egyszer sem elvarázsolni úgy, ahogy szeretném. Az énekes Sidd mindent megtesz, szerintem napjában legalább negyvenszer nézi meg a régi Headbanger’s Ballokat szigorúan régi VHS-ekről, hogy minél hitelesebb legyen és bár tényleg egyre inkább Vince Neilként mozog a színpadon, valahogy a végeredmény nem vesz a lábamról. Pedig úgy tűnik, a nemrég lezajlott gitároscsere is vérfrissítésként hatott rájuk, mert abszolút egyben voltak. Nekem mégis hiányzik az a bizonyos szikra. Persze a sátort nem érdekelte az én visszafogott rajongásom, egyértelmű siker volt ez az este a Helldoradonak.

Rövid átszerelés után a CS.Í.T. következett. Ha lenne olyan cím, hogy a „legrégebb óta folyamatosan dolgozó, de mégis egyhelyben topogó zenekar”, akkor azt ők biztos kiérdemelnék. 15 éve nyomják a jobb híján „nemzeti rockot”, olyan régóta, hogy akkor még nem is létezett ez a fogalom. A legsötétebb rockmentes időszakban álltak neki betanulni P. Mobil, P. Box, Edda, Dinamit, Hobo, Bill feldolgozásokat, amikor tényleg csak elvakult rajongásból volt értelme ezeket a dalokat leporolni. Az évek során születtek saját számok is, amik észosztás nélkül, többnyire egészséges hazaszeretetről szólnak. Volt követhetetlenül sok tagcsere, de a zenekarvezető Füles a mai napig életben tartja a formációt, és 20-30 koncertet rendre lenyomnak évente, főleg a dél-dunántúli megyékben.

Most is egy régi/új gitárossal léptek színpadra, aki szinte napra pontosan tavaly játszott velük utoljára, de ez a kihagyás abszolút nem játszott. A szinte kötelező Rocktóber/Örökmozgó/Menj tovább hármassal nyitottak és ahogy az elmúlt 15 évben mindig, ez még most is hatásos. Szép lassan szivárogtak vissza az emberek a sátorba és egyre lelkesebb kórus alakult ki az első sorokban. Megszámlálhatatlan sokszor láttam már őket, de Fülest nagyon rég láttam már ilyen lelkesnek. Itthon vagy otthon/Vándor/Tépd el az időt/Soha nem elég, ezekkel a slágerekkel – pár saját számot szépen beleszőve – elég nehéz hibázni. A CS.Í.T-nek az egy órás játékidő általában a belemelegítésre elég, de itt és most kihozták a lehetséges maximumot. Csak így tovább!

 

Soha nem gondoltam volna, hogy egy Akela tribute zenekarnak lehet létjogosultsága, de úgy tűnik a vezér nélkül hagyott falkának úgy hiányoznak a dalok, mint egy falat kenyér. Talán pont emiatt a Falkánál jobb nevet nem is találhattak volna a srácok. Egészen elképesztő hangulat volt az első sorokban, tényleg mintha az Akela nyomult volna. Folyt a vörösbor, indult a pogó, ment a csordavokál. Sajnos nem vagyok egy nagy Akela szakértő, de úgy tűnt a srácok minden korszakból válogatnak. Érdekes a Falka koncepciója, de úgy tűnik életképes lesz.

A buszjárat még nem lett beüzemelve a 0. napra, így a hazajutást kénytelen voltam cimborák révén megoldani, így KatonaFőnök érkezéséről, valamint a Virrasztókról lemaradtam. Ez utóbbit bevallom egy picit jobban sajnálom, mert a demójukhoz már volt szerencsém és kíváncsi lettem volna, hogy hogy sikerül visszaadni azt a speciális hangulatot élőben. Legközelebb!

Fotók: Kollár Tibor (Aperten)

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
SMITH / KOTZEN - Klippremier Adrian Smith-től és Richie Kotzentől
2021. január 26. (kedd) 18:04

Ismerkedj meg az Iron Maiden gitáros, Adrian Smith és a The Winery Dogs frontember, Richie Kotzen (ex-Mr. Big, ex-Poison) első közös dalához született friss klippel!. Annak már pár hónapja híre ment, hogy Adrian és Richie egy közös projekten dolgozik, de ezt sokáig sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarták, decemberben azonban biztossá vált, hogy 2021-ben egy album is várható tőlük, a Taking My Chances dalt pedig még 2020 februárjában rögzítették. A Smith / Kotzen album március 26-án jelenik majd meg a BMG gondozásában. A pár napig még országszerte kapható decemberi-januári HammerWorld magazinban egy interjút is találsz Adrian Smith gitárossal.   Adrian Smith: "Szerintem Richie és én nagyon jól kiegészítjük egymást. Egy virtuóz gitáros, de kiváló a dallamérzéke is. Az érzete az egész dolognak nagyon természetes." Richie Kotzen: "A klasszikus és blues-alapú rockzene volt a közös...

MONASTERY - 12 év után új EP a zalaegerszegi bandától: Chimera
MONASTERY - 12 év után új EP a zalaegerszegi bandától: Chimera

Novemberben már jeleztük, hogy 12 év után visszatérésre készül a zalaegerszegi Monastery, most pedig az a friss hír, hogy megjelent az új minialbumuk. "Megjelent a Monastery zenekar...

EINHERJER - Norvég viking metal, klippel a második dal a februári albumról: The Blood And The Iron
EINHERJER - Norvég viking metal, klippel a második dal a februári albumról: The Blood And The Iron

North Star címmel február 26-án-én jelenik meg a Napalm kiadóhoz szerződött norvég Einherjer új stúdiólemeze, a 2018-as Norrøne Spor album utódja. Második előzetesként már itt is...

HEART HEALER - Grandiózus metal opera hét énekesnővel, itt az első dal Noorával a Battle Beastből
HEART HEALER - Grandiózus metal opera hét énekesnővel, itt az első dal Noorával a Battle Beastből

A Primal Fearből, valamint a Free Fall, a Kiske/Somerville vagy az Allen/Olzon projektekből is ismert Magnus Karlsson új projektje a Heart Healer nevet viseli, a debütáló album pedig március...

ÖNÉSÖN - Melodikus rock Tatabányáról, friss dal és klip: Kint zakatol
ÖNÉSÖN - Melodikus rock Tatabányáról, friss dal és klip: Kint zakatol

Nyárra várható a melodikus rock vonalas tatabányai ÖnésÖn zenekar első lemeze, amelynek friss előzetese a klippel kísért Kint zakatol dal. "A zenekar 1989-ben alakult Tatabányán. Ez...

CODE ORANGE - Maguk rendezték az új animációs klipjüket: Autumn And Carbine
CODE ORANGE - Maguk rendezték az új animációs klipjüket: Autumn And Carbine

Underneath címmel még tavaly tavasszal jött ki a hardcore punk/metal vonalas amerikai Code Orange negyedik albuma, amelynek Autumn And Carbine dalához most egy videoklip született. A...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS