Máris meghallgathatod az új Machine Head felvételt, az idei Lemezboltok Napja alkalmából tegnap megjelent vinyl maxi A oldalas nótáját, a Killers & Kings című új dal demóverzióját. A maxi B oldalára egy Ignite feldolgozás került fel, az Our Darkest Days-Bleeding kettős. Ez az intró plusz dal indította eredetileg az Ignite 2006-os albumát, az Our Darkest Dayst. A Machine Head főnöke, Robb Flynn a legfrissebb blogbejegyzésében leírta, hogy miért épp az Ignite-tól dolgoztak fel a maxira - valójában Téglás Zoliék dicshimnusza ez a kis írás. De mi is maximálisan egyetértünk vele. Az Ignite egyébként fellép az idei FeZen fesztiválon, szóval ott a helyed neked is! MACHINE HEAD - Killers & Kings (a 2014-es maxiról, az új album előzetese, demófelvétel)   "Valamikor 2006 végén, a The Blackening lemez felvétele közben olvastam a Revolverben egy lemezkritikát az Ignite Our Darkest Days albumáról, amit egy barátom írt, Amy Sciaretto. Amy akkoriban még a Roadrunnernél dolgozott, és mindig is nagy támogatója volt a bandánknak. Mivel az Ignite nem a Roadrunnerhez tartozott, a kritikán nem érződött, hogy bármilyen nyomasztás állna mögötte. A kritika jó volt (értsd: pozitív), de az fogott meg igazán, amikor Amy a szövegek politikus, 'fuck you' jellegéről írt. Hallottam korábban az Ignite-ról, játszottunk is együtt néhány fesztiválon még a '90-es években. Arra is emlékeztem, elég halványan, hogy az 1997-es Dynamo fesztiválon beszélgettem valamelyikükkel. Nos, az talán túlzás, hogy 'emlékeztem'... Annyira fel voltam pörögve az ecstasytól és a vodkától, hogy meg nem tudnám mondani, mi a fenéről dumáltunk, arra viszont emlékszem, hogy jó arcnak találtam a srácot. De ennyi volt az összes élményem a bandával kapcsolatban, egyik lemezüket sem hallottam. Mindig is szerettem a punk rockot, annak idején az első kedvenceim között is volt néhány punk banda. A hihetetlen Suicidal Tendencies egyes, az agyrobbantó Discharge album, a Hear Nothing, Say Nothing, See Nothing, a D.R.I.-tól a Violent Pacification EP és a Dealing With It, a Cro-Mags-től az Age Of Quarrel, a GBH-től a Leather Bristeles..., valamint egyik örökös nagy punk kedvencem a The Record a Feartől. Annak idején ezek a bandák elégedetlenek voltak, dühösek voltak a dolgok menetével kapcsolatban, és erről is énekeltek. Agitáltak, provokáltak, néha kimondottan durván, de mindig őszintén. Nem igyekeztek megnyerni a tömegeket, valójában gyűlölték is az ilyesmit. Egészen mások voltak, mint a mai bandák. Valahogy ez a 'fuck you', 'szarj a kormányra' és 'szarj mindenkire' hozzáállás mindig bejött nekem. Ezek a lo-fi felvételek nem rendelkeztek a legsúlyosabb gitárhangzásokkal, ahogy a zenészek sem játszottak igazán feszesen, de volt egy kib...ott attitűd bennük, volt kib...ott tökük. Úgy szólítottak meg, ahogy a 'normális' lemezek nem tudtak. Amy kritikája azt juttatta eszembe, hogy több punkot kéne hallgatnom, úgyhogy beszereztem az Ignite lemezt, abban bízva, hogy valami zenei inspirációhoz jutok. Meglepetésemre az anyag egészen dallamos volt, nagyon is dél-kaliforniai punk rock stílusú, azaz egyáltalán nem az volt, amire számítottam. IGNITE - Our Darkest Days (a teljes 2006-os album)   Ez a dél-kaliforniai punk rock színtér sosem kapott el túlságosan, noha tiszteltem az olyan bandákat, mint a Bad Religion vagy a Social Distortion, akik úttörői voltak a vonalnak. A bandák szövegeit nagyon is élveztem, de a zenében a legtöbb esetben nekem kevés volt a 'gonosz hang'... (Talán újra meg kéne hallgatnom a lemezeket, mert a Rancidet és a Rise Against-et bírom, és ezek sokkal tartoznak az említett csapatoknak.) Arra viszont határozottan emlékszem, hogy mikor hallgattam meg az Ignite lemezét. Dave McClainnek (MH dobos) és az akkori videósunkkal, Danger Dannel indultunk el a stúdióból, hogy a Fillmore-ban megnézzünk egy bulit. Ahogy magunk mögött hagytuk a Sharkbite stúdiót, benyomtuk a lemezt a kocsiban és Szent szar! Rögtön az első nótától, az Our Darkest Days/Bleeding kettőstől kib...ott libabőrös lettem! Most is jött a libabőr, ahogy visszaemlékszem a történtekre. Gyors volt a zene, dühös volt, de egyben tele volt fogós témákkal is. Meglepően kimunkált gitártémákat hallottam és igazán fantasztikus dalfelépítéseket. Az énekes Zoli, b...meg... A srácnak nagyszerű hangja van, a szokásos punk vonaltól eltérően, egy rakás power metal énekest lezúzna! Dave-vel folyamatosan azt mondogattuk, hogy olyan, mint a Scorpions énekese, Klaus Meine. Zoli a hardcore vonal Klaus Meinéje! LOL! Úgy ütött ez a lemez, mintha tonnányi téglával csaptak volna meg. Nagyon ritka, hogy amikor turnéra megyünk, mindannyiunknak bejönnek ugyanazok a zenék. Néha ez csak az adott hangulattól függ, nem igaz? Úgy értem, hogy ki tudja elmagyarázni, hogy valaki miért kattan rá épp egy adott bandára? De ez a lemez mindannyiunknak tetszett és ahogy említettem, az ilyesmi ritkaság. Csaknem nyolc átkozott év telt el azóta és elmondhatom, minden kétség nélkül, hogy nem volt olyan turnénk, hogy párszor le nem ment volna nálunk az Ignite albuma. Amikor mondjuk a haverokkal iszogatunk az öltözőben, valahogy ez az album mindig megtalálja a lejátszót. Van benne valami... Kib...ottul húz... és JELENT valamit. Ez az a megmagyarázhatatlan dolog, több, mint csupán 'zene'. A Killers & Kings maxi B oldalára felvettük hát az Our Darkest Days/Bleeding kettőst, és igyekeztünk ragaszkodni az eredeti verzióhoz, hiszen nem volt semmi ok a változtatásra. Egy klasszikuson sose módosítsatok, emberek! És ez igazi klasszikus, valójában az egész album egy igazi klasszikus. A régebbi albumaikat is meghallgattam, de egyik sem ütött meg úgy, ahogy ez a lemez. Ahogy tudom, a legtöbben a régebbi cuccaikat kedvelik jobban. Nem ismerem a teljes sztorit, de úgy tudom, hogy nem sokkal az Our Darkest Days után felszívódtak és mostanában aktivizálták magukat újra. De mindez nem számít. Kit érdekel, hogy melyik albumokat szereti vagy szerette mindenki? Nem azért hallgatok zenét, hogy tartozhassak valahová. Nem azért hallgatok zenét, mert azokat mindenki más menőnek tartja. Ilyet senkinek sem kéne tennie. Néha csak úgy felbukkan egy banda és dobsz tőle egy hátast. Egy banda, amelyik a szörnyű igazságról énekel, és mindezt olyan okosan teszi, olyan erőteljesen, hogy attól te magad is elkezded jártat az agyadat. Megfog, megénekeltet és azt érzed tőle, hogy élsz. Ez a zene ereje, a maga megmagyarázhatatlan dicsőségében. Tegyél magadnak egy szívességet; hallgasd meg az Ignite-tól az Our Darkest Days lemezt!" Az új Machine Head maxi kapcsán korábban Robb ezt írta: "A thrash színtéren nőttem fel és emlékszem, hogy mindig is hallani akartam a dalok demós verzióit is - mondja Robb Flynn. - Ezeket elő lehetett ásni innen-onnan... Szerencsére volt egy cimborám, Jim, aki nagy kazettacserélős arc volt, és így hozzá tudott jutni a Metallica demókhoz, az Exodus demókhoz. Olyan dalokhoz is akár, amelyek aztán csak évekkel később kerültek hivatalos kiadásra. A Pleasure Of The Flesh című Exodus lemeznek már minden hangját könnyedén el tudtam játszani - két évvel az album kiadása előtt. A Slayertől a Reign In Blood már három hónappal a megjelenése előtt megvolt. Még a cines beszámolás is hallatszott a dalok előtt. A barátaimmal mindig jókat vitatkoztunk ezekről a demókról (és a demók mindig jobbak voltak - LOL)!"   MACHINE HEAD - Előzetes az új kislemezhez, a Killers & Kingshez Már február 9 óta folynak az új Machine Head album felvételei a Greey Day oaklandi stúdiójában, a JingleTown Recordingban. A lemez megjelenése 2014 második felében várható a csapat új kiadójánál, a Nuclear Blastnál. Ez lesz a Machine Head első albuma az új basszusgitárossal, az Adam Duce helyére került Jared MacEachernnel. Robb Flynn korábban így fogalmazott az új anyag kapcsán: "Nem is kérdés, hogy ez egy komoly projekt lesz. A komoly projektekkel kapcsolatban pedig komolyak az elvárások is, néha komoly problémák is adódnak, de a bandán belüli hangulat annyira pozitív most, hogy alig várjuk a kezdést. Tudjuk, hogy nagy feladat lesz, de készen állunk rá." MACHINE HEAD - A JingleTown stúdióban   Az új Machine Head albumon olyan dalok felbukkanása várható, mint a Beneath The Silt, az Ojos de la Muerte, a Sail Into The Black vagy a Night Of The Long Knives.